Felszólalás adatai

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha azt mondom, Postabank, azt hiszem, a legtöbben a Princz Gábor vezetése alatti - sok idézőjelben mondom - furcsaságokra gondolnak, azonban a Postabank körüli anomáliák nemcsak Princz Gábor működésével kapcsolatosak, hanem az azt követő postabanki állami magatartással is.

Amikor az emberek úgy emlékeznek, hogy ebben a parlamentben csak viták vannak, és soha semmiben nem értünk egyet, azért szeretném emlékeztetni a Házat, hogy amikor az előző kormány, az Orbán-kormány menesztette Princz Gábort, azzal az egész Ház egyetértett, mert az azt megelőző helyzet tényleg rettenetes volt, nagyon sok közpénz ment ki; azonban nem esett elég szó az Orbán-kormány alatti postabanki, úgynevezett konszolidációról. Ha azt mondom, konszolidáció, milyen szép szó, valamit helyrehoznak, de hogyha megnézzük ennek technikáját, hogy a Postabank konszolidációja hogyan történt, megint egy csúnya idegen szót mondok: portfólió-tisztítás címén 154 milliárdnyi vagyont kivittek - újabb csúnya szó - work-out cégekbe, amelyek ezért csak 52 milliárd forintot fizettek be a Postabanknak. Ez már önmagában figyelemre méltó, azonban az állam a 154 milliárd forint kihelyezését követően 152 milliárd forint közpénzt tett be a Postabankba annak érdekében, hogy a bank értékesíthető legyen. Hogy ez hogyan történt, hogy ez a pénz mire ment el, mire fordították, azóta sem tudjuk.

Talán emlékeznek, tisztelt képviselőtársaim, hogy már ebben a ciklusban megalakult egy vizsgálóbizottság is a Postabank konszolidációjának, a konszolidáció körülményeinek kivizsgálására. Én annak a bizottságnak az elnöke voltam, és két nehézségbe is ütköztem. Az egyik, hogy a vizsgálóbizottság egy időbe esett a Postabank privatizációjával, és nem lett volna helyes nagyon megzavarni negatív hírekkel a privatizációt, ami egyébként nagyon sikeres volt. Volt egy másik problémám is - akkor erről nem tudtam beszámolni az Országgyűlésnek, mert nem volt rá mód -, ez pedig az volt, hogy az iratokhoz, amelyek az Állami Számvevőszék anyagának hátterét képezték, a KEHI-ben készült anyagokhoz - mint vizsgálóbizottság - egyszerűen nem tudtunk hozzáférni. Mindenfajta trükköt hallottunk, hogy miért nem, milyen akadályok miatt, de nem tudtunk hozzáférni az iratokhoz, tehát a parlamenti vizsgálóbizottság nem tudta a feladatát teljesíteni, és nem tudott utánamenni a dolgoknak. Amiről nem tud a tisztelt Országgyűlés, hogy a magyar lakosságnak annyira rossz a véleménye a vizsgálóbizottságokról - de tényleg, feláll egy vizsgálóbizottság, és hiába kutakodik, nem fér hozzá a papírokhoz, eredménytelen a munkája, tehát joggal mondják az emberek, hogy akkor miért ülnek itt a képviselők, miért alakulnak vizsgálóbizottságok.

Ez volt néhány évvel ezelőtt, tisztelt Országgyűlés, egészen addig, amíg most a hét végén egy internetes portálon, a stop.hu-n meg nem jelent egy igen vaskos anyag, 54 oldalból áll, állítólag a KEHI jelentése a Postabank konszolidációjáról. Egy olyan iratról van szó, amelyhez egy vizsgálóbizottság nem tudott hozzáférni, egy internetes portálon pedig meg tud jelenni. A portálnak gratulálok természetesen, de azért úgy gondolom, hogy nem jól működik a magyar állam, hogyha egy vizsgálóbizottság nem tud hozzáférni egy ügyirathoz azért, mert titkos, egy internetes portálon pedig meg tud jelenni egy ilyen anyag. Nem megyek bele a részletekbe; ez a történet tele van horrorral, tele van törvénysértésekkel, jogszabálysértésekkel, néha még bűncselekményekre utaló tényállások is fel vannak sorolva ebben az anyagban. Amint tudom, Sepsey Tamás, a KEHI volt elnöke tagadja, hogy az a KEHI anyaga lett volna, merthogy nincs ott az aláírása; Stumpf István volt kancelláriaminiszter tagadja, hogy az anyag ott lett volna.

Tisztelt Országgyűlés! Hogy néz ki a Magyar Köztársaság, amikor egy ilyen anyag meg tud jelenni az interneten, a vizsgálóbizottság pedig nem tud hozzáférni? Úgy érzem, hogy ez önmagában egy botrány, de a legnagyobb botrány, tisztelt Országgyűlés, hogy még mindig nem tudjuk, mi történt a Postabank konszolidációjával. Annyi idő eltelt! Én azt javasolnám a kormánynak, hogy a közpénzekről folyó demokratikus vitánál nincsen fontosabb, nincs olyan érdek, amely arra szólítana bennünket, hogy ezek az iratok továbbra is maradjanak titkosak.

Azt tartanám helyesnek, hogyha a Postabank konszolidációjával kapcsolatos összes irat titkossága megszűnne, napvilágra kerülne. Nem kell vizsgálóbizottság, hanem egy demokratikus vita folyjon arról, hogy mi történt az állampolgárok 152 milliárd forintjával.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)