A felszólalás szövege:

DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint bizonyára mindenki tudja, Horvátország 2013-ban vált az Európai Unió tagjává, s a csatlakozási okmányban szerepelt, hogy valamennyi, az EU és tagállamai által kötött nemzetközi szerződéshez jegyzőkönyv révén csatlakozhat. A jegyzőkönyv 2016. április 1-jén lépett hatályba. Eredeti célja a politikai párbeszéd előmozdítása volt, a kereskedelmi és beruházási kapcsolatok élénkítése, egyfajta gazdasági, pénzügyi és műszaki együttműködés is. Azonban itt néhány szó vagy gondolat erejéig ki kell térni az EU és Oroszország viszonylatában fennálló szankciós politikára, amely nemcsak az EU-ból Oroszországba irányuló exportot érinti, hanem egyébként hazánkat is igen súlyosan és érzékenyen. Utóbbi esetében a szankciók bevezetésétől a 2016. év végéig 15 százalékos kiesést, magyar viszonylatban 10 százalékos kiesést láthatunk, ez hazánk vonatkozásában bő egymilliárd eurós kiesést jelent.

(Szávay István elfoglalja helyét a jegyzői székben.)

Engedtessék meg nekem a Mezőgazdasági bizottság tagjaként és a téma iránt érdeklődő képviselőként, illetve családi gazdaság tagjaként megemlíteni egy igen sajátos vonatkozást, amelyről méltatlanul keveset beszélünk itt az Országgyűlésben és szakbizottsági szinteken is. Ez pedig a magyar mezőgazdaság lehetőségei, azok a lehetőségek, amelyeket jelen pillanatban abszolút nem tudunk kihasználni, teljes mértékben elveszettnek tűnnek, holott a kis- és közepes családi gazdaságok túlélése, hosszú távú jövője szempontjából kulcsfontosságú lenne az  és akkor ne beszéljünk mellé, mondom a lényeget , hogy Oroszországba is tudjunk szállítani kiváló minőségű magyar mezőgazdasági termékeket. Gondolok itt a frissen szüretelt zöldségre, gyümölcsre vagy akár a feldolgozóipar különböző termékeire, ugyanis az orosz emberek, az orosz fogyasztók pontosan emlékeznek még a korábbi időszakból arra, hogy a Magyarországról érkezett mezőgazdasági termékek, legyen szó húsról, zöldségről, gyümölcsről, bármilyen termékről vagy terményről, kiváló minőségűek, emlékeznek még a konzervipari termékekre is, és igen nagy lenne a kereslet egyébként.

Van szerencsém olyan információk birtokában lenni, hogy lenne olyan tisztességes orosz vállalkozó, aki önmagában jelentős mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt szállítana Magyarországról Oroszországba, illetve vásárolna fel. Ez kifejezetten áldásos hatást gyakorolna, kedvező hatást gyakorolna a tekintetben is, hogy a kis és közepes családi gazdaságok, a kis és közepes paraszti réteg nem lenne kiszolgáltatva a felvásárló maffia kényének és kedvének, és legyen szó akár zöldség-, akár gyümölcsfelvásárlási árakról, nem beszélve itt egyébként a csak részben elhárítható időjárási kockázatokról, lényegesen kedvezőbb helyzetbe kerülnének. Itt a kereslet és a kínálat egymásra találna. Gyakorlatilag nem tudunk annyit termelni, amennyit ne tudnánk eladni, tehát szinte minden eladható lenne. Lenne is ez irányban érdeklődés, csak a szankciók miatt jelen pillanatban nem alakulhatnak ki ilyen jellegű kapcsolatok.

Ha már ez a kérdés napirendre került itt az Országgyűlésben  ez nyilván nem tőlünk függ, tehát ezért nem a miniszterelnököt kárhoztatjuk, nem is a kormányt hibáztatjuk, hiszen ez jóval a magyar kormány lehetőségeit meghaladó, azon túlnyúló, azon túlmutató kérdés , talán érdemes lenne szorgalmazni ezeknek a szankcióknak az újratárgyalását, illetőleg ezzel kapcsolatban, ha történik előrelépés, az örvendetesen előnyös és kedvező helyzetbe hozhatná a magyar mezőgazdaságot, különös tekintettel nem az oligarchákra, hozzáteszem, hanem a kis és közepes családi gazdaságokra. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A címből nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy miről is szeretnék én beszélni; elöljáróban szeretném leszögezni, hogy nem a nagy és szomorú múltra visszatekintő cigarettacsempészetről vagy embercsempészetről szeretnék beszélni, amely régóta jelent nagyon komoly kihívást a magyar hatóságok számára a magyar-ukrán határon, hanem a nyugdíjbizniszről szeretnék beszélni, tisztelt képviselőtársam. Én magam 30-40 kilométerre lakom a magyar-román, illetőleg a magyar-ukrán határtól - vagy a Romániának és Ukrajnának nevezett államalakulat határától, talán így pontosabb a megfogalmazás. Az, ami itt a kárpátaljai vonatkozásban, illetőleg magyar-ukrán relációban felmerül, egészen vérlázító. Szeretném előrebocsátani azt is, hogy természetesen nem áll szándékunkban bántani kárpátaljai nemzettestvéreinket. Még mielőtt valaki önök közül kiforgatná: szó sincs arról, hogy a Jobbik páros lábbal bele akar szállni a kárpátaljai magyarokba, hiszen elég komoly feszültségekkel terhelt már az anyaország és a határon túli nemzettestvéreink viszonya. 2004. december 5-én a gyalázatos végeredmény ismeretében, illetőleg az eredménytelenség ismeretében tudjuk azt, hogy akkor a határon túli nemzettestvéreink haragudtak meg az anyaországi magyarokra, a 2014-es, de főleg a 2018-as országgyűlési választások kapcsán pedig azt látjuk, hogy az anyaországi magyarok egy része táplál javarészt egyébként alaptalanul haragot a határon túli nemzettestvéreink iránt; hol a gyurcsányi, hol az orbáni hatalomtechnika fordítja szembe a magyart a magyarral.

Itt ugyanis arról szól a történet, tisztelt képviselőtársaim - hogy először is a törvényi vagy nemzetközi jogi hátterét felvázoljam ennek -, hogy egy 1962-ben elfogadott szociálpolitikai egyezményig nyúlnak vissza a szálak.

(16.10)

Ezt még a Magyar Népköztársaság kötötte a Szovjet Szocialista Köztársaságok Közösségével, majd az 1963. évi 16. törvényerejű rendelettel hirdették ezt ki Magyarországon.

A probléma az, hogy ezzel a lehetőséggel nemcsak élnek, hanem vissza is élnek nagyon sokan. A fő probléma pedig az, hogy számos, a mai Ukrajna területén kiállított hamis igazolással, hamis szolgálati idővel extrém magas nyugdíjakat vesznek igénybe egyesek. Magyarán mondva, a közismerten igen zűrzavaros ukrán államigazgatásban igen nehéz utánamenni egy-egy igazolás valóságtartalmának, nehezen ellenőrizhető az ilyen igazolások valóságtartalma, és akár a versenyszférában, akár az állami szférában betöltött állítólagosan magas beosztások, hosszú időn keresztül betöltött magas beosztások után elképesztően magas, több százezer forintos nyugdíjat fizetnek ki akár ukrán, akár magyar származású személyeknek, nyugdíjasoknak. És úgy néz ki, hogy ez valahogy a magyar közigazgatás szűrőjén nem akar fennakadni.

Hol van itt a társadalmi igazságosság, tisztelt képviselőtársaim? Az az anyaországi nyugdíjas vagy akár a kárpátaljai magyar származású nyugdíjas, aki végigdolgozta tisztességgel, becsülettel az életét, a jelenlegi határainkon túl 30-40 ezer forint nyugdíjat kap, az anyaország területén pedig jó esetben 40 és 80 ezer forint közötti átlagnyugdíjat kap egy ledolgozott élet után. Ez az igazi katasztrófa, tisztelt képviselőtársaim! Ehhez képest van egy szűk kör, amelyik a hamisításokban és a csalásokban érintett - ezt jelentené röviden a nyugdíjbiznisz -, amelyik adott esetben 200-300 vagy 400 ezer forint nyugdíjat is képes felmarkolni.

Bármennyire is elkötelezettek vagyunk a határon túli magyarság ügyei iránt, bűncselekménygyanús esetek mellett elmenni nem lehet, sőt óriási hiba lenne. Ugyanis ezt az egyezményt ötévente lehetne felülvizsgálni, vagy adott esetben bármelyik fél ötévente mondhatja fel, ha a következő ötéves ciklus lejárta előtt legalább egy évvel jelzi ezt a szándékát. Felmondás esetén szerzett jogokat nem sértene ez a fajta lépés, tehát aki jogszerűen, valódi igazolásokkal kap nyugdíjat, az természetesen ezt a jogosultságát nem veszítené el. Ettől függetlenül a bűncselekménygyanús eseteket felül kellene vizsgálni. Mint ahogy az újratárgyalás is egy lehetséges megoldás lenne, például a magyar állampolgárságot lehetne alapfeltételként rögzíteni és a magyar állampolgárság megszerzése után megszerzett szolgálati időt alapul venni a nyugdíj összegének kiszámításánál.

Valószínűleg sem az orosz, sem az ukrán félnek nem áll érdekében ezen újratárgyalások elindítása. Éppen ezért valószínűleg a felmondásban kellene gondolkodni, de ahhoz, hogy ez 2018. július 1-jétől hatályos lehetett volna, tavaly júliusig ezt az egyezményt fel kellett volna mondani. A következő időszakban érdemes ezt megfontolni, az újratárgyalásokat megkezdeni, mert arra bármikor lehetőség van, és a bűncselekménygyanús esetekben elrendelni a nyomozásokat itt, Magyarországon.

És ami különösen súlyos, hogy nemcsak nyugdíjvisszaélések, -hamisítások és -csalások történnek ebben az ügyben, hanem ez a kialakult állapot melegágya a választás rendje elleni bűncselekményeknek, röviden a választási csalásoknak, amelyekről a következő felszólalásaimban majd még részletesen szót ejtek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! A soha nem látott mélységekbe került Boldog István képviselő úrnak jelezném, hogy a gyógyszert mindig időben be kell venni, ezt nem véletlenül mondja az orvos. Higgye el, képviselőtársam, ennek oka van!Hadd utasítsam vissza azt a végtelenül alávaló, abszolút rosszindulatú és mérhetetlen butaságból táplálkozó ötletét, hogy mi támogatnánk bármifajta illegális bevándorlást, illetőleg a Soros-szervezeteket. Egy héttel ezelőtt támogattuk a kormány javaslatait e tekintetben, az összes antiterrorista intézkedést megszavaztuk, támogattuk, hogy a rendőrök mellett a katonák, a honvédek is őrizzék, védjék a magyar határt. Tehát legyen szíves minket nem kioktatni határvédelemből meg hazaszeretetből meg hazafias hozzáállásból! Az alapvető tényekkel, akár a múlt heti tényekkel ellenkezik az, amit mond.

Ha csak provokációnak vagy direkt kötekedésnek szánta a szavait, akkor persze értem. Szakmai hozzáértés hiányában kell keverni egy kis balhét azzal kapcsolatban, ami itt történt.

Az áfacsökkentés, a jövedékiadó-csökkentés, az ezzel kapcsolatos felszólalások az ön tudatában hogyan tükröződhetnek vissza növekedésként? Ez valami egészen elképesztő! Értem azt, hogy ön mindenkibe bele akar rúgni, aki nem fideszes vagy nem KDNP-s, de azért ilyen mélységekbe mégse kellene lemenni, és a valósággal ennyire ellenkező kijelentéseket nem kellene tenni, mert egész egyszerűen felháborító és vérlázító. A szemünkbe hazudni a valóság ellenkezőjét, az nagyon dühítő, úgyhogy örüljön annak, hogy ennyire visszafogott voltam. Köszönöm. (Derültség, taps a Jobbik soraiban.)

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is jó lenne helyre tenni egy-két dolgot, mert valószínűleg ugyanazok vagy akár még erősebbek a kritikai észrevételeink a balliberális kormányokkal és az általuk elkészített költségvetéssel kapcsolatban, mint önöknek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Na de: 2018-at írunk. A 2019-es költségvetésről vitatkozunk, közel egy évtizedre visszamutogatni, vagy akár lassan másfél évtizedre, az nem éppen egy helyénvaló dolog, meg egyébként tetszettek volna őket elszámoltatni  tudják?! Tehát nem itt kell ágaskodni meg trollkodni egy költségvetési vitában, hanem hogyha ekkora nagy a lendület, akkor miért nem számoltatták el a balliberális kormányok felelőseit 2010 és 2014 között? Semmit nem tettek ennek érdekében, teljes kudarcot vallottak.Ugyanakkor arra is felhívnám a figyelmüket, hogy 2010-2015 között öt évig, majdnem napra pontosan öt évig volt kétharmados felhatalmazásuk. Most harmadszor is kétharmaddal nyerték a választásokat, a saját kétharmados lehetőségeikhez mérjék magukat, és ne a balliberális kormányokkal próbáljuk magukat összehasonlítani, mert a két szemlélet között egyébként, úgy gondolom, hogy nem kell magyarázni, hogy mekkora különbség van.

Önök mégis folyamatosan ezt a 2010 előttre visszamutogatást végzik, amely, ahogy telik az idő, egyre inkább gyengülő érvrendszert és egyfajta gyengeséget sugall a kétharmados felhatalmazásuk ellenére. Bár nem vagyok közgazdász, tisztelt államtitkár úr, de azért néhány kijelentésével vitatkoznék, akár az államadósság kapcsán is.

Úgy gondolom, hogy az államadóssággal vívott honvédő háborúban nem állunk olyan jól, mint ahogy azt önök próbálják bizonyítani, hiszen a 76 százalékos GDP-arányos adósság vagy egy más számítás szerint a 80 százalék fölötti, 83 százalék körüli államadósság főleg annak a tükrében nem túl acélos, hogy a 3000 milliárd forintos lenyúlt magánnyugdíjpénztári vagyonnak valahányad részét  egyszer majd megtudjuk, hogy milyen arányát  belepumpálták az adósságcsökkentésekbe, és ennek ellenére újratermelődött ez az adósságállomány.

Nem csoda egyébként, ha nem állunk jól, ez egy nemzetközi uzsora, amiből soha nem lehet kijönni. Mint ahogy a törvényesített uzsorának egy másik formája, a devizahitelesek állapota, a devizaalapú hitelesek jelenlegi helyzete, államtitkár úr, ez sem annyira jó, mint ahogy ön felvázolta. Bár általában azt éreztem az ön válaszában, hogy Magyarország már valahol félúton van Svájc és Kuvait között, tehát egy ilyen mesterségesen generált álomvilágot vázolt fel, amely lehet, hogy az ön képzeletében létezik, és lehet, hogy Budapest bizonyos kerületeiben…  hát persze, a papír, hogyne, laboratóriumi körülmények között könnyű gyógyítani a legsúlyosabb betegséget is, csak a valóságban, a kórházakban a betegeket, a hús-vér embereket nehéz meggyógyítani. Ugyanez a különbség az elméleti számítás, meg a gyakorlat között is.

Államtitkár úr, mondok akkor önnek még egy érdekes adatsort. Körülbelül nettó 200 ezer forint a magyar átlagfizetés. Mondjuk, Budapesten ez 10-20 százalékkal magasabb. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legalacsonyabb, nettó 138 ezer forint, de amikor ezt mondom, ha ezt hallaná egy szabolcsi ember, akkor megkérdezné, hogy de hol az a nettó 100 ezer vagy hol az a nettó 90 ezer forint, mert sokan még annyit sem keresnek meg, sokan legfeljebb 52 ezer forintot keresnek.

(14.10)

Átlagban tehát lehet mondani, hogy nem annyira rossz a helyzet, bár megjegyzem, hogy a mai lakhatási költségek, élelmiszerköltségek, gyermekneveléssel kapcsolatos költségek tekintetében még a 200 ezer forint sem sok, nemhogy a 138 ezer; vagy hogy a 100 ezer forint alatti mire elég, azt tessék majd egyszer elmagyarázni egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei munkavállalónak, tisztelt államtitkár úr. Valószínű… (Dr. Hoppál Péter közbeszól.) Persze, statisztikailag, hát hogyne! (Dr. Hoppál Péter: A tudomány ága a statisztika…)

A másik nagyon fontos kérdés, mielőtt választókerületi problémákra térnék rá… (Dr. Hoppál Péter közbeszól.) Tessék gombot nyomni és majd úgy válaszolni!

Az ország munkanélküliséggel leginkább sújtott egyik térségében, általában egyébként az észak-alföldi régióban, különösen a mi megyénkben, ott a keleti végeken a munkanélküliséggel együtt van jelen a legsúlyosabb munkaerőhiány, amely különösen egyébként a mezőgazdaságot sújtja, és részben az építőipart is. Ez egyébként szoros összefüggést mutat a közmunka jelenlegi megszervezésével, a közmunka jelenlegi állapotával.

Még mielőtt megpróbálnák félremagyarázni a szavaimat, egy szóval sem állítom, hogy nincs szükség közmunkára. Szó sincs arról, hogy a Jobbik ellenzi a közmunkát. A közmunka jelenlegi rendszerén azonban változtatni kellene, ugyanis az nonszensz, hogy több száz ember van egy ötezer lakosú településen  mint például, mondjuk, Csengerben  közmunkán, tisztelt államtitkár úr, miközben a helyi vállalkozók, legyenek azok építési vállalkozók vagy kis és közepes családi gazdaságok, munkaerőhiánnyal küszködnek, és több tíz vagy több száz kilométerről kell adott esetben munkaerőt hozniuk. Ez teljesen felfoghatatlan.

Ami pedig  az időkeret szűkössége miatt egy kicsit tempósabban kell haladnom  a választókerületi problémákat illeti, itt három komoly infrastrukturális javaslatot nyújtottam be, amelyek az egészségügyi és egyéb infrastrukturális beruházásokat érintik. A háromból kettő miniszterelnöki ígéretet kér számon, korábbi miniszterelnöki ígérettel függ össze. Növekvő sorrendben mondanám ezeket. Legyenek szívesek odafigyelni, és kérném a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselőtársaimat, hogy támogassák ezeket a javaslatokat, hogy ne csak a kisvárdai kórházat fejlesszék  nagyon helyes, hogy fejlesztették, a kisvárdai emberek is megérdemlik -, de a mátészalkai kórház fejlesztésére azt a bizonyos 750 millió forintot, ami elegendő lenne az ultrahang-, a röntgengépek cseréjére, az elavult CT-berendezés cseréjére, MR-gép vásárlására, szíveskedjenek odaadni, hiszen ahogy megérdemlik az ország fejlettebb térségében élők, úgy megérdemlik a szatmári emberek is azt, hogy egyenlő esélyekkel gyógyuljanak, és ugyanazokhoz a vizsgálati lehetőséghez helyben, több száz kilométeres utazás nélkül hozzájussanak.

Akkor most következzék a két miniszterelnöki ígéret, talán még a három és fél percbe belefér. Az egyiket, a kisebb volumenűt 2017. május 4-én ígérte meg Orbán Viktor Csengerben a járási tanuszoda avatásakor, a délelőtti órákban, mielőtt eleredt az eső, nevezetesen a csengeri büntetés-végrehajtási intézet megépítését. Azt mondta szó szerint a miniszterelnök úr, hogy ahogy számíthatott ő és a kormány eddig mindig a környékbeli emberekre, úgy számíthatnak az emberek is a Fidesz-kormányra és Orbán Viktorra, és mindenképpen meg fog épülni a csengeri bv-intézet is. Na, ez egyelőre egy füstbe ment terv. A börtönépítés tervezett helyszínén az őzek és a nyulak szaladgálnak jelen pillanatban, a legelő-szántó terület nem veszítette el legelő-szántó jellegét, ez mezőgazdasági szempontból persze lehetne egyébként akár üdvös is, de ott építkezésnek ma nyoma sincs, pedig a megismételt közbeszerzési eljárás tudtommal eredményes lett.

Körülbelül 11-12 milliárd forint kellene legalább ennek a bv-intézetnek a megépítésére, de országosan leállították ezt a programok a mi információink szerint. Cáfolják meg! Én nagyon örülnék egyébként, ha nem lenne igazam, én örülnék, ha tévednék, és akár Kontrát államtitkár urat is kérdezhetném, hogy mi ezzel kapcsolatban a helyzet. 250 embernek ígértek ugyanis munkahelyet három évvel ezelőtt. Legalább 80 ember otthagyta a korábbi munkahelyét a hivatásos karrier reményében.

Információm szerint most nekik azt ajánlják, hogy Csengerből menjenek át, mondjuk, Sopronkőhidára az ottani bv-intézetbe. Köszönjük szépen ezt a fajta karriert! (Korózs Lajos: Közel van!) Persze, a szomszédba küldték őket rögtön, az ország egyik legkeletibb városából átküldték őket a nyugati határra. Nem tudom, hogy ha önök kaptak volna annak idején ilyen munkaajánlatokat, munkalehetőséget, akkor vajon mit szóltak volna hozzá. Egyébként pedig a toborzást irányító parancsnokot tudtommal átvezényelték Nyíregyházára.

Tehát úgy néz ki, hogy az egészből semmi nem lesz. Addig ígérgették az embereknek, a csengerieknek és a környékbelieknek ezt, amíg ennek hatására, mondjuk, nem szavaztak a Fideszre, utána pedig „majd lesz valami, nem annyira fontos ez már az önök számára” alapon gondolkodnak.

S egy örökzöld sláger, amit lassan negyedszázada ígérnek a környéknek, és igazából nemcsak a szatmári térséget, hanem a megye egy jelentős részét is érinti, bár közvetlenül nyilván minket, az az M49-es gyorsforgalmi elkerülő út ügye. A harmadik indítványom ennek a megépítését célozza. Nagyon sok ígéret elhangzott ezzel kapcsolatban. Én mondanék itt is néhány konkrét adatot. Orbán Viktor ezt először 2016 késő őszén, a román választási kampány hajrájában ígérte meg. Aztán a második ígéret szintén az ominózus tanuszoda-avatáskor, 2017. május 4-én hangzott el, hogy ennek az építését meg fogják kezdeni. Tudjuk azt, hallani ilyenekről, hogy tervezés, hatástanulmányok elkészítése, engedélyek beszerzése folyamatban van, de egy méter út még nem épült meg, holott egy 2006-os kocsordi forgalomszámlálás adatai szerint 10 324 gépjármű haladt át 24 óra leforgása alatt a háromezres településen. 2010-ben ez a szám már 16 ezer körül mozgott, és azóta is csak is növekedett ez a szám, ilyen értelemben tehát romlottak az adatok.

Mind a csengersimai, mind pedig a tiszabecsi határforgalom Győrtelek egy kisebb részén, Kocsord és Mátészalka teljes területén áthalad, óriási a balesetveszély, a közlekedésbiztonság nagyon rossz állapotban van, a belterületi ingatlanok állapota jelentősen leromlott, a falak megrepedtek, az utak keskenyek, nyomvályúsak, és egyébként kereskedelmi és gazdasági szempontok is alátámasztanák ennek az építkezésnek a szükségességét.

Úgyhogy nagyon szépen kérem önöket, hogy mind a mátészalkai kórház fejlesztését, mind a csengeri bv-intézet megépítését és az M49-es elkerülő út megépítésének legalább a megkezdését szíveskedjenek támogatni, hiszen ez egy pártpolitikai vitákon felül álló, összmegyei érdek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen magát a javaslatot támogatni fogja a Jobbik Magyarországért Mozgalom parlamenti frakciója. Na de hát akár ennél az egy mondatnál be is fejezhetném és helyet foglalhatnék újra, de természetesen nem ezt fogom tenni, hiszen szeretnék átfordulni egy olyan logikára, egy olyan gondolati sorba, hogy vajon Nagyatádi Szabó Istvánnak tetszene-e, amit most lát, ha élne, vagy ha odaföntről látja, akkor vajon mit szól ehhez, akár a rabló-földprivatizációhoz, ami megint csak a haverok gazdagodását szolgálta, akár például az agrárium jelenlegi helyzetéhez. És akkor vegyük sorba, konkrétan számokat fogok mondani  a számok nem hazudnak, a számok makacs dolgok.Mit szólna vajon Nagyatádi Szabó István ahhoz, hogy 18 forint a léalma felvásárlási ára, nemcsak és kizárólag, de elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét sújtó módon? Mit szólna ahhoz, hogy az önök prominensei  Budai Gyulával az élen  tíz évvel ezelőtt halált megvető bátorsággal, verekedésig, már önpusztító módon kiabáltak, ordítottak, visítottak, hogy a 30 forint alatti léalmaár az hazaárulás? Akkor a 18 forint micsoda? (Derültség a Jobbik soraiban.) Vagy a 13? (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Infláció!)

A parasztgazdák megdicsőülése? Kiemelt támogatása? Szabadságharc? (Dr. Kovács Zoltán: Tárgyra térés!) Az ő védelmük? Az próbáljon bekiabálni, aki földet nemcsak virágcserépben látott (Derültség a Jobbik soraiban.), arra kérem tisztelt képviselőtársaimat. 13 forintról indult a léalma felvásárlási ára az idén, aztán 20 forint… (Dr. Kovács Zoltán: Mi köze van ehhez…?) Tudom, hogy nehéz hallgatni a kritikát, de itt még kénytelenek lesznek végighallgatni, ha tetszik, ha nem. Mit szólna ehhez Nagyatádi Szabó István? Úgyhogy az ő emlékét gyalázzák meg akkor, amikor ilyen agrárpolitikát folytatnak!

Aztán megjelent halált megvető bátorsággal ismét hat fideszes Szabolcs megyei képviselő  talán egyiknek van köze a földhöz, az összes többinek a világon semmi köze , feltornázták a 13-at 20-ra. Ezzel el volt intézve a történet. Most ez 18 forint. Akkor mesélek önöknek néhány dolgot, csak hogy érezzék a rémtetteik meg a bűneik súlyát. Körülbelül 13 forint, tisztelt hölgyeim és uraim, a betakarítás és a beszállítás költsége, és akkor még az előállítás költsége abban nincsen benne, tudják? Mert amikor azt mondják, hogy 13, meg onnan lett 20 forint: hát persze, majdnem 50 százalékos emelés, azt így lehet mondani, na de gyenge a bázisadat, és a csigától gyorsabban futni nem túl acélos teljesítmény, és ahhoz nem kell Ato Boltonnak vagy Ben Johnsonnak lenni, mint ahogy önök ezt próbálják beállítani magukról. És most ez ismét lecsökkent 18 forintra, tudják? Ezzel kellene foglalkozni, amellett, hogy persze nagyszerű ötlet az emléknap.

Vagy mit szólna Nagyatádi Szabó István ahhoz a termelési szerkezethez, ami például a zöldség-gyümölcs ágazatban kialakult, tisztelt hölgyeim és uraim? Hogy a korszerűtlent támogatják. Vajon Nagyatádi Szabó István is támogatná, ha élne és döntéshozó lenne? A korszerűtlent támogatják, a korszerűt meg akadályozzák. Elmondom, hogy miről beszélek, elmondom, hogy mely tények támasztják ezt alá. AKG-val együtt durván 300-400 ezer forint/hektár  maradjunk az almánál  egy hektár alma éves támogatása. Ugyanannyit kap a korszerűtlen is, mint a korszerűs. Mi következik ebből, némi túlzással? Maradjanak azok az ültetvények, amelyek többségében nem étkezési almát termelnek, hanem léalmát, amelyekre körülbelül úgy kell felmászni, mint Mauglinak a dzsungelben az őserdő fáira, kis túlzással persze  nyilván próbálom színesíteni meg sarkítani a mondanivalómat.

És mi a fő probléma? Az, hogy a 2004-2006-os, a 2007-2013-as és a 2014-2020-as programozási időszakban is a korszerű ültetvények létesítését szolgáló pályázati források eleve alacsonyak voltak, rendkívül alacsonyak voltak a keretösszegek, de önök, mint ahogy egyébként balliberális elődeik is, nemcsak a termeléstől veszik el lassan a kis és közepes parasztgazdák kedvét, hanem lassan az életkedvüket is elveszik. Ezt jobb, ha így rögzítik, ahogy mondom, ez úgy van, higgyék el. Az más dolog, hogy egyelőre nem kell újabb parasztfelkeléstől tartaniuk, mert jobban félnek a gazdák önöktől, tisztelet a kivételnek. Akinek nem inge, ne vegye magára természetesen, minden szavamat értsék így.

