Felszólalás adatai

DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nagykövet Asszony és Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Sokféle vitában vettünk részt; ilyen vitában, amely ennyire közelről érint bennünket sok okból, talán most először. Sok érvvel és érzelemmel is tud telítődni egy ilyen vita, ezért nagyon tanulságos, hogy a korábbiakkal a mostani pozíciónkat össze tudjuk vetni. Tanulságos volt ebből a szempontból a külügyi bizottság vitája is, ahol az itt elhangzott érvek többsége szinte ugyanebben a tálalásban már előfordult. Érdekes volt, hogy mind a kormányoldal, mind az ellenzék azzal kezdte a vitát, hogy támogatni fogja az előterjesztést, majd jó egyórás vita bontakozott ki, nem is akármilyen hangnemben.

(17.10)

Talán a legfontosabb megközelítésünk itt, a kormányoldalon, hogy ki, ha mi nem. Szóval kinek a lehetősége, kinek a dolga elsősorban támogatni Románia és Bulgária csatlakozását, és most elsőként kiemelten említem Romániát, ha nem nekünk, szomszédoknak, közös történelemben ennyire érintett, információkkal, tudással a közös lehetséges jövőről rendelkező nemzetnek, illetve országnak? És egyből adódik a másik kérdés, magam is ezt képviseltem akkor is a vitában, hogy mikor, ha nem most. Van-e értelme bármiféle halogatásnak ebben a kérdésben? Hát persze, hogy aktualitása most van. A bővítésnek a bennünket is érintő első köre lassan lezárul, és nemzetpolitikai érdekünk az, hogy a bővítési folyamat most ne torpanjon meg.

Ha a már elköteleződésekkel is az európai politikában felvázolt román és bolgár csatlakozás bármi okból is megtorpanna, hát miféle perspektívába kerül akkor Horvátország csatlakozása, mi várhat Szerbia-Montenegró és Ukrajna európai uniós csatlakozási folyamatára? Szeretném azt rögzíteni, hogy a vitából azért, remélem, kiderült a korábbiakban is, hogy ezekben az ügyekben az európai integráció folytatásában egyetértünk.

És van egyfajta másik aktualitás is, mégpedig az, hogy most Romániában az RMDSZ kormányon van. Ez természetesen garanciája annak, hogy a határon túli magyarság magyar nemzetpolitika szempontjából is nagyon fontos, eminens érdekei ebben a csatlakozásban érvényesülni tudnak. Az RMDSZ kifejezetten kérte azt, hogy Magyarország bízzon meg bennük ebben a kérdésben. A mi álláspontunk tehát találkozik azzal, amit az RMDSZ kér: egy gyors, határozott ratifikációval. Azt gondolom, nem szabad az RMDSZ politikai erejét egy halogató magyar magatartással gyengíteni.

A bővítési politika során érvényesülhet az a fejlesztési politika, amely nemzeti és regionális dimenzióban egyaránt záloga a jövőnek, itthon, a Kárpát-medencében és Európában, a határon átnyúló módokon is. Románia és Bulgária csatlakozásával, úgy látjuk, hogy a régiónk, amelynek Magyarország fontos országa, politikailag is stabilabbá válik. Ettől a térség gazdasága is stabilizálódhat, ebből a csatlakozásból a magyar gazdaság is profitálhat. Úgy látom, hogy ez lehet igazán nemzetpolitikai és nemzetközi politikai eredmény is egyformán. Ez lehet végre egy nyertes-nyertes játszma itt, a Kárpát-medencében. Egy olyan játszma a XXI. század elején, amelyben mindenki, aki részt vesz benne, nyerhet.

Ami az autonómiaformákat illeti, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma - amely egyébként a legnagyobb határozottsággal támogatta minden megszólaló képviselőjében ezt az integrációs folyamatot, és itt nem csak az RMDSZ-esekről beszélek -, szóval a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma világossá tette, hogy az egyes autonómiaformák kiteljesítése, megvalósítása szintén nemzeti érdek, egyben európai érdek is. Ezért kell az európai színterekre, Brüsszelbe, Strasbourgba odavinni, ott tartani különböző formáiban ezt a kérdést, ehhez szövetségeseket találni mostani európai uniós partnereinkben és a csatlakozó Romániában is. Nem találkoztunk, egyáltalán nem találkoztunk a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán olyan állásponttal, amely azt mondta volna, hogy először az autonómia és utána a csatlakozás. Nem. Ezek egymást hosszú távon is feltételező, mindenképpen csatlakozással kezdődő folyamatok.

A vitában az világossá vált, és a mostani vitából is világos, hogy a védzáradékkal együtt ratifikált csatlakozási szerződés tartalmazza azokat a garanciákat, amelyeket környezetvédelmi, igazságügyi vonatkozásokban mindenki joggal elvár.

Ellenzéki oldalról már megint megismételten jelentkezett, ha pontos akarok lenni, a kormány magatartását buzgó stréberséggel jellemezni, illetve az arra való hivatkozás, hogy zavart kelt az idő előtti ratifikációval a magyar kormány, meg hogy meg kellene várni az Unió véleményét, mielőtt a ratifikációt elvégeznénk. A mi álláspontunk szerint viszont ezzel szemben Magyarországnak mint szomszédnak és nemzetpolitikájával közvetlenül érintett országnak vállalnia kell azt, hogy irányadó és mértékadó partner, uniós tagállam lesz ebben a kérdésben. Mi kezdettől úgy tekintettünk Romániának és Bulgáriának a csatlakozására, mint kiemelkedő magyar nemzeti érdekre, s mindeddig ebben az ügyben konszenzust tapasztaltunk a tisztelt Házban minden politikai erő részéről.

Megfogalmazódott az az álláspont is, hogy ebben a kérdésben nem szabad teret adni a néhányakban meglévő zsigeri ellenkezésnek és olykor a múltbeli sérelmekből táplálkozó szembenállásnak. Biztos vagyok benne, hogy ha megfelelő időben ebben a nagyon is megfelelő ügyben képesek vagyunk a nemzeti érdekeink szerint bátran dönteni, akkor ezt közelebbi és tágabb környezetünk is jól fogja érteni, és gesztusainkat egészen biztosan nem fogja félreértelmezni. Tegyük meg tehát, amit kell, tegyük meg azt, amit most itt, a XXI. század elején lehetőségként és kötelezettségként a történelem ránk szabott.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)