Felszólalás adatai

DR. DÁVID GYULA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az európai uniós csatlakozásunk mérföldkő volt nemzetünk életében, amely alapvetően változtatja meg jövőnket. Mit viszünk mi ebbe a házasságba? - kérdezem, elgondolkodva az európai értékekhez történő hozzájárulásunk formájáról és módjáról. A téliszalámit, a libamájat, a tokaji bort és a gulyáslevest ezerszer említettük már fel, és hazánk gyönyörű természeti környezetéről, a Balatonról, a Dunakanyarról és a Hortobágyról is szóltunk már számtalanszor.

Azonban ide kell sorolni a gyönyörűséges áldott anyanyelvünket is, ezt a sehová be nem sorolható, különleges gyöngyfüzért, amely annyira megkülönböztet minket mindenkitől Európában és a világban. Bár sokszor emlegetjük, hogy közös nyelvcsaládot alkotunk a finnekkel, azonban még így is nagyobb a távolság a magyar és a finn nyelv között, mint bármelyik nyugat-európai nyelv különbözősége. Nyelvünk minden történelmi hányattatásunk, csatavesztéseink és elnyomatásunk ellenére épen és egészségben megmaradt, sőt fejlődött. Történelmünk során mindvégig alkalmas és képes volt kifejezni és közvetíteni az egész magyar társadalom nyelvi igényeit, többek között a tudományok, a művészetek, a jog vagy a kultúra kifejezéseit. És ott van a költészetünk, amelyre méltán lehetünk büszkék, Petőfi, Ady vagy József Attila nyelve, verseinek muzikalitása, intellektuális kifejező ereje bármely nép akármelyik nyelvének díszére válhatna, mind-mind a világörökség el nem hagyható darabjai.

Mi, akik a társadalom különböző érdekeinek, igényeinek vagyunk jó-rossz közösségi szószólói, naponta használjuk, csiszoljuk vagy éppen életlenítjük el nyelvünket, nekünk napi munkaeszközünk ez a gyönyörű hangszer. Javaslom mindannyiunknak, vigyük büszkén és hirdetve ezt a nyelvet az egyesült Európai Unióba, valódi hozományunkként. A bábeli nyelvzavar egykoron egy nagy mű végét, bukását jelentette, hiszem azonban, hogy Európa soknyelvűsége olyan érték, amely csak mélyíti és színesebbé teszi közös kultúránkat, és minden saját nyelvvel rendelkező népet kiemel és fenntart egyéni jellegzetességeivel.

Legyünk büszkék arra, hogy évszázadok, sőt több mint egy évezred folyamatában, harcok és erőszakos térítések után is ilyen egységesen és teljeskörűen megmaradt édes anyanyelvünk, nemzeti hovatartozásunk fényes jelképe, megkülönböztető jegyünk. Ha külföldivel találkozunk, ne csak a csárdás és a kanásztánc képe merüljön fel beszélgetésünkben, de jusson eszünkbe egy szép sor a Himnuszból, merjünk hangosan elmondani egy versszakot a Szózatból, és egy kedves, érdeklődő, idegen ajkú hölgynek idézzük fel bátran Radnóti valamelyik szerelmes versének egyik vagy másik sorát.

Ez a mi egyik legfontosabb hozományunk, ezt hagyták ránk a századok, nekünk ezzel kell és ezzel érdemes Európába mennünk, hiszen nyelvünk szeretete és fejlesztése el nem múló, állandó kötelezettségünk.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)