Adminisztratív, túlszabályozott, rendkívül lassú az elbírálás, a kifizetés még inkább. Vegyék tudomásul, hogy akár Csenger környékén  csak maradjunk a választókerületemnél , Nyírmada környékén, Mátészalka és Kocsord környékén számos olyan gazda van, akár önökhöz közel álló, korábban még önöket támogató gazda is, aki lassan tönkre fog menni, mert bár támogató döntést kapott, a kifizetési kérelem kapcsán is mindent teljesített, amit előírtak, hitelből megfinanszírozta a beruházást, amellyel rengeteg munkahelyet teremtene egy egyre inkább elnéptelenedő környéken, azért kockáztat, nemcsak a saját maga érdekében, hanem hogy a népességmegtartó képessége egy kicsit erősödjön a mi elszegényedő vidékünknek, és mivel nem fizetik ki nekik, a bank pedig követeli a jussát, lassan tönkre fognak menni, főleg, ha ilyen felvásárlási árakkal terrorizálják őket. Szóval eleve alacsony források, eleve nagyon nehéz felhasználás, hozzáférési lehetőség, ez pedig egyenesen odavezet, hogy a termőterületeink az utóbbi 30 évben körülbelül megfeleződtek. A nagy részük egyébként Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében van, most főleg az almáról beszélek, de majdnem az összes gyümölcsfajtára ezt rá lehetne húzni. Én csak azért hozom példának az almát, mert családi gazdaságunkon keresztül is erre nagyobb nyilvánvalóan a rálátásom, és nemcsak dobálózni akarok a szavakkal meg a súlyos kifejezésekkel, hanem amit elmondok, azt tényekkel igyekszem alátámasztani.

Aztán nézzük a kárenyhítési rendszer körül kialakult helyzetet. Az emléknap alkalmából, az emléknap meghirdetése, létrehozatala, majdani, közeljövőbeni megszavazása kapcsán tegyük fel a költői kérdést: vajon Nagyatádi Szabó István ilyen kárenyhítési rendszert álmodott volnae meg? Nagyon egyszerűen megfogalmazva: ha egy gazdának többmilliós vagy több tízmilliós terméskiesése van, jellemzően aszály, tavaszi fagy vagy jégkár vagy viharkár kapcsán  ez a négy a leggyakoribb , akkor, ha minden kötelezettségét teljesítette, tehát egy forintot ő befizet, mellétesz az állam is egy forintot, akkor néhány tíz- vagy esetleg egy-két százezer forint kifizetést kap. Erre is vannak dokumentumok, ezeket is alá tudom támasztani tényekkel. Magyarul, semmire nem elég, ugyanis olyan számítási képletet alakítanak ki, az elmúlt öt év átlaga, kiveszik a legrosszabb és a legjobb évet, és szépen úgy átlagolják, hogy gyakorlatilag a parasztnak az jár, ami önök szerint megfelelő, a majdnem semmi. Lehetne ezen változtatni, csak talán az ellenzéki javaslatok irányába befogadóbbnak kellene legalábbis egy picikét lenniük.

Aztán itt van a talajgenerátoros védelmi rendszer. Milliárdokat öltek bele, nem mondom, hogy teljesen…  az ötlet kiváló, ezt el kell ismerni, hogy dicsérőleg is fogalmazzak. A hatásfokkal vannak picikét problémák. És ha megint csak a választókerületemre kanyarodhatok vissza, mert nyilván az a szívemnek legkedvesebb terület, akkor kérném önöket nagy tisztelettel, hogy Kárpátalja, de főleg a Partium irányába szíveskedjenek a jelenlegi határainkon átnyúló együttműködés keretében azért a rendszer telepítését felgyorsítani, ugyanis Csenger és Rozsály környékét folyamatosan mindig azért veri el szőnyegbombázásszerűen, mert a jelenlegi határvonalhoz képest 20-30 kilométeres mélységben is kellene védekezni. Ha ezt megtennék, akkor például Rozsályban nem néznének úgy ki a lakóházak épületei, mintha harci helikopterekről ágyútűz vagy pergőtűz alá kerültek volna, mint történt ez 2016. június 21-én a kora hajnali és a késő délelőtti órákban.

Aztán beszéljünk olyan kérdésekről, amelyekről ritkán esik itt szó, ez pedig a tészbűnözés, tisztelt hölgyeim és uraim. Nem tudom, feltűnte önöknek, megint hozzáteszem kellő mértéktartással, hogy tisztelet a kivételnek, és akinek nem inge, ne vegye magára, nem általánosítok (Dr. Hoppál Péter: Á, nem!) és nem egyöntetűen tartom bűnözőknek a tészvezetőket, de sajnos a többségüknek minimum súlyos felelőssége merül fel, nemcsak polgári jogi, anyagi, hanem akár büntetőjogi értelemben is, amikor a telephely-korszerűsítési pályázatok kapcsán mutyiznak egy-egy jó ízűt. Arról szól a történet  elnézést a kifejezésért, Kósa Lajost fogom idézni , nekik mindent, a tészvezetőknek, a tagságnak meg coki. Körülbelül így lehet jellemezni ezt a hozzáállást. Ha egy tésztag egy átlagos esetben göngyöleget kér vagy bármilyen munkaszerződési vagy egyéb segítséget szeretne kérni, általában a tészvezetők többségének az az álláspontja, hogy fordulhatnak esetleg a római katolikus vagy éppen a református egyházhoz segítségért, de ők ebben nem illetékesek. Ők, amiben nem látják a szerepüket, abban nem is igyekeznek különösebben dolgozni.

(13.40)

Ha már az önök szeretve tisztelt vezére most éppen jelentéstevő pozícióban elment, ugye, az orosz cárhoz, akkor kíváncsi lennék arra, hogy vajon esetleg eszébe jute megemlíteni  bár a miniszterelnök úr sajnos nem túl érzékeny az agrárium problémái iránt , hogy a magyar-orosz kapcsolatoknak nem feltétlenül Paks II. kapcsán lenne a legnagyobb értelme, hanem ha már értelme lenne ezt a kapcsolatrendszert egy kicsit felpezsdíteni vagy azt az izzószálat kicsit hevíteni, akkor az pontosan az agrárkapcsolatok kérdése. Tudom, hogy ez nem önöktől függ, embargók vannak, nemzetközi tilalmak. De adott esetben, ha fordul a világ, mert a szeretve tisztelt vezetőjük jövő májusban erre számít, 9-10 hónap van hátra, tisztelt hölgyeim és uraim, akkor érdemes lenne esetleg előkészíteni azokat a lehetőségeket, amelyekre egyébként tisztességes keretek között számítanának Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, akár Somogy megye és más megyék mezőgazdasági termelői, főleg a kis és közepes családi gazdaságok, hogy ne a felvásárló maffiának legyenek kiszolgáltatva, és ne 18 forintos léalmával kelljen számolniuk és 60 forintos étkezési almával, amely 60 forintos étkezési almát több száz forintos darabáron adnak el a multik. Tudom, hogy uniós tilalom van az úgynevezett védett árak kapcsán, tudom, na de, ha valamiért, akkor ezért érdemes lenne szabadságharcot folytatniuk. Na de, hát ahhoz bátorság is kellene meg, tudják, egyfajta elkötelezettség. Én tudom, hogy Béla bácsiban ez megvan. Én nem kételkedem abban, hogy ő elkötelezett ez iránt az ügy iránt.

Itt az újabb lehetőség egyébként, egy új miniszter került pozícióba. Ő ilyen értelemben tiszta lappal indul előttünk. Nagyon bízunk benne, hogy ebből minél többet megvalósít. Valóban neki még van némi tekintélye a mi szemünkben. Bizonyítson! Reméljük, hogy bizonyít és nem ellenbizonyít ezzel kapcsolatban. Az orosz kapcsolatokat a felvásárlási árak javítása, az értékesítési lehetőségek megteremtése érdekében érdemes lenne erőltetni. Ha valami, ez nagyon népszerűvé tenné önöket a magyar parasztgazdák szemében.

Az egyik legnagyobb probléma, ami nem csak a fővárost és nem csak az építőipart és a vendéglátóipart érinti és sújtja, a munkaerőhiány problémája. Képzeljék el, hogy Budapesttől közel 300 kilométer távolságra, a keleti határ szélén a munkanélküliség és a munkaerőhiány együtt vannak jelen. Ennek nemcsak az elvándorlás, a kivándorlás az egyik fő oka, hanem az önök által nagyon rosszul megszervezett közmunka. Hozzáteszem megint biztonsági betétként, nehogy félremagyarázzák a szavaimat, a Jobbik nem közmunkaellenes. Nem azt mondjuk, hogy be kell tiltani vagy meg kell szüntetni a közmunkát. Azt állítjuk, hogy szükség van rá, de jelentősen át kell alakítani  mert sok esetben leszoktatja a munkáról az alacsonyabb státuszú rétegeket  úgy, hogy meg lehetne már most is teremteni a lehetőségét, a jogi keretei megvannak annak, hogy a közmunkás az idénymunka, a szezonmunka idejére fizetés nélküli szabadságra megy, alkalmazásba kerül a gazdánál, nem szakad meg a jogviszony a közmunka tekintetében, jogfolytonosan fennmarad, amikor az idénymunka véget ért, szépen visszamegy, a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad.

Igen ám, csak ez a gyakorlatban nem így néz ki. Ennek a közmunka gyakorlati megszervezésében vannak az okai, meg annak, hogy egész egyszerűen a munkavállalókat is olyan szinten elrontották, hiszen könnyű szavazóbázist jelent sajnos a szegény sorsú közmunkásemberek döntő többsége, hogy úgy próbálnak kedvezni nekik, hogy a gyakorlati megvalósulás során bizony nem nagyon hajlandóak elmenni fizetés nélküli szabadságra, ők szeretnének egyszerre két jogcímen is javadalmazást felvenni. Látva az önökhöz tartozó családok rablóhadjáratát, ez némileg érthető, hogy éreznek valami erkölcsi felhatalmazást, hogy ha odafent, Pesten lehet az uraknak, akkor vidéken nekünk miért nem jut némi morzsa. Eleve mérgezi a társadalmat, ami az elmúlt 30 évben ebben az országban történt.

De a lényeg, hogy ha ezt nem fogják megszervezni, akkor a munkanélküliséggel leginkább sújtott vidékeken a munkaerőhiány olyan lesz, hogy lehet, hogy már jövőre meg fogjuk érni azt, hogy a gyümölcsök még szenteste is a fán lesznek, mert nem lesz, aki leszedje. Ez nem a nagygazdaságok, hanem a kis és közepes családi gazdaságok számára is elképesztő problémákat fog okozni.

Tudják jól, hogy generációs problémák vannak a mezőgazdaságban. A fiatalok közül nagyon kevesen akarják átvenni ezt a nagyon szép, de nagyon nehéz, nagyon embert próbáló hivatást, hiszen ez egy hivatás, nem csak egyszerű munkahely vagy foglalkozás. Mind szellemileg, mind fizikailag elképesztő, átlag fölötti képességet kíván, ha az ember ezt jól akarja csinálni. Ha a mostani generáció, amely leginkább a hatvanas vagy a hetvenes éveit tapossa, kiöregszik vagy eltávoznak közülünk, akkor ki fogja ezt a nemes hivatást továbbvinni?

Mindazokkal, amiket elmondtam, ha nem tudják megoldani, a felvásárlástól a pályázati rendszeren át a munkaerőhiányig, sorolhatnám, nem akarom ezt még egyszer megismételni, akkor a maradék népességmegtartó képessége is elvész a vidéknek. Ha ezek a gazdák, miután az életkedvük is lassan elmegy, nem csak a termeléshez való kedvük, leteszik a lantot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor gyakorlatilag a vidék még megmaradt munkahelyteremtése is meg fog szűnni, és akkor újra fogjuk termelni a közmunkát és az azzal kapcsolatos reménytelenséget. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Turi-Kovács Béla Képviselőtársam! Egyrészt van egy praktikus meg egy becsületbeli oka, s legalább még két plusz extra oka annak, hogy én 15 percben felszólaltam, és azt mondtam, amit mondtam. Az egyik, hogy nagyon kevés az ellenzék számára nyitva álló időkeret, felület, lehetőség arra, hogy egy egészséges és normális kritikát ki tudjon fejteni, ugyanis az önök szeretve tisztelt vezére és az ő tettestársai az elmúlt nyolc évben kizártak, bezártak, elzártak, kitiltottak, betiltottak szinte minden olyan médiát, kigyomláltak, tönkretettek, szőnyegbombáztak minden olyan területet, felületet, ahol elmondhatnánk a véleményünket. És hát, szemesnek áll a világ alapon, természetesen igyekszünk kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket még kegyeskedett az itteni cár atyuska meghagyni számunkra. Hát nem fogunk egy ekkora ziccert kihagyni! Azért kicsit jobban focizunk, mint a magyar focisták, két méterről az üres kaput csak eltaláljuk! (Szórványos derültség.) Ha ez se sikerülne, ha ilyen szerény képességekkel sem rendelkeznénk, akkor mindegy lenne, eltolnánk a biciklit, aztán tényleg nyomás haza almát szedni! Akkor gondolkozhatnánk így is! A másik pedig egy becsületbeli ügy. Tudják, tisztelt képviselőtársaim, becsületbeli ügynek tekintem, hogy ha már egyszer otthon mi magunk is családi gazdaságként működünk, ez biztosítja a család megélhetését, tősgyökeres paraszti családból származom, akkor ezeket a problémákat, ha már a Jóisten úgy adta, és a választópolgárok hozzásegítettek ahhoz, hogy parlamenti mandátummal rendelkezzem, akkor elmondom ezeket a problémákat. S amennyi csak telik a lehetőségünkből vagy az én lehetőségemből, igyekszem javítani az ország egyik legszebb, s egyben legszegényebb, elszegényített, kirabolt környékének a fejlesztése, fejlődése érdekében.

Meg az is becsületbeli ügy, hogy behozom, amit Csengerben, Csengerújfaluban, Kocsordon, Mátészalkán, Nyírmadán, Leveleken, Apagyon rám bíztak a gazdák az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy feltétlenül hozzam be ennek az üzenetét ide, meg településvezetők, nevük elhallgatását kérő településvezetők. Jellemző egyébként, ez csak a fortélyos félelem kapcsán jut eszembe, hogy nem merik vállalni az arcukat, a nevüket és a kritikáikat. Sokszor jelzem nekik, hogy miért nem küldtök e-mailt vagy miért nem írtok papír alapon, hagyományosan levelet. Hát, azt ők nem merik, mert kifordítják őket a bundájukból, ha túlságosan kritikusak mernek lenni; tisztelet a kivételnek.

Meg tudják, van egy másik része is a becsületbeli ügynek. Mi úgy érezzük itt nyolc éve, hogy ahogy egy terhes nő, bocsánat, egy állapotos nő, egy áldott állapotban lévő, hogy a legszebben fogalmazzak, kettő helyett eszik, úgy egy jobbikos képviselő legalább kettő helyett dolgozik, az egyéni választókerületekben is, attól függetlenül, hogy országos listáról tudott a többségünk mandátumot szerezni. Bármennyire is nagyon büszkék arra, hogy egyéni mandátummal rendelkeznek, néhányuknak van is erre oka, ezt percig nem vitatom, tehát nem általánosítok és nem a kollektív bűnösség vélelmét próbálom előszedni a középkor homályából, de azért a többségük a megvásárolt szavazatok meg a kampánylogisztika alapján igencsak szerény kellene hogy legyen egyéni mandátumügyben. Ezt már csak zárójelben jegyzem meg. Tehát kötöznivaló bolondok lennénk, már elnézést a kifejezésért, ha ezeket a lehetőségeket itt nem használnánk ki.

(A jegyzői székben Szávay Istvánt Arató Gergely váltja fel.)

És azzal kezdtük, hogy támogatjuk, jó ötletnek tartjuk, és biztos, hogy mindannyian meg is fogjuk ezt szavazni. Ezzel a világon semmi gond nincs. Csak most is úgy tesznek, hogy a kellemetlenségekről ne beszéljünk az emelkedettség okán, seperjük a szőnyeg alá, ismét húzzuk hetekig-hónapokig a problémákat, ne is beszéljünk róluk, mert az úgy jó önöknek.

Azt meg próbálják már egy kicsit végiggondolni, nemcsak az agrárium problémái kapcsán, hanem általában a kormányzásuk kapcsán, hogy önök csak a sikerekért felelősek? Nem sok van belőlük, mondjuk, rövid a felsorolás, de a gondokért, problémákért pedig vissza lehet mutogatni iksz évre vagy évtizedre? Hát hogy van ez, tisztelt hölgyeim és uraim? A kilencedik évüket kezdik meg megszakítás nélkül, harmadszor nyertek kétharmadot, öt évig folyamatosan kétharmaduk volt, most körülbelül fél éve lassan már megint két harmaduk volt, hát akkor kire, mire mutogatnak? Vagy amikor hirtelen probléma alakul ki, akkor a nemzetközi helyzetre meg az Európai Unióra hivatkoznak?

Hát ott kellene ketrecharcosnak lenni, odakint, amikor a magyar parasztság megvédéséről lenne szó, amikor piacszerzésről lenne szó, ott kellene rugdosni a combosokat Brüsszelnek! Úgyhogy én nagyon kérem önöket arra, számíthatnak egyébként ránk minden olyan esetben, amikor normális, a kis- és középparasztság érdekeit szolgáló javaslatok jönnek be, hogy szedjék össze a gondolataikat, rendezzék sorba, és az emléknap megszavazása után soványdisznó-vágtában kezdjünk hozzá az általam is felsorolt problémák megoldásához, annak érdekében, hogy a magyar vidék ne ürüljön ki, mert nincs időnk még egy ciklust meg még egy ciklust tologatni, halogatni. Nincs.

(14.00)

A legősibb és legszebb mesterséggel, hivatással fel fognak hagyni a magyar parasztok, mert egész egyszerűen nem fogja nekik megérni. És nem fogják már sokáig benyelni azt, hogy verejtékes munkájuk gyümölcsét bűnözők arassák le. És nem azért dolgoznak, vegyék tudomásul, nem azért akarnak dolgozni, hogy estére, a nap végére jól elfáradjanak, és ezzel elégedetten hajtsák álomra a fejüket. Úgyhogy ezután hajrá, veselkedjünk neki, és kezdjük meg már az ősz során megoldani ezeket a problémákat, hogy jövőre egy sokkal kedvezőbb helyzetről tudjunk beszámolni! Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Gyakran halljuk önöktől, hogy Magyarország jobban teljesít, gyakran mondogatják ezt miniszterek, államtitkárok, sőt maga a miniszterelnök úr is. Ugyanakkor az önök magatartása abban foglalható össze, hogy úgy érzik, csak a sikerekhez van közük, ugyanis a gazdasági mutatók legkisebb javulását rögtön kisajátítják, saját érdemként tüntetik fel, ugyanakkor a forintgyengülésért, az üzemanyagok árának emelkedéséért vagy az egyre drasztikusabb munkaerőhiányért nem vállalják a felelősséget. Amikor erről kérdezzük önöket, akkor nemzetközi folyamatokra, Európai Unióra vagy éppen a magyar ellenzékre mutogatnak meglehetősen álságos módon.

(12.20)

Ráadásul egy olyan ágazatról beszélünk, ahol nagyon gyenge lábakon áll a szakképzés, a szakemberek utánpótlásával is komoly gondok vannak, ahol a fideszes oligarchák garázdálkodása egyre nagyobb károkat és problémákat okoz. Úgy néz ki, hogy a munkaerőhiány meg fogja fojtani a magyar vidéket, és tönkreteszi a még állva maradt kis és közepes családi gazdaságokat is, a kisgazdákat is, ha úgy tetszik.

Ha megnézzük Szabolcs-Szatmár-Bereg megye munkanélküliségi rátáját, akkor azt látjuk, hogy tavaly az országban itt volt a legnagyobb a munkanélküliség, 8,5 százalékkal, ugyanakkor Budapest és Borsod megye mellett Szabolcs megyében okozza a legnagyobb problémát a munkaerőhiány, amelynek egyik fő oka a közmunka nagyon rossz megszervezése, rossz gyakorlati lebonyolítása. Nem azt mondjuk, hogy nincs szükség közmunkára, közmunkára szükség van, még mielőtt félremagyaráznák a szavaimat, de azt sokkal profibb módon kellene megszervezni.

Itt arra gondolok, hogy több kötelező vagy kedvezményes elemet kellene belevinni a törvényi szabályozásba annak érdekében, hogy a közmunka és a mezőgazdasági idénymunka vagy általában a mezőgazdasági munka közötti átjárást meg tudjuk teremteni, ugyanis amíg közmunkások sokszor halált megvető bátorsággal vizet gereblyéznek, addig a parasztgazdának nincsen munkáskéz például a gyümölcsszüretek elvégzéséhez. Jól járna ezzel a közmunkás, mert sokkal többet keresne, mint a közmunkán; jól járna a kis és közepes családi gazdaságok tömege, hiszen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) akkor lenne munkáskéz; és jól járna az állam, mert nem közmunkán kellene tartani százezreket, csak önök ehhez eddig, szavazatmaximálási (Az elnök újból csenget.) okok miatt nem mertek meg nem akartak hozzányúlni. (Taps a Jobbik padsoraiból.) Várom tehát érdemi válaszát arra, mit kívánnak tenni ezzel a helyzettel. Köszönöm.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásom első percében szeretném leszögezni, hogy én mindig legalább egy kategóriával jobban fogom ellenezni társaimmal együtt az illegális bevándorlást, mint önök, és az én apukám különben is sokkal erősebb, mint az önöké, hogy más egyéb paraméterben összehasonlításokat már ne is hozzak a tisztelt Ház színe elé. Ugyanis egy vita elején vagy egy hozzászólás elején, mint egy valamirevaló legelőn vagy szántóföldön, le kell verni a határkarókat, meg kell határozni a kereteket, amelyben a hozzászólásunkat megtesszük, vagy éppen a vitát lefolytatjuk. Ugyanis rövidre kell zárni, és el kell vonni attól a tűztől a levegőt, amit önök folyamatosan próbálnak gerjeszteni, egybemosva a baloldalt a Jobbikkal, egy platformra próbálnak minket terelni, és azt állítják, hogy a Jobbiknak ugyanaz az álláspontja az illegális bevándorlással kapcsolatban, mint a baloldalnak. Önök vagy kifejezetten, vagy hallgatólagosan, nyíltan vagy sunyiban folyamatosan ezt az elképesztően aljas kommunikációt próbálják tolni. Akkor szögezzük le egyszer s mindenkorra, nem először tesszük ezt meg, valószínűleg nem is utoljára, de nagyon fontos hangsúlyozni: a Jobbik az illegális bevándorlás valamennyi formáját ellenzi, a jogcím megnevezésétől függetlenül.

Szeretnénk minden olyan jogcímet kizárni, amely lényegét tekintve bevándorlók átmeneti vagy végleges Magyarországra telepedését vagy telepítését eredményezné. Majdnem szó szerint mondtam el most önöknek azt az önálló indítványt, amelyet 2016. szeptember végén adtam be több képviselőtársammal együtt; azt az indítványt, amelyet egy másik, majdnem hasonló tartalmú indítványunkkal együtt legalább hétszer utasítottak el, söpörtek le, már tárgysorozatba sem vették az Igazságügyi bizottság előtt.

Mi a letelepedési kötvényekkel kapcsolatos nyakas, konok, makacs álláspont miatt nem nyomtunk gombot 2016. november 8-án, ezért az egyért folyamatosan ekéznek minket, önök hétszer nemmel szavaztak már a bizottságban, már ott elkaszálták ezt a javaslatot. Tehát ha ezt tekintjük a hazaárulás vagy a hazaszeretet mércéjének, akkor itt legalább 7:1-es buktára állnak, de még ezt az egyet sem ismerjük el hazaárulásként, mert nem hazaárulást követtünk el, hanem pontosan ki akartunk zárni minden jogcímet, minden kiskaput be akarunk zárni az illegális bevándorlás előtt.

Ugyanis önök folyamatosan kvótákról beszélnek, gyakorlatilag egy kaput akarnak bezárni a sok közül, de kevesebbet beszélnek a kötelező kvóta mellett az önkéntes kvótáról, a relokációról, a visszatoloncolás jogcíméről és arról, amit én magam is többször elmondtam már önöknek. Felhívtam rá a figyelmüket, hogy nemcsak a magyar, hanem a brüsszeli jogászok is igen kreatívak. Kitalálhatnak olyan jogcímeket, amelyek a megnevezésüktől függetlenül végeredményüket tekintve károsak és veszélyesek lehetnek az országra, a magyar emberek biztonságára, éppen ezért egy teljesen egyértelmű szövegezésre lenne szükség, amelyet önök hétszer  tisztelt képviselőtársaim, hétszer!  utasítottak el, tehát mi semmilyen módon nem akarunk ide migránsokat beengedni, se szegény migránst, se gazdag migránst, se a kerítésen, se az Orbán-Rogán-kötvényeken keresztül.

Ehhez képest önök legalább 21 ezret beengedtek kötvények és családegyesítések által, legalább 3 ezret beengedtek Altusz Kristóf teljes körű, feltáró jellegű beismerő vallomása alapján, akiket aztán ki tudja, hol, különböző intézményekben  mint például Budán láttunk erről leleplező videót, az akkor még szebb napokat látott Hír TV egyik műsorában  bújtatnak vagy rejtegetnek. Ugyanakkor önök kifelé folyamatosan arról beszélnek, hogy hősiesen megvédik a magyarokat az illegális bevándorlás valamennyi formájától.

Szeretném az önök figyelmét felhívni arra, hogy az önök vezéreinek egy illedelmesen kopogtató oltalmazottja gyalázott meg magyar nőket V. kerületi gíroszosokban, akiről nem lehet tudni, hogy sikerült-e kézre keríteni, hol tart az eljárás, megtörtént-e a felelősségre vonás, hogy az az illedelmesen kopogtató oltalmazott egyáltalán hogy kerülhetett abba a helyzetbe, hogy bűncselekményeket kövessen el. Mint ahogy egyébként az önök rendvédelme például közismert bűnözők kézre kerítése kapcsán is igen gyengén teljesít.

Mai hír, csak egy zárójeles megjegyzés, hogy mivel kellene sokkal többet foglalkozniuk a folyamatos migrációellenes mantrázás helyett: a soroksári hölgy gyilkosának a gyilkosság elkövetésének időpontjában már sitten kellett volna lennie, ugyanúgy, mint Bándy Kata gyilkosának. Jobb lenne, ha a rendvédelmet, a szolgálatokat abba az irányba mozdítanák, hogy az ilyen ember alatti lények ott töltsék életük hátralévő részét, ahol azt már régóta kiérdemelték. Tehát sokkal jobb lenne, ha ezzel foglalkoznának, mintsem megunásig ismételgetnek különböző kommunikációs paneleket.

És egyébként Orbán Viktor felismerte a „vakok között félszemű a király” igazságát, meglátta a lehetőséget a migrációs tematikában, hiszen tulajdonképpen, amiről önök beszélnek, és amelyben e tekintetben egyetértünk önökkel, mi is támogattuk ezt több ponton, erre mindjárt ki is fogok térni, az a világ legtermészetesebb dolga. Valamirevaló választott képviselője a nemzetnek megvédi a magyarokat, megvédi az életüket, testi épségüket, biztonságukat, vagyonukat, vagy legalábbis ezért minden tőle telhetőt megtesz, elkövet, az ugyanolyan természetes, mint ahogy a szülő felneveli a gyermekét, a családapa megvédi a családját, gondoskodik a családja jövőjéről, ez kétszer kettő négy. Ezért dicséret sem jár különösebben.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ugyanolyan természetes lenne, hogy valamirevaló politikai vezetők, politikusok megvédik a hazájukat. Csak az a helyzet, hogy olyan silány minőségű jelen pillanatban, tisztelet a kivételnek, a nyugat-európai felhozatal, hogy ilyen egyszerű meglátással „vakok között félszemű a király” alapon máris óriási sztárrá lehet válni.

És hogy miért hazudnak önök folyamatosan rólunk, miért mondják azt, hogy bevándorláspártiak vagyunk, amikor nemcsak azt szavaztuk meg az önök kétharmadának hiányában, hogy a magyar rendőrök mellett magyar honvédek is védjék a magyar határt, és védjék a magyar embereket, hanem az antiterrorista intézkedésekhez is kellett a Jobbik támogatása, mert ugye, akkor sem volt meg a kétharmaduk, akkor is biztosítottuk a kétharmados többséget, felülemelkedtünk a pártpolitikai ellentéteken, megtettük azt, amire önök régóta képtelenek. Fordítva, ellenkező előjellel biztos, hogy nem számíthattunk volna az önök támogatására, mi minden velünk szembeni aljas, lejárató kampányuk ellenére az ország érdekeit néztük, és nem a pártpolitikai iszapbirkózást, és megszavaztuk ezeket a javaslatokat is. Nem várunk ezért dicséretet, mert éppoly természetes ez is, mint hogy a családapa gondoskodik a családjáról, de az a minimum, hogy akkor nem ócsárolnak minket, és nem köpködnek minket, és nem próbálnak minket egy kalap alá venni azokkal, akikkel kapcsolatban valóban felmerülhet a bevándorlás valamelyik vagy valamennyi formájának a támogatása. Jó lenne tehát, ha ezeket a különbségeket megtennék, vagy megfogalmaznák.

