Felszólalás adatai

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először Arató Gergelynek szeretnék válaszolni annyiban, hogy eddig nem volt vita, csak a bizottsági kisebbségi véleményt mondtam el. Ha ön vitázott, akkor csak az SZDSZ képviselőjével vitázott, más nem volt eddig.

Ugyanakkor viszont megkérdezném Béki Gabriellától, hogy van-e ismerete kicsit meg nagyon terhes nőről. Van-e ilyen különbség? (Béki Gabriella elneveti magát.) Ugye, hogy nincs. Csak egyféle terhes nő van: aki terhes nő. Ha egy törvényt nem hirdetnek ki, az nem hatályos. Ha annak egy-két része mindenki számára elfogadható, attól még az egész törvény nem hatályos. Ezt másnak is mondanám egyébként.

Mindemellett a mai napnak van egy érdekes tanulsága szerintem: Magyar Bálint kegyvesztettségéről beszélhetünk. Ha nincs itt, ha elbújik a parlamenti ülés nyilvánossága elől, két képviselő úr mögé bújik, és nem adja a nevét, az Oktatási Minisztérium nevét egy ilyen beterjesztett javaslathoz, az azt jelenthette, hogy már megingott benne a bizalom. Ennek egyébként mi tudunk örülni, és ezt támogatjuk is adott alkalommal.

Mindenesetre a kormány, illetve a kormánypárti képviselők immár sokadszor próbálkoznak a felsőoktatási törvény módosításával. Emlékezetes, hogy a bolognai nyilatkozatban foglaltak dacára az oktatási tárca nem terjesztette be a szükséges változtatásokkal a törvény módosítását, hanem 2002-től 2005-ig egy új felsőoktatási törvény megalkotásán dolgozott, százmilliót meghaladó költséggel.

Nem véletlenül húzódott el 2005 tavaszáig az új törvény benyújtása, hiszen a miniszter - most még miniszter - képtelen volt konszenzust teremteni az abban foglaltak körül. A tervezet e sokadik változatát is a felsőoktatás, a Tudományos Akadémia és a civil szféra részéről egyaránt súlyos kritikával illették. Látva, hogy egyre késlekedik a felsőoktatásra vonatkozó új szabályozás, a tárca kidolgozott egy javaslatot, amely a többciklusú lineáris képzés rendeletben való szabályozására adott felhatalmazást.

Az Alkotmánybíróság a törvényi felhatalmazást és a rendeletet az alaptörvénnyel ellentétesnek ítélte és megsemmisítette. Az oktatási tárca egy vállrándítással intézte el a kérdést, és egy bekezdést illesztett a költségvetési törvénybe, ahol a felsőoktatási törvénnyel párhuzamosan, egyben ellentétesen szabályozta a képzési szinteket. Az ügy, amellyel az oktatási miniszter megcsúfolta az Alkotmánybíróság korábbi döntését, ugyancsak a taláros testület asztalára került. No hát, ez az a törvényi pillér, amire a kormány a felsőoktatás modernizációját építette, aminek alapján ma az úgynevezett átalakítás folyik. Az oktatási miniszter a felsőoktatás reformját olyan elemi jogi balfogásra alapozta véleményünk szerint, amiért egy joghallgatót, könnyen lehet, hogy a kollokviumon megbuktatnának.

Ezek után került a parlament elé a törvény új változata, amelyhez a miniszter igen sajátos módon nyerte meg a felsőoktatás támogatását, miközben a törvény koncepciója érdemileg alig változott az eredeti elképzelésekhez képest. A kormánypárti oldal a parlamentben szégyenletes módon lesöpörte a Fidesz valamennyi kritikáját és módosító javaslatát a törvényalkotás során, és elfogadta a törvényt. Így volt, képviselő urak, emlékezzenek vissza. Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök azonban normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól, viszont ez az időszak, ki tudja, miért, nem tartja vissza a minisztert attól, hogy mint egy hatályba lépett törvényt tegye közzé a minisztérium honlapján. Mert megtörtént ez is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Három év telt el, minden eredmény nélkül. Hacsak azt nem tekinthetjük eredménynek, hogy az átfogó reformra készülő felsőoktatás nemhogy új forrásokat nem kap ehhez, hanem mindinkább hosszú távra eladósodik, elszegényedik, oktatókat bocsát el, és maholnap talán a villanyt és a fűtést sem tudják kifizetni az intézmények.

