Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Nehéz helyzetben vagyok, mert úgy éreztem, hogy nagyon beszálltam volna az előbbi pártpolitikai adok-kapokba is, de úgy éreztem volna, hogy azzal olyan indulatok szabadulnak el, amik miatt még hosszú ideig itt lehettünk volna, aminek van értelme akkor, ha konstruktív a vita, de ez így nem lett volna konstruktív.

(18.30)

Viszont, ugye, a hatalom, tehát most megkaptam azt a hatalmat, hogy úgy beszélhetek, hogy önök nem tudnak már válaszolni nekem. Úgyhogy én próbálok önkorlátozást tartani, így csak azokra a részekre reagálnék nagyon röviden, amik elhangzottak.

Először is, mi itt a kormányoldalon folyamatosan azt állítjuk, amit politikai elemzők is megerősítenek, hogy a parlamenti ellenzék konvergál egymáshoz, és észleljük, hogy ideológiai különbségek vannak az oldalak között, de jól láthatóan van egy erős konvergencia. Az a feltételezés, hogy ’22-ben ez egy nagyon látványos konvergenciában fog testet ölteni. Ugyanakkor lehet mondani, amit például az LMP-s képviselő urak és hölgyek szoktak mondani, hogy ők a lokalizmusban hisznek, nem pedig a globalizmusban, hogy több Európát szeretnének. Itt van egy olyan párt  bocsánat, most ez nem kritika, csak megállapítás , ami onnan indult, hogy uniós zászlót égetett, aztán eljutott valami teljesen más megközelítésre. De itt el fog jönni az az idő, amikor önöknek dönteniük kell, hogy fölmennek erre a listára, vagy nem mennek fel a listára, a közös ellenzéki listára, és minden, amit mondanak, minden elv, amit önök a fejünkhöz vágnak, ki fog derülni ’22-ben, hogy ezt önök komolyan gondolták, vagy nem gondolták komolyan.

Én nagyon remélem, hogy akkor is ki fognak állni azok mellett a szép és hangzatos elvek mellett, amelyeket önök képviseltek, és majd akik ennek a listának az összetételéről döntenek, azok fogják ezt értékelni, és önöket a lista megfelelő helyére fel fogják tenni. Reméljük, hogy így lesz. Nekem erős korlátaim vannak, erős  hogy mondjam (Z. Kárpát Dániel: Kétely!), igen, köszönöm szépen, képviselő úr  kételyeim vannak. Tehát szerintem csúnya vége lesz ennek a történetnek és a nagy kioktatásnak, mert ez klasszikusan az a helyzet, hogy más szemében a szálkát, a saját szemünkben pedig a deszkát sem látjuk. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.)

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az oktatáspolitikai résszel összefüggésben, illetőleg az állam működésével kapcsolatban: ha már sok egyeztetés zajlik az ellenzéki oldalon, akkor abban is kellene egyeztetni, és a kormányt ilyen értelemben kritizálni felsőoktatás ügyében, hogy akkor most a tömegoktatás vagy a nem tömegoktatás irányába mozduljunk el. Mert ugyan Brenner képviselő úr már nincs a teremben, de emlékeznek rá, ő kifejezetten azt mondja  és ez kétségtelenül így van , hogy ő egyetemi ember, majd utána azt mondta, hogy a magyar felsőoktatás egy komoly problematikája, hogy a tömegoktatás irányába indult el, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy túl sokan vannak a felsőoktatás rendszerében. Miközben felálltak önök, és azt fogalmazták meg kritikaként, hogy túl kevesen vannak a felsőoktatás rendszerében. Ez egy legitim szakpolitikai kérdés, hogy a felsőoktatás struktúrájának melyik irányba kell elmozdulnia.

Tehát önmagában az, hogy a jelentkezések száma növekszik, csökken…  én egyébként boldog vagyok, mert a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tartozik hozzám, ott az a rész, ami a civil képzésekért felelős, ott a jelentkezések száma éppen növekedett. De más helyeken pedig, amik szintén a szívemhez közel állnak  vagy mert az én alma materem, vagy mert oktatási viszonyba keveredtem velük , ott meg a számok csökkentek. Annak nyilván nem örülök. De összességében abból, hogy a felsőoktatásba jelentkezők száma csökken vagy növekszik, nem lehet egy egyértelmű fekete-fehér következtetést levonni. Ráadásul önök jól látható módon ebben a kérdésben nem értenek egyet, tehát előbb azt szeretném kérni, hogy egymás között egyeztessenek.