Az, hogy kinek milyen hiteles a fejlődése, ha a politikatörténetbe visszamegyünk, akkor mutogathatnánk mi is arra a napra, ha jól emlékszem, 1990. június 4-re, mikor a Fidesz képviselői akkor ugyan még a Liberális Internacionálé büszke tagjaiként kivonultak egy Trianon-megemlékezésről, szélsőjobboldali náci megnyilvánulásnak minősítve azt. Vagy, amikor történt itt egy népszavazás, egy nagyon súlyos következményekkel járó népszavazás, amely valóban azon ment el, és azon múlt, hogy az akkori legerősebb ellenzéki párt nem kellőképpen mozgósította a saját szavazóit, csak erre az országos ügydöntő népszavazásra nem 2016. október 2-án, hanem 2004. december 5-én került sor, tisztelt képviselőtársaim. Mint ahogy átengedték a román uniós csatlakozást, elárulva ezzel az erdélyi és partiumi magyarságot, mint ahogy lehet attól tartani, hogy majd a szerb uniós csatlakozás kapcsán is nagy ívben fognak tenni az ottani magyarság lábbal tiport egyéni és kollektív szabadságjogaira, mint ahogy nem kellően érzékenyek a kárpátaljai magyarsággal kapcsolatban szintén az ottani súlyos jogsértésekre, finoman szólva sem tesznek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy teljes természetességgel megvédjék az elszakított területeken élő magyarságot.

Tehát ne oktassanak már ki minket hazafiasságból, hazaszeretetből meg a hazánk iránti elkötelezettségükből, mert önöknek nemhogy vaj, hanem egy egész tejüzem van a fülük mögött. Tisztelet persze a kivételnek, sosem szeretek általánosítani, mert volt már ebből problémám nekem is, úgyhogy tanultam az eseményekből. De hát, azért nehogy már úgy nézzen ki ez, hogy önök egyedül hazafiak ebben az országban, és mindenki más, aki meg meri önöket kritizálni a cár atyuskával együtt, akkor az egy aljas hazaáruló!

És akkor nézzük azokat a részeit ennek a vitának, ahol valóban komoly okuk van a sunnyogásra! Különösen a korrupcióra szeretnék kitérni. Önök úgy mondják ezt, finoman, ugye a magyar nyelv végtelen gazdagsága adta lehetőségekkel visszaélve, hogy egy nemzeti tőkésosztályt akarnak építeni. Nagyon-nagyon-nagyon jó ötlet lenne, csak az a helyzet, ha valóban arról szólna a történet, hogy a hazai kis- és középvállalkozásokat szeretnék ezzel a nemes tervvel jelentősen megerősíteni. Csak az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy 4-5 személy még az általános iskolában sem számít osztálynak, nemhogy össztársadalmi szinten. Az, hogy önök 4-5 személyt vagy családot tolnak tele fulladásig lóvéval, az nem azt jelenti, hogy ebből egy nemzeti tőkésosztály fog kialakulni. Önök fogalmi dugóba keveredtek, de persze nem; gyakorlatilag arról szól a történet, hogy a cár rokonságát és néhány jó barátját kell tolni pénzzel.

(16.10)

Önök pedig jobb, ha hallgatnak, mert akkor valószínű, a politikai karrierjük nem biztos, hogy megfelelő pályaívet vesz, ha esetleg az igazságérzet megszólalhatna önökben.

Ennek kapcsán azért vannak nagyon komoly fenntartások. Az, amikor különböző milliárdos közbeszerzési eljárások kapcsán vagy sok tízmilliárdnyi EU-s forrás felhasználása kapcsán komoly bűncselekmények gyanúja merül fel, és lehet, hogy akár ennek köze van talán ahhoz, hogy 800 milliárd forintnyi támogatást előlegeztek meg, főleg a kampányban kiszórva ezt a magyar költségvetésből, amelynek az elenyésző töredékét utalta át eddig Brüsszel. Én most még azt sem mondom, hogy kárörvendőek vagyunk, hogy na, akkor most kell megmutatni, hogy EU-s források nélkül is hogy működik a magyar gazdaság, hogy csak EU-s pénzekkel vagy anélkül is, mert a magyar emberek és a magyar vállalkozások miatt nem lehetünk, józan ésszel gondolkodva nem lehetünk kárörvendőek, csak kíváncsi leszek, hogy ha ennek az összegnek a jó része valóban nem érkezik meg az önök egyes embereinek feneketlen étvágya miatt, akkor hogyan képesek majd a magyar vállalkozók meg a magyar emberek szemébe nézni, meg miből fogják ezt pótolni.

Ami pedig egyébként a botrányos ügyészség működését illeti  az idő rövidsége miatt néhány gondolat. Attól tartok, hogy ha a Legfőbb Ügyészség így folytatja a munkáját, különösen a legfőbb ügyész úr, akkor hamarosan lázadás tör ki néhány budapesti vagy nagyvárosi ügyvédi irodában, mert a legfőbb ügyész úr elveszi a kenyerüket. Ugyanis a legfőbb ügyész jelen pillanatban a legfőbb védő. Az egy meglehetősen sajátos büntetőjogi nonszensz, hogy sok esetben az ügyészség kvázi a védelem álláspontját osztja már jó előre azáltal, hogy már a vádemelési szakaszban elfektetnek bizonyos ügyeket. Mint például az oly fontos kerítésépítés ügye, ahol én tettem nagyon erős hűtlen kezelés, hivatali visszaélés gyanúja miatt feljelentést. Nem a kerítésépítés ellen, még mielőtt megpróbálják félremagyarázni a szavaimat, hanem amiatt, hogy irreálisan sokba került, négyszeres, ötszörös túlárazásokkal épült meg a kerítés legnagyobb része; 170 kilométernyi kerítésről beszélünk, tisztelt képviselőtársaim. Amit én ott összeszedtem, leírtam tényekkel, összehasonlító árelemzésekkel megspékelve, az a Központi Nyomozó Főügyészség szerint még csak véletlenül sem alapozta meg vagy jelentette a megalapozott gyanút. Enyhén szólva is botrányos. Önök még a legnemesebb és legfontosabb ügyeken is képesek nyerészkedni. Persze, akinek nem inge, nem veszi magára, ezt most is hozzá kívánom tenni.

Belekapaszkodnak a migrációba, mint egy arab varázsszőnyegbe, és így a magyar valóság fölé próbálnak ezáltal emelkedni. Ehhez önökhöz közel álló egyes személyeknek fehér porra is szüksége van, mások esetleg kevesebbel is beérik, adott esetben gyümölcspárlattal. De azért erről az arab varázsszőnyegről nem látják a magyar egészségügy problémáit, tisztelt képviselőtársaim. Vagy az észak-kelet-magyarországi problémákat, tisztelt képviselőtársaim, nagyon nem látják. A magyar kórházak állapotát, amely több helyen a „frontkórház a Don-kanyarban” jelzőkkel illethetők kisebb túlzással. Nem kell hozzá már nagy túlzás, kisebb túlzással.

Ki fog minket meggyógyítani 4-5 év múlva, amikor azok az orvosok, akik még most erőn felül teljesítve, sokszor már a hetvenes éveiket taposva, végleg, ténylegesen elmennek nyugdíjba? Ja, hogy önök megoldják magánklinikákon, az egy dolog. Attól mi nem vagyunk boldogok. Mi, akik az állami egészségügyi ellátást tudjuk, szeretnénk vagy akarjuk igénybe venni, ki fog minket meggyógyítani?

Milyen állapotban vannak a kórházaink? Milyen diagnosztikai berendezések vannak? Milyen túlélési esélye van egy észak-kelet-magyarországi vagy egy kevésbé fejlett régióban élő magyar embernek, aki az egész életét ledolgozta, abba nyomorodott bele, befizette az adót és a tb-t, és gyakorlatilag, ha nincsenek személyes kapcsolatai, és nincs egy kis szerencséje meg némi félretett pénze, akkor gyakorlatilag önök miatt visszakanyarodunk oda, lassan az őskorszakba, hogy az erősek túlélik, a gyengék, a kevésbé erős immunrendszerűek pedig sajnos idő előtt távoznak az Úrhoz. Ez az igazi szégyen, tisztelt képviselőtársaim!

Az a helyzet, hogy van abban nagy igazság, hogy Sargentini asszony az önök legjobb szövetségese. Ugyanis ilyen tökéletes időzítéssel ekkora ütőkártyát a kezükbe más nem is adhatott volna, mint Sargentini asszony. Ugyanis megteremtette annak a lehetőségét, hogy a következő egy évet ezzel ajvékolják végig, ezzel hisztizzék meg sírják tele. És színültig tankolta önöknek Sargentini asszony azt a gépjárművet, amellyel kapcsolatban itt folyamatosan a migrációs tematika motorjait tudják majd pöfögtetni orrba-szájba, megállás nélkül 2019. május végéig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), majd 2019 októberéig. Úgyhogy ezt jobb, ha így elteszik maguknak és tudomásul veszik. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Mi Hazánk Mozgalom álláspontja szerint ez a törvényjavaslat jelenlegi formájában teljességgel elfogadhatatlan. Növekvő sorrendben mondom az ezzel kapcsolatos ellenérveket. Egyrészt nagyon helytelen, hogy az agrárkamara súlya extrém mértékben növekszik, és a döntéshozatalt a korábbinál is nagyobb mértékben képesek akár politikailag motiváltan befolyásolni. Másrészt rendkívül helytelen, hogy a bíróságokat gyakorlatilag kiiktatják, a bíróságok szerepét jelentősen csökkentik azáltal, hogy érdemi jogorvoslatot a bíróság nem tud nyújtani, legfeljebb majd egy újabb eljárás indításában merül ki a bíróság mozgástere.Jelzem önök felé nagy tisztelettel, hogy akkor más törvényekhez kellett volna hozzányúlni, vagy másféleképpen kellene abba az irányba hatni, hogy a bíróságok ne csak azt vizsgálják, hogy adott személy 300 hektár mennyiségű vagy térmértékű földet, attól kevesebbet vagy attól többet tulajdonol vagy van a haszonbérletében. Hiszen azzal egyetértek, hogy a bíróságnak ez a fajta vizsgálati területe vagy vizsgálati hatóköre rendkívül szűk és félrevezető. Tehát valóban helytelen az, hogyha a bíróság vagy az eljáró bíró csak azt vizsgálja egy jogvitában, hogy egy adott személynek már 300 hektár földje vane avagy nincs. Viszont más törvények módosításával el lehetne érni ezt a célt, és akkor nem kellene gyakorlatilag kiherélni a bíróságok ilyen értelmű mozgásterét.

De a legcsodálatosabb, persze ezt ironikusan vagy cinikusan mondom, legveszélyesebb, legveszedelmesebb a 24. § (4) bekezdése, tisztelt képviselőtársaim, amit itt már többen érintettek. Én ebbe szeretnék mélyebben, kicsit gyakorlatiasabban is, a vitát egy kicsit gyakorlatiasabbra fordítva belemenni.

A földérték meghatározása: mesélhetünk egymásnak, mondhatunk egymásnak szép fogalmakat, de gyakorlatilag állami árszabályozásról van szó. Én most úgy érzékelem szóbeli egyeztetések alapján, hogy önökben van hajlandóság pozitív irányba elmozdulni, és képesek feladni a (4) bekezdésben foglalt eredeti álláspontjukat. Az nagyon jó, ha így van, de azért természetesen várjuk meg még a vita, illetőleg a módosító indítványok elbírálásának menetét, hiszen az, hogy a forgalmiérték-becslést gyakorlatilag kiiktatják az eredeti javaslat szerint, az teljességgel elfogadhatatlan, vérlázító, felháborító és döbbenetes.

Már abba bele sem akarok menni, hogy ha mondjuk, a lakóingatlanokkal kapcsolatban mernének bevezetni ilyen szabályokat, a forgalmiérték-becslést persze nem lehet összehasonlítani egy lakóingatlant termőfölddel, de ha egy kicsit távolabbi hasonlatot vagy példát akarok hozni, gondolják el, hogyha ott akarnánk kiiktatni vagy a parlament ott akarná megszüntetni a forgalmiérték-becslés szerepét.

Lehet, hogy közgazdászok vagy agrárközgazdászok számára világosabb az, ami ide le van írva, hogy hozamszámításon alapuló értékelési módszer. Csak néhány gyakorlati tényezőt hadd vessek föl! A föld hozama nyilván nem csak a föld minőségétől, aranykorona-értékétől függ. Egyszerűbb lett volna, ha azt írják le, az egy megfogható fogalom, hanem az alkalmazott technológiáktól, a gépesítettségtől, az alkalmazott vegyszerektől, a befektetett szaktudástól, számos tényezőtől függ. A hozamszámítást idehozza, aztán az erdő esetében pedig egy még bonyolultabb fogalmat alakítanak ki, ami gyakorlatilag erdőmérnököket vagy erdésztechnikusokat leszámítva az egyszerű erdőgazdálkodónak vagy erdőtulajdonosnak végképp követhetetlen.

Amit önök ide leírtak, az nemcsak nagyon nehezen betartható és gumifogalomként ide-oda értelmezhető nyilván a gazdaságilag potensebb fél javára, hanem gyakorlatilag majdnemhogy szakértők bevonását feltételezi a szerződéskötés folyamatába.

(13.00)

Kezdjük először, mondjuk, az erdővel, egy erdő értékének a meghatározásával! Hát, azért, hogy ott az erdőn milyen fafajok találhatóak, mennyi az erdő életkora, milyen fahasználatot írt elő az üzemtervben az erdőfelügyelőség, milyen az ipari- és tűzifaarány az erdőn belül, az mondjuk, a legszélesebb alku tárgyát kellene hogy képezze, ezt az alkufolyamatot engedni kellene az eladó és a vevő között. És milyen alapon fogja majd erre bárki azt mondani, hogy az adott vételár, az túlzóan magas? Hát, hogy lehet itt összehasonlítani, mondjuk, egy véghasználatos nemesnyarat, mondjuk, egy véghasználatos kocsányos vagy kocsánytalan tölggyel? Mert hogyha csak azt nézzük, mondjuk, egy keménylombos erdőnél véghasználat esetén, hogy hektáronként akár tízmilliókat is érhet, akkor az adott esetben félrevezető lehet, mondjuk, egy szántó vagy egy legelő árához képest, és egy, az erdőforgalmiérték-meghatározásban kevésbé jártas szereplő megtorpedózhat egy teljesen normális áron meghatározott vagy rögzített vételárú szerződést. De ugyanezt mondhatnám a szántóknál és a gyümölcsösöknél.

Három művelési ággal lesz nagyon nagy baj: a szántó, a gyümölcsös és az erdő művelési ágakkal. Majd bevonunk szakértőket a szerződéskötés folyamatába? Aztán jön egy másik szakértő, majd jön egy harmadik, aki vagy amelyik majd az első két szakértő szakvéleményében foglalt ellentmondásokat hivatott feloldani. Gyakorlatilag polgári peres eljárás nélkül egy kvázi polgári peres eljárást fogunk generálni, az amúgy is borzasztóan hosszú szerződéskötési folyamatot extrém mértékben elnyújtva. És higgyék el, ebben semmi túlzás nincs, semmi sarkítás. Gyakorlatilag már-már szakértőket kell majd bevonni ennél a három kiemelten fontos művelési ágnál annak a megállapítására, hogy az adott vételár túlzott mértékű, avagy teljes mértékben megfelel a terület valós értékének.

Vagy hány olyan tényező van egy szerződéskötési folyamatban, egy alkufolyamatban, amely nem is a föld értékétől, meg nem is a föld hozamától függ, tehát nemcsak az aranykorona-értéktől vagy a minőségétől, az alkalmazni kívánt technológiától, szaktudástól, vegyszerezéstől s a többi, hanem az eladó és a vevő személyes helyzetétől, akár gazdasági helyzetétől, akár pedig személyes, a mezőgazdasági pozíciójától teljesen független helyzetétől, hogy mennyire gyorsan akarja piacra dobni azt az adott területet, mennyire gyorsan van szüksége parázspénzre, készpénzre az egyéni élethelyzetéből adódóan. A föld fekvése, mondjuk, aszfaltozott úthoz való vagy onnan mért távolsága, birtokösszevonási céllal vagy birtokösszevonási cél vagy birtokegyesítési cél nélkül a vevő számára más szempontból fekszik kedvező helyen. Lehet, hogy mondjuk, az aranykorona-értéke alacsonyabb, de olyan jó a fekvése, olyan kedvezőek a fekvés által kínált szállítási útvonalak, hogy adott esetben érhet többet, mint egy nagyon nehezen megközelíthető helyen fekvő, de mondjuk, magasabba aranykorona-értékű föld.

Szóval, itt számos olyan gazdasági tényező, mezőgazdasági jellegű tényező és személyes tényező játszik szerepet, amely esetében azt mondom, hogy a forgalmiérték-becslést megszüntetni, kiiktatni, tiltani óriási hiba. Úgyhogy nagy tisztelettel arra buzdítom önöket, hogy ezt vegyék ki. Talán most  megint mondom  mutatkozik erre hajlandóság, de erre szeretnék ráerősíteni, hogy vegyék ki a norma szövegéből, mert ez egész komoly tiltakozást fog kiváltani, ugyanis gyakorlatilag az ár meghatározását az eladó és a vevő kezéből vagy kicsavarják, vagy jelentős mértékben csökkentik az eladónak és a vevőnek, a két legilletékesebb szereplőnek a lehetőségét, a mozgásterét az alkufolyamatban a vételár meghatározásánál.

Vagy hogy megint mondjak önöknek egy gyakorlati példát: ugye, egy körülbelül 4-5 vagy inkább 6 hónapos folyamat, alapesetben inkább fél évhez közelítő folyamat, míg a tulajdonjog-bejegyzés megtörténik  maradjunk az adásvételnél, és a cserébe akkor még bele sem mentünk. Nem mindegy, hogy mondjuk, a vételárat a szerződéskötéses folyamat végén fizetik ki, vagy adott esetben az eladó és a vevő úgy állapodnak meg, hogy már a szerződéskötéskor megtörténik a vételár kifizetése  ez akár egy több tíz százalékos alkupozíciót jelenthet a vevő, illetőleg az eladó oldalán, jellemzően, mondjuk, a vevő javára, hogy ő rögtön kifizeti a területnek a vételárát; szerződésbe foglalják, hogy ha elővásárlásra jogosult bejelentkezik, érvényes elfogadó nyilatkozatot tesz, vagy  egyszerűbben fogalmazva  leüti az elővásárlási jogát, él az elővásárlás jogával, akkor majd az eredeti vevő által már korábban kifizetett vételárat és ügyvédi költséget ügyvédi letétbe helyezi, ezáltal biztosítandó azt, hogy az eredeti vevő által kifizetett vételár ne vesszen kárba, és az elővásárlásra jogosult, aki a sorrendben előrébb helyezkedik el, az ilyen módon élhessen ennek az elfogadó nyilatkozatnak a megtételével az elővásárlási jogával. A vételár megfizetésének az időpontja is jelenthet egy olyan, vételárat befolyásoló tényezőt, amelyet eszerint, mivel az kívül esik a hozamszámítás hatókörén, majd figyelmen kívül kell hagyni. Tehát számos érv szól amellett, hogy ezt a (4) bekezdést alapvetően meg kell változtatni.

Vagy hadd kérdezzek önöktől nagy tisztelettel valamit, és akár az államtitkár úrtól, akár bármelyik más, jelen lévő kormánypárti szereplőtől egyenes választ várnék erre, mert hozzáteszem, hogy szóbeli elbeszélésekre tudok hagyatkozni akkor, amikor majd most társadalmi kapcsolatokat fogok említeni, de Bács-Kiskun megyei és Bács-Kiskun megyéhez közeli társadalmi kapcsolataimon keresztül tudomásomra jutott információk alapján Kecskemét környékén legalább 3 ezer hektárnyi gyümölcsültetvényt kívánnak létrehozni különböző gyümölcsfajtákból  3 ezer hektárnyit, tisztelt képviselőtársaim! , és állítólag ennek a tervezett beruházásnak a környékén Matolcsy György matat. Hát, jelzem, hogy ha ez igaz  nem vádaskodok, kérdezek , akkor ne nagyon matasson a jegybankelnök úr Kecskemét környékén. És esetleg nem arra megye ki a játék vajon, hogy az amúgy nagyon nagy költségen, nagyon nagy kivitelezési költségen létrehozható gyümölcsültetvényekhez szükséges földvásárláshoz a vételárakat önök le akarják szorítani? Ugyanis egy intenzív gyümölcsültetvény egy hektárja testvérek között is 12-15 millió forint, profi jéghálós jégvédelmet feltételezve, a föld vételára nélkül, tehát a 12-15 milliós kivitelezési költséghez, hektáronként kivitelezési költséghez még hozzá kell számítani adott esetben a föld vételárát, amely az én ismereteim szerint Kecskemét környékén nem éppen a, mondjuk, Csenger közeli egy-másfél milliós szántóhektáronkénti árak, hanem azok jóval magasabbak, jó eséllyel szántóföldet szeretnének gyümölcsművelési ággá tenni.

Kérdezném tehát, hogy ennek a társadalmi kapcsolatokon keresztül tudomásomra jutott információnak vane az önök legjobb tudomása szerint bármifajta valóságalapja. Mert hogyha van, akkor az súlyos kérdéseket vet fel. Az előbb elmondottak alapján a 3 ezer hektár kivitelezési költsége 30 és 45 milliárd forint közötti összeg, plusz ezen felül a szükséges föld vételára. Mert hogyha igaz, hogy Matolcsy Györgynek és Fidesz-prominenseknek ebben bármilyen szerepe van, akkor…  hát, akkor legalábbis Bács-Kiskun megyében a következő parasztfelkelést nagyjából beárazhatják, mert azért egy 3 ezer hektárnyi területnek az áron alul való felvásárlását nem fogja a helyi közösség sem olyan könnyedén benyelni.

Vagy  ismét kérdezek, nem vádaskodok, kérdezek  itt a kisajátítások kérdése mintha kimaradt volna ebből a normaszövegből, és itt az embernek a fejében elindulnak a hangyák, próbálja használni a józan paraszti eszét, ugye, bejelentették, hogy Debrecenben hamarosan BMW-gyárat fognak létrehozni. Az nagyon jó, tehát hogyha ez sok ezer munkahelyet hoz létre évtizedeken keresztül, természetesen nincs ellenünkre, de ehhez termőföldeket kell felvásárolni. Vajon nem lehete köze a 6-8 millió per hektár áron rebesgetett termőföldvásárlások esetén, ami az üzem létrehozásához szükséges, a vételárak leszorításának ehhez a javaslathoz?

Kérdezem önöket nagy tisztelettel, mert az elmúlt nyolc és fél évet ismerve  tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára  azért rendkívül gyanúsak ezek a fajta hadmozdulatok, és adott esetben lehet, hogy még a javaslat beterjesztői sem tudnak feltétlenül mindenről. Én tehát egy szóval sem mondom azt, hogy ez mindenki részéről egy előre kitervelt folyamat, adott esetben lehet, hogy az önök jó szándékát is felhasználják az önök pártcsaládján vagy politikai közösségén belül jóval befolyásosabb szereplők. Hiszen azt azért nagyon-nagyon nem szeretnénk, hogy akár kisajátítások esetén, ahol mondjuk, már 68 millió forintot is érne egy hektárnyi szántóföld, azt erre a 24. § (4) bekezdésre hivatkozással majd töredékére szorítanák le, mert a folyamat megint ellenkező irányú, tehát megint pont az ellenkezőjét csinálják annak, mint amit kellene, mert nem arról van szó, hogy a kelet-magyarországi, a jelenlegi Románia és Ukrajna határához közeli alacsony árakat húznák fel a közép- és nyugat-magyarországi szintre, hanem pont fordítva: a magasabb árakat szeretnék ezáltal jelentősen csökkenteni  megint mondom nagy türelemmel: hogyha ez a normaszöveg így marad, amennyiben ez módosul, természetesen akkor ez a kritika enyhül vagy adott esetben megszűnik.

És még egy gondolat: ha már itt az állami meg a hatósági árszabályozás  mert ez jelenleg az, akármit is beszélünk  gondolata felmerült önökben, akkor tessék már nekem megmondani, hogy miért nem avatkoznak be ilyen elképesztő lendülettel és halált megvető bátorsággal a felvásárlási árakba!

(13.10)

Amikor arról beszélünk, hogy 14 forint a léalma ára, amikor arról beszélünk, hogy az idén katasztrofális helyzetben volt a gyümölcságazat döntő többsége, akkor azt mondják, hogy micsoda eretnek gondolat itt az uniós kötelezettségek meg egyebek közepette, meg azok figyelembevételével bármifajta hatósági vagy állami árszabályozásról beszélni.

Úgy látszik, hogy ami működne vagy legalábbis amit megkísérelnek az egyik oldalon, az hirtelen lehetetlenné válik egyébként a másik oldalon; mert nem akarok véletlenül se a demagógia talajára lépni, de azért az mégiscsak vérlázító, tisztelt képviselőtársaim, hogy odahaza, Szatmárban az első osztályú, meg osztályon felüli minőségű almát a termelők jó része a Szamos-partra borítja ki, jó esetben el tudja adni talán 50 forintért, olyat, amit Pesten látni se lehet. Pesten azt a lomot, amit mi szégyellünk beletenni a konténerbe meg a ládába, 300-400 forintos kilónkénti áron adják, amit tőlünk 50 forintért sem akarnak megvenni.

Inkább ezzel kellene foglalkozni, mintsem ilyen érdekes jogszabályokat alkotni. Köszönöm szépen.

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Fazekas exminiszter úrra szeretnék reagálni, aki hetet-havat összehordott, és a rá jellemző pökhendiséggel és végtelen gyűlölettel beszélt ellenzéki képviselőtársairól. Szeretném a figyelmébe ajánlani, tisztelt exminiszter úr, hogy én tényeket mondtam, a földvételárat befolyásoló körülményekről, tényezőkről gyakorlati példákat említve részletesen beszéltem. Valószínű, hogy ezeket ön sem tudja megcáfolni, ezek mind a való életből, a gyakorlatból vett példák, hogy milyen soktényezős körülmény befolyásolhatja egy alkufolyamat eredményeként a föld vételárának a meghatározását. De valószínűleg nem is soroltam még fel mindet, hiszen számos egyéb, akár a föld minőségével, akár pedig az eladó és a vevő személyes körülményeivel kapcsolatos tényezőt esetleg ki is felejtettem ebből a felsorolásból. Bele lehet menni az egyéni és a listás mandátumok kérdésébe. Valószínű, hogy 1994-ben, 2002-ben és 2006-ban ön is máshogy viszonyult ehhez a kérdéshez, de hát hol van már a tavalyi hó, régen elmúltak ezek az idők. Jelzem egyébként, hogy Ander Balázs 38 százalékot, jómagam pedig 33 százalékot értem el a körzetemben. Nem vagyunk ezzel elégedettek, de szégyenkezésre sincs okunk, önnel szemben, aki még egyéni jelölt sem volt a 2018-as választásokon, hanem vegytisztán listáról került be.

ELNÖK: Képviselő úr! Csak arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy a törvényjavaslatról beszéljen. (Dr. Apáti István: Arról beszélek!) Képviselő úr, ne vigye el a szót olyan személyes dolgokra, amelyek nem részei a törvényjavaslatnak.

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Engem úgy neveltek, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, amilyen a mosdó, olyan a törölköző. Én inkább elpusztulnék, mint hogy ne válaszoljak.

ELNÖK: Ne tegye, szörnyű színfolt maradna üresen! (Derültség.)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Úgy gondolom, hogy megfelelő választ adtam a miniszter úrnak, aki inkább azzal foglalkozzon, hogy néhány sorral már feljebb ül. De térjünk vissza a (4) bekezdésre, a 24. § (4) bekezdésére, tisztelt képviselőtársaim! Úgy veszem észre, hogy van szándék  és ennek nagyon örülök  arra, hogy az a szöveg jelentősen módosuljon, ugyanis amin leginkább megy a huzavona köztünk, azt fel lehetne oldani például egy, a közbeszerzési törvényből vett fogalommal, a „kirívóan aránytalan ár” fogalmának beiktatásával, amit persze aztán körül is kellene írni, mert ez is egy túlságosan kiterjesztő vagy adott esetben túlzottan szűken értelmezhető gumifogalommá válhat. De az már sokkal közelebb állna ahhoz a jogalkotói szándékhoz, ami az önök szavaiból kitűnik, mert továbbra is tartom azt, hogy a forgalmiérték-becslés teljes kiiktatása óriási hiba lenne, egy indokolatlan és nagyon drasztikus korlátozása az eladó és a vevő alkufolyamatának.

