Felszólalás adatai

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hát akkor ezt a témát, az 57. ajánlást tekintsük át más szemszögből! Ez volt a szocialista, kommunista tekintet, most nézzük meg, hogy mi a piacgazdasági helyzet.

Valójában itt a munkaadókra történik hivatkozás, de pont a munkaadók kezdeményezték ezt, hogy bizony ez méltánytalan, hiszen az egyéni vállalkozókra nem az a jellemző, hogy ők a munkanélküli-segélyre spekulálnak, hanem ők bizony beosztóan, takarékosan, mint egy normális polgári családi gazdaság, ahol egyébként nem egyik napról a másikra próbálnak megélni, hanem a rosszabb időkre is takarékoskodnak, és próbálnak felkészülni.

És mi arra hívjuk fel a figyelmet, pont erre, és részben értette a képviselő úr, hogy ez a szféra egy többletadóként éli meg ezt a vállalkozói járulékot, és nem tart igényt a munkanélküli-segélyre. Nem az a divat, nem ez a sikk ebben a szférában, ahol egyébként önmagukat foglalkoztatják többnyire vagy a családtagjaikat, hogy munkanélküli-segélyre küldjék magukat, mint mondjuk, téeszekben, vállalkozásokban, kisebb-nagyobb cégeknél, építőipari cégeknél, ahol van egyféle ciklikusság, hogy kiteszik őket, aztán fölveszik a segélyt, bejelentkeznek az önkormányzathoz, majd utána, ha eljön az április, akkor elkezdik vissza felvenni ezeket az embereket.

Ebben a szférában nem ez a szokás. És ezért joggal kérik, hogy méltányolják legalább azt, és ne komolytalannak tekintsék, mert megsértik munkaadói szervezetek tagjait és nagyon sok embert, egyéni vállalkozót, több tízezer van ilyen Magyarországon, aki ezt többletadónak kezeli. És ha az államtitkár úr és a kormány valóban nem többletadót kíván beszedni, és ez valóban csak egy biztosítási jogviszonyt ad munkanélküliség esetére, akkor nyugodtan megengedhetjük azt, hogy aki lemondott, annak megvan a nyilvántartása egyébként; ha ő egy személyben, nem a munkáltatója, hanem ő maga teszi ezt, akkor joggal eldönthesse, hogy ő igényt tart erre, mert valóban nem tud előre takarékoskodni, amit ön feltételez, hanem napról napra él, vagy pedig azért nem arra törekednek, hogy munkanélküli-segélyért kuncsorogjanak az önkormányzatnál és a munkaügyi hivataloknál, de nem is szeretnék ennek a többletterhét megfizetni.

És ha belegondolunk abba, hogy a kormány mennyi pénzt vont ki csak a Munkaügyi Alapból, amely ilyen járulékokból jött elő, és ez nem a munkanélküliekhez, illetve nem a foglalkoztatáshoz kapcsolódik, hanem a központi költségvetésbe helyez át 80 milliárd forintot - megsúgom, 80 milliárd forint a központi költségvetésbe megy át -, akkor bizony ez méltányolandó és nem lekicsinylendő lenne. De én nem erről akartam igazából szólni, bár ez is egy fontos része, és külön vállalkozói érdekvédelmi szervezetek kérték ezt a megfontolást, hogy választható legyen. A nyilvántartása nem okoz gondot, államtitkár úrnál tájékozódhat, a kormánynál, a munkaügyi szervezeteknél.

Itt van azonban az a kérdéskör, amelynél Göndör Istvánt nagyon szívesen vártam volna, örültem volna, ha itt van, hiszen valóban, az egészségügyi hozzájárulásnak a július 1-jétől való megszüntetésére, egy összegben való befizetésének a megszüntetésére tettünk javaslatot. És ebben valószínűleg nagyjából egyfele vagyunk, hiszen önök is ezt mondták, hogy ezt meg kell szüntetni; mint mondtam, a Horn-kormány idején lett bevezetve, aztán valóban lettek magasabb értékei is. Most pedig csökken - de miért ne lehetne megszüntetni? Ha most kellett annyira behozni ezt a törvénytervezetet, miért ne lehetne július 1-jétől, mert nézzük meg megint; ha a mosoly rá nem fagy mindenkinek a tekintetére és arcára.