A másik az állam mérete, illetőleg, hogy mennyire liberális, nem liberális a kormány oktatáspolitikája. Azért az mégiscsak valahogy nagyon nincs rendben, hogy azt hallom, hogy a kormány oktatáspolitikája liberális, és kiszervezések irányába megy, illetőleg a felsőoktatást valami, nem tudom, gyanús és furcsa jogi, illetőleg gazdasági konstrukcióba akarja kényszeríteni. Mert itt mégiscsak arról van szó, hogy 2010-ben, amikor mi idekerültünk…  kikeresem a papíromat, hogy pontos számokat tudjak mondani. Ezeket a papírokat ugyan nekem háttéranyagnak megírják, de a gondolataim a sajátok minden esetben. Tehát a baloldali kormányoktól 2010-ben PPP-konstrukció kiváltására 19 darab projektet és több mint 40 milliárd forintot kellett fordítani, mert az valóban liberális oktatáspolitika volt. Az arról szólt, hogy a felsőoktatási intézmények állami támogatását vissza kell húzni, és egyébként ki kell lökni tulajdonképpen az egyetemeket a vérzivatarra, a piacra, és hagyni, hogy az üzleti érdekek felzabálják az egyébként fejlesztési kényszerben lévő felsőoktatási intézményeket. Így csúsztunk bele több tíz milliárd forintnyi alapvetően elhibázott, alapvetően neoliberális alapú PPP-konstrukció irányába.

Mit csináltunk mi? Mi ezeket a konstrukciókat kiváltottuk, stabilizáltuk az egyetemek finanszírozását, és mind egyébként az oktatói bérezés, mind a hallgatói ösztöndíj és támogatás tekintetében egy teljesen új megközelítést hoztunk, ezért ma már 17 különböző intézményi vagy állami ösztöndíj van, és egyébként csak 2016-18 között az oktatók és a kutatók bére 27 százalékkal nőtt, és a doktoranduszok számára biztosított állami ösztöndíj is jelentősen nőtt. Hogy ez elegendő-e? Nem elegendő, de mégiscsak több annál, mint ami történt. Abba nem is megyek bele, hogy szegények amellett, hogy az intézmények megkapták a PPP-konstrukciót, mivelhogy ők is akkor közalkalmazotti jogállásban voltak, ezért hogyan érintette őket az a gazdasági visszaesés, ami 2008-2009-ben volt. Nyilvánvalóan nagyon-nagyon jelentősen.

Tehát valójában ez nem egy neoliberális javaslat, hanem arról van szó, hogy az állam közfeladat ellátására egy olyan alapítványi struktúrát hoz létre, és egy olyan alapítványi struktúrát bíz meg, amelyben az üzleti érdek és az üzleti szempont per definitionem nem jelenhet meg, tehát csak a tehetséggondozás és a felsőoktatás ügye mint szempont jelenhet meg törvény alapján a kuratóriummal összefüggésben, és a dolog célja az…  és ebben egyetértünk. Valamelyik ellenzéki képviselő, azt hiszem, Varga-Damm Andrea képviselő asszony említette mintegy kritikaként, hogy majd mi lesz 2022 után. Pontosan ez a javaslat lényege a Corvinus esetében és a Mathias Corvinus esetében is, hogy teljesen mindegy, hogy Jobbik-kormány, hogy Orbán-kormány, hogy Gyurcsány-kormány lesz, a tehetséggondozás ügye és a Corvinus Egyetem ügye mint a top társadalomtudományi és közgazdaság-tudományi képzés egy olyan dolog, amiben a pártpolitikának és a kormányzati politikának nincsen helye. Tehát valóban erről van szó. De ez a javaslatnak nem az Achilles-sarka, hanem a hegye, az értelme, hogy ne attól függjenek azok a szerencsétlen felsőoktatási intézmények, hogy éppen az aktuális oktatáspolitikai kormányzatnak milyen kénye-kedve van, milyen lobbiereje van az éppen aktuális államtitkárnak.

Arató képviselő úr, emlékszik arra, amikor ő is kormányzati hivatalt viselt, hogy milyen küzdelmeket kell kiállni. Ne azon múljon éppen, hogy a későbbi Arató képviselő úrnak pontosan milyen lobbiereje van a kormányon belül. Ezt a célt szolgálja, ez egy meghatározott vagyonelem, amit az Orbán-kormány szerzett vissza. Képviselő úr, megint lehet a valóságot megszépíteni, ez valójában úgy van, hogy 2002-ben ez még állami tulajdon volt, 2010-ben nem volt állami tulajdon, külföldi multinacionális, ellenséges felvásárló tulajdonában volt, és hogy ezenkívül egy másik külföldi ellenséges felvásárló tulajdonába való kerülést sikerült megakadályozni  ha ön szerint ez politikai teljesítmény, akkor nem fogunk egyetérteni , és ezt követően ezt az állami tulajdont sikerült visszahozni.

Lehet, hogy fiatal vagyok, de azért megvezetni engem nem lehet. Tehát azért olvasok eleget, és bizony-bizony, ha az ember a történelemkönyveket megnézi, akkor azt a vérlázító vagyonpolitikát, amit önök folytattak 2002-2010 között, azt még tíz év távlatából sem lehet szerecsenmosdatni.