Arra viszont továbbra is várnám a választ nagy tisztelettel, hogy mi a helyzet a Kecskemét-faktor kapcsán, tehát vane bármi valóságalapja annak, amit én itt néhány perccel előbb említettem, hogy akár Matolcsy György érdekeltségébe tartozóan, akár egyéb frontvonalbeli fideszes politikusok által erősen motivált ez a javaslat, ugyanis ezzel gyakorlatilag jelentősen lehetne csökkenteni egyébként értékes földek vételárát. Én annak szurkolok és annak örülnék, ha ebből egy szó sem lenne igaz. Tehát kivételesen olyan ellenzéki felszólalást hallanak, amikor a felszólaló annak örül, hogyha nincs igaza, mert akkor ez önöknek is könnyebb lenne. Mert ha mégis igaz valami abból, hogy egy 30 és 45 milliárd forint értékű beruházást készítenek elő, hogy a föld vételárán Matolcsy és körei jelentős pénzt spóroljanak, és ehhez adott esetben uniós forrásokat vonjanak be, az borzasztó szégyenteljes lenne, hogy más egyéb spekulatív szándékokról már ne is beszéljek.

Azt továbbra is fenntartom, s erre is várnánk érdemi válaszokat ahelyett, hogy önök közül egyesek az ellenzék ellenzékének a szerepét játsszák immár közel egy évtizede, hogy mi indokolja azt, hogy a bíróságok hatáskörét, mozgásterét, jogkörét ilyen mértékben csökkentik, szűkítik. Hiszen, ahogy az előbb elmondtam, egyetértünk azzal, én személy szerint legalábbis egyetértek azzal, hogy hibás az a bírói szemlélet, amelyik csak azt vizsgálja, hogy a 300 hektár területnagyságot elértee már a vevő tulajdonjogának a mértéke vagy sem, tehát ennél szélesebb körben kell vizsgálódni. De ez nem azt jelenti, hogy akkor a bíróságtól a valódi jogorvoslati eszközt el kellene vonni, vagy teljes mértékben el kellene venni. Tehát lényegesen mérsékeltebb megoldással is elérhető az a cél, amelyben egyébként egyet tudok érteni önökkel.

Ezekre várnám az érdemi válaszokat és érdemi reakciókat ahelyett, hogy abba hajszoljuk bele egymást, hogy közvetlenül vagy közvetve személyeskedő irányba vinnénk el ezt a vitát, mert annak valóban a világon semmi értelme nincs. Köszönöm szépen.

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Mi Hazánk Mozgalom képviselőcsoportja támogatja ennek a javaslatnak a tárgysorozatba vételét. Teljesen mindegy, hogy ki nyújtja be az adott javaslatot, ha az előremutató, és jelen esetben a magyar munkavállalók érdekeit és a magyar munkabérek emelkedését célozza meg, akkor azt természetesen támogatjuk. Nemcsak azt, hogy a magyar bérszínvonal minél gyorsabban zárkózzon fel a nyugat-európai, ha úgy tetszik, az uniós bérszínvonalhoz, hanem leginkább azt is, hogy elsősorban az országon belüli béregyenlőtlenségek is próbáljanak csökkenni, úgy az állami szférában, mint a multinacionális vállalatok szintjén, illetve a mikro-, kis- és középvállalkozások vonatkozásában. Éppen ezért szükséges annak a felülvizsgálata, a többségi állami tulajdonban lévő vállalatoknál nagyon sürgősen felül kell azt vizsgálni, hogy mi okozhatja, hogy az ország különböző részeiben rendszerint a keleti országrészek kárára, a keleti országrészben dolgozó munkavállalók hátrányára jóval alacsonyabbak a munkabérek, mint a nyugati országrészben vagy, mondjuk, Közép-Magyarországon, főleg Budapesten. Ugyanez igaz egyébként a multinacionális vállalatokra is: az ő esetükben sem indokolt az, hogy ugyanaz a munkakör, ugyanaz az ellátott feladat, ugyanaz a munkaidő, mégis óriási a különbség, megint csak az északkelet-magyarországi munkavállalók kárára, illetőleg hátrányára.

Végül, de nem utolsósorban pedig a mikro-, kis- és középvállalkozások számára olyan pályázatokat kell elindítani, olyan ösztönözőket kell bevezetni a rendszerbe, amelyek az ilyen típusú, teljesen indokolatlan, alaptalan és megmagyarázhatatlan egyenlőtlenségeknek a minél gyorsabb felszámolását célozzák meg. Köszönöm szépen. (Taps a független képviselők sorában.)

DR. APÁTI ISTVÁN független: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Versegen 2019 januárjában a cigány kisebbséghez tartozó személyek súlyos bűncselekményt követtek el egy fiatalember sérelmére. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy néhány nappal korábban, előzetes szóváltást követően a sértett öccsét ugyanezen népes család több tagja szintén bántalmazta. Ennek a bántalmazásnak a körülményeit szerette volna tisztázni a fiatalember, majd amikor távozott Versegen a Dózsa György utcából, akkor néhány perccel később az öccsétől kapott egy segélykérő telefonhívást, miszerint legalább tízen állnak a háza előtt, megöléssel, fejének levágásával fenyegetik. A fiatalember teljesen érthető módon visszafordult, és öccse segítségére sietett. Még ki sem szállt az autóból, máris repült egy kard az első szélvédő felé. Amikor aztán kiugrott a gépjárműből, akkor sokszoros túlerőben támadtak rá, földre vitték, ütötték, többször állba rúgták, az orrát eltörték, szidták, gyalázták, a gépjárművében jelentős kárt okoztak, és előkerült egy baseballütő és egy bozótvágó kés is. Utóbbi eszközt a fejébe vágták, ezzel újabb súlyos sérüléseket okoztak neki. És mindezek után állította a népes cigány család több tagja, hogy még ők az áldozatok, őket érte támadás, és az élet kioltására alkalmas eszközök valójában a sértetté voltak. Nos, tisztelt képviselőtársaim, túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy kizárólag az isteni gondviselésen, a sértett fizikumán, szívósságán és lélekjelenlétén múlt, hogy nem vették el az életét. Csak ezeken a körülményeken múlt az, hogy nem következett be például egy Marian Cozmáéhoz hasonló tragédia.

Jelenleg a Gödöllői Rendőrkapitányság felfegyverkezve elkövetett csoportos garázdaság bűntettének megalapozott gyanúja miatt folytat büntetőeljárást mindössze három gyanúsítottal szemben, már a minősítésből is láthatjuk, hogy az élet kioltására alkalmas eszközök eleve az elkövetőknél voltak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezzel a nagyon brutális bűncselekménnyel kapcsolatban számos kérdés felmerül. Hol tart az elkövetői kör teljes feltérképezése és beazonosítása, hiszen háromnál jóval több személy vett részt ennek a gyalázatos cselekménynek az elkövetésében? Felmerül az a kérdés is, hogy kellő alapossággal vizsgálja-e a hatóság az emberölés bűntettének kísérletét, amely egy jóval súlyosabb minősítés, és lényegesen súlyosabb következményeket vonna maga után.

Aztán felmerül az a kérdés is az egyszerű magyar átlagember szívéből, bizony nemcsak Kelet-Magyarországról, hanem a főváros közvetlen közelségéből is egyre inkább ez sajdul fel, hogy ha vajon fordítva, ellenkező előjellel történik mindez, és tíz magyar ember támad egy cigány emberre, akkor ugyanaz-e a minősítés, államtitkár úr. Akkor valamennyi magyar ember szabadlábon védekezne, vagy bevarrták volna őket előzetesbe? Akkor hogy állna a rasszista indíték, amely ez esetben talán fel sem merül? Mert az mindig csak egyoldalú, egyirányú lehet? És az is felmerül kérdésként, államtitkár úr: ha egy vezető fideszes politikus, egy dúsgazdag vállalkozó vagy egy felső rendőri vezető gyermeke lett volna az áldozat, akkor ugyanez lenne a minősítés? Várom érdemi válaszát. (Taps a függetlenek padsoraiból.)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! A választ nem fogadom el. Természetesen a felszólalásomnak nem az volt a célja, hogy megmondjam, ki hány évet kapjon, hiszen ilyet nem is mondhatok. Meg arra sem próbáltam véletlenül sem célozni, sőt az agyam leghátsó szegletében sem fordult meg, hogy én valamit megrendelek, és akkor ön mint egy pincér szaladgál (Kontrát Károly: Nem vagyok pincér!) ezek után a kérdések után, félreértés ne essék.

Legyünk korrektek egymáshoz: tudom én is, hogy soha nem lesz egyetlen törvénynek sem olyan mágikus hatása, hogy soha semmilyen bűncselekményt ne kövessenek el. De az, ami ezen bűnözési forma kapcsán az elmúlt harminc évben ebben az országban elharapódzott, az az egyesült balliberális tömb és az önök közös felelőssége és közös bűne, tisztelt államtitkár úr, mert attól, hogy az elmúlt öt évben erről a problémáról keveset beszéltünk, még nem azt jelenti, hogy ez a probléma nem létezik vagy meg is oldották volna. Azért nem mernek ehhez a kérdéshez számos más egyéb szempontból a jog más területein hozzányúlni, mert könnyen megvásárolható, könnyen megvehető szavazóbázist látnak ebben a társadalmi csoportban, és nem akarnak ellenük menni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik mögött helyet foglaló függetlenek soraiból.)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagy múltra visszatekintő javaslatról van szó, több alkalommal tárgyalt már erről a Ház vagy az illetékes szakbizottságok. Még 2012 decemberének környékén, az első benyújtás alkalmával magam is az aláírói, az indítványozói között voltam, és a véleményem, illetőleg társaim véleménye azóta sem változott, hiszen akkor is támogattunk minden olyan javaslatot, amely az emberek egyre elviselhetetlenebb terheit csökkentette  ezt ma is így gondoljuk. Nagyon sok érv elhangzott egyébként, én egyet emelnék ki: hogy igazából a politikai akarat vagy a politikai akarat hiánya dönti el azt, hogy mikor engedi át ezt a kormánytöbbség a maga szűrőjén, hiszen itt a gazdaság kifehérítésének szempontja és a népegészségügyi szempontok bőven meghaladják azt a nehézséget, amely kétségkívül felmerül a javaslat gyakorlatba való átültetésével kapcsolatban, miszerint hogyha megtörténik ez a jelentős, teljes körű, az alapvető élelmiszerek teljes spektrumára vonatkozó áfacsökkentés, akkor az vajon meg foge jelenni a fogyasztói árakban, avagy benyeli, csúnya szóval mondva benyeli a kereskedelem, és igazából az áfacsökkentés haszna a kereskedőknél ragade bent. Hát, erre való az ellenőrzési rendszer, erre valók azok a hatóságok, amelyek ennek az ellenőrzésére hivatottak, ennek az ellenőrzésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkeznek.

Ugyanakkor természetesen a javaslatot támogathatónak tartjuk, és a Mi Hazánk Mozgalom képviselőcsoportja támogatni fogja majd a szavazáskor is a tárgysorozatba vételét. Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiban.)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy van, ahogy a címben elhangzott, falkában támadtak, ezúttal rendőrökre bő két héttel ezelőtt Ercsiben egy népes cigány család tagjai. Egy internetre kikerült, mobiltelefonnal készült videofelvétel tanúbizonysága szerint egy nemcsak rejtett, hanem ez esetben rejtőzködő, nemhiába született erőforrást állítottak elő a rend szigorú őrei Ercsiben, amikor ennek a cigány családnak a megvadult tagjai szidták, gyalázták, leköpködték, megöléssel fenyegették a munkájukat tisztességesen végző rendőröket. Időközben az is eszembe jutott egyébként, hogy vajon egy orosz vagy egy amerikai rendőregység tagjai hogy reagálhattak volna egy ilyen megalázó szituációban, de ez csak egy zárójeles megjegyzés.Azt, amit ott láttunk vagy láthatunk ezen a videofelvételen, az elmúlt harminc év egyik állatorvosi lova, amelyet köszönhetünk egyrészt az egyesült balliberális tömbnek, másrészt a kilenc éve kis megszakítással kétharmaddal regnáló Fidesznek is, hiszen képtelenek ezt a problémát megoldani. Állatorvosi ló ez az eset azért is, mert mutatja a rendőri tehetetlenséget és a rendőrök bizonytalanságát. A rendőrséget nem értelmetlen papírmunkába, hanem terepmunkába kell hajszolni, kevesebb papírmunkára és sokkal több érdemi bűnüldöző tevékenységre lenne szükség. Ezek a rendőrök azért nem mertek keményebben fellépni ezen megvadult cigány család tagjaival szemben, mert nem merték vállalni azt a kockázatot, hogy egyrészt elveszítsék a munkahelyüket, vagy rosszabb esetben a nyomozó ügyészséget vagy a bíróságot járják hosszú évekig. Ha ezeket a béklyókat, ezeket a bilincseket leoldanánk a rendőrökről, akkor jóval határozottabban, a rendőrséghez illő módon léphetnének fel. Biztos vagyok benne, hogy még a ’30-as években ezt a magyar királyi csendőrség tagjaival szemben nem merte volna senki megtenni Magyarországon.

De tovább is van, mondom még, tisztelt képviselőtársaim, hiszen nem ragadhatunk le az ercsi esetnél. Vannak ettől súlyosabb gondjaink, hiszen 2018. június 26-án, majd 2018. július 31-én kikerült a világhálóra egy felvétel, amelyben az Opre Roma-Cigány Demokrata Néppárt vezetője, egy bizonyos K. István az észak-magyarországi roma tartományt hirdeti meg, és e tekintetben a Nemzeti Választási Bizottsághoz már népszavazási kezdeményezéssel is éltek, tisztelt képviselőtársaim, valószínűleg ez elkerülte mindannyiuk figyelmét.

Ebben a népszavazási kezdeményezésben rögtön három nagyon komoly követeléssel állnak elő, három követeléssel: önrendelkezési jogot, alapjövedelmet követelnek és önálló tartományt maguknak. Nos, az ő elképzeléseik szerint az észak-magyarországi roma tartomány Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyéből állna. Mindezt kijelentették a gyászos emlékű és tragikus trianoni békediktátum 100. évfordulója előtt nem sokkal. Úgy érzik, hogy most már vannak annyian, hiszen azért az ő esetükben a bátorság a létszámmal egyenes arányosan szokott általában növekedni, egy az egyben egyénileg kevésbé mutatják a bátorság csalhatatlan jeleit. Ezt a népszavazási kezdeményezést az NVB természetesen lepattintotta, hiszen egyrészt költségvetési törvényt érint, másrészt Alaptörvényt kellene hozzá módosítani, harmadrészt, teszem hozzá én, nettó agyrém az egész.

Ugyanakkor néhány nappal ezelőtt a Mi Hazánk Mozgalom elnökének, Torockai Lászlónak is szembesülnie kellett egy privát videóban K. Istvánnal, aki a rájuk jellemző szemtelenséggel és arcátlansággal üzent a Mi Hazánk Mozgalom elnökének, s a Kékestetőre, Csonka-Magyarország legmagasabb pontjára kitűzték az úgynevezett cigány zászlót. Ez nyilvánvaló hergelés, provokáció, és lehet erre legyinteni, hogy ugyan, kérem, milyen kicsi annak az esélye vagy csekély a valószínűsége, hogy itt valaha észak-magyarországi roma tartomány lesz, de valószínűleg a fővárosi döntéshozók jobban csipkednék magukat, ha mondjuk, K. István a budai hegyekbe vagy Belpestre hirdette volna meg ezt a roma tartományt, akkor valószínűleg az érzékenységet és az ingerküszöböt már rég elérte volna.

Ne legyintsünk, tisztelt képviselőtársaim, mert 120-130 vagy talán 150 esztendővel ezelőtt az akkori többségi és kisebbségi viszony valahogy így kezdődhetett, hirtelen megjelentek ezek az önrendelkezési törekvések, aztán tudjuk  persze, a magyar politikum saját hibáit is beleszámítva , hogy hova vezettek. Ne legyintsünk, mert könnyen lehet, hogy egy második Trianonnak az első biztos lépése és az első biztos megnyilvánulása. Ezeket a törekvéseket csírájában el kell fojtani. Fekete párducokat maximum A dzsungel könyvében szeretnék látni, Bagirát nagyon szívesen nézem. Itt ma Magyarországon nem szeretnénk sem Martin Luther Kingeket, sem fekete párducokat, éppen ezért a Mi Hazánk Mozgalom a közeli napokban alkotmányos rend elleni szervezkedés miatt ismeretlen tettesek ellen feljelentést fog tenni. Ha a cigányság bármelyik részének ilyen törekvései vannak, akkor legfeljebb (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), legfeljebb és legközelebb Indiában követeljenek maguknak saját tartományt. Ezt mi nem fogjuk hagyni, a Mi Hazánk Mozgalom minden eszközzel, és ha kell, minden erővel meg fogja akadályozni és meg fogja törni ezeket a törekvéseket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend utáni felszólalásom kissé talán erősnek tűnő címe: „Hadd látom, úgymond, mennyit ér a cigány tartomány!” Ha most cinikus, lekezelő és felületes akarnék lenni, akár azt is válaszolnám, hogy egy forintot sem, de sem cinikus, sem lekezelő, sem felületes nem vagyok. Bár tisztában vagyok, vagyunk azzal, hogy talán nem ez az elsődleges és legsúlyosabb problémája ma Magyarországnak, de ha csak a közel száz évvel ezelőtti eseményeket megelőző időszakot nézzük, innen tekintve a 140-150 évvel ezelőtti törekvéseket, akkor azt mondhatjuk, hogy 150 évvel ezelőtt is valamikor, csak éppen akkor a szerbek vagy a románok, a szerb vagy a román kisebbség részéről valahogy így kezdődhetett, hogy különböző elszakadási, önrendelkezési törekvésekkel álltak elő.Mi ihlette ezt a kérdést? Nem más, mint az úgynevezett Opre Roma-Cigány Demokrata Néppárt elképesztő törekvése, amelyet több felületen megjelentettek az elmúlt másfél esztendőben, és elküldték egyébként kicsit ilyen hadüzenet jelleggel a Mi Hazánk Mozgalomhoz is, amely szerint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Heves megye és Nógrád megye területét, bár ők persze nem így adják elő, lényegében elszakítanák Csonka-Magyarországtól, és ott úgynevezett észak-magyarországi roma tartományt kívánnak létrehozni. Itt nemcsak önrendelkezési törekvések és területi követelések jelennek meg, hanem a néhány perccel ezelőtt egy másik napirendi pont, egy másik vita kapcsán az úgynevezett alapjövedelem. Gyakorlatilag kibújt a szög a zsákból rögtön az elején, rossz szokásához híven a cigány értelmiség hergeli egyrészt a sajátjait, másrészt pedig rögtön a jogokat helyezi a kötelezettségek elé, és rögtön ilyen extra forrásokat követel alapjövedelem címén, hiszen azért jó lenne, ha a pénzügyi köldökzsinór megmaradna a magyar állammal, gondolják ők, amelyre végképp semmilyen jogalapja, erkölcsi alapja, politikai vagy történelmi alapja nincsen.

Nos, tekintettel arra, hogy ez az ország közel száz esztendővel ezelőtt egy példátlan sorscsapást, egy példátlan tragédiát már megélt, az akkori politikai elitnek egyik legnagyobb bűne, hogy nem kezelte névértékén az azt megelőző évek, évtizedek különböző kisebbségi törekvéseit, ezért én szeretném kellő időben megfelelő felelősséggel, az arányosság elvét betartva bekapcsolni a képzeletbeli vészcsengőket. A Mi Hazánk Mozgalom ezt tette. Néhány nappal ezelőtt alkotmányos rend elleni szervezkedés miatt feljelentést tettünk, ugyanis ebben a feljelentésben meg kellett nevezni ennek az Opre Roma-Cigány Demokrata Néppártnak az elnökét, Kamarás István urat, aki ezzel az elképesztő törekvésével előállt. Természetesen szokás szerint a létszámfölényükre, az egyre nagyobb mértékben megjelenő létszámfölényükre hivatkoznak, amely ezekben az északi és északkeleti megyékben jelen van.

De akkor nézzük a számokat, a nyers számadatokat! A 2011-es népszámlálás adatai szerint ebben a négy megyében 1 millió 740 ezer ember él. Az 1 millió 740 ezer honfitársunk közül 138 ezer vallotta magát a cigány kisebbséghez tartozónak, amely körülbelül 8 százaléka lenne a teljes népességnek. Azonban tudjuk, hogy a valóság más, és legalább háromszoros szorzót ehhez hozzá lehet tenni, szemrevételezés útján is megállapítható módon, ha megengedhetek egy ilyen megjegyzést magamnak. Lényegesen magasabb a cigány népesség aránya. Mi legalább 400 ezerre becsüljük a 2011-es adatok szerint is, amely legalább…

ELNÖK: Képviselő úr, figyelmeztetnem kell, hogy…

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Miért, elnök úr?

ELNÖK: Ha az országgyűlési törvény 48. § (1) bekezdése szerint ön nemzeti, etnikai vagy faji közösséget sértő kijelentést tesz, én kell hogy rendre utasítsam, márpedig szemrevételezés révén bármilyen ilyen megkülönböztetés faji megkülönböztetésnek minősül. Kérem, hogy ne használja ezt a kifejezést. Fogalmazzon úgy, hogy ez egyértelmű legyen!

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Elnök úr, rendben, kérem az idő beszámítását! Én nagyon büszke vagyok arra, ha szemrevételezés útján megállapítják, hogy én magyar ember vagyok. Abszolút nem érzem magam sértve, egyébként csak ezt halkan jegyzem meg. A valóság tehát az, hogy legalább 23-25 százaléka ezeknek a megyéknek a cigány kisebbséghez tartozik.

(23.10)

Ugyanakkor, ha az óvodai és az általános iskolai korcsoportot nézzük, azt látjuk, hogy a legtöbb helyen ez az arány már 51 és 100 százalék között van, tisztelt képviselőtársaim. Ezt Budapestről, Bel-Pestről és Bel-Budáról nem látják, mi viszont, akik ott élünk, látjuk. Én magam is szabolcsi képviselő vagyok, és ha úgy tetszik, megtámadva érzem magam ezen javaslat kapcsán. Úgy is mint magyar ember, úgy is mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei országgyűlési képviselő, ez ellen a leghatározottabban és a leghangosabban tiltakoznom kell.

Azért is ajánljuk ezt egy feljelentés révén akár a polgári titkosszolgálatok figyelmébe, mert minden ilyen jellegű törekvés esetén figyelembe kell azt venni vagy meg kell vizsgálni, hogy esetleg külföldi titkosszolgálati szálak nem lehetnek-e az események mögött, olyan jellegű titkosszolgálati felforgató tevékenységek, amelyek Magyarország területi épségét jelentős mértékben sértik vagy veszélyeztetik. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Úgyhogy nagyon bízunk abban, hogy a nyomozó hatóság érzi a felelősségét, érzi a történelmi felelősségét, és hatékonyan mindent megtesz annak érdekében, hogy ezeket a törekvéseket csírájában elfojtsa, és feltárja a teljes valóságot. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizony azért kellett ezt a kicsit keserű hangvételű kérdést föltennem, mert hosszú évtizedek óta azt érezzük, hol balliberális kormányok, hol éppen Fidesz-kormány idején, hogy sokadrangú állampolgárai vagyunk ennek a hazának, akár úgy, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő emberek, legfőképpen pedig a keleti végeken, a szatmári térségben, Mátészalka és Csenger környékén élő emberek többségének sajnos az az érzése, hogy ugyanazokat a kötelezettségeket teljesítjük, ugyanazok a törvények vonatkoznak ránk, ugyanazt a mértékű adót fizetjük, és kisebb beruházások, kisebb fejlesztések tagadhatatlanul történnek, de amikor nagy, átfogó jellegű beruházásokra, fejlesztésekre lenne szükség, akkor azt látjuk, hogy nincs elég lobbiereje a térségnek, nem megfelelő az érdekérvényesítő képesség, és komoly beruházások kapcsán mindig háttérbe szorítanak, hátra sorolnak, ha úgy tetszik, hátrányosan különböztetnek meg minket, hátrányos megkülönböztetést kell elszenvednünk. A teljesség igénye nélkül mondanék néhány konkrét példát, hogy nehogy túl általánosnak tűnjön a mondanivalóm. Mindjárt rátérnék az egészségügy területére.

Akár a csengeri, akár  legfőképpen  a mátészalkai mentőszolgálat komoly fejlesztésre szorulna, folyamatosan, évről évre nyújtok be a költségvetési törvény vitájában erre vonatkozó javaslatokat, de ezeket sorra lesöprik  egyébként a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kormánypárti képviselők is , holott néhány tízmillió forintból vagy fel lehetne újítani a meglévő mentőszolgálati felszereltséget, vagy akár futná új mentőautókra, rohammentőkre, és akár a térség megérdemelné egy koraszülöttmentő beszerzését is, hiszen nagyon nagy vonzáskörzetről beszélünk a mátészalkai kórház esetén. Ehhez képest orvoshiány, szakszemélyzettel kapcsolatos létszámbeli hiányosságok vannak, ami nyilván nem a szakszemélyzet hibája. Minden tiszteletem az övék, hogy ilyen nehéz körülmények között is a vállukon viszik még a környékbeli egészségügy problémáit.

Ezenkívül kértem azt  mindössze bő kétmillió euróból meg lehetne oldani  több alkalommal, de ezt is lesöpörték az asztalról, hogy modern ultrahang, CT-, MRI-berendezés beszerzésére kerüljön sor, illetve modern szem- és béldiagnosztikai eszközök beszerzésére, hiszen a térségben jóval az országos átlag fölött fordulnak elő a rosszindulatú daganatos betegségek. És mivel elvileg ugyanolyan rangú, egyenrangú polgárai lennénk ennek a hazának, ne legyen szükség arra, hogy egy mátészalkai vagy egy csengeri ember Nyíregyházára, Debrecenbe, Budapestre utazzon be egy olyan vizsgálat elvégzéséért, amit egyébként el lehetne végezni helyben is, ha lenne hozzá kellő felszereltség, politikai jó szándék és akarat. Nagyon örülünk annak, hogy a kisvárdai kórházban található az ország egyik legmodernebb MRI-berendezése, de ugyanezt megérdemelnék a mátészalkaiak is.

Aztán ott van az ipari park kérdése mind Csenger, mind Mátészalka esetében. Csengerben azt látjuk, hogy leginkább legelő-szántó művelési ágban maradtak ezek a területek, ami mezőgazdasági szempontból örvendetes, de hát az ipari park fejlesztése, úgy látszik, várat magára; még a kerékpárút építése is éppen hogy csak akadozik. Ugyanez igaz a mátészalkai ipari park bővítésére; folyamatosan hangzanak el ígéretek, de ebből nagyon-nagyon kevés valósul meg.

Aztán a végére hagytam két miniszterelnöki ígéretet, amelyet addig fogok ismételgetni, amíg egyrészről erre a választópolgárok nekem lehetőséget biztosítanak, másrészről míg meg nem valósul. Mind a kettő ígéret 2017. május 4-éhez kapcsolódik, a Csengeri Járási Tanuszoda átadásához, amikor Orbán Viktor miniszterelnök úr a késő délelőtti órákban határozott ígéretet tett mind a csengeri börtön, mind az M49-es út megépítésére. Megjegyzem, az M49-es vonatkozásában néhány hónappal korábban, 2016 végén, a román választási kampány vége felé Szatmárnémetiben is tett egy határozott ígéretet. Ehhez képest úgy néz ki, hogy a csengeri börtönből nem lesz semmi, hiszen bár a kivitelező kiválasztása valamennyi börtönépítés kapcsán megtörtént, de egyelőre ismeretlen okból ezek a források nem állnak rendelkezésre. Úgy néz ki, hogy a nagyon távoli jövőbe ismét háttérbe szorították, hátra sorolták ezt a térséget a börtönfejlesztési projekt szempontjából.

És ott van az M49-es útvonal kérdése, amelyet legalább húsz éve ígérgetnek. Én még javában Kocsordon dolgoztam aljegyzőként, amikor már évekkel korábban lehetetett hallani, ott pedig szinte minden évben, hogy most fog megépülni, most fog megépülni, ehhez képest egyetlen méter út meg nem épült. A napokban olvashattuk a jó hírt, hogy 1,5 milliárd forint értékben szerződést kötöttek a tervek elkészítésére. Ennek én nagyon örülök, csak attól félek, hogy ha nem lépünk a gázra, és a térség érdekében nem fogunk össze, nem lesz elég érdekérvényesítő ereje ennek a sokkal jobb és szebb sorsra érdemes térségnek, akkor hosszú éveket, évtizedeket kell még várni ennek az útnak a megépítéséhez.

Megint mondom: ahogy megérdemli az ország szerencsésebb része, megérdemli a Nyugat-Dunántúl, ugyanúgy megérdemelné ezt végre Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, különösen pedig Mátészalka és Csenger környéke. Ehhez kérek mindenkitől megfelelő támogatást. Köszönöm szépen.

