Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem kívántam volna hozzászólni, ha Gúr képviselőtársam nem viszi el ilyen irányba ezt a vitát, ami miatt azt mondom, hogy nagyon szomorú vagyok.

Nagyon szomorú vagyok, hogy a magyar parlamentben, egy több mint ezeréves keresztény ország parlamentjében, amikor a nagypéntek munkaszüneti nappá nyilvánításáról beszélünk, akkor arról kell vitatkoznunk, hogy vajon ez munkaszüneti nap-e. Pragmatikus kérdésekről beszélünk, amikor pedig egy, még egyszer mondom, nem csak Szent István óta ‑ és ne menjünk bele vallástörténeti vitákba ‑, egy több mint ezeréves keresztény országban ennek alapvető és természetes normának kellene lenni, amivel mindenkinek egyet kellene értenie ebben az országban.

Én azért szóltam volna hozzá, de aztán úgy gondoltam, hogy nem szólok inkább hozzá a vitában, hogy pont arra akartam felhívni a KDNP-s és a fideszes képviselők figyelmét, hogy nem elég nagypénteket csak munkaszüneti nappá nyilvánítani, valódi tartalommal is meg kellene tölteni ezt az ünnepet. Ugyanúgy, mint ahogy sajnos az elmúlt 26-27 év, azt mondom, liberális rombolásának köszönhetően, azok az ünnepeink, amely ünnepeknek fontosaknak kellene lenniük ebben az országban, elvesztették és egyre jobban kezdik elveszteni a valódi értéküket, ilyen egyébként sajnos a karácsony is, tehát a karácsonynál is sokkal fontosabb ma már a mai társadalomnak a vásárlás és a talmi csillogás, mint az ünnep valódi értéke.

Úgy gondolom, hogy nagypénteknél is meg kell próbálni, ki kell találni, és ezen dolgozni kell, hogy hogy tudjuk nagypéntek valódi értékét és üzenetét minél inkább közvetíteni a magyar társadalom felé, és közvetíteni egyébként a fiatalok felé is. Hiszen pont a fiatal korosztálynál is tapasztalható az, hogy mivel már lehet, hogy a szüleiktől sem és ebben a társadalmi rendszerben, amelyben sajnos, mint mondom, alapvető normák és alapvető értékek hiányoznak akár a nevelésnél, nem azt jelenti, mondjuk, ez az ünnep, amit jelenteni kellene.

Én tehát azt szeretném kérni, hogy ne csak munkaszüneti nap legyen, hanem kezdjünk el gondolkodni azon, mik azok a programok, mik azok a lehetőségek, melyekkel valóban ennek a napnak a valódi értékét és üzenetét tudjuk közvetíteni a társadalom felé.

Engedjenek meg egy személyes példát erre! Nagyon sokat jártam moziba. Nagyon sokszor ültem be filmekre. Egyetlenegy filmnél tapasztaltam eddig olyat ‑ amikor bemegy az ember a moziba, akkor soha nem kérdezik meg az emberektől, hogy ki kire szavazott, kinek milyen a beállítottsága, keresztény, ateista vagy bármilyen más elképzelései vannak a világról, és amikor vége van egy filmnek, akkor az emberek fölállnak, elmennek, legjobb esetben még esetleg gondolkoznak a filmen 5-10 percet, és utána megszűnt ez az élmény. Soha nem felejtem el azt az élményt, amikor először láttam a Passiót. Beültem a Corvin moziba. Ugyanúgy tele volt különböző gondolkodású, különböző ízlésű és egyébként különböző érdeklődésű emberekkel, és amikor vége volt a filmnek, akkor jó 5-6 percen keresztül senki nem állt föl. Tehát mindenki ült, és szerintem ott átérezte azt az üzenetet, amilyen üzenetnek nagypénteken is el kellene jutni az emberekhez.

Tehát azt kívánom mindannyiunknak, hogy ne csak egy munkaszüneti nap legyen, amikor nem kell bemenni dolgozni, és ne csak ebből álljon ez a nap, hanem valóban próbáljuk meg valamilyen szinten kitalálni azt, hogy hogy tudjuk ezt az üzenetet közvetíteni az emberek felé. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. ‑ Soltész Miklós tapsol.)