Felszólalás adatai

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is ott kezdeném, ahol az előző törvényjavaslatnál is, tudniillik miközben maga az előterjesztés igen sok pozitív, illetve praktikus javaslatot tartalmaz, talán célszerű lenne, ha a társasházi törvény, a társasházi szabályozás tekintetében is egy sokkal kiszámíthatóbb jogalkotás uralkodna Magyarországon.

Utalnék arra, hogy 2003-as a legújabb társasházi törvény, és annak az elődje sem élt meg olyan túl sok időt, az egy 1997-es jogszabály volt, és mint ahogy itt már előttem elmondták, magát a 2003-as társasházi törvényt is már igen sokszor, ha úgy tetszik, túlságosan is gyakran volt kénytelen az Országgyűlés módosítani. Ezt azért vagyok kénytelen elmondani, mert azt gondolom, hogy a kormány elsődleges felelőssége ezen a jogterületen is az, hogy biztosítsa a polgárok számára az életviszonyaikat alapvetően szabályozó normáknak a kiszámíthatóságát, biztonságát.

Itt azért lenne még egy lábjegyzetes megjegyzésem, hogy miután maga a társasházi jog egy alapvetően civilisztikai terület, a dologi jog egyik alapvető szabályozott területe, talán célszerűbb, ha az erre vonatkozó előterjesztések - és igazán nem államtitkár úrral van problémám - a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál készülnek, nem pedig a nemzetgazdasági tárcánál.

Hangsúlyoznám még egyszer, hogy a javaslatokkal alapvetően egyetértünk, és azzal az iránnyal is, amit a javaslatok szolgálnak. Ugyanakkor azt kell mondanom, most már itt meghallgatva jó néhány képviselőtársamat, hogy van egy alapvető nézőpontbeli különbség, mondjuk, aközött, ami a Kereszténydemokrata Néppárt részéről elhangzott, de mások részéről is, akik itt a társasházi jogi szabályozásra úgy tekintenek, mint a renitensek megregulázására nyitva álló egyik eszközre. Szeretném elmondani, hogy én magam is olyan társasházban lakom, ahol komoly probléma, hogy valóban van renitens család, amelyik nem fizet, és ezzel például a ház fűtésbiztonságát veszélybe sodorja.

Viszont azért látnunk kell, hogy azok a jelenségek, amiket, ha úgy tetszik, kapargatunk akkor, amikor a közösköltség-tartozásokról próbálunk valamiféle szabályozást alkotni, vagy a közösköltség-tartozás problémáját próbáljuk valamilyen szinten rendezni, ezek felszíni problémák. Azt gondolom, hogy azokra az apróbb szabályozási módosításokra, amelyeket tartalmaz ez a törvényjavaslat, szükség van, de ha azt hisszük, hogy a probléma gyökeréhez hatolunk akkor, amikor most lehetővé tesszük, hogy már három hónap alatt felhalmozott közösköltség-tartozásra is jelzálogjogot lehessen bejegyeztetni, akkor azt gondolom, hogy elég jelentős luftot rúgunk.

(16.40)

Szembe kell azzal nézni, hogy az esetek többségében nem egyszerűen renitensekről van szó, hanem Magyarországon, és nem is az elmúlt nyolc évben, talán még csak nem is az elmúlt húsz évben, hanem sokkal régebb óta az egész lakáspolitika vakvágányra futott. Addig, amíg Magyarországon nem indulnak be tisztességes szociális bérlakás-építési programok, addig, amíg - ahogyan mi azt egyébként korábban javasoltuk - például a lakhatási jog nem lesz alkotmányos alapjog, és nincs egy olyan társadalompolitika, ami elérhető közelségbe hozza minden ember számára az emberhez méltó lakhatás jogát, addig lehet ilyen felszíni bűvészkedéseket csinálni, lehet egy picit behajthatóbbá tenni a közösköltség-tartozásokat, de magát az alapvető problémát, magát az okot nem kezeltük, csak az okozatot.

Szembe kell azzal is nézni, hogy amíg különböző nyugat-európai országokban, mondjuk, például az alsó középosztály szintjén jóval kevesebb a saját tulajdonú lakásban élők száma, mint Magyarországon, Magyarországon olyan emberek is élnek megfelelő szociális bérlakások híján nagy rezsiköltségű, saját tulajdonú lakásokban, akiknek egyébként a jövedelme nem teszi lehetővé azt, hogy ezeket a rezsiterheket fedezze.