(13.30)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési törvény vitája során hosszan lehetne elmélkedni a világrekord 27 százalékos mértékű áfáról, a gázolaj és benzin majdnem világrekord mértékű összesített adótartalmáról, a kis- és középparasztságot, valamint a kis- és közepes vállalkozókat sújtó különböző adminisztrációs és adóterhekről, meg arról is, hogy a kis- és középparaszti réteget, illetve a kis- és középvállalkozókat sok esetben az önök kormánya által felállított és az önök emberei által vezetett hatóságok most is ugyanolyan fejőstehénnek és levadászható prédának tekintik, mint ahogy volt az 2010 előtt is. Én azonban most a rendkívül szűkös időkeret miatt szűkebb környezetemről, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéről és választókörzetemről, azon belül is különösen a Mátészalkát és Csengert érintő költségvetési vonatkozású kérdésekről szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel.Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egy méltatlanul elfeledett és jóval névértéken alul kezelt terület és megye, ami azért is furcsa, hiszen ha ránézünk például az EP-választások eredményére, azt láthatjuk, hogy önöknek jóval nagyobb becsben kellene tartaniuk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét és az ott élőket, hiszen Vas megye után a második legerősebb, legjobb eredményeket hozta a Fidesz-KDNP szempontjából. Ehhez képest, ha megnézzük, mondjuk, Vas megye, a Nyugat-Dunántúl, a Közép-Dunántúl és Közép-Magyarország fejlesztésére szánt Dárius-kincsnyi, Dárius-kincseskamrányi forrásokat, akkor azt látjuk, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, bizony, erről a képzeletbeli asztalról jóval kisebb előnyök formájában részesül.

Nem vitatom azt, hogy léteznek, vannak, történnek kisebb fejlesztések, intézményfelújítások, kisebb iparipark-bővítések, de Mátészalka és Csenger környéke ebből édeskeveset lát, pedig általában a szabolcsi emberek az átlag nettó 138 ezer forintjukat, bizony, nagyon nehezen tudják beosztani, és a hó elejétől a hó végéig nagyon nehéz ebből az összegből kijönni. Nekem régóta meggyőződésem, hogy nem egyenrangú polgárai vagyunk ennek a hazának. Mondhatnak a 2010 előtti kormányok is bármit, meg mondhatnak önök is bármit, sajnos a számok és a tények makacs dolgok, és azt látom, hogy bár ugyanazokat az adókat fizetjük, ugyanazokat a kötelezettségeket teljesítjük, de valahogy az esélyekből, a lehetőségekből korántsem részesülünk olyan mértékben, mint amennyire egyébként arra a Szabolcs megyei emberek szorgalma, teljesítménye és hozzáállása is jogalapot szolgáltatna.

Ezen belül a térségemet érintő három kiemelt kérdést hoznék ismét a Ház elé, és remélem, hosszú időn keresztül lesz alkalmam még arra, hogy ezekről beszélhessek. Bár nagyon remélem, hogy esetleg már jövő évben arról számolhatok be, hogy leszálltam ezekről a témákról, mert önök ezeket megvalósították. Az egyik rögtön a mátészalkai kórház kérdése. Mátészalkán egy számomra teljesen idegen, a józan paraszti észtől idegen logikától vezérelve a közel százéves műemlék épületet elbontották, egy műanyag dobozt kaptunk helyette, és bizony azt a 750 millió forintnyi forrást, amit én évek óta követelek modern diagnosztikai és vizsgáló berendezések megvásárlására, modern ultrahangra, digitális röntgenre, MRI-CT berendezésekre, szembetegségek megállapítását szolgáló diagnosztikai eszközökre, azt önök valahogy sajnálják a mátészalkai és a csengeri emberektől.

Mint ahogy 20-25 éve ígérgetik az M49-es gyorsforgalmi út megépítését. Tudom, hogy most a tervezésre nemrég végre kiírták a közbeszerzési eljárást, na de jó lenne, ha nemcsak papíron beszélnénk már az M49-es útról, hanem végre legalább az első kilométert sikerülne megépíteni. Ahhoz, hogy legalább Ököritófülpösig eljusson ennek az útnak a nyomvonala, számításaim szerint olyan 15-20 milliárd forintra szükség lenne. De ahogy megkaphatta ezt a Nyugat-Dunántúl vagy éppen Közép-Magyarország több gyorsforgalmi út megépítésénél  nagyon helyes, hogy megkapta , úgy végre megérdemelnék a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei emberek, a Mátészalka és Csenger környékén élők is.

A 2006-os forgalomszámlálási adatok szerint ugyanis Kocsordon és Mátészalkán, miután a Tiszabecs és a Csengersima felől érkező forgalom is ránehezedik ezekre a településekre, 10 320 gépjármű haladt át 24 óra alatt, 2010-ben ez a szám már 16 ezer fölé emelkedett, azóta a legszerényebb becslések szerint 20 ezer fölötti a 24 óránként megforduló gépjárművek száma ezeken a településeken. Biztos vagyok benne, hogy ha Felcsút környékét sújtaná vagy érintené ilyen gépjárműforgalom, már rég megoldották volna ezeket a problémákat.

(16.20)

Tehát legyenek szívesek, ne sajnálják a pénzt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyétől, Mátészalka és Csenger környékétől, főleg úgy, hogy a miniszterelnök úr ezt 2016 végén, a román választási kampány véghajrájában és 2017. május 4-én is megígérte nekünk.

Mint ahogy a miniszterelnök úr 2017. május 4-én a csengeri járási tanuszoda átadásakor megígérte a csengeri börtön megépítését is, ez cirka 10-12 milliárd forintot igényelne. De ahogy egyelőre a teljes kilenc börtön megépítésére kiterjedő börtönépítési programot lefújták vagy legalábbis jegelték, természetesen úgy néz ki, hogy Csengerben sem lesz ebből semmi. Körülbelül 80 ember hagyta ott a munkahelyét, hogy a bv-s területre átképezzék magukat. Ezek az emberek most várnak, várakoznak, és talán Sopronkőhidán, az ország másik felében esetleg munkahelyhez juthatnak.

Hogyha képesek ennek a 10-12 milliárdnak a sokszorosát nem sajnálni az ország már lényegesen fejlettebb régióitól, akkor legyenek szívesek nem sajnálni tőlünk sem, úgyhogy legalább a mátészalkai kórház fejlesztésére, az M49-es út építésének legalább a megkezdésére és a csengeri börtön megépítésére, valamint a csengeri és a mátészalkai ipari park bővítésére (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) legyenek szívesek a költségvetési forrásokat biztosítani. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt még éppen itt tartózkodó képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk Mozgalom, valamint a Független Kisgazdapárt 2019. június 15-én, egy hónappal ezelőtt emlékezett meg egy Baranya megyei kis faluban, Bissén az egyik legkiválóbb magyar államférfiról, a falu szülöttéről, Nagy Ferenc néhai miniszterelnök úrról. Nagy Ferenc néhai miniszterelnök életpályája bővelkedik a rendkívüli fordulatokban, az amerikai kaland-, történelmi és kémfilmekbe illő eseményekben, de engedjék meg, hogy ennek az életpályának az idő rövidsége miatt most csak néhány fontos állomását, néhány fontos képét villantsam fel, ezzel is a Ház elé hozva és bemutatva azt az elképesztő történelmi és politikai mulasztást, ami egyébként döntően az elmúlt harminc év felelőssége. Nagy Ferenc 1903-ban született a Baranya megyei Bissén, már tízévesen megismerte a kemény földműves munka minden kínját-keservét, hiszen édesapját elvitték a frontra. 19 évesen az első világháború bissei hőseinek emlékére tartott megemlékezésen mondott egy olyan beszédet, amelynek kapcsán felfigyeltek kiváló tehetségére, tulajdonképpen innen datálódik, innen indult el a politikai pályafutása, amely villámrajtot vett, hiszen 27 évesen már a kisgazdák országos pártfőtitkára volt. Azután a második világháború vége felé indult el az a tragikus eseménysorozat, amely egyrészt édesanyja halálához vezetett, másrészt, amelynek kapcsán megtapasztalta mindkét pusztító világrend rendkívüli aljasságát, annak a világrendnek az aljasságát is, amely etnikai, faji, vallási alapon gyűlölt, és annak a világrendnek az aljasságát is, amely osztályalapon gerjesztette a gyűlöletet.

1944 áprilisától hat hónapon keresztül a Gestapo foglya volt. Legidősebb fiát ifjúsági büntető munkatáborban tartották fogva hosszú ideig, majd 1945. szeptember 14-én következik be édesanyja tragikus halála, ami a gyalázatos viselkedést, a gyalázatos magatartást tanúsító orosz katonák bűne.

(13.00)

Édesanyja nem akarta odaadni a család szekerét és a család két lovát az oroszoknak, ezt követően az oroszok egy harckocsival mentek utána, a harckocsi átgázolt a szekéren, az édesanyját a harckocsi csöve lesodorta, és szörnyethalt.

1945 azonban nemcsak erről a családi tragédiáról maradt emlékezetes, hanem egy fényes politikai sikerről is, amikor is a Kisgazdapárt 57 százalékot ért el, 57 százalékos eredményt, tisztelt képviselőtársaim, az akkori országgyűlési választásokon, de a szovjet csapatok, a megszálló szovjet csapatok már akkor javában Magyarországon tartózkodtak, úgyhogy gyakorlatilag nem maradt más esély, mint hogy kényszerkoalícióra lépjenek, bár erre elvileg semmilyen szükség nem volt, és semmi nem indokolta volna.

Nagy Ferenc aztán 1946. február 4-én lett ennek az országnak a miniszterelnöke. Mindössze 16 hónapig töltötte be ezt a tisztséget, de bizton állíthatom, hogy ez alatt a 16 hónap alatt többet tett ezért az országért, mint mások 16 esztendő alatt.

A teljesség igénye nélkül három momentumot emelnék ki, nem kisebbítve az érdemeit, azt már csak zárójelben említve, hogy újjáépítési minisztere is volt ennek az országnak miniszterelnöki tisztségét megelőzően: földreformot hajtott végre, megfékezte a hiperinflációt, és szintén nagyon kevesen tudják, hogy ő vezette be a forintot. Neki és az ő kormányának köszönhető az, hogy a mai napig a magyar forint a hivatalos fizetőeszköze ennek az országnak.

Ugyanakkor a kommunista ármánykodásnak áldozatul esett, és kémfilmekbe illő módon, az osztrák-svájci határon, egy hídon, egy gépkocsi motorháztetején, egy szállodai levélpapíron íratták vele alá a miniszterelnöki tisztségről lemondó nyilatkozatát, és addig a legkisebb fiát, akit gyakorlatilag túszul ejtettek, nem engedték szabadon, amíg ezt a miniszterelnöki tisztségről való lemondást ilyen körülmények között ő meg nem tette.

Ez volt az utolsó momentum, hogy az azt megelőző pár napig Magyarországon tartózkodott, soha többet nem tudott visszajönni szeretett hazájába. 1956-ban, a forradalom és szabadságharc idején megkísérelte, azonban az osztrákok, hivatkozva semlegességükre, nem engedték be az ország területére. Utána, 1956-tól az 1979-ben bekövetkezett haláláig is megpróbált mindent megtenni a magyar szabadság érdekében, próbálta segíteni a kisgazda-társadalmat. Egy korábbi kisgazda képviselőtársával folyamatosan levelezett, és azon fáradozott élete utolsó éveiben is, hogy a Szent Koronát és a koronázási ékszereket hazahozza Magyarországra, azonban ezt sajnos már nem érhette meg. Távol szeretett szülőhazájától, egy Washington melletti kisvárosban, Herndon településen van eltemetve.

Éppen ezért követeli azt a Mi Hazánk Mozgalom a Kisgazdapárttal közösen, hogy a bissei szülőházat nyilvánítsák emlékházzá, állítsanak szobrot a néhai miniszterelnök emlékére, foglalja el helyét a történelemoktatásban, a Külügyminisztérium pedig tegyen meg minden szükséges intézkedést az USA-ban élő hozzátartozókkal való kapcsolatfelvétel és a rendszeres kapcsolattartás érdekében. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt rátérnék a konkrét miniszterelnöki ígéretek számonkérésére, az eddig beteljesítetlen ígéretek felsorolására, az erre való emlékeztetésre, szintén a szatmári térséggel kapcsolatban hadd emeljem ki azt a tényt, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, különösen annak a szatmári részén élnek a legalacsonyabb keresetű magyar emberek, itt a legalacsonyabb az átlagkereset. Nettó 138 ezer forintot visz haza egy átlag Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ember, sokszor ettől is kevesebbet egy szatmári térségben élő munkavállaló, holott sokszor elmondtam már, hogy ugyanolyan értékes munkát végeznek, mint a fővárosban élők, ugyanazokat a kötelezettségeket teljesítik, ugyanazok a törvények vonatkoznak ránk is, ugyanazokat az adókat és más közterheket fizetjük, de mégis az egyik legszebb, egyúttal legnehezebb helyzetben lévő térsége ez az országnak.

Ugyanígy többször próbáltam már indítványaimban javítani a Mátészalka és Csenger térségében élő emberek gyógyulási lehetőségén, az ottani egészségügy általános állapotain, sajnos azonban a kormánypárti képviselők, köztük a hat Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei fideszes képviselővel, sorozatban leszavazták azokat az indítványokat, amelyek a helyi mentőszolgálat, illetőleg a Mátészalkai Kórház fejlesztését célozták. Kifejezetten megígérték korábban a kormánypártok prominensei, hogy a mátészalkai ipari park bővítését, illetőleg hogy a csengeri ipari park létrehozásához forrásokat biztosítanak. Az önkormányzati kampányban Csengerben történt egy alapkőletétel, vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy egy újabb alapkőletétel, de egyelőre ez az ipari park helyzetén még semmit nem javított, és a továbbiakban várjuk a mátészalkai ipari park fejlesztését is. Most túl vagyunk az elmúlt másfél évben három válaszon, egy országgyűlési, egy EP-, majd most egy önkormányzati választáson, ideje lenne hozzáfogni az érdemi munkához és az ígéretek teljesítéséhez.

Az a két konkrét ígéret, amit már nem először, és tartok tőle, nem is utoljára fogok számonkérni a kormánypártokon, élén egyébként Orbán Viktor miniszterelnökkel, az a két ígéret, amelyet 2017. május 4-én, a csengeri járási tanuszoda avatóján több száz szem- és fültanú jelenlétében tett a helyieknek. Az egyik annak az M49-es gyorsforgalmi elkerülő útnak az építése, amely, ahogy korábban említettem már, a szatmári térség négyesmetró-beruházásának felel meg; ami itt Pesten volt a négyes metró, az az M49-es gyorsforgalmi elkerülő a Mátészalka székhelyű választókerületben. Ciklusról ciklusra hivatkoznak rá a mindenkori kormánypárti képviselők, de egyetlen méter út még ebből meg nem épült, és ez akkor is tragikus, ha valóban papíron már létezik az útnak néhány nyomvonalterve, és a tervekkel kapcsolatos, a tervek elkészítésére vonatkozó közbeszerzési eljárás folyamatban van. Ezt a miniszterelnök úr egyébként nemcsak 2017. május 4-én, a délelőtti órákban ígérte meg, hanem megígérte néhány hónappal korábban, 2016 végén még a román választási kampány hajrájában, Szatmárnémetiben is.

Ezenkívül szintén a tanuszoda avatásakor volt még egy határozott és teljesen egyértelmű ígérete a miniszterelnök úrnak, ez pedig nem más, mint a csengeri büntetés-végrehajtási intézet, magyarul a csengeri börtön megépítése. Azonban tartok tőle, itt még súlyosabb problémákkal szembesülünk, mint az útépítésnél, hiszen itt arról van szó, hogy legalább 80 ember a munkahelyét már otthagyta az átképzés kötelezettségvállalása miatt, és ahelyett, hogy ütemterv szerint már körülbelül mostanra el kellett volna kezdeniük a munkát a csengeri büntetés-végrehajtási intézetben, legfeljebb olyan ígéreteket vagy utasításokat kapnak, hogy Sopronkőhidára vagy az ország másik felébe mehetnének munkát vállalni, amit nyilvánvalóan nem szívesen tennének meg.

És hogy az M49-es út megépítésére szükség lenne, ezt korábbi kocsordi, mátészalkai forgalomszámlálási adatok is alátámasztják. 2006-ban 10 320, 2010-ben több mint 16 ezer gépjármű haladt át Kocsord településen. Ugyanilyen szükség lenne a csengeri büntetés-végrehajtási intézet megépítésére is, és nem tudjuk elfogadni, személy szerint én sem tudom elfogadni válaszként, hogy a másik nyolc börtön építésének projektjét is leállították; itt akár közbeszerzési, akár költségvetési problémák merülhetnek fel.

Tehát még egyszer, a leghatározottabban kérem és most már követelem, hogy mind a kórházfejlesztéssel, úgy az iparipark-fejlesztéssel ideje lenne foglalkozni, és legfőképpen ideje lenne az M49-es út építését legalább megkezdeni, illetőleg a Csenger és térségének már nagyon sokszor megígért büntetés-végrehajtási intézetet megépíteni, hiszen ez legalább 250 környékbeli embernek adna munkát. Köszönöm szépen.

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy rendhagyó módon kezdjem ezt a napirend utáni felszólalásomat itt Arató képviselő úrra reagálva. Már láttam, hogy heves izgalomba jött a napirend utáni címe kapcsán, de ki kell ábrándítanom képviselő urat, itt nem valamifajta szexualitással vagy homoszexualitással kapcsolatos kérdésekről szeretnék beszélni (Arató Gergely közbeszól.), hanem a tűzifa-támogatások kérdéséről. Ugyanis jelzem, hogy a magyar emberek 80 százaléka vidéken él, és tudom, hogy önök, tisztelt balliberális képviselőtársaim, semmifajta elképzeléssel nem rendelkeznek a vidéki emberek problémáiról, és fogalmuk sincs arról például, hogy a fával fűtők, főleg a kizárólag fafűtésre alkalmas ingatlanok tulajdonosai nemhogy egyszerűen csak kárvallottjai a rezsicsökkentésnek, hanem a rezsicsökkentésből ezek az emberek  magyar emberek millióiról van szó  teljes mértékben kimaradtak.

2012-ben is nyújtottam már be javaslatot egyébként a tűzifa áfájának 27-ről 5 százalékra történő csökkentése érdekében, ugyanakkor azt látjuk, hogy mindezek a javaslatok eddig süket fülekre találtak. Éppen ezért a Mi Hazánk Mozgalom teljes áfamentességet fog kezdeményezni, tekintettel arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha megnézzük azt, hogy egy, mondjuk, hetvenes-nyolcvanas években épült tízszer tízes Kádár-kockának, egy tízszer tízes átlagingatlannak, ha csak tűzifával tudják fűteni, a tűzifaszükséglete egy átlagos télen legalább 100 mázsa, és tekintettel arra, hogy ezeket az utóbbi 30-40 évben aligha újították fel  tehát nagyon korszerűtlen lakóingatlanokról van szó , akkor bizony ez a tűzifaigény akár a 150-200 mázsát is elérheti egy féléves fűtési szezonban  és akkor még nem igazán hideg téllel kalkulálunk , akkor azt látjuk, hogy a tűzifa mázsánkénti árát tekintve valahol 300-600 ezer forint között van egy kizárólag fafűtésre ráállt vagy kizárólag fafűtésre alkalmas ingatlannak október közepétől április közepéig a fűtési költsége. Hiszen ha megnézzük a tűzifahirdetésekben szereplő árakat, akkor azt látjuk, hogy egy mázsa hasított akác vagy tölgyfa ára legalább a háromezer forintot éri el, de időnként még ettől is magasabb árakkal találkozunk.

Szeretném felhívni tisztelt balliberális és kormánypárti képviselőtársaim figyelmét is arra, hogy bizony vidéken nagyon gyakori az uzsora egy olyan formája, amely nem a készpénzkölcsönökkel kapcsolatos, hanem élelmiszereket és fűtési szezonban tűzifát adnak az uzsorások uzsorahitelre. Ez gyakorlatilag ugyanúgy viselkedik, ugyanolyan típusú, mint a hagyományos pénzkölcsön, csak ezúttal a tűzifát kiadja az uzsorás, és elképesztő uzsorakamattal, gyakorlatilag az adott évben tűzifában felvett uzsorahitelt még két vagy három év múlva is törlesztik a kárvallottak.

A tűzifa teljes áfamentessége álláspontunk szerint gyakorlatilag egy kerekítési hibahatár szintű bevételkiesést okozna az országos költségvetésnek, ugyanakkor jelentős segítséget jelentene a legrászorultabb honfitársainknak, hiszen ha azt látjuk, hogy egy átlag Szabolcs megyei munkavállaló a 2017-es adatok szerint 138 ezer forintot visz haza nettóban, és ha azt alapul vesszük, hogy egy átlag szabolcsi vagy Borsod megyei nyugdíjasnak a nyugdíja bőven százezer forint alatt van, akkor el tudjuk képzelni, hogy az élelmiszer- és a gyógyszerköltségek mellett az egy fűtési szezonra jutó 300-600 ezer forint körüli pluszkiadás gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe hozza ezeket az embereket. Épp ezért elodázhatatlan a tűzifa áfamentességének elérése, illetőleg az áfamentesség rögzítése.

Ugyanakkor a nagycsaládosok esetében további kedvezményeken is érdemes lenne gondolkodni, akár országos kivetítésben, akár helyi szinten, önkormányzati rendeletekbe foglalt módon, nyilván azon önkormányzatoknál, amelyek erre költségvetési helyzetüknél fogva képesek és alkalmasak. Hozzáteszem, csak és kizárólag azokról a nagycsaládosokról van szó, akik saját sorsuk jobbra fordítása érdekében maguk is tenni akarnak, nem pedig a közösségi erőforrásokra, javakra telepednek rá valamifajta parazita életmódot folytatva.

És nem szabad megfeledkezni idős honfitársainkról sem, hiszen különösen az ország hátrányos helyzetű térségeiben találkozunk azzal a jelenséggel, hogy azon idős honfitársak, akiknek gyermekei, unokái, jobb esetben az országhatárokon belül, de tőlük távol élnek, rosszabb esetben a világ másik végén voltak kénytelenek munkát vállalni a nagyon alacsony magyar munkabérek és az általános magyar közállapotok miatt, éppen ezért ezeknek az idős embereknek a helyben elérhető közmunkás munkaerő bevetésével lehetne a fa felkészítésében, illetve csapadékvédett helyre való szállításában segíteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Teljesen biztosak vagyunk abban, hogy ha a Mi Hazánk Mozgalom ezen javaslatait elfogadják, akkor sokkal nyugodtabban nézhetnek idős honfitársaink és a tenni akaró nagycsaládosok a következő téli fűtési szezon elébe. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk Mozgalom az egyetlen párt, amely tegnapelőtt Horthy Miklós kormányzó úr Budapestre történő bevonulásának 100. évfordulója alkalmából megemlékezést szervezett. Sikerült méltóképpen megemlékeznünk a magyar történelem egyik kiemelkedő alakjáról. A rendezvény során azt is észlelnünk kellett, hogy a kormányzó tevékenysége nemcsak a mi érdeklődésünket keltette fel, hanem egy kisebb csoportnyi szélsőbaloldali és szélsőliberális tüntető érdeklődését is. Úgy látszott, őket is lázba hozta a rendezvény és a kormányzó úr tevékenysége, csak őket egészen más szempontból, mint minket. Ezt aztán megfejelte néhány baloldali politikus által szervezett sajtótájékoztató és megfűszerezte Budapest újdonsült főpolgármesterének néhány felelőtlen kijelentése, aki egyetemi szintű történelmi ismeretek birtokában van elvileg, éppen ezért esetében nem az iskolázatlanságot, a tudatlanságot, hanem sokkal inkább a szándékos félretájékoztatást és a rosszindulatot kell feltételeznünk. Minősíthetném én is ezeket a szélsőséges liberális tüntetőket, akiktől természetesen nem várjuk el, hogy tiszteljék, nem várjuk el, hogy szeressék a kormányzó urat, nem várjuk el, hogy rajongjanak érte, de azt igenis elvárjuk, hogy egy minimális tiszteletet tanúsítsanak egy 62 évvel ezelőtt elhunyt államférfi irányába.

Próbálok néhány képet, néhány tényt felvillantani vitéz nagybányai Horthy Miklós egészen kivételes életpályájából. Már 14 évesen felvették a fiumei tengerészeti akadémiára, és ez azért is kivételes eredmény, hiszen erre az akadémiára ebben az időben a jelentkezőknek mindössze 7 százalékát találták alkalmasnak, és ő ezen szigorú kritériumoknak is megfelelt. Egészen kiválóan beszélt olasz, horvát, angol, német és francia nyelven, és emellett kiváló sportember is volt, jeleskedett a kerékpározástól a teniszen át egészen a lovaglásig és a vívásig több sportágban, bővelkedett sporteredményekben, vívásban hadseregbajnoki címig is vitte. Negyvenhat évesen már sorhajókapitány volt, amely a szárazföldi haderőben az ezredesi rendfokozatnak felelt meg.

1917. május 15-én, amikor megütköztek az antant hajórajával, súlyos láb- és fejsérüléseket szenvedett, de sebei ellátását követően a hordágyon felvitette magát a parancsnoki hídra, és addig vezényelte a csatát, amíg el nem vesztette az eszméletét. Ötvenévesen lett ellentengernagy, vagyis a császári és királyi flotta parancsnoka, és az ezt követő zűrzavaros időszakban ő ismerte fel a legkorábban, hogy egy szervezett haderő tud csak rendet tenni, éppen emiatt szervezte meg a nemzeti hadsereget először Siófok központtal. Éppen azért, hogy meg tudja menteni Budapestet és meg tudja menteni az országot, 1919. november 16-án, száz esztendővel ezelőtt 8 ezer géppisztolyos katona és 19 tábori ágyú kíséretében bevonult a fővárosba, ahol egy, minden bizonnyal örökké emlékezetes beszédet mondott.

A magyar történelem egyik legnehezebb időszakában vette át ennek az országnak az irányítását. Következett a trianoni trauma, a kormányzósága majdnem derekánál egy gazdasági világválság, majd a második világháború. Nem tudunk még egy ilyen vészterhes időszakot megnevezni, mint amilyen ez volt, és ő ilyen körülmények között állt helyt, és próbálta a magyarság számára a legjobb feltételeket megteremteni. Földreformot hajtott végre, amelynek során kétmillió kis- és középparasztsághoz tartozó magyar embernek adott földet. 1929-re a költségvetési többlet 10 százalékkal haladta meg az utolsó békeév költségvetési többletét. Úgy alakították át a gazdaság szerkezetét, hogy egészen kivételes módon nem a kisembert, nem az alsó és középrétegeket terhelték, hanem az első világháború hadiszállításain meggazdagodott spekulánsokat. Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben nem gyűlölt sem faji, sem etnikai alapon. Színleg bizonyos dolgokba beleegyezett, mert egész egyszerűen nem tudott mást tenni a második világháború nehézségei közepette, de valójában soha nem hajtott végre kirekesztő törvényeket.

Ennek egyik legékesebb bizonyítéka, hogy 1944. június 27-én egy páncélosezredet és egy gyalogezredet vonultatott ki, vezényelt ki annak érdekében, hogy a fővárosi zsidóságot ne tudják deportálni és ne tudják elhurcolni. Ha Horthy Miklós háborús bűnös lett volna, ha emberiesség elleni bűncselekményeket követett volna el, amelyről egyetlen parancsot, rendelkezést, utasítást a mai napig nem tudtak bemutatni a szélsőliberálisok, akkor minden bizonnyal a nürnbergi perben marasztaló ítéletet kapott volna, valószínűleg kivégzik vagy élete végéig bebörtönzik. Szabadon élt, egy-két hónap után elengedték, hiszen pontosan tudták, hogy semmifajta vállalhatatlan cselekményben nem vett részt. Nem véletlenül koszorúzták a sírját különböző zsidó szervezetek Estorilban, Portugáliában, ahol elhunyt, hosszú éveken, évtizedeken keresztül.

Éppen ezért ideje lenne erről egy érdemi vitát rendezni. A Mi Hazánk Mozgalom ennek a vitának áll elébe. Kezdeményezzük, hogy a lehető legtöbb helyen közterületet nevezzenek el róla, legyen Budapest posztumusz díszpolgára, a Szent Gellért téren avassák fel a szobrát. Joggal követelünk tehát egy ilyen jeles államférfinak több tiszteletet. Köszönöm szépen. (Taps.)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Mi Hazánk Mozgalom tiltakozik a felnőttképzés és szakképzés nemrég elfogadott szabályai ellen. Ez az átfogó és nagyon kedvezőtlen irányú módosítás érinti a szakképzésben tanulókat, a szakképzésben dolgozókat, a felnőttképzésben dolgozókat, azokat a felnőtteket, akik szeretnének élni az életen át való tanulás lehetőségével, és ezt számukra most ellehetetleníti a kormányzat, illetőleg érinti azokat a többségében kis- és közepes vállalkozásokat, amelyek gyakorlatilag tönkremennek. Ezenkívül az elfogadott szabályok sértik a vállalkozások szabadságának alapelvét, sértik az iskola vagy oktatási intézmény szabad megválasztásának alapelvét, illetőleg a józan paraszti észből is fakadó gazdaságosság és hatékonyság elveinek sem felelnek meg. Ezekhez szeretnék néhány rövid gondolatot fűzni, hogy bemutassam így, áttekintő jelleggel, hogy totális képtelenség az, amit önök a gyakorlatban is majd keresztül szeretnének vinni.