Mit is vállalt a Gyurcsány-kormány? A programjában ez áll: útjára indítjuk Magyarország történetének legnagyobb felsőoktatás-fejlesztési programját. A kormánynak talán kisebb szavakat kellene használnia, és valóban cselekednie.

Az oktatási tárcának a kudarcsorozatában két képviselő próbált mentőövet dobni a hatályos felsőoktatási törvény módosítására benyújtott javaslatával. Nem kaptunk arra magyarázatot, mi szükség van a törvényjavaslatra, amikor ott van a hatályos szabályozás a költségvetési törvény egyik bekezdésében. Erre már utaltam. Csak nem támadtak a képviselőkben ezzel szemben alkotmányos aggályok? És hogyhogy eddig nem?

No, ha össze akarnám foglalni a javaslat erényeit, akkor röviden megtehetem. Jót akar. Jót akar, amikor megfelelő jogi formát szeretne adni a felsőoktatás átalakításához. Jót akar, amikor megpróbál nem túl nagyot markolni. Ezt azonban a tárca is megtehette volna már évekkel ezelőtt.

A szándékot azonban nem mindig koronázza siker. Tekintsünk el attól, hogy a javaslatot szerintünk hibásan szerkesztették, bár egyes sajtónyilatkozatok szerint ehhez az Oktatási Minisztériumból is kaptak segítséget. De hát ilyenre futotta! Az elmondottak fényében ezekután ezen nem is csodálkozom. A törvényjavaslat azonban egy kicsikét mégiscsak többet markol a szükségesnél. Mert meglehetősen homályosan újraosztja a kormány, a MAB és a felsőoktatás között a hatásköröket, ami, mint tudjuk, az új felsőoktatási törvénynek is Achilles-sarka volt. Kivételezett helyzetbe hozza a felsőoktatási keretek között folyó szakképzések képzési programjainak akkreditációját, és a más keretek között szervezendő képzésekhez képest kellően meg nem indokolt módon.

Nem ad világos magyarázatot arra, hogy miért akarja a felsőoktatást erővel az új szervezetbe késztetni, amikor az intézmények mindegyike magától is, a maga érdekében is igen keményen dolgozik az átalakításon. Ebben igaza van államtitkár úrnak. Miért jó, ha olyan képzéseket akkreditálnak, amelyek szakmailag még nincsenek készen? Márpedig lehet, hogy nem lesznek időre készen. Erre utal az elgondolás is, amely szerint a 2006. június 30-ig elfogadott szakokat az intézmények már szeptemberben beindíthatnák. Mi történik azzal a fiatallal, aki a felvételi tájékoztatóban szereplő szakok valamelyikére nagy bizalommal jelentkezik, és július elsején kiderül, hogy ja, kérem, azt az intézmény nem tudta akkreditálni? Na, ez az a bizonyos jogbizonytalanság, amiről beszélt Szabó Zoltán képviselő úr - csak ő ezt jogbiztonságnak említette.

(18.50)

A javaslat benyújtói ugyanakkor nem okultak az idei érettségi-felvételi országos botrányból, és továbbra sem írják elő az emelt szintű érettségit a felsőoktatásba való bejutáshoz. Bent hagyják a megengedő szabályozást. A kormányprogramban ez áll: célunk a minőségi és versenyképes tudást nyújtó felsőoktatás megteremtése. Hogyan áll összhangban a törvényjavaslat a kormányzati célkitűzésekkel? Hogyan kívánja megteremteni a szabályozás oldaláról a felsőoktatásba jelentkezők esélyegyenlőségét, ha továbbra sem teremt lehetőséget a felvételizők tudásának összemérhetőségére?

Hogyan kívánja biztosítani a hallgatók képzettségének minőségét, ha intézményváltáskor az ismeretek egynegyedében különbözőséget enged? Mi garantálja, hogy az orvostanhallgatónál nem marad ki az anatómia, a közgazdásznál a statisztika, a pedagógusnál a pszichológia? Nincs ilyen garanciarendszer. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Elnök úr, utolsó mondat: a beterjesztők - hasonlóan más kormányzati előterjesztéshez - most is több nyelvhelyességi hibát vétettek, de ez már csak hab a tortán.

Összességében, ezek miatt az érvek miatt a Fidesz nem tudja támogatni a beterjesztett indítványt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)