Készült: 2024.09.19.15:45:11 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

110. ülésnap (1999.12.15.), 58. felszólalás
Felszólaló Dr. Csapody Miklós (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó Emberi jogi bizottság
Felszólalás oka Bizottság kisebbségi véleményének ismertetése
Videó/Felszólalás ideje 5:14


Felszólalások:  Előző  58  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. CSAPODY MIKLÓS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Magyar Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadójaként a hetekkel ezelőtt megtárgyalt beszámolót, az ottani egybehangzó támogató ajánlás mellett most is elfogadásra ajánlom az Országgyűlésnek.

Mint említettem, a bizottság előadójaként és nem azon megfigyelt áldozatok egyikeként szólok, akik elég sokan voltak ebben az országban, ezért tehát azt mondhatom, hogy abban a füzetben, amelyet a kezünkben tartunk, a J/1394. számú parlamenti dokumentumban benne van egyrészt ötven esztendő szennye, ugyanakkor benne van az a szakszerű törekvés is, amellyel a Történeti Hivatal mindezt, ahogy az elhangzott, levéltári, de speciális levéltári formában, a múlt feltárása érdekében igyekszik hozzáférhetővé tenni.

Amit a bizottságban megállapítottunk, a beszámoló elfogadását megelőzően Kutrucz Katalin elnökhelyettes asszony szóbeli kiegészítésével, az elsősorban tartalmi és nem történelmi kérdés. Tartalmi annyiban, hogy a Történeti Hivatal működési feltételeinek folyamatos biztosítása mellett feltétlenül szükséges egyrészt a munkakörülmények javítása, ez részben persze érinti az anyagiakat, másrészt pedig az - és ezt szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlani a legnagyobb hangsúllyal -, ami ennek a pusztán negyvenoldalas és abból is csak húszegynéhány oldalas szövegszerű beszámolónak a legvégén olvasható: a hivatal működése során felmerült és a most elhangzottakban szóban már érintett jogi problémák kérdése. Ezek azok a pontok, amelyeket az elnökhelyettes asszony négy pontba szedett; ezek azok a pontok, amelyeknek a pontosítása érdekében magam is támogatom azt törekvést, amely az előbb elhangzott, hogy szükséges módosítani, illetőleg ezt megelőzően először átgondolni a Történet Hivatalról szóló törvényt, éppen részben az itt szakszerűen és pontosan felsorolt, tudományos rendbe szedett jogi problémák feloldása érdekében, elsősorban azonban annak érdekében - és ez ugyanaz tulajdonképpen -, hogy ez a törvény ne csak a besúgók jogát védje, ne csak azoknak a jogát védje, akik nagy számban, de a Történeti Hivatal által felismerhetően oda fordulnak akár kutatóként, akár érdeklődőként az iratok ügyében a hivatalhoz, hanem védje az áldozatok jogát is, azokét is, akik ebben az országban meglehetősen sokan voltak.

Aggasztó, tisztelt Országgyűlés, a füzetben olvasható első tájékoztató táblázat, hogy mindösszesen eredetileg körülbelül 215 ezer darab dosszié volt, ebből körülbelül 107 ezer megsemmisült, mégis csupán 102 ezer-valahány darab férhető jelenleg hozzá a Történeti Hivatalban. Ezt azért mondom, mert sokunk tapasztalata szerint sajnos a jelenleg hatályos törvények, illetőleg eljárási rend kifejezetten az áldozat ellen szól, a besúgók jogait védi, s noha jómagam tudom, hogy 15 esztendőn keresztül sok évfolyamtársammal, sok kortársammal, talán sok képviselőtársammal is a megfigyeltek között voltam, azt elfogadhatatlannak tartom, hogy - ahogy az elnök úr is mondta - hosszú idő felhasználásával, időigényes módon, de egészen pontosan tudtam azonosítani természetesen Lajtai tmb-t, Csanádi tmb-t, Kecskeméti tmb-t és a többi tmb-t, azonban mennyivel tisztességesebb és korrektebb volna - és ez nem a hivatalon múlik, hanem az Országgyűlésen - világossá tenni azoknak, akiket ez érdekel, hogy pontosan tudhassuk a történeti hitelesség érdekében mindazt, amit tudnunk kell.

Az elmúlt időben egy nagy hatású, sokszoros levélváltás is felszínre hozta ezt a ténykérdést, én azonban szerencsésnek tartanám, ha nem egykori évfolyamtársak, egyetemi társak, kollégák hosszas keresztegyeztetése során, lehetőség szerint eredményesen kellene kitotózni - már akit ez érdekel -, hogy kik voltak azok, akik a bizalmunkba férkőztek évtizedeken keresztül, hanem olyan törvényt alkotnánk, amely az európai és az erkölcsi értékrenddel is összhangban végre világossá tenné azt, különösebb bűnvallás nélkül, de tudhassuk azt, amit ötven esztendő szennyes történelméből nekünk mint érintetteknek tudnunk kell.

A bizottság nevében tehát az Országgyűlésnek ezt a beszámolót elfogadásra ajánlom, s megfontolásra a legutóbb elmondottakat. Köszönöm. (Taps.)

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)




Felszólalások:  Előző  58  Következő    Ülésnap adatai