(15.50)

A vállalkozások szabadságának alapelve azért sérül, mert kimondva vagy kimondatlanul  persze az önök szokásához híven inkább kimondatlanul , a felnőttképzéssel foglalkozó vállalkozások gyakorlatilag ellehetetlenülnek, tönkremennek, és az ott dolgozók munkaviszony, megbízási viszony vagy vállalkozói jogviszony keretében óraadókká kerülnek átminősítésre, legfeljebb óraadóként tudnak majd az állami rendszerben elhelyezkedni.

Csak hát itt nagyon sok probléma fölmerül, és akár milliárdos vagy tízmilliárdos garantáltan elbukott kártérítési pereknek néz elébe a kormányzat. Ugyanis mi lesz a most már így értelmetlenül kifizetett vállalkozási költségekkel? Mi lesz azokkal a forrásokkal, amelyeket ezek a vállalkozók fejlesztésekbe forgattak, visszaforgatva, befektetve újra a korábban képződött hasznukat? Vagy még rosszabb esetben fejlesztési hiteleket vettek fel. Ki fogja nekik megtéríteni az okozott kárt? Ki fogja megfizetni számukra a költségeket, ki fogja megtéríteni az elmaradt hasznukat, ki fogja majd helyettük fizetni azokat a fejlesztési hiteleket, amelyeket az eddig meglévő szabályozásban bízva ők fölvettek?

Azt szeretném önöktől kérni, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy legyenek kivételesen empatikusak, és képzeljék el, hogy a saját vállalkozásukat  dolgozzanak bármilyen szakterületen, vagy legyenek ezek a vállalkozások bármely szakterületet érintőek  egy törvényalkotással hirtelen lefejezik, és az életük munkája, az életük értelme gyakorlatilag elvész, és lehetetlen helyzetbe kerülnek. Nem ez az első hivatásrend, nem ez az első szakma, amelyet gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra lefejeznek és tönkretesznek. Maximum 2021 decemberéig tevékenykedhetnek ezek a vállalkozások, addig még valószínűleg életben tudnak maradni, utána garantált, hogy rövidebb vagy hosszabb idő alatt tönkremennek.

S mi lesz az eddig megszerzett jogokkal, a felnőttképzési engedélyekkel, a vizsgaszervezői engedélyekkel, amelyek gyakorlatilag jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogként kerültek a jogosultak kezébe? Ezek is teljes mértékben értelmetlenné válnak.

Aztán mi lesz azokkal a felnőttkorú honfitársainkkal, akik most már nem tudnak majd élni az iskola szabad megválasztásának lehetőségével? Persze papíron ez a lehetőség megmarad, de mivel az ágazati képzőközpontok a nagyobb városokban vannak, nemes egyszerűséggel az utazási, a logisztikai nehézségek is meg fogják a legtöbb felnőttkorú, de tanulni vágyó magyar embert gátolni abban, hogy szabadon megválasszák azt a képzési formát vagy azt a képző intézményt, ahol pluszszaktudást vagy alapszaktudást szeretnének szerezni. Ilyen módon az egész elfogadott, átgondolatlan, az önök legrosszabb szokásait, töretlen hagyományait ismét megmutató módon erőből keresztülvitt szabályozás gyakorlatilag ellehetetleníti az életen át tartó tanulás lehetőségét.

S hogy mennyire gazdaságtalan és mennyire ellentmond a hatékonyság alapelveinek is, azt nemcsak az mutatja, hogy a tanulni vágyó felnőttek utazási, logisztikai nehézségekkel szembesülnek, hanem egész egyszerűen idejük sem lesz arra, hogy az állami rendszerben szerezzenek adott esetben kétszer-háromszor annyi idő alatt szaktudást, mint amennyi idő alatt ezektől a cégektől megszerezhetnék a felnőttképzés keretében. Nem beszélve arról, hogy a tananyag gyakran változik, amihez a vállalkozások könnyebben alkalmazkodnak, hiszen az állami rendszer teljesen rugalmatlan. S akkor még nem beszéltünk a pedagógusok munkavállalóvá történő átminősítéséről, az ehhez kapcsolódó jogfosztottságról és nehézségekről.

A Mi Hazánk Mozgalom azt kéri önöktől, hogy helyezzék ezt hatályon kívül, és nyújtsanak be egy új, életképes, a szakma és a magyar emberek többségének érdekeit szolgáló törvényjavaslatokat, mert ez így csak egy szűk, valószínűleg hátsó szándékokkal bíró körnek áll érdekében, hogy az az őrület, amit önök elfogadtak, ebben a formában hatályba lépjen. Semmiféleképpen nem javasoljuk ezt önöknek. Köszönöm.

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk Mozgalom nevében szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét a teljesség igénye nélkül néhány, a magyar gazdatársadalom jelentős részét érintő és egyre súlyosbodó problémára. Rögtön az első helyen a piacszerzést, a termékeink piacra juttatását és a felvásárlási árakat említeném, de hasonlóan fajsúlyos probléma a munkaerőhiány, mint ahogy ebbe a körbe kell sorolni a vis maior ügyek kezelését, a kárenyhítési alappal kapcsolatos problémákat.

(11.40)

De sajnos a vezető problémák, a vezető gondok között szerepel például az adó-visszaigénylések, a birtokrendezés késlekedése, illetőleg a különböző uniós támogatások kifizetése körüli késedelmek és visszásságok problematikája.

Az időkeret szűkösségére való tekintettel mintegy áttekintő jelleggel fogok ezeken a problémákon most végigmenni, és a közeljövőben igyekszem ezeket majd tételesen, külön-külön részletesen feldolgozni és bemutatni.

Ami a felvásárlási árak kérdését jelenti, és ha csak a gyümölcságazatra gondolunk  ez hozzám a családi gazdaságunk révén közelebb is áll , akkor azt mondhatjuk, hogy relatíve sikeres évet zárunk, de ez nagyobb részt annak köszönhető, hogy a lengyel, illetőleg a nyugat-európai versenytársak olyan fagykárokat és vis maior károkat szenvedtek el, amelyek segítették a magyar gyümölcsök, legalábbis a magyar gyümölcsök egy részének piacra jutását és egy átlagosnál valamivel magasabb felvásárlási ár kialkudását. De gyakorlatilag ez az oroszrulettszerű, szinte a környezetnek, az éghajlatnak, az időjárási tényezőknek való kitettség egyik évben előnyünkre, másik évben a hátrányunkra fordul.

Itt a híres, a méltán híres magyar-lengyel barátság talán némileg csorbát látszik szenvedni, ugyanis gyümölcsfronton a lengyel barátaink a legnagyobb versenytársaink, és az ottani kedvező szerkezetátalakítás, illetőleg az ő piacrajutási lehetőségeik, akár a fehérorosz útvonalakat kihasználó, Keletre történő értékesítési lehetőségeik és a jóval magasabb támogatások komoly előnyt jelentenek a lengyel gazdáknak, éppen ezért képesek jóval versenyképesebb árakon értékesíteni a lengyel gyümölcsöket akár a magyar piacon is.

Aztán mindjárt itt van a munkaerőhiány kérdésköre, amely teljesen abszurd, tudathasadásos módon az északi és északkeleti megyékben egyszerre van jelen a munkanélküliséggel, és igaz, hogy valamennyit javul a helyzet azokon a településeken, ahol a közmunkát megfelelően megszervezik, de ott, ahol a közmunka és a mezőgazdasági idénymunka, szezonmunka közötti átjárást a helyi közmunkaszervezők, a helyi önkormányzatok nem megfelelő eréllyel biztosítják, ott bizony egyre súlyosabb gondokkal küszködnek a kézimunkaerő-igényes ágazatok, a zöldség-gyümölcs ágazat kifejezetten ilyen. Itt a gépesítettség, mondjuk, a szántóföldi kultúrákhoz képest jóval csekélyebb mértékű a termelés jellegéből adódóan.

Aztán utaltam egy vagy két perccel ezelőtt a Kárenyhítési Alap problémájára. Ez a tavaszi fagykárok, viharok, jégkárok idején  főleg a májustól szeptemberig terjedő időszakban  visszatérő rémálom, ugyanis hiába van legalább 20 milliárd forint körüli összeg a Kárenyhítési Alapban, ez az alap jelen állás szerint a nevének megfelelő hatást vagy célt sem tudja betölteni, funkciót sem tudja betölteni, mert legfeljebb kárenyhítgetési alapnak lehet csak nevezni; hiszen a számítási módszer, a számítási képlet miatt azt látjuk, hogy többmilliós vagy több tízmilliós terméskiesés esetén legfeljebb néhány százezres kárenyhítéssel számolhat az adott gazda.

Az adó-visszaigénylések kérdése talán a legcsekélyebb súlyú probléma. Itt azt emelném ki, hogy a tárgyévet követő év májusában történő jövedékiadó-visszaigénylés, a gázolaj utáni jövedékiadó-visszaigénylés szabályain talán időtényezőt tekintve illendő lenne javítani; mint ahogy a birtokrendezés is késlekedik, folyamatosan ígérgetik. Valóban, erre többször elhangzottak már különböző javaslatok. A Mi Hazánk Mozgalom nagyon bízik abban, hogy februárban ez a Ház elé kerül, legkésőbb márciusban sikerül elfogadni, és szakaszos hatályba léptetéssel vagy akár egy egyszeri hatályba léptetéssel minél hamarabb el tudjuk kezdeni fölszámolni az osztatlan közös tulajdon problémáját, amely a Mi Hazánk Mozgalom szerint az egyik legkomolyabb akadálya az egészséges birtokszerkezet és a mezőgazdasági vérkeringés kialakulásának.

Végül, de nem utolsósorban szeretném felhívni a figyelmet a pályázati visszásságokra, a pályázati kifizetések problémáira. Rögtön itt van egy olyan gyümölcstelepítési jogcím, ahol korábban azonos történeti tényállások mellett nyertek tömegesen pályázatot, most dettó ugyanolyan tényállás mellett visszautasítanak pályázatot, sok milliárd forintot megspórolva ezzel teljesen értelmetlen, önsorsrontó módon Brüsszelnek. Ezen jó szándékkal, megfelelő jogértelmezéssel lehetne javítani; mint ahogy arra is szeretném fölhívni a figyelmet, hogy nonszensz, hogy másfél-két éves vagy két és féléves elbírálási határidők vannak a pályázatoknál, és legalább ennyi a kifizetési határidők csúszása. Ez egyenes út a gazdák tönkremeneteléhez, éppen ezért ezeket a határidőket lényegesen le kell rövidíteni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy egészen kivételesen felháborító eset jutott a Mi Hazánk Mozgalom tudomására. Az általa elkövetett pedofil bűncselekményeket beismerő személyt engedtek szabadon 27 hónap letartóztatást követően. A Budapest Környéki Törvényszék körülbelül két és fél héttel ezelőtt látta elérkezettnek az időt arra, hogy egy rendkívül veszélyes egyént szabadítson újra a társadalomra, aki újra vadászhat gyermekkorú áldozataira; az eddigi sértettek kivétel nélkül 6-10 év közötti kislányok voltak. Az ügyben eljáró bírót a következő mondatok sem tántorították el vérlázító döntésétől: csak azt szeretném elmondani, hogy tényleg benyúltam némelyik lány bugyijába, és simogattam alatta a bőrüket.

A pedofil bűnöző jelenleg házi őrizetben piheni ki a 27 hónapos börtönélet fáradalmait. Nyomkövetőt ugyan viselnie kell, de ezt már többször elfelejtette feltölteni, ezzel is pluszmunkát adott az amúgy is túlterhelt rendőri állománynak. Sőt, a bűnöző minden héten csütörtökön autóbusszal beutazhat a nagykátai piacra, ott szabadon járhat-kelhet, szabadon vásárolhat, és minden bizonnyal jót röhöghet a jogrendszer gyengeségein.

A 68 éves Sz. Sándor Tápióságon, a Jókai utcában az egyik általa megrontott és meggyalázott kislány közvetlen szomszédja. Kérdezzük azt is, hogy vajon a népes rendőr rokonságnak nem lehete köze ehhez a furcsa szabadon bocsátáshoz, ugyanis állítólag az elkövetőnek vagy a vádlottnak pontosabban a keresztlánya és a sógora is a hivatásos állomány tagja.

A Mi Hazánk Mozgalom éppen ezért november 30-án demonstrációt szervezett, és kezdeményezzük a törvényhozás és a jogalkalmazás rendszerének drasztikus megváltoztatását, éppen ezért indítványozzuk, hogy a letartóztatás felülvizsgálatával, elrendelésével, fenntartásával kapcsolatos szabályokat haladéktalanul vizsgáljuk felül, illetőleg álláspontom szerint bővíteni kell azon alap-  és minősített esetek körét, amikor a jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt bűnöző nem bocsátható feltételes szabadságra.

Egyetérteneke a felvetéseinkkel, tisztelt államtitkár úr? Illetőleg nem gondolják-e, nem érzike úgy, hogy a hatáskörrel rendelkező és illetékes szerveknek a konkrét ügyben nagyon sürgősen tenni kellene valamit? Várom érdemi válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Fáklyás, fehér lovas felvonulást tervez-szervez 2020. március 1-jére, Horthy Miklós kormányzóvá választásának napra pontosan 100. évfordulóján a Mi Hazánk Mozgalom. A rendezvény helyszíne a XI. kerületi Szent Gellért téren lesz, és március 1-jén 16 óra 30 perckor kezdődik a rendezvényünk, amely minden elfogultságtól, túlzástól vagy netán önelégültségtől mentesen joggal nevezhető a nemzeti összefogás seregszemléjének, hiszen ezen a jeles és méltóságteljesre tervezett rendezvényen a Mi Hazánk Mozgalmon kívül részt fog venni, meg fog jelenni, képviselteti magát, ha úgy tetszik, a Horthy Miklós Társaság, a Trianon Társaság, a MIÉP, a Független Kisgazdapárt, a Betyársereg, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat is. Azt finoman szólva is furcsálljuk, különösnek tartjuk, ugyanakkor úgy gondolom, növelni fogja a rendezvény tétjét és emeli jelentőségét, hogy a Mi Hazánk Mozgalom az egyetlen olyan párt, amely ápolja a kormányzó úr emlékét, és amely megemlékezik a kormányzó úrral kapcsolatos jeles évfordulókról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vajon 100 évvel, 90 évvel, 80 évvel ezelőtt gondoltuk volnae, hogy amikor eljön akár a Budapestre történő bevonulás 100. évfordulója, tavaly november 16-án volt a 100. évforduló, vagy Horthy Miklós kormányzóvá választásának 100. évfordulója, amire most fog sor kerülni néhány nap múlva, akkor egyetlen olyan politikai párt lesz Magyarországon, amely erről megemlékezik, vagy emlékeztet mindenkit arra az államférfira, akinek tulajdonképpen nagyon sokat köszönhetünk? Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy megmentette Magyarországot a magyar történelem legnehezebb időszakában, hiszen ő akkor vezette ezt az országot - pontosabban: olyan időszakban -, amikor bekövetkezett a legnagyobb sorscsapásunk, a trianoni tragédia. Aztán következett kormányzói időszakának a derekán egy gazdasági világválság, majd a második világháború. Soha ilyen nehéz körülmények között Magyarországot államférfi még nem vezette.

Tisztában vagyunk azzal, hogy az ő személye heves vitákat vált ki, érzelmektől, szenvedélyektől túlfűtött vitákat. A Mi Hazánk Mozgalom ezeknek a vitáknak is áll elébe, nagyon nagy örömmel fogadnánk, ha történelmi és politikai érveket ütköztetve lefolytathatnánk ezeket a vitákat. Nagyon bízunk benne, hogy 2019. november 16-ától eltérően szélsőbaloldali, szélsőliberális tüntetők nem fogják megzavarni a rendezvényt, hiszen ezeknek az embereknek a szélsőséges mivoltától is veszélyesebb a tudatlansága, a butasága és a felkészületlensége. Azoknak a szervezeteknek pedig elévülhetetlen a felelőssége, amelyek őket feltüzelik, felbérelik, adott esetben megfizetik annak érdekében, hogy megjelenjenek és megzavarják az egyébként méltóságteljes és a törvényeket a legmesszebbmenőkig betartó rendezvényt.

Engedjék meg nekem, tisztelt képviselőtársaim, hogy felhívjam a figyelmüket, illetőleg megemlítsem a felszólalók névsorát, megemlítsem azt, hogy kik fognak felszólalni ezen a rendezvényen, megint mondom: március 1-jén 16 óra 30 perctől a Szent Gellért téren. Rögtön említeném Csuka Tamás nyugalmazott református tábori püspököt és dandártábornokot, György Ferenc atyát, a felvidéki Ipolybalog plébánosát, Zetényi Csukás Ferencet, a Horthy Miklós Társaság tiszteletbeli elnökét. És megkülönböztetett tisztelettel kell megemlítenem: egy nagyon kellemes csalódás, nagyon nagy öröm számunkra, hogy a Horthy Miklós Társaság elnöke, Hegedűs Loránt is nemcsak tiszteletét teszi, hanem felszólaló lesz ezen a nagy nemzeti seregszemlén. Illetőleg jelen lesz Kereki független polgármestere. Őt azért kell kiemelni, Csicsai Lászlóról van szó, hiszen Kereki az egyetlen olyan település, ahol közterületi Horthy-szobrot állítottak.

Ezen a rendezvényen a vélhetően színvonalas felszólalásokon kívül még természetesen javaslatot fogunk tenni egy budapesti közterületi Horthy lovas szobor felállítására, megtekinthető lesz egy Horthy-mellszobor gipszmintája, illetőleg a Szent Korona másolata is. Mindenkit szeretettel várunk, nagy tisztelettel hívunk erre a rendezvényre. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Igen, elfogadom.

ELNÖK: Igen. Öné a szó, képviselő úr.

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondoljuk, hogy az emberi életnél és az ember egészségénél nincs fontosabb, éppen ezért kell leszögeznünk azt, hogy a Mi Hazánk Mozgalom országgyűlési képviselői a mai napon a magyar emberek egészségének és életének védelméhez adtak támogatást igen szavazataikkal, nem pedig a hatalommal való esetleges visszaéléshez. Az pedig a kormánypártok elévülhetetlen és hatalmas felelőssége, hogy ezzel a felhatalmazással megfelelően, okosan és arányosan sáfárkodjanak. Engedjenek meg még egy megjegyzést, tisztelt képviselőtársaim: úgy gondolom, hogy a politikusi alkalmasság egyik fokmérője az, hogy helyesen tudjuk megválasztani a pártpolitikai csaták helyszínét és időpontját. A Mi Hazánk Mozgalom úgy gondolja, hogy pártpolitikai csatározásoknak itt most nincs helye, nem megfelelő az időpont, és nagyon kevés az idő is. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a járvány, a koronavírus nemcsak az emberek hagyományos értelemben vett immunrendszerét támadja, hanem a lakosság gazdasági és pénzügyi immunrendszerét is, és a bajt csak tetézi, hogy ahol van baj, ott rögtön megjelennek azok a dögkeselyűk és hiénák, akik megpróbálnak tisztességtelenül extrahaszonra szert tenni. Éppen ezért szükséges annak a megfontolása, amit a Mi Hazánk Mozgalom kér és el is vár a kormánytól, hogy Magyarországon vagy Magyarországon is gyártott, termelt, előállított alapvető élelmiszerekre, legfontosabb láz- és fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő gyógyszerekre, fertőtlenítőszerekre rendeljenek el hatósági árakat, rögzítsünk hatósági árakat. Hiszen az tarthatatlan, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy liter hipóért 1300 forintot, egy kilogramm csirkemellért 2800 forintot, egy kilogramm krumpliért akár 600 forintot is elkérnek ma a magyar üzletekben  ezt meg kell fékezni, ennek pedig csak és kizárólag egyetlen lehetséges módszere van: a hatósági árak azonnali hatállyal történő bevezetése. Hajlandóake erre, tisztelt miniszter úr? Erre kérem egyenes és világos válaszát.

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Tisztelt Miniszter Úr! További problémák vannak a végrehajtások kapcsán is, ugyanis nem elegendő az ingó- és ingatlanárverésekkel kapcsolatos kormányzati rendelkezések sora, tekintettel kell lenni a munkabérekre vezetett közvetlen letiltásokra és a különböző inkasszókra is. Hiszen olyan helyzetben vagyunk, hogy az embereknek, a munkavállalóknak, vállalkozásoknak lecsökkent a bevétele, vagy egyenesen megszűnt, a kiadásaik növekednek, vagy egyenesen csak kiadásaik vannak. Éppen ezért javasolja a Mi Hazánk Mozgalom a végrehajtási eljárások, a vállalkozók és a magánszemélyek ellen vezetett végrehajtási eljárások, az előbb említett végrehajtási cselekmények felfüggesztését 2020. december 31-éig annak érdekében, hogy a teljesen kivéreztetett és bizonytalan állapotban lévő munkavállalók és vállalkozások ne szenvedjenek óriási pluszkiadásterheket a végrehajtói túlkapások miatt is. Ezt csak és kizárólag kormányzati eszközökkel lehet megoldani. Kérdezem a tisztelt miniszter urat, hogy ezekkel a felvetésekkel egyetértenek-e.

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk Mozgalom számára is több aggályos pontja van a benyújtott törvényjavaslatnak, a teljesség igénye nélkül említenék néhányat. Valóban érdemes lenne átgondolni az 50 ezer forint/aranykorona összegben meghatározott ellenértéket. És, higgye el, tisztelt miniszter úr, nem azért mondom ezt, mert jólesik egy ellenzéki képviselőnek rálicitálni a kormány által benyújtott javaslatra, hogy ha a kormány mond 50 ezret, akkor mi meg, mondjuk, 100 ezer forint/aranykorona mértékben határozzuk meg. (Z. Kárpát Dániel: Pedig jobban hangzik.) Tehát nem ez a motiváció, hanem az örvendetesen vagy egyesek számára persze kevésbé örvendetesen, de folyamatosan növekvő magyarországi földárak. A föld értékének változását tekintve az 50 ezer forint/aranykorona valóban elég alacsonynak tűnik, még a nyugat-dunántúlihoz képest viszonylag mérsékeltebb földárakat tapasztalunk Kelet-Magyarországon, de azért az 50 ezer forint/aranykorona talán már sok helyen Kelet-Magyarországon sem feltétlenül állja ki az alku próbáját, ha mondjuk, magánszemély tulajdonosok közötti alkudozásról beszélünk.

Steinmetz Ádám megemlítette itt felszólalása végén a földtulajdonjog bejegyzésének elképesztően gyötrelmes ügymenetét. Én most, ha megengedik, röviden felvázolom az iratok útját az ügyvédi irodától a földtulajdon bejegyzéséig terjedően. (Z. Kárpát Dániel: Hosszú lesz!) És ez valóban borzasztóan adminisztratív, de rendkívül röviden összefoglalom, csak azon képviselőtársak számára is szeretném közelebb hozni ezt a problémát, akik nem szembesülnek ezzel. Nekem már volt szerencsém vagy szerencsétlenségem nemegyszer ezeket a problémákat leküzdeni, vagy megkíséreltem legalábbis leküzdeni.

Ott kezdődik a folyamat, tisztelt Ház, hogy az eladó és a vevő elmennek az okiratot készítő ügyvédhez, megkötik az adásvételit; vegyünk egy adásvételi szerződést, ne bonyolítsuk túl. Az adásvételi szerződést aztán kifüggesztik a föld fekvése szerinti polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára. Eltelik 60 nap, leveszik a hirdetményt, elküldik a megyei földhivatalhoz; a megyei földhivatal a megyei agrárkamarához; a megyei agrárkamara a helyi földbizottsághoz; a helyi földbizottság vissza a megyei agrárkamarához. Majd a pingpongozás úgy folytatódik, hogy az agrárkamara ismét a megyei földhivatalhoz juttatja el az iratokat, itt történik meg a tényleges, a tulajdonképpeni jóváhagyás. Ezt követően visszakerülnek az iratok az okiratot készítő ügyvédhez, majd az okiratot készítő ügyvéd a föld fekvése szerinti körzeti földhivatalhoz juttatja el a megfelelő iratokat, amely bejegyzi a föld tulajdonjogát. Ez átlagos esetben 6 hónap körüli időt vesz igénybe, de valóban nem ritkák a 8-10 hónapos vagy ennél hosszabb időt igénybe vevő ügyintézések, hiszen itt most nem akartam még önöket azzal zsibbasztani, hogy az egyes eljárások maximális hivatali határidejét is idehozzam.

(12.40)

De az iratoknak ez a fajta pingpongoztatása vagy ez a fajta útja, úgy gondolom, hogy értelmetlenül lassítja a földtulajdonjog bejegyzését, és valóban, például akár egyébként egy szántó vagy különösen, mondjuk, egy gyümölcsös művelési ágú területnél komoly problémákat okozhat.

Én már mezőgazdasági bizottsági ülésen is fölvetettem egy hangos gondolkodás keretében annak a lehetőségét, hogy vizsgálják meg, vizsgálja meg a minisztérium, hogy legalább a 60 napos kifüggesztést talán érdemes lenne 30 napra csökkenteni, hiszen a mai online világban, amikor mindenki gyakorlatilag már az internetről tájékozódik, és a hirdetmények ott is elérhetőek, tehát nem kell már beballagni ahhoz egy érdeklődő helyi gazdának, hogy megnézze, hogy milyen hirdetmények vannak aktuálisan kifüggesztve a hirdetőtáblára, elegendő, ha megnézi akár a mobiltelefonja segítségével, hogy az adott településen éppen milyen hirdetmények futnak vagy milyen hirdetmények kerültek nyilvánosságra, akkor úgy gondolom, hogy érdemes lenne átgondolni a 60 napos kifüggesztési idő megfelezését. Rövidebbet nem mernék mondani, mert nyilván az is lehetne egy túlzás, de érdemes lenne megfontolni, hogy legalább ott egy hónapot rövidíteni ezeken az elképesztő eljárási határidőkön.

A hat hónapos ügyintézés egy viszonylag optimális eset, amikor nincsenek fennakadások, és abból indulunk ki, azt feltételezzük, hogy jóváhagyással végződik ez a folyamat. Azt a legteljesebb jó szándék mellett mondom önnek, tisztelt miniszter úr, hogy érdemes lenne ennek az egyszerűsítésén gondolkodni. Mint ahogy több jó szándékú javaslatot is eljuttattam önökhöz, illetőleg voltak különböző felvetéseim. Ez a nemzeti birtokrendezés még nem az a nemzeti birtokrendezés, amire itt az ellenzéki képviselők már utaltak, az osztatlan közös tulajdon megszüntetését nem ettől a javaslattól kell várni.

Ismét, tehát ebben a vitában is felvetnék néhány olyan javaslatot rendületlen elszántsággal, amelyek fontosak lennének, illetőleg amelyeknek egy része már itt is helyet kellett volna hogy kapjon. Gondoljunk abba bele, hogy jelen pillanatban, ha egy osztatlan közös tulajdonú területen belül történik adásvételi szerződés  megint csak maradjunk az adásvételeknél , akkor abban az esetben nem kell kifüggeszteni és jóváhagyni, ha ez az adásvétel megszünteti az osztatlan közös tulajdont, magyarul, egyszerre történik valamennyi aranykoronának a felvásárlása, vagy az utolsó olyan tranzakció történik, amellyel gyakorlatilag egy tulajdonoshoz kerül a valamikori osztatlan közös tulajdonú terület.

Jellemzően elsődlegesen oligarchák vagy spekulánsok vannak abban az anyagi helyzetben, hogy egyszerre megvásároljanak akár nagyobb osztatlan közös tulajdonú területeket. Ebben az esetben nincs kifüggesztés és nincs jóváhagyás, tehát nincs az a fajta sokszoros védőfal, amit itt az előbb részletesen, talán már zsibbasztó részletességgel önök elé tártam. Ezzel szemben van kifüggesztési és jóváhagyási kötelezettség akkor, amikor az osztatlan közös tulajdonú területeken belül kisebb adásvételek történnek, amelyek nem eredményezik az osztatlan közös tulajdonnak a megszüntetését.

Egy alapvető ellentmondás, hogy amikor felmerülhet a spekuláció lehetősége a nagyobb tőkeigény miatt, akkor nincs egyfajta adminisztratív és jogi védelem, amikor pedig szinte biztos, hogy ez kizárt, akkor az előbb említett őrületes procedúrán kell keresztülmenni.

Éppen ezért fontos lenne, hogy az adott táblán belül, sőt továbbmegyek, tisztelt miniszter úr, az adott településen belül vagy földrajzilag szomszédos településen érintett azonos tulajdonosi kör közötti adásvételek és cserék esetében is érdemes lenne a kifüggesztés- és/vagy kifüggesztés- és jóváhagyás-mentességet mielőbb engedni annak érdekében, hogy az osztatlan közös tulajdon minél nagyobb mértékben megszüntetésre kerüljön, mert ez, nyugodtan mondhatom, hogy agrárgazdasági, nemzetgazdasági érdek. Ha abból az alapállásból vagy abból az alaptézisből indulunk ki, hogy az ország jó minőségű élelmiszerrel való ellátása alapvető nemzetbiztonsági kérdés, akkor azt kell hogy mondjam, hogy az osztatlan közös tulajdon tűzzel-vassal való megszüntetése, kiirtása pedig egyenesen nemzetbiztonsági kérdés és nemzetbiztonsági érdek is.