És még valamiről itt megint csak szükséges beszélnem. Azt az LMP már az országgyűlési választási kampányban is elmondta többször, hogy szintén egy, ha úgy tetszik, oksági probléma, hogy amíg Magyarországon igazán komoly épületfelújítási programok nem indulnak, addig megint csak itt a felszínen lehet tüzet oltani, de nem néztünk szembe azzal, hogy addig, amíg lakóházak tömegei hatékonytalan fűtési rendszerrel rendelkeznek, ezzel nemcsak az élhető környezetet veszélyeztetjük, de egész egyszerűen családok kerülnek olyan szociális csapdába, amiből nagyon nehéz kikecmeregni.

Én arra kérném képviselőtársaimat, hogy akkor, amikor okkal vagyunk akár a saját élethelyzetünkből adódóan is felháborodva azokon a szomszédokon, lakótársakon, akik adott esetben igen, akár még szándékosan is nem fizetnek rezsit, próbáljuk megnézni azt, próbáljuk magunktól a saját személyes problémánkat egy picit eltartani, és szembenézni azzal, hogy a közös költséget nem fizető, rezsit nem fizető vagy éppen késve fizető családok túlnyomó többsége az elmúlt évtizedekben kialakult lakásrendszer miatt valójában nem képes ezeket a terheket fizetni vagy időben fizetni, és éppen a kormányzatnak, illetve az Országgyűlésnek van egy hatalmas felelőssége abban, hogy azt a terhet, amit az elmúlt évtizedek raktak a magyar társadalomra az elhibázott lakáspolitikával, valamilyen módon megoldja. Hangsúlyozom még egyszer, nem önmagában a törvényjavaslattal van nekem a problémám ebben a tekintetben, hanem azzal, hogy itt megint csak a felszínen próbálunk okozatokat megoldani, tüzet oltani.

Ami a következő nagy elemét érinti ennek a törvényjavaslatnak, az ugyebár az 1. §-ban az a rendeletalkotási jogkör, amit megkapnak az önkormányzatok városképvédelmi, illetve kereskedelmi szempontból a nem lakás céljára szolgáló helyiségek használatának, hasznosításának megváltoztatását illetően. Általánosságban azt tudom elmondani, hogy az LMP messzemenően támogatja azt, hogy a közösségi ellenőrzésnek, a közösségi önigazgatás szerveinek legyen lehetősége arra, hogy a közösség érdekeit, például a városképpel kapcsolatos, vagy éppen egy utca, egy negyed jellegét, a kereskedelmi egységektől is függő jellegének megóvásával kapcsolatos érdekeit valamilyen módon érvényesítse. Én magam is tűrhetetlennek tartom azt az állapotot, ami mondjuk, Budapesten kialakult, hogy különböző üzletek és kereskedelmi egységek attól függetlenül nyílnak meg, hogy akár városképi szempontból helyes-e bizonyos egységek bevezetése egy-egy utcába, illetve hogy egy-egy városnegyedben például milyen tevékenységek voltak szokásosak évtizedeken vagy éppen pár évszázadon keresztül.

Nagyon fontos az, hogy legyenek olyan eszközök egy közösség, egy város vagy éppen egy falu közösségének a kezében, amik alkalmasak arra, hogy egy-egy városrésznek, egy-egy településnek a hagyományait megóvják. Ezzel idáig egyet tudunk érteni, és főleg akkor, amikor pont a fővárosra gondolunk, hogy mennyire nincsen ma a fővárosban megfelelő eszköz például különböző városképvédelmi szempontok kikényszerítésére. Ugyanakkor így, ebben a formájában ez a javaslat megint csak túlságosan kedvez a Döbrögik uralmának.

Arról van szó, hogy ha így ezt a javaslatot elfogadja a parlament, tehát magyarul, hozhat egy önkormányzat egy rendeletet arról, hogy bizonyos nem lakás céljára szolgáló helyiségekben, mondjuk, tilos ruhakereskedést nyitni, tilos pizzázót nyitni, ez így, minden egyéb feltétel nélkül remek alkalom arra, hogy egy-egy városvezetés, településirányítás kegyenceinek megfelelő piaci környezetet biztosítson. Éppen ezért az LMP be is terjesztett egy olyan módosító javaslatot, hogy a javaslatban, tehát a törvényjavaslatban megfogalmazott önkormányzati rendeletalkotás nem sérthet szerzett jogokat, tehát nem terjedhet ki azokat a tevékenységekre, amiket egyébként már a rendelet megszületése előtt megkezdtek.