Bizony csökkennek a foglalkoztatási lehetőségek ma nagyon sok országrészben, jelentősen kevesebb munkahelyet, szabad munkahelyet kínálnak föl a foglalkoztatásra, és nagyon nagy mértékben elkezdett a munkanélküliség nőni. Egyébként Szolnok és Békés megyében, ahonnan képviselők többen is jelen vagyunk, bizony átlagosan két százalékponttal nőtt a munkanélküliség, ami közel 20 százalékos létszámnövekedést jelent, bizony Békés megyében 12-ről 14-re növekedett; Szolnokon is valami hasonló. Ez egy évvel ezelőtti, tehát nem nyárit meg télit hasonlítunk össze, hanem januárt januárral, februárt februárral. Ez egy sajnálatos tény.

Ez viszont rávilágít arra, pont a munkabéreket terhelő adóterhek kapcsán, amire annyian, megint csak vállalkozói érdekvédelmi szervezetek, kamara is felhívja a figyelmet, hogy ma komoly versenyhátrányt képez a kormányzat azon adópolitikája, amely a munkabérek terheit növeli. És ezért hívjuk fel rá a figyelmet, akkor inkább így mondom, hogy relatíve a környező országokhoz képest magasabbá vált. Lehetne persze mondani, hogy lehetett volna tavaly, tavalyelőtt vagy még 2002-ben is ilyet csinálni, valóban, de akkor más volt a környezet is, akkor más volt Szlovákiában, Ausztriában vagy más volt Horvátországban vagy Szlovéniában a helyzet. De 2004. május 1-je óta egy egységes munkaerőpiaccá is vált ez a térség.

Nem véletlenül van az, hogy már a Dunántúlon is több ezer Szlovákiából - egyébként nem Szolnok és Békés megyében - eddig odajáró munkaerőt alkalmaznak, hanem legalább olyan távolságról, de kedvezőbb feltételekkel hoznak határon túlról Magyarországra munkaerőt. Ez ténykérdés. És nagyon sok vállalat már eleve Szlovákiába vagy más országokba megy el, vagy egyáltalán áthalad rajtunk, és még keletebbre fektetnek be. Azt várta mindenki, hogy a német vállalkozók nagy mennyiségben fognak letelepedni és munkahelyeket létrehozni az európai uniós csatlakozás után Magyarországon. Ez a roham elmaradt, nem teremtődött meg a feltétele; valójában egyébként Németország még azokat sem fogadja szívesen, akik oda akarnának menni dolgozni, hanem pont a kiszorításuk folyik.

(21.50)

Bizony, Magyarországnak itthon kell a munkahelyeket létrehozni. Ezért hívom fel külön az 52. módosító javaslatra a figyelmet: ha a múltat annyira szeretik emlegetni, '98-ban még 39 százalék, 2002-ben már csak 29 százalékos a társadalombiztosítási járulék, mi július 1-jétől 24 százalékos járulékcsökkentésre teszünk javaslatot. Ha valóban annyira karcsúsítani szeretnék a kiadásokat, akkor javasoljuk, hogy ha az államapparátus 2002-ről 2003-ra mintegy 30 ezer fővel megnövekedett létszámát csökkentik, akkor valószínűleg nagyrészt a fedezetet is megteremtik. Másrészről pedig a szürkegazdaságban alkalmazott, sokszor nem bejelentett munkaerő megint csak a kisebb adóterhek hatására bejön a gazdaságba, és valóban elmondhatják, hogy csökken a munkanélküliség és nő a foglalkoztatás. Amit, félreértés ne essék, a Fidesz is ugyanúgy szeretne, csak sajnos a számok nem elég erőteljesen mutatják ezt, sőt ellenkező irányú tendenciákat vetnek fel, részben külpiaci pangás és visszaesés hatására, olajárak és a többi, de ezért kell reagálnunk rá.

Mi ebből a szempontból értékeljük, hogy július 1-jétől mód volna egy törvénymódosításra. Itt van a lehetőség, nem kell új törvényt benyújtani, amiről az államtitkár úr beszélt, felesleges egy újabb teljes általános vita, részletes vita, szavazás, módosító javaslatok szavazása procedúrát végigfutni. Ráadásul ez az önök törvénye is, csak be kellene fogadni egy-két módosítást. Ha az a baj, hogy ez a Varga Mihály, Tállai András, Bernáth Ildikó, Pokorni Zoltán fideszes képviselők javaslata, hát írják át, megvan a bizottsági többségük, a költségvetési bizottság vagy a gazdasági bizottság, bárki benyújthatja ugyanezeket a számokat. Mi partnerek leszünk abban, hogy az élőmunka valódi tehercsökkentésére tett javaslataik megvalósuljanak, és ezáltal a munkahelyek teremtésében segítséget nyújtsunk. Úgy látjuk, hogy egy év alatt már több mint 40 ezer új munkahely jöhetne ezáltal létre. Ez a javaslatunk. Kérem, gondolják meg!

Köszönöm szépen.