Ugyanakkor említenék itt néhány érdekességet, amelyről eddig talán kevés szó esett, és ebben a vitában is helye van ezeknek a gondolatoknak. Az egyik mindjárt a birtokösszevonási célú cserék kérdése. Felhívnám arra valamennyi képviselőtársam figyelmét, hogy itt egy komoly ellentmondás feszül az adótörvények szerinti birtokösszevonási célú földcsere fogalma és a földtörvény szerinti birtokösszevonási célú földcsere fogalma között.

A földtörvény, ha úgy tetszik, kellő rugalmasságot biztosít, szinte valamennyire, a cserék nagy részére gyakorlatilag ezt a fogalmat rá lehet húzni, ami ilyen értelemben megkönnyíti akár a kis- és közepes gazdák vagy családi gazdaságok életét. Ugyanakkor az adótörvények szerinti fogalom indokolatlanul szűk. Ennek azokban az esetekben van különösen fájdalmas jelentősége, amikor akár az egyik vagy mindkét földrészlet esetében öt éven belül kerül sor a tulajdonosváltásra vagy a tulajdonjogban bekövetkező változásra. Ugyanis rendszerint egy földadásvételkor ugyan a 4 százalékos vagyonszerzési illeték megfizetése alól mentességet kapnak a vevők, hiszen az esetek döntő többségében vállalják, hogy öt éven belül nem idegenítik el, de öt éven belül is felmerülhet olyan észszerű gazdálkodási indok, amikor nem arról van szó, hogy valaki kufárkodni akar, és hirtelen nagyot akar kaszálni a vételi és az eladási ár különbözetén, hanem valamiért neki cserélni kell adott településen belül vagy mondjuk, jellemzően egymáshoz közel eső vagy szomszédos településeken.

Ha öt éven belül teszi ezt meg, az esetek nagyon kis hányadát leszámítva a dupla mértékű, vagyis a megtorló jellegű illetéket kell fizetni. Ekkor, ebben az esetben, mivel öt éven belül változik a tulajdonos személye csere esetén is, az esetek nagy többségében azt látja, hogy nem 4, hanem 8 százalék illetéket kell megfizetni, amely teljesen indokolatlanul vesz ki őrült pénzeket a zsebéből. Ráadásul rendszerint az első tranzakciótól, első szerződéstől vagy tulajdonjog-bejegyzéstől számított ötödik évben jelzi a NAV csak azt, hogy ez felmerül. Tehát aki a szerzéshez képest, mondjuk, a második évben végrehajtott egy ilyen cserét, és mondjuk, valamiért nem az adminisztrációra figyel, hanem teljesen észszerűen a gazdálkodásra, a földműves munka elvégzésére, akkor három év múlva szembesül azzal, hogy egy dupla mértékű illetéket a nyakába varrnak több év távlatából, ami nagyon-nagyon nehéz helyzetbe hozza.

Éppen ezért javaslom azt nagy tisztelettel a Mi Hazánk Mozgalom nevében, hogy ezt a fogalmat egységesítsék, legyen kedves, tisztelt miniszter úr, a Pénzügyminisztériummal egy egyeztetésbe kezdeni, ezt tudom önnek javasolni, hogy a két nagy szakterület vagy terület közötti fogalmi különbséget próbálják harmonizálni, összhangba hozni. Javasolnánk egyébként a földtörvény szerinti csere fogalmának az alkalmazását. Nem gondoljuk azt, hogy a megtorló jellegű illetékek beszedésén múlna a központi költségvetés jövője, viszont nagyon nagy segítséget jelentene a gazdáknak, ha nem kellene ezeket az aknákat kikerülgetniük, vagy nem kellene ezekre az aknákra rálépniük, és súlyos terheket fizetniük teljesen indokolatlanul.

Mint ahogy természetesen értjük az erdőfelújítási biztosítékokkal kapcsolatos szabályokat is. Ugyanakkor itt is meg kell jegyeznem, hogy átestünk a ló másik oldalára. Van mifelénk egy mondás, valószínűleg sokan ismerik, hogy amíg erdő van, addig madár is lesz. Na de madárnak mégse kellene nézni azokat az erdőgazdálkodókat, akik egyébként tisztességes módon próbálnak gazdálkodni, olyan körülmények között, tisztelt miniszter úr, hogy ha most a koronavírus-járványt egy pillanatra kikapcsoljuk a gondolkodásunkból, de belevesszük a tavaly június végi viharkárokat, amikor hatalmas erdők, óriási famennyiség borult ki, mentek tönkre a vihar következtében, nemcsak Magyarországon, hanem a környező országokban is, emiatt akár a tűzifa-, akár az iparifa-piac telítetté vált, legalább két évre becsüli a szakma ennek a telítettségnek a némiképpen való enyhülését, és mégis elképesztő adminisztratív és pénzügyi akadályokba ütköznek az egyszerű erdőgazdálkodók. Ugyanis azt kell látnunk, hogy a legalább 500 ezer forint/hektár mértékű erdőfelújítási biztosíték sok esetben gátja a normális gazdálkodásnak, hiszen ha alapul veszünk csak egy kereken 10 hektáros területet, akkor azt látjuk, hogy nagyon ritka az az eset, amikor ezt a biztosítékot nem kell előzetesen befizetni.

(12.50)

Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy mielőtt még egy fát kidöntenének, még az értékesítéstől nagyon messze vagyunk akkor, mielőtt az első fát kivágnák, 5 millió forintot kell átutalni erdőfelújítási biztosíték címén, és ennek a 70 százalékát akkor kapja vissza az erdőgazdálkodó, amikor az új állományt eltelepíti, adott esetben, egy lassabb tarvágás esetén a tarvágás megkezdésétől az új állomány eltelepítéséig akár egy év is vagy több mint egy év is eltelhet a gazdálkodó hibáján kívül, majd a fennmaradó 30 százalékot akkor, amikor az új állomány fajtától függően egy meghatározott méretet elér. Magyarul, a használt vagy esetleg a használattól jóval nagyobb összeget kell előre befizetni erdőfelújítási biztosíték címén.

Sok esetben ezzel még a gyakorló vagy a gyakorlott erdőgazdálkodók is nagy bajba kerülnek, mert az erdők természetességi besorolásától, tehát jogi definícióktól függ az, hogy mikor, milyen esetekben kell ezt a biztosítékot befizetni. De maradjunk annyiban, hogy a tarvágások döntő többségében le kell ezt csengetni, be kell fizetni, amely lehet, hogy egy sokmilliárdos forgalmú céget nem renget meg, de egy kis vagy egy közepes erdőgazdálkodó számára sokszor áthidalhatatlan nehézségeket okoz, különösen a fapiac mostani állapotában, különösen megfejelve még a fapiac mostani állapotát egy világjárvánnyal, amikor úgy a munkáltatók, mint a munkavállalók egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Én nem azt mondom egy szóval sem, hogy az erdőfelújítási biztosíték intézményét meg kellene szüntetni, mert az egy szélsőség lenne, az egy hatalmas túlzás lenne. De azt állítom, tisztelt miniszter úr, hogy át kellene gondolniuk, hogy az esetkört az észszerű mértékre kellene szorítani, és talán a legalább 500 ezer forint/hektár mértéket érdemes lenne akár a felére csökkenteni, legalább átmeneti ideig, amíg a világjárvány, illetőleg a tavalyi természeti csapás miatti halmazatban megnehezült helyzet egy picit nem javul vagy nem enyhül. Úgyhogy lenne itt bőven egyébként mivel foglalkozni.

Bízom abban, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetése kapcsán még a tavaszi ülésszak során, akár néhány héten belül, valóban lesz ennek az intézménynek, ennek a tulajdoni formának a megszüntetését célzó javaslat, amely a lehető leggyorsabban számolja fel ezt a tulajdoni formát. Ugyanis ami most történik, hogy ha 50 tulajdonosból csak egy nem akarja az adott területen a kiosztási vagy a felosztási sorrendet, akkor a küllők közé betéve a vasrudat, tönkreteszi másik 49 tulajdonos gazdálkodását, ez nettó őrület, és ennek a megszüntetését minél hamarabb el kell kezdeni. Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiból.)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Font Elnök Úr! A tettrekészséggel kapcsolatban sok esetben egy kicsit árnyaltabban látom a képet. E tekintetben sincsenek előítéleteim, az utóítéleteim és a tapasztalataim viszont annál veretesebbek, de ezzel most nem szeretném untatni önöket, illetve nem szeretném az időkeretemet erre fölhasználni. A vitának volt egy különösen éles pontja. A javaslat szerint nemcsak a 3 hektárnál, hanem a 10 hektárnál nem nagyobb állami tulajdonú földrészleteket vagy földeket külön pályáztatás nélkül is meg lehet szerezni. Természetesen, ha ez olyan körök érdekeit szolgálná vagy szolgálja  majd a gyakorlat fogja ezt megmutatni , amelyek kizárólag vagy túlnyomó részben befektetési céllal, nem pedig tényleges földművelési, a szó legnemesebb értelmében vett földművelési céllal szeretnének állami földhöz jutni, akkor ez nyilvánvalóan nem fogja kiváltani a célzott hatást. Amennyiben azonban a helyi kis és közepes családi gazdaságokat, különösen  s ezt egyébként ajánlanám az Agrárminisztérium figyelmébe  a fiatal gazdákat hozza helyzetbe, akkor viszont egy igen sikeres intézkedés is lehet ebből. Ezt egyébként már a közeljövő meg fogja mutatni.

Itt van az öröklés kérdése. Értem, hogy egyfajta előzetes intézkedés lehet az osztatlan közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban is, hiszen az elaprózottság újratermelésének legfőbb, legneuralgikusabb pontja pontosan az öröklés kérdése. Itt azért azt is felvetném, hogy vajon melyik hatóság, melyik hivatal milyen módon tudja azt ellenőrizni, hogy aki a földműves-nyilvántartásban ugyan szerepel, az valóban foglalkozik is a földműveléssel. Mert ha valaki, bocsánat a kifejezésért, csak papíron paraszt vagy flaszterparaszt, de ha egyszer véletlenül akár egy aranykalászos gazdatanfolyam elvégzésével, akár úgy, hogy korábban származott jövedelme a mezőgazdaságból  mert azt se felejtsük el, hogy a földműves-nyilvántartásba vételnek nem az az egyedüli jogcíme vagy útja-módja, hogy valaki egy aranykalászos képesítéssel rendelkezik, az is elegendő hozzá, ha adóköteles jövedelme származik mezőgazdasági tevékenységből , akkor már megkapja azt az igazolást a NAV-tól, amely segítségével a körzeti földhivatal őt a földműves-nyilvántartásba fölveszi. Javítson ki, miniszter úr, ha tévedek. Nagyon örvendetes az, ha valaki ebben a nyilvántartásban szerepel, de vajon tényleg földműveléssel foglalkozike akár főtevékenységként, akár esetleg kiegészítő tevékenységként? Ezt egyébként jó szándékú ötletnek tartom, de nagyon érzékeny kérdés ilyen módon az öröklés szabályozása. Talán érdemes lenne itt nagyobb óvatossággal eljárni, ha másért nem, már csak az előbb általam említett szempontok miatt is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetek  s most kifejezetten a koronavírus-járványra gondolok  megmutatták azt, hogy pillanatokon belül megváltoznak a fontossági sorrendek, és gyorsan át kell értékelnünk bizonyos dolgokat. Azt látjuk, hogy amikor lecsupaszodik minden, akkor mi a legfontosabb. Most tényleg a végletekig leegyszerűsítem a gondolataimat: az, hogy legyen mit enni, és ha hideg van, legyen mivel fűteni. Ha e két alapfeltétel közül akár csak az egyik nem teljesül, akkor bizony nagyon komoly problémák merülhetnek fel, s nemcsak regionális, hanem országos szinten is.

Ha valaki, akkor én nagy szerelmese, nagy kedvelője vagyok az erdőknek, de érdemes lenne talán az erdővédelmi bírság oldaláról, a művelésiág-váltás oldaláról a szántó- és gyümölcsös területek növelése érdekében elgondolkodni.

Konkrétan azt szeretném egy hangos gondolkodás keretében fölvetni, hogy talán érdemes lenne végiggondolni, hogy a faültetvény, illetőleg kultúrerdő besorolású erdőket  itt jellemzően idegenhonos fajtákról beszélünk; megint mondom, azért is kell óvatosan bánni ezzel, mert az idegenhonos fajták között is vannak igen hasznos és értékes fajták, például az akác, de vannak kevésbé értékes és kevésbé hasznos fajták is , tehát érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy amikor ilyen területekből szeretnének más művelési ágú területet varázsolni vagy csinálni, például szántó vagy gyümölcsös művelési ágú területet, annak érdekében, hogy a nemzetbiztonsági alapkérdést jelentő élelmiszer-termeléshez, a jó minőségű magyar élelmiszer-termeléshez több területet sikerüljön nyerni, akkor talán érdemes lenne a minimum  úgy látszik, ez egy bűvös szám  500 ezer forint/hektár mértékű erdővédelmi bírság csökkentésén, felfüggesztésén vagy enyhítésén gondolkodni.

Ennek az erdővédelmi bírságnak a mértéke, ha jól emlékszem vissza a törvény szövegére, szélsőséges esetben akár 2 millió forint/hektár is lehet, ami gyakorlatilag már olyan megtorló jellegű vagy olyan jellegű, ami el is veszi a kedvét azoknak, akik esetleg abban gondolkodnának, hogy kevésbé hasznos fafajtával rendelkező erdőterületen a fa letermelése után inkább szántóföldi vagy gyümölcskultúrával foglalkoznának.

Ezt csak azért is lenne fontos átgondolni, tisztelt miniszter úr, mert jól tudjuk, hogy egyre nehezebb Magyarországon piaci alapon földet vásárolni, hiszen azt látjuk, hogy  az én tapasztalataim szerint is  csökken az adásvételi szerződések száma. Pontosan ennek érdekében lenne érdemes az erdészeti szempontból kevésbé fontos területek kapcsán, nyilván kellő finomsággal és kellő alapossággal megnézni, mert nem lehet ajtóstul rontani a házba, és nyilván nem lehet nyakra-főre erdőterületeket felszámolni, meg azt a szempontot sem akarom keresztbeverni, hogy az erdősült területek nagysága növekedjen, de itt egy kényes egyensúlyi állapotot kellene teremteni annak érdekében  ami szerintem viszont megint egy kiemelt érdek , hogy a szántóföldek és a gyümölcsösök aránya növekedjen. A talán kevésbé értékes valamikori erdőterületeket érdemes lenne erre a célra befogni, és az ehhez kapcsolódó adminisztratív és pénzügyi akadályokat számottevően csökkenteni. Ennek ajánlom nagy tisztelettel a megfontolását. Köszönöm szépen.

(13.10)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Mi Hazánk Mozgalom álláspontja szerint az osztatlan közös tulajdoni forma a magyar mezőgazdaság koronavírusa, rendkívül súlyos károkat okoz már régóta a magyar agráriumnak. Indokolt és szükséges az ezen tulajdoni formával szembeni határozott fellépés, amely persze nem jelent mindenekfeletti és korlátok nélküli intézkedési jogkört. Először is Font Sándor bizottsági elnök úr szavaihoz csatlakoznék vagy rá reagálnék. A jelenlegi osztatlan közös táblákon belüli adásvételek vagy táblák közötti cserék esetében is lehetne jelentősen könnyíteni a tulajdonosok helyzetén. Állítom azt, tisztelt miniszter úr, hogy önök nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy már ennek a törvénynek, amiről mi itt most vitázunk, a hatálybalépése előtt elősegítsék, serkentsék ennek a borzasztóan átkos tulajdoni formának a megszüntetését, amely túlzás nélkül nevezhető a régi idők átkának, és bizony nem túl szeretettel emlékezünk azokra, akik ezt kitalálták annak idején, és ránk szabadították.

Gondolok itt arra  amit korábban is elmondtam már, és kénytelen vagyok most is megismételni a Mi Hazánk Mozgalom álláspontjaként , hogy ha hajlandóak lennének megfontolni, hogy a földtörvényben végigvezetünk olyan módosításokat, amelyek lényegileg azt kellene hogy tartalmazzák, hogy ha osztatlan közös tulajdonú területeken belül tulajdonostársak egymás közötti adásvételügyletére kerül sor, vagy adott településen belül vagy települések között  mint ami megfogalmazás ebben a törvényben is szerepel  cserére kerül sor, akkor se kifüggeszteni, se jóváhagyni ne kelljen ezeket az ügyleteket.

Most az a helyzet, tisztelt miniszter úr, hogy csak és kizárólag akkor nem kell az ilyen szerződést kifüggeszteni és jóváhagyni, ha az adott ügylet az osztatlan közös tulajdont megszünteti, magyarul: valaki egyben felvásárol egy táblát  ez a tipikus spekulációgyanús vagy spekulánsgyanús magatartás , vagy valaki a sokadik tranzakció vagy több tranzakció végére érve az utolsó ilyen tranzakciót alkalmazza, és ennek révén szűnik meg. Tehát egy folyamat részeként szűnik meg az osztatlan közös, tehát egy nagy szerződéssel, vagy sok kicsi szerződés közül az utolsó esetén nem kell kifüggeszteni, most ide nem értve a közeli hozzátartozók egymás közötti jogügyleteit.

(14.50)

Éppen ezért nagy tisztelettel azt javasoljuk a Mi Hazánk Mozgalom nevében, hogy fontolják meg ezen törvény hatályba léptetése előtt  ami jelen pillanatban 2021. január 1-je  ezeknek a módosításoknak az átnevezését. Nevezhetjük ezeket szükséges előzetes intézkedéseknek is, hiszen ezáltal serkentenénk a természetes kiválasztódás folyamatát, serkentenénk azt a folyamatot, hogy vita nélkül, időcsúszások és időhúzások nélkül egymás között szerződjenek az emberek. Ezáltal rengeteg konfliktust megelőzünk. Ugyanis amiről itt beszélünk  talán nem hangzott még el így a vita során, valószínűleg majd még időt kell kérni, mert nem fogok beleférni a 15 percbe , tisztelt képviselőtársak, ezek nagyon súlyos érzelmi kérdések is. Akinek van termőföldtulajdona, erdőtulajdona, az jól tudja, ha műveli különösen, de ha csak úgy gondol rá vissza, hogy a dédszüleitől, a nagyszüleitől, a szüleitől örökölt akár egy kisebb térmértéket is, és bizonyos előszereteti érték  ami piaci áron nem feltétlenül jeleníthető meg  kötődik hozzá, érzelmek fűződnek hozzá és akarata ellenére kerül ki a tulajdonából vagy használatából, az bizony nagyon súlyos érzelmi probléma, és nagyon súlyos egyéb kérdéseket is fölvet.

Tehát én javaslom ezeknek az előzetes intézkedéseknek a meghozatalát. De egyébként sem értem  több földhivatali vezetővel is beszéltem , tisztelt kollégák, milyen logika van abban, hogy amikor valaki egyszerre megvásárol  mert akkor van esély arra, hogy a magyar föld „illetéktelenek” vagy spekulánsok kezébe kerül, ha valaki egyszerre vesz sokat , akkor nem kell kifüggeszteni, nem kell jóváhagyni. Amikor pedig, mondjuk, egy 13 hektáros táblából valaki fél hektárt vesz úgy, hogy már régen benne van tulajdonostársként, akkor meg ki kell függeszteni.

Nem akarom a gyorsírók idegrendszerét tönkretenni vagy próbára tenni, de még egyszer fölvázolom önöknek, hogy milyen stációkat kell bejárni ahhoz, hogy Magyarországon akár egy táblán belüli tulajdonostárs, aki garantáltan nem spekuláns…  ha más nem, a helyi földbizottságok is ellenőrizhetik, vagy ha úgy tetszik biztosíthatják afelől a többieket, hogy nem valamifajta spekuláns bevásárlás vagy felvásárlás van folyamatban. A következő módon játszódik le az esetek nagy többségében az osztatlan közös tulajdonokon belül egy ilyen ügylet: ügyvédi iroda, polgármesteri hivatal hirdetőtáblája, a 60 napos kifüggesztés után megyei földhivatal, megyei agrárkamara, helyi földbizottság, megyei agrárkamara, megyei földhivatal, ismét az ügyvédi iroda, a föld fekvése szerinti körzeti földhivatal. Ez egy őrület, ez egy őrület, tisztelt hölgyeim, uraim! Ember és ügyvéd legyen a talpán, aki ezt így, ilyenformán le tudja követni!

Azt is felvetném, felvetettem már bizottsági üléseken is, tekintettel arra, hogy a hirdetmények elektronikusan is elérhetők a hirdetmeny.magyarország.hu oldalon, indokolt lenne megfontolni a 60 napnak 30 napra történő csökkentését. Ugyanis amint az előbb elmondtam, a 60 napos kifüggesztéssel együtt átlagban a legjobb esetben hat hónapos procedúrát jelent, de ez akár a nyolc-tíz hónapba is belefuthat, a hírek szerint Pest megyében időnként akár az egy-másfél évbe is, amíg valakinek a tulajdonjogát bejegyzik. Vonatkozik ez azokra az esetekre is, amikor osztatlan közös tulajdonokon belül kerül sor ilyen ügyletekre.

Na de, hogy gyorsan rátérjek szorosabb értelemben az előttünk fekvő törvényjavaslatra is, valóban fölvet gyakorlati kérdéseket. Én próbálok most gyakorlati problémákra rávilágítani. Rögtön kezdjük is a 4. § (2) bekezdésével! Elvileg nem lehet akkor az osztatlan közös tulajdon megszüntetését megkezdeni, el kell utasítani az ilyen jellegű kérelmet, ha adásvételi szerződés van folyamatban az adott területen belül. Honnan fogják ezt feltétlenül tudni a tulajdonostársak, és honnan fogja tudni ezt az illetékes földhivatal? Ugyanis jelen pillanatban, ha kötünk egy adásvételi szerződést földtulajdon vonatkozásában, akár tulajdonostársak adott táblán belül, ami most borzasztóan megnehezített, akkor a földhivatalnak nem kötelessége hivatalból bejegyezni, hogy itt adásvétel van folyamatban, csak akkor, ha a vevő  mert általában az ő érdeke  ezt kifejezetten a szerződés szövegében egy külön szerződéses pontban kiköti, és kifizeti a 6600 forintos eljárási illetéket. Akkor körülbelül a hirdetőtáblára való kifüggesztést követő két héten, 15 napon belül bejegyzik, erről születik egy végzés, és akkor valóban az őrült procedúra végéig ott szerepel, hogy adásvételi szerződés van folyamatban az adott tulajdoni hányad vonatkozásában. Ezt csak az esetek elenyésző hányadában alkalmazzák a szerződő felek.

Egyébként sok szempontból így van, mert a végrehajtási jog kivételével semmit nem lehet bejegyezni. Magyarán mondva, a vevőt nem tudja kijátszani az esetlegesen csalárd eladó. Nagyon-nagyon minimális mértékben, szerintem 1 százalékos mértékben alkalmazzák ezt. Itt egy gyakorlati problémával már találkozunk. Magyarán mondva, megkezdődhet az osztatlan közös tulajdon megszüntetése, hogy adásvételi szerződés vagy esetleg csereügylet van folyamatban, nincs feljegyezve a tulajdoni lapra, ilyen módon főleg nagyszámú tulajdonosok esetén nem lehet tudni, a legnagyobb körültekintés és a legnagyobb jó szándék mellett sem fogják tudni, hogy amit megkezdtek, az rögtön egy törvényi kizáró okba ütközik.

Egyetlen megoldást tartok kivitelezhetőnek. Valószínűleg most az összes földhivatali dolgozó haragját ki fogom vívni és mindenkit magamra fogok haragítani, aki ilyen területen dolgozik, de egy megoldás van, tisztelt képviselőtársak, hogy valamennyi adásvételi ügyletnél kötelező legyen bejegyezni az adásvétel folyamatban létének a tényét. Ezt azonban megfontolandónak tartom abból a szempontból, hogy ha valami, akkor ez őrült terhet fog a földhivatali munkatársakra zúdítani. Nem könnyű kérdés, de ha ezt benne hagyják, akkor más megoldást én nem nagyon látok, mert honnan tudják, hogy adásvétel van folyamatban, holott tényleg meg kellene szüntetni az osztatlan közös tulajdont is.

Aztán itt van az eltérő művelési ág problémája. A 8. § (2) bekezdésére gondolok. Erről önmagában többször 15 percet lehetne beszélni. Miről van szó? Nagyon gyakori, hogy a földhivatali ingatlan-nyilvántartásban szereplő művelési ághoz képest a valóság már merőben más. Magyarán mondva, legelő művelési ágban szerepel az adott terület a földhivatalnál, de azt részben vagy egészen már szántóként használják, vagy szántóként szerepel, de gyakorlatilag már legelővé „silányított” a terület, mert felhagytak egészben vagy részben a művelésével. Szinte az összes többi művelési ág vonatkozásában elképzelhető ez, tehát lehet, hogy mondjuk, éppen erdősült. De a személyes tapasztalataim szerint a leggyakoribb a legelő és szántó kombinációban a valóságtól való eltérés. Jelen állás szerint itt nemcsak az akadályozza a most hatályos törvények szerint az osztatlan közös megszüntetését, hogy egybehangzó akarat kell és ez nagyszámú tulajdonosnál ritkán van meg, hanem azért is, mert inkább elsunnyogják  elnézést a kifejezésért  a tulajdonostársak, mert félnek attól a földvédelmi bírságtól, amely az aranykorona-érték kétezerszeresét is kiteheti. Ez önmagában elég riasztó ahhoz, hogy akkor inkább ne szüntessék meg az osztatlan közöst.

És van egy másik fontos körülmény: az eltérő művelési ág miatt, ha mondjuk legelőként van nyilvántartva, de a valóságban már szántó, aki úgy gondolja a helyben kialakult szokás szerint, ami sehol nincs leírva, csak legfeljebb egy egymás közti szóbeli alku eredménye, a szántós gazda attól fél, hogy ha így fogják megszüntetni az osztatlan közös tulajdont, akkor az ő területe lecsökken. Láttam olyan gyakorlati példát, ahol egy 50 hektáros táblában, amely teljes egészében legelőként volt nyilvántartva, a legelő 3-as osztályú tulajdonosok az eszmei hányadú 9 hektárjukhoz képest több mint 11 hektárt kaptak volna, míg azok, akiknek 8 hektár legelőtulajdonuk volt papíron, de valójában már szántóterületük volt, lecsökkent volna 5 vagy 5,5 hektárra. Ilyen belső arányokban senki nem fogja bevállalni, és nem is vállalja be jelenleg az osztatlan közös megszüntetését.

Én értem a jó szándékot és merem feltételezni, hogy a kockázatvállalás vagy a kockázatviselés nem arra vonatkozik, hogy majd miután az eszmei vagy az elvi megosztás megtörténik a törvény alapján, akkor a végén csak megbírságolják az aranykorona-érték kétezerszeresére a gazdát, és nem is kell tartani a területcsökkenés kockázatától. Ha ez a helyes szövegértelmezés, akkor én annak nagyon örülök, de nagyon nagy tisztelettel és végtelen jó szándékkal ajánlom a figyelmükbe, hogy egyértelműsítsük ezt a szabályt. Ugyanis ha ezeket a feszültségeket, ellentmondásokat és félelmeket vagy ha úgy tetszik, gátakat, gátlásokat nem oldjuk fel, akkor borítékolom, hogy nagyon sok helyen hozzá sem fognak kezdeni az osztatlan közös tulajdon megszüntetéséhez, mert úgy vannak vele, hogy inkább menjen így minden tovább, mint hogy a művelésiág-változás miatti bírságot bevállalják.

A szövegben egyértelműnek tűnik, az én értelmezésem szerint legalábbis, de jó lenne ezt kibogozni, hogy mindenki az eredeti eszmei hányadából indulhat ki. Tehát a területcsökkenés kockázatát nem érzem túl nagynak ezek alapján. De az nagyon nem egyértelmű, hogy az elvi megosztás és mondjuk, a tényleges földmérési művelet elvégzése, magyarul, a karók leverése között vagy után nem kaphate egy horrorisztikus mértékű bírságot a gazda.