Bocsánat, igyekszem rövidre fogni a dolgot. És egyébként kérdezte képviselő úr, csak, hogy a szakmai kérdésére is válaszoljak, hogy a Corvinus Egyetem működésével kapcsolatban mik az első tapasztalatok. Jelentem, a Corvinus Egyetem működésével kapcsolatban az első tapasztalatok pozitívak, mert ha valaki ebbe a történetbe úgy megy bele, hogy azt gondolja, hogy egy energetikai meg egy gyógyszerészeti vállalat osztaléka minden évben ugyanaz lesz, az egész egyszerűen az elemi tőzsdei, gazdasági információk birtokában sincsen.

(18.40)

Ez a dolog természete, hogy az osztalékfizetés, az osztalékvagyon fluktuál. Van, amikor napos idő van, és akkor komoly osztalékfizetés történik, van, amikor meg borús az idő a gazdaság egén, és akkor meg nincs osztalékfizetés. Ráadásul az energetikai portfólió meg a gyógyszeripar akár egy teljesen eltérő fejlődési pályán is lehet. Tehát lehet, hogy az egyik esetben az egyik teljesít jól, a másik esetben a másik teljesít jól.

Az egész dolognak a mérőszáma és a számonkérhetősége a dolognak is itt áll vagy bukik, hogy képese a kuratórium olyan gazdálkodási tevékenységet folytatni, amelyben a jó időben történő felhalmozás a rossz időben történő kibekkelést is segíti. Ez tehát a tücsöknek meg a hangyának az ügye. Ha tehát mindenki, amikor nyár van, tücsközik és hegedül, akkor, amikor tél van és rossz idő van, akkor meg mindenki a hangya kegyét keresi, ez a dolog lényege.

És ebből következik az a kritikára való válasz is, amit a jobbikos képviselő hölgyek és urak felvetettek, hogy tudniillik nem kizárólag oktatáspolitikai kérdés egy ilyen vagyonkezelő alapítvány működtetése. Természetesen az is fontos, és ez nem működhet anélkül, hogy olyan szakemberek és olyan szaktudás van a kuratóriumban, ami arról szól, hogy hogyan kell a tehetséges gyerekeket nevelni, hogyan kell őket pluszlehetőséghez juttatni, hogyan kell egy felsőoktatási intézményt bejuttatni a top 100 nemzetközi felsőoktatási intézménybe, de ha csak ilyen emberek ülnek a kuratóriumban, akkor az halálra van ítélve. Itt ugyanis gazdálkodási, vagyonpolitikai tudásra is szükség van.

Ezért aztán ugyanúgy, ahogy a Corvinus esetében, minden más egyetemi, felsőoktatási intézmény esetében és a Mathias Corvinus esetében is a kuratórium összetételére úgy került sor, hogy ez a komplex multidiszciplináris megközelítés megjelenjen.

És tudom, hogy nem ez a tárgya a mostani törvényjavaslatnak, de azért mégiscsak az egyéb fenntartói modellváltások, amelyekkel kapcsolatban szintén tárgyal most, jelen pillanatban is a Ház, és ott az alapítványi modell bevezetése, az is azt a célt szolgálja, hogy azok a felsőoktatási intézmények, amelyeket folyamatosan támogat a kormány  gondoljunk csak a MOME-ra, gondoljunk csak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, gondoljunk csak a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre, és gondoljunk a most modellváltáson áteső intézményekre , ott meg fog születni egy megállapodás az állam és az intézmény között, aminek az a lényege, hogy nem Arató képviselő úr utódainak lobbierejétől függ az, hogy aktuálisan az intézmény éppen fekszik vagy nem fekszik az éppen aktuális kormányzatnál vagy nem kormányzatnál (Arató Gergely: Ez a tipikus neoliberális szöveg!), hanem egy hosszú távú megállapodás alapján történik mindez.

Arató képviselő úr, mielőtt félreérti, most nem a Corvinusról meg az MCC-ről beszélek, ahol vagyonjuttatás is kapcsolódik a fenntartói modellváltáshoz, hanem a többi állami, egyébként felsőoktatási intézményre vonatkozik ez, ahol ugyan a fenntartói modellváltás megszületik, mert fontos az, hogy például a helyi szereplők bevonására is sor kerülhessen, de az állam és a felsőoktatási intézmény közötti köldökzsinór egyáltalán nem vágódik el, mert ezen hosszú távú szerződések keretében kerül biztosításra a finanszírozás.

Így azt gondolom, hogy akinek fontos a tehetséggondozás ügye, és akinek fontos az, hogy legyen egy olyan nemzeti intézmény, ami egyrészt top 100 társadalomtudományi és közgazdaság-tudományi képzést folytat Magyarországon, illetve hogy függetlenül attól, hogy a gyerekek melyik felsőoktatási vagy középfokú oktatási intézménybe járnak, ők megkapják azt a plusz speciális támogatást és segítséget akár a külföldi továbbtanuláshoz, akár a nyelvtanuláshoz, akár a speciális készségek fejlesztéséhez, ha van valaki, és vannak olyan emberek ebben a Házban, akiknek fontos ez a cél, azok nem tehetnek másképpen, mint hogy támogatják az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)