Nem hozhatunk olyan szabályt, ami gyakorlatilag biankó csekk hatalmi visszaélésre. Nem hozhatunk olyan szabályt, ami alapján, mondjuk, egy polgármester azt tudja mondani, hogy az ő rokonának a piaci érdekeit sérti egyfajta kereskedés, egyfajta iparosi tevékenység vagy egy szórakozóhely működése egy városrészben, és ezért gyorsan hoz egy rendeletet, amivel eléri, hogy azt a diszkót, azt a sütődét vagy azt a cipőkereskedést bezárják. Ez tűrhetetlen, ez a Döbrögik uralmának a megerősítéséről szól, én ezért nagyon kérem kormánypárti képviselőtársaimat, illetve államtitkár urat, hogy fontolják meg azt, hogy egy olyan módosító javaslat befogadása, amelyik kiszűri azt, hogy a már folyamatban lévő hasznosításokra, helyiséghasználatokra is vonatkozzon egy ilyen korlátozó önkormányzati rendelet... - egy ilyen módosítás befogadásával is egyébként a jogalkotói cél álláspontom szerint teljesíthető.

A harmadik rész, amiről szeretnék szólni, az - csatlakozva egyébként az előttem szóló polgármester asszonyhoz -, hogy maga a törvényjavaslat is rengeteg pontosító, a jogbiztonságot, illetve a társasházak gazdálkodásának biztonságát szolgáló javaslatot tartalmaz. Ezek helyesek, ezzel egyet tudunk érteni, ugyanakkor, ha már ilyen jellegű módosítások is vannak ebben a törvényjavaslatban, szeretnék rámutatni arra, hogy a hatályos társasházi törvény 42. §-a két helyen is nagyon komoly jogbizonytalanságot, justizmord-helyzeteknek megágyazó szabályozási lyukat hordoz magában.

Miről beszélek? Az egyik az az, és ez egy picit hajaz abba az irányba is, amibe a törvényjavaslat 7. §-a, hogy például valaki vesz egy garázst - egy megtörtént esetet említek - egy új építésű házban, az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdonjog-bejegyzési kérelem több hónap alatt fut át, közben a társasház hoz egy vele szemben diszkriminatív közösköltség-megállapító határozatot, határidőn belül megindítja a pert, majd a bíróság - egyébként egy legfelsőbb bírósági elvi döntésre hivatkozva - elutasítja a keresetet, mondván, hogy amíg az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezték be, nem rendelkezik perindítási joggal, hiszen a Ptk. alapján a tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel keletkezik. Ez megoldhatatlan helyzeteket keletkeztet, éppen ezért benyújtottam egy olyan módosító indítványt, hogy a perindítási jog illesse meg azt is, akinek a tulajdonjog-bejegyzési kérelme egyébként már széljegyre került, és az majd a bíróság dolga, hogy fölfüggeszti-e a pert az ingatlan-nyilvántartási eljárás befejezéséig.

A másik ezzel összefüggő probléma pedig az, hogy maga a perindítási, keresetindítási jog mikor nyílik meg. Akkor, amikor például valaki nem vesz részt egy közgyűlésen, és őt érintő vagy az ő érdekeit sértő határozat születik, akkor édeskevés azt mondani, hogy a határozat meghozatalától számított 60 napon belül lehet keresetet indítani.

(16.50)

Kérdéses sok esetben magának a határozatnak a pontos szövege, enélkül maga a kereset is meglehetősen labilis alapokon nyugszik, és az is nagy kérdés, hogy aki nincs ott, az hogy fog erről tudomást szerezni. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy kerüljön beiktatásra a társasházi törvény 42. §-ába egy olyan szabály is, hogy legalább a távol lévő tulajdonostárssal közölni kelljen egy társasházi közgyűlési határozatot, tehát legyen fekete-fehér, hogy valaki mikor szerez tudomást egy olyan döntésről, amellyel kapcsolatban egyébként megtámadási, keresetindítási joga van a bíróság előtt.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)