(15.00)

E tekintetben a Mi Hazánk Mozgalom azt javasolja, hogy egyfajta moratóriumot lenne érdemes meghirdetni, magyarul egy bizonyos határidőn belül megtörtént osztatlanközöstulajdon-megszüntetések esetén mentesüljön a földvédelmi bírság megfizetése alól a gazdaközösség. Ez egyébként önmagában is serkentőleg fog hatni a közös gondolkodásra, hiszen a tulajdonosközösség egyetemlegesen viseli a bírságnak a kockázatát is, és hogyha a bírságot kiszabják, ami sok esetben csak szerencse kérdése, hogy az adott földhivatal ezen területen dolgozó ügyintézője az ellenőrzési tervbe mikor teszi be az adott települést, ez ilyen értelemben egy orosz rulett, és azért az aranykorona-érték kétezerszerese bizony finoman szólva is rendkívül fájdalmas tud lenni.

Szerintem amelyik területen ilyen bírságot kiszabnak, ott garantáltan elfelejthetjük az osztatlan közös tulajdon megszüntetését, nem beszélve a művelésiág-változás költségeiről, hiszen az az én szerény számításaim szerint, ha most fognánk hozzá egy ilyen akcióhoz, akkor az körülbelül a földmérési költségnek megfelelő, tehát egy dupla földmérési költséget fizet ki a gyakorlatban az, akinek még a művelésiág-változás átvezetését is ki kell fizetnie.

Valóban elhangzott itt az a mondat, hogy az ördög a részletekben lakozik. Az értékbecslés határideje. Ha valamin, akkor a pénzen jól össze tudnak veszni az emberek, jól össze tudnak veszni a gazdák, az értékbecslésnek a határidejét, határnapját sem látjuk egyelőre. Azt tudnám javasolni nagy tisztelettel, hogy a 90 napos, valóban részben talán szűknek tűnő határidőt egy kicsit tegyük rugalmasabbá, tehát kialakíthatnánk akár egy 60+60 napos vagy 90+90 napos szabályt. Magyarán mondva, a 90 napos, a jelenlegi 90 napos határidő egy alkalommal hosszabbítható legyen bizonyos időtartammal, hogy egyfajta úgymond hőtágulást biztosítsunk ebben a rendszerben.

És nem kezdek bele a következő mondatomba, mert az végképp messzire vezetne, úgyhogy én most itt leviszem a hangsúlyt, és megköszönöm a felszólalás lehetőségét, de biztos, hogy fogok még gombot nyomni, mert bőven van még mondanivalóm. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt Fazekas exminiszter úrra szeretnék reagálni, pontosítok. Ha félreérthető voltam, akkor elnézést! Nem azt mondtam, hogy komplett őrültség az egész földtörvény. Azt állítottam, hogy őrülten nehéz ennek a folyamata, borzasztóan adminisztratív, és még a hozzáértők vagy a földügyekben járatosak számára is nehezen átlátható sok esetben. De ha már itt tartunk, akkor még tovább pontosítanám, ha kell, meg is ismételném a korábban elmondottakat. Igazából a helyi földbizottságok szerepét tartom kulcsfontosságúnak, ugyanis ők azok, akik nemcsak a területet, hanem a személyeket, a földtulajdonosokat is a legjobban ismerik, jobban, mint a megyei földhivatal, a körzeti földhivatal vagy a megyei agrárkamara illetékesei, vagy jobban, mint az okiratot készítő ügyvéd. Éppen ezért ők tudnák a leghatékonyabban kiszűrni az esetleges spekulációs célú bevásárlásokat, kivásárlásokat, felvásárlásokat, éppen ezért rájuk alapozva, rájuk hagyatkozva is biztonsággal lehetne csökkenteni ezeknek az állomásoknak a számát  még egyszer nem sorolom fel, az előbb részletesen elmondtam  és az eljárási határidőket is.

Elhangzott itt több javaslat az LMP vezérszónoka részéről is. Csak a teljesség igénye nélkül: az erdőnél az 5 hektárt mint legkisebb térmértéket, ha jól értettem, egy kicsit azért erősnek érzem, elég nagy ugrás, mondjuk, ha a belső arányokat nézzük. Jelen állás szerint 3000 négyzetméter a területi minimum, ezt szántónál, rétnél, legelőnél, erdőnél 1 hektárra emelik. Jelzem, jelen állás szerint is erdőnél 1 hektár és 30 méter hosszúság a legkisebb térmérték, ami alapján az erdőfelügyelőség önálló erdőrészletszámot ad egy területnek. Az erdőnél megmarad az 1 hektár, megmarad a 30 méteres hosszúság, a szántó, rét, legelő művelési ágnál növekedne 3000 négyzetméterről 1 hektárra a területi minimum; ez, ugye, egy bő háromszoros mértéknövekedés. Ha csak ezt vesszük alapul, akkor is, mondjuk, az erdők esetében 3 hektárnál nagyobb mértékre növelni a területi minimumot vagy éppen 2 hektárnál nagyobb, nem indokolt. Az 5 hektár egy olyan mértékű feltolása a lécnek, ami alatt már sokan be fognak rekedni, és az indokoltnál jóval nagyobb érdeksérelmeket okoznánk, úgyhogy ezt ilyen módon átgondolandónak tartom, és szerintem ezen a javaslaton mérsékelni kellene.

Itt többször elhangzott a „kisajátítás” szó meg a „bekebelezés” kifejezés. Lehet ezen vitatkozni, lehet, hogy az én ízlésem szerint is, mondjuk, a „megváltás” vagy a „kötelező megváltás” kifejezések kicsit pontosabbak vagy szakszerűbbek lettek volna, de most ebben nem akarok külön vitát nyitni.

Azonban itt a kisajátítást megelőzően érdemes lenne foglalkozni egy ritkán alkalmazott jogintézménnyel, a közérdekű célú adásvétellel, amikor is az állam nem egy szolidabb erőszakkal, kényszerrel, kényszerítő erővel szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát, hanem egy korrekt alkufolyamat eredményeként, ami nem magánszemélyek közötti, hanem magánszemélyek és állam közötti jogügyletet takar. Megfontolásra javasolja a Mi Hazánk Mozgalom önöknek azt, tisztelt miniszter úr, hogy az olyan területeknél, amelyeknek a mértéke, a teljes területe eléri a területi minimumot, de a benne lévő tulajdoni hányadok egyike sem éri el az adott művelési ágra előírt minimumot, ott eleve érdemes lenne  nyilvánvalóan nem egyszerre, egy év alatt a költségvonzatai miatt  megfontolni a közérdekű célú adásvétel megkísérlését, korrekt ajánlatot tehetne az állam ezekre a területekre. És aztán, hogy most 10 hektárnál kisebb vagy 10 hektárnál nagyobb térmértékű a teljes terület, hogy ezt speciálisan pályáztatással vagy pályáztatás mellőzésével értékesítenék ezt követően, mondjuk, egy adott tulajdonosnak, az már más kérdés, de lehet, hogy a gordiuszi csomót ezekben az esetekben könnyebben ketté lehetne vágni, vagy bizonyos számú tulajdonos és nagyon elaprózott tulajdoni hányadok esetén lehetne alkalmazni ennek a közérdekű adásvételnek a megkísérlését.

Sok esetben, jól tudjuk, hogy személyes ellentétek akadályozzák most is az osztatlan közös tulajdonok megszüntetését, fogják ezután is, sokan szívesebben adnák el az államnak, mint valamelyik haragosuknak. Aztán, ha esetleg pályáztatással vagy anélkül majd valamelyik haragos fogja megvenni az államtól, lehet, hogy akkor Laci bácsi meg Mari néni a fejét fogja csapkodni mérgében, de mégis könnyebben keresztülvihető lenne sok esetben ennek a tulajdoni formának az adott területeken való felszámolása vagy megszüntetése.

Az egyes tulajdonosoknak a területi minimumot el nem érő hányada esetében indokoltnak látjuk különbséget tenni a közeli hozzátartozók tulajdona és a nem közeli hozzátartozók tulajdona között, tehát a családi tulajdont a kötelező minimumot el nem érő hányadoknál is valóban érdemes lenne külön kezelni.

Elhangzott itt, hogy a területek megközelítése mennyire fontos. Ez valóban így van, személy szerint a szolgalmi jogot sokkal hatékonyabbnak tartjuk, mint az utak mindenáron való kialakítását. Egyrészt a tényleges művelt terület csökkenésével jár az út kialakítása, adminisztratív, és borzasztóan költséges, szolgalmi jogban megállapodni minden szempontból sokkal olcsóbb és sokkal egyszerűbb.

Az tény, hogy legalább egy jogorvoslati lehetőséget, többet nem, ezt mi is így gondoljuk, mindenképpen szükséges biztosítani nem csak a teljes megosztási folyamattal kapcsolatban. Tudom, hogy nehéz kérdés, és ehhez gyakorlatilag a polgári perrendtartást is szükséges lenne módosítani egy külön, kivételes, rövid határidejű eljárással, de csak és kizárólag így védheti ki a kormányzat azokat az alkotmányossági alapú támadásokat, amelyeket valószínűleg kapni fognak ezen javaslattal kapcsolatban.

(15.40)

És nehogy a legjobb szándék mellett is aztán az Alkotmánybíróság esetleges kedvezőtlen döntése folytán egy még bonyolultabb helyzet álljon elő a már megkezdett vagy éppen ezen törvény alapján lefolytatott megszüntetési eljárások után.

Sokan érintették itt a földműves minősítés kérdését. Ez valóban egy fogós kérdés, nehéz probléma, érdemes lenne megfontolni, hogy itt nem kell földművesnek lennie annak, aki ilyen jogcímen, tehát osztatlanmegszüntetés révén szerez tulajdont. Talán az lehetne az egyik megoldás, hogy a földművessé válás feltételeit igazítják ehhez a jogszabályhoz, mert valóban önmagában az is kizárná sok esetben ezen tulajdoni forma megszüntetését, hogy olyanok szereznének tulajdont, akik egyébként jelenleg nem szerepelnek a földműves-nyilvántartásban, és egyébként nem származik jövedelmük a mezőgazdaságból, nincs felsőfokú szakirányú végzettségük, nem szereztek „aranykalászos gazda” képesítést, ezt a közeljövőben vagy a távolabbi jövőben sem tervezik, de ezen jogcímen való szerzésre tekintettel éppen földművessé válhatnak. És akkor szerintem viszonylag szerencsésen és könnyen elfogadhatóan ezt a gordiuszi csomót is kettévágtuk.

Ugyanakkor nem hallottam arra vonatkozó érvelést, amit most szeretnék itt még a hátralévő időben feltétlenül megemlíteni, ez pedig az adó- és illetékszabályokhoz való igazítás vagy a megfelelő adó- és illetékszabályozás kérdése. Itt arra gondolok, hogy vélhetően nagyon gyakran fog ez előfordulni, hogy a kiindulási állapot szerinti tulajdoni hányadhoz képest valamelyik tulajdonos nagyobb hányadot fog az elvi megosztás során kapni, és ennek megfelelően jóval nagyobb hányadot fog kiméretni. Itt gyakorlatilag adásvétel vagy csere fog történni a jelenlegi, hagyományos jogcímeket tekintve, azonban nem az lesz majd a bejegyzés a földhivatalban a törvényszöveg szerint, hogy osztatlan közös tulajdon megszüntetésén alapuló adásvétel vagy osztatlan közös tulajdon megszüntetésén alapuló csere, hanem egyszerűen csak az, hogy osztatlan közös tulajdon megszüntetése. Még akár ez is jó lehet, de gyakorlatilag ott egy adásvételi vagy egy cserejogügylet történik, mert egyik megveszi a másiktól adott esetben, egy erősebb, jobb képességű, tőkeerősebb gazda megvesz többektől, ott gyakorlatilag nyilvánvalóan adásvételekre fog sor kerülni, nem ingyen, nem ajándékba fogják adni egymásnak, mondjuk, közeli hozzátartozókat leszámítva. Bár, ha ezt nézzük, akkor közeli hozzátartozók között az ajándékozás is része lehet egy ilyen jogügyletnek. És akkor ezt adó- és illetékszempontból kezelni kell. Ugyanis általában az eladó, ha van értékkülönbözet a szerzés meg az eladási ár között, akkor adót fizet, a tulajdonjogot szerző fél pedig visszterhes vagyonátruházási illetéket fog fizetni, elvileg. Én azt gondolom, hogy itt érdemes lenne nagyvonalúnak lenni, és ezen jogcímen való szerzés esetén adó- és illetékmentességet beiktatni, annál is inkább, mert majdnem biztos vagyok benne, hogy nem fog annyi bevételt hozni az államnak, mint amennyibe az ezzel foglalkozó munkatársak munkabére fog kerülni abban az esetben, ha ilyen nagyon bonyolult szálakat kell majd kibogozni. Főleg akkor, ha az okiratokon finoman szólva is kreatívan fogják feltüntetni az esetleges ellenértéket a plusz tulajdoni hányadokkal kapcsolatosan.

És akkor megint hadd hozzam ide az egyik, nevezzük így, becsípődésemet, ami a cserékhez kapcsolódik, hogy jelen pillanatban abszolút koherenciazavar van a földtörvény és az szja-törvény szerinti birtokösszevonási célú csere esetén. A földtörvény megengedő, énszerintem helyes irányba hat ez a szabályozás, az szja-törvény szerinti fogalom viszont indokolatlanul megszorító, és sok esetben a kétszeres mértékű illetékkel kell azoknak számolni, akik nem azért, mert kupeckednek meg kufárkodnak, hanem gazdasági szükségességből cserélnek öt éven belül. Ezt egyébként ettől a törvénytől függetlenül is rendezni kellene, tisztelt miniszter úr, mert ez most is rengeteg problémát okoz. Valaki vállalja, hogy öt éven belül nem adja el, megkapja az illetékmentességet, cserél, de az szja-törvény szerint ez nem minősül birtokösszevonási célú cserének, mert nem közvetlenül szomszédos földeket érint, hanem mondjuk, csak adott településen belülieket, nem kell jóváhagyni, de a kétszeres mértékű illetéket öt éven belül kénytelen kifizetni az, aki egy ilyen cserébe belemegy. Na most, ennél az osztatlanközöstulajdon-megszüntetésnél ez szintén nagyon gyakran elő fog állni. Tehát nemcsak egyszerűen az adó- és illetékmentességet kellene rendezni, tisztelt képviselőtársak, mert jelen pillanatban ez nem szerepel benne, hanem a kétszeres mértékű illeték átkát is le kell olvasni a gazdák fejéről, mert önmagában ez a körülmény is nagyon jelentősen hátráltatni fogja a megszüntetéseket, el fogja venni a gazdák kedvét attól, hogy ilyen ügyletekbe belemenjenek.

És akkor még nem beszéltünk az erdőkkel kapcsolatos néhány specialitásról, ami részben kapcsolódik ehhez a törvényhez, részben egyébként már az osztatlanközöstulajdon-megszüntetésektől függetlenül, akár 1/1-es adásvételeknél is óriási gyakorlati problémákat okoz. Sem a földhivatali nyilvántartásban, sem pedig sok esetben az erdőfelügyelőségek által tízévente elkészített üzemterveken nem vagy nem biztos, hogy szerepel, hogy az adott területnek az erdőgazdálkodója milyen jogcímen erdőgazdálkodó. Többlethasználati megállapodással? Megbízási szerződéssel? Erdőgazdálkodói haszonbérlettel? És úgy köttetnek adásvételi szerződések, hogy későn derül az ki, hogy erdőgazdálkodói haszonbérlettel terhelten vesznek meg vevők adott esetben értékesnek mondható erdőterületeket, hiszen az ingatlan-nyilvántartásban a földhivatalnak jelenleg nem kötelessége feltüntetni, nem is szerepel sehol, és az üzemterven is legfeljebb az szerepel, hogy erdő gazdálkodója egy kódszám és egy név alapján adott személy. De az már nem szerepel, hogy ennek pontosan mi a jogcíme. És hiába vállal aztán az eladó kellékszavatosságot meg per-, teher- és igénymentességet, utána aztán az újdonsült vevő szaladgálhat a bíróságra, az esélyei nagyjából a nullával egyenlők. Nagyon-nagyon komoly, adott esetben tízmilliós tételekkel tud ilyen módon ráfaragni valaki, úgy, hogy sokszor az eladót sem rossz szándék vezérli, mert ő maga sem tudta, hogy adott szereplőnek erdőgazdálkodói haszonbérlete van ezeken a területeken. Na, ez bekombinálva egy osztatlanközöstulajdon-megszüntetésbe, ezzel már egy nagyon bonyolult jogi helyzet állt elő. Úgyhogy próbáljuk egy füst alatt ezt is rendezni, a legnagyobb jóindulattal tudom ezt önöknek ajánlani.

Egyértelmű, hogy érdeksérelmekkel fog járni, elkerülhetetlen érdeksérelmekkel. Azt mondom én is, hogy határozottan kell ehhez a kérdéshez hozzányúlni, hiszen oly mértékben elfajult ez a probléma, annyira elaprózódtak a tulajdoni hányadok, hogy patikamérlegen meg lézeres mérővel nem lehet már kimérni a szabályozás mértékét. De azért a mostanihoz képest az itt elmondottak szerint jelentős finomításokat lehet is és kell is végrehajtani, hiszen nem szabad túl bő lére ereszteni a jogorvoslati lehetőségeket sem, ez is igaz; ott van a magántulajdon szentsége, de ott van az is, hogy 12 négyzetméteres erdőtulajdon döbbenetes, érthetetlen, fenntarthatatlan; még lakószobának is csekély, erdőtulajdonnak pedig a legnagyobb képzelőerővel sem nevezhető, és van ilyen ma Magyarországon. És ahogy bekövetkeznek az öröklések, úgy ez még rosszabb lesz, még inkább el fog aprózódni. Viszont azért minimálisan szükséges garanciális elemeket mégiscsak bele kell varázsolni ebbe a normaszövegbe, azzal együtt  szeretném azzal befejezni, amivel elkezdtem az előző felszólalásomat , hogy nagyon nagy szívességet tesznek, nagyon sokat segítenek a gazdáknak, tisztelt miniszter úr, higgye el nekem, hogyha a földtörvényben a mostani szabályozáshoz képest az osztatlan közös tulajdonokon belüli adásvételek és az osztatlan közösek közötti cserék esetén a kifüggesztés- és a jóváhagyás-mentességet garantálják. Hatalmas szívességet tesznek, nagyon komoly előzetes intézkedés és előzetes segítség lesz, jelentősen meg fogja könnyíteni a megegyezéseket, az egyezségeket, ha ez a kapu már most kinyílik, amikor ezen törvény szerint el kell kezdeni a procedúrákat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Régi igazság a politikában, hogy ne zavard meg az ellenfeledet, ha éppen hibázni készül. Ugyanakkor mi a Mi Hazánk Mozgalomban teljesen másként gondolkodunk, és megpróbáljuk síppal, dobbal, nádi hegedűvel megzavarni a kormánytöbbséget egy szarvashiba elkövetése közben. Hiszen még nem késő, a katás adózók legalább kétharmadát, de lehet, hogy közel 100 százalékát tönkretevő, 2021. január 1-jétől hatályba lépő módosítás előtt még van jó néhány parlamenti ülés, amelyen van lehetőség arra, vagy lesz lehetőség arra, hogy a kormányzat korrigálja azt a hibát, amelyet még a tavaszi-nyári ülésszak végén elkövetett.

Itt ugyanis arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy adott egy rendkívül népszerű adózási forma, a kata, a kisadózók átalányadója, amelyet legalább 400 ezer vállalkozó választott. Legalább 400 ezer honfitársunk, többsége nyilván mikrovállalkozó, vagy egyenesen mikrovállalkozók adóznak ezen adózási forma szabályai szerint, melynek nagyon röviden az a lényege, hogy 50 ezer forint átalányadó befizetésével ezek a katás vállalkozók úgymond letudják, teljesítik valamennyi adó- és járulékfizetési kötelezettségüket, cserébe ugyanakkor lemondanak a kiadási tételek érvényesítéséről, feltéve, hogy az éves nettó árbevételük a 12 millió forintot nem haladja meg.

Nagyon sokan választják ezt az adózási formát még abban az esetben is, ha számos anyagköltségük, eszközköltségük, dologi kiadásuk, esetleg munkabérköltségük merül fel, mert úgy ítélik meg, hogy mindezekkel, plusz a havi 50 ezer forint havi átalányadó befizetésével is lényegesen jobban járnak, több nettó hasznot tudnak realizálni a hónap, illetőleg az év végén, mint ha egy bonyolultabb és magasabb adótétellel érintett adózási formát választanának.

És ebbe a kompromisszumba rongyol bele fénysebességgel a Fidesz-KDNP-kormányzat, a Mi Hazánk számára teljes mértékben érthetetlen módon, ugyanis „a kevesebb a több” elve kiválóan érvényesült, egy sikertörténetként könyvelhettük el eddig a katát: az előbb említett egyszerűsége, átláthatósága és alacsony kockázati szintje vagy egyenesen kockázatmentessége miatt sokkal több adóbevétel folyt be az államkasszába minden évben, mint amennyit előzetesen terveztek. A kompromisszumnak az is része volt ugyanakkor, hogy ezek az adózók tudomásul veszik, hogy mivel aktív korukban jó eséllyel sokkal több nettó bevételt vagy nettó hasznot realizálhatnak, mint mondjuk, munkaviszonyban lévő társaik, ezért ők aktív korukban nyugdíj-előtakarékossággal vagy egyéni megtakarításokkal felkészülnek a nyugdíjas évekre is, hiszen lényegesen alacsony nyugdíjra számíthatnak.

Nos, azzal, hogy 2021. január 1-jétől jelen állás szerint az ugyanazon megbízótól származó, éves 3 millió forintot meghaladó bevételre, megbízási díjra, jövedelemre 40 százalékos extra büntetőadót vetett ki a kormányzat, vagy készül kivetni a kormányzat, gyakorlatilag tönkreteszik ezt az adózási formát, hiszen több olyan tevékenység van, amely vagy az ágazati törvény ágazati szabályozásánál fogva nem végezhető munkaviszonyban, munkaszerződés keretében, számos tevékenység, közte sok mezőgazdasági, építőipari vagy szellemi szabadfoglalkozású szolgáltató tevékenység például jellegénél fogva nem folytatható ilyen formában. Egy kistermelő, ha ugyanannak a felvásárlónak adja le a frissen szüretelt zöldséget, gyümölcsöt vagy a frissen learatott terményt, és az ugyanazon megbízóval vagy ugyanazon felvásárlóval folytatott jogügyleteiből kifolyólag évente 3 milliót meghaladja a bevétele, akkor 40 százalék extraadót fizet a 3 millió forint feletti részre.

Ugyanez igaz az építési szolgáltatást végzőkre; ugyanez igaz az építőiparban dolgozókra, a kőművesektől az ácsokon át a villany- és vízszerelőkig. Ezek az emberek a tevékenységük természeténél fogva nem tudják ezt munkaszerződésbe átkonvertálni, és ráadásul a kormányzat számítása annyira nem fog bejönni, hogy ki merjük jelenteni felelősségünk teljes tudatában, hogy nem a tömeges munkaszerződések megkötésének korszaka jön el, hanem a tömeges álláskereső-nyilvántartásba vételek időszaka, mert ezek a katás vállalkozók vagy tönkremennek, vagy másik esetben a szürke- vagy a feketezóna felé mozdulnak el.

Arról nem beszélve, és innen fogom majd folytatni a következő napirend utáni felszólalásomban, hogy jelen állás szerint egy átlag katás vállalkozó 43 ezer forint nyugdíjjal számolhat, és 40 év katás szolgálati jogviszonyban eltöltött idő legfeljebb 26,5 évnek minősül a nyugdíjszámítás szempontjából. Magyarán mondva: a katások sem aktív korukban, sem nyugdíjaskorukban nem számíthatnak semmi jóra a kormányzattól (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), ez pedig elfogadhatatlan. Köszönöm szépen.

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Mi Hazánk Mozgalom egészen elképesztőnek tartja azt a kormányzati ámokfutást, amelyből látszólag nem lehet kizökkenteni a kormánypártokat és a kormánypárti képviselőket, amelyet a 400 ezer katás vállalkozóval szemben, önök a katás vállalkozók sérelmére elkövetnek. Tudom, hogy első hallásra kicsit marginálisnak tűnik a témakör, de szeretnék néhány sokkoló számot mondani indításként. Legalább 400 ezer katás vállalkozó dolgozik ebben az országban; hozzávetőlegesen, közvetve, családtagokkal együtt 1,5 millió magyar ember megélhetéséről van szó. És ezen 400 ezer vállalkozót, illetve 1,5 millió magyar embert legalább kétharmados részben sújtja az a 40 százalékos extra büntetőadó, amely elvileg, jelen állás szerint 2021. január 1-jétől hatályba lépne.

Ennek a szabályozásnak röviden összefoglalva az a lényege, hogy azok a katás vállalkozók, akik ugyanazon megbízótól 3 millió forint fölötti jövedelemre tesznek szert, ezen 3 millió forint fölötti rész esetében 40 százalékos büntetőadóval számolhatnak oly módon, hogy ha belföldi partner esetében lépik túl ezt a  valljuk be őszintén, a mai árviszonyok közepette nagyon alacsony  3 milliós határt, akkor a kifizetőre terhelik ezt a 40 százalékos adót. Magyarul, a lényeg ugyanaz: el fogják veszíteni ezt a megrendelőt vagy ezt a megbízót, mert nyilván ilyen 40 százalékos extraadót a megbízók vagy a megrendelők döntő többsége nem tud, és nem akar megfizetni vagy kigazdálkodni. Ha külföldi üzleti partnerrel állnak szemben, akkor pedig magát a katás adózót terhelik a 3 millió forint feletti rész esetében a 40 százalékos különadóval.

Mind a két esetben ugyanaz lesz a végeredmény: a katás adózó elveszíti a megbízóinak nagy részét, és vagy feketén fogja folytatni azt a tevékenységét, immáron 50 ezer forintot sem fog befizetni, vagy álláskeresői nyilvántartásba vétel következik. De az egészen biztosan csak az esetek alacsony hányadában fog előfordulni, amit a kormányzat szeretne, hogy munkaszerződéseket fognak megkötni.

Értjük a szándékot, hogy a munkaszerződések esetében jóval nagyobb az állam adó- és járulékbevétele, de jelezni szeretnénk a Mi Hazánk Mozgalom részéről, hogy nem a tömeges munkaszerződések megkötésének időszaka, hanem a tömeges feketézések vagy a tömeges álláskeresői nyilvántartásba vételek időszaka jön el. Értetlenül állunk az előtt, hogy miért kellett ekkora rohamtempóval belegyalogolni egy viszonylag jól működő rendszerbe, a kevés magyar adózási sikertörténet egyikébe, amelyre igaz volt, hogy a kevesebb több. A katából mindig sokkal magasabb adóbevétel folyt be, mint amit előzetesen terveztek. Ehhez képest, úgy látszik, hogy egyesek nem azt a megoldást tartották jobbnak, hogy az adóhatóság esetről esetre haladva feltárja azokat az ügyeket, ahol valóban színlelt szerződéssel állunk szemben, és ahol valóban munkaszerződésnek lenne helye, hanem gyakorlatilag ilyen orosz tüzérségi módszerrel mindenkit, a legalján mindenkit tönkretesz.

És nem áll meg itt a történet, hiszen ennek a katás adózók nyugdíjára is súlyos kihatása lesz, ugyanis a katások esetében a nyugdíjszámítás sajátos. Jelen állás szerint azok a katás adózók, és nyilván ez most egy elméleti számítás, akik 40 éven keresztül ezen adózási forma szerint adóznak, illetve tevékenykednek, a nyugdíj szempontjából 26,5 év szolgálati idővel számolhatnak, ugyanis az ő esetükben a járulékalap 2020. július 1-jétől mindössze 102 ezer forint, ami körülbelül bő egyharmaddal kevesebb, mint a bruttó 161 ezer forintos minimálbér. Éppen emiatt azt látjuk, hogy 40 év 26,5 évnek számít, és körülbelül 43 ezer forint nyugdíjra számíthatnak.

Ugyanakkor eddig az volt a hallgatólagos alku, egy kvázi társadalmi szerződés, hogy a katások jóval magasabb nettó jövedelemre tesznek szert, egyéni megtakarításokkal, nyugdíj-előtakarékossági megoldások választásával felkészülhetnek a nyugdíjra, sokkal több pénzt tehetnek félre nyugdíjas éveikre, mint azok, akik munkavállalóként, munkaszerződés keretében tevékenykednek.

Igen ám, csak ezzel a 40 százalékos extra büntetőadóra vonatkozó szabállyal azt fogja elérni a kormányzat, hogy sem jelen időben, sem aktív korukban nem kereshetnek jól, és nem tehetnek félre nyugdíjas éveikre, és ezzel a nagyon hátrányos nyugdíjösszegre és nyugdíj szolgálati időre vonatkozó szabályozással erre a nyugdíjas éveikben is esélytelenné válnak.

Lássuk be, tisztelt képviselőtársaim, 43 ezer forint ma körülbelül a biztos éhenhaláshoz elég. Úgyhogy nagy tisztelettel arra kérjük, arra szólítjuk fel a kormányt, még nincs késő, van közel 3 hónap, ne engedjék így hatályba lépni ezt a szabályt, változtassák meg a katás adózók jelene és nyugdíjas jövője érdekében. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)