Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Most már, e fárasztó nap végén prológok hangzanak el; az előbb is ezt hallhattuk.

Abban tudnám összefoglalni az egész törvényjavaslatnak nemcsak a mostani, hanem a decemberi vitáját is, hogy nagyon sajnálom, jóllehet minden politikai erő elvben elfogadja ezt, és amikor kommunikálni kell, akkor azt mondja, az egészségügy tulajdonképpen a pártok felett lévő kérdéskör, hiszen jól tudjuk, hogy politikai értelemben nincs baloldali és jobboldali tüdőgyulladás. Azzal is tisztában vagyunk mindannyian, hogy gondok terhelik az ágazatot.

Azt már kevésbé hangoztatjuk, hogy ezek a gondok nagyrészt több mint egy évtized óta görgetett gondok, miközben az ország demográfiai mutatói oly mértékben romlanak, hogy néha az embernek az az érzése, egyre kisebb a lehetőség arra, hogy előrelépjünk, hiszen 3,8 millió honfitársunk járulékából kell 10 millió ember egészségügyi ellátását biztosítani.

Folyosón meg nyilvánosság előtt, sajtótájékoztatón elfogadjuk azt, hogy ez nem politikai kérdés, s amikor bejövünk ide, a patkóba, pláne, ha ez nyilvánosság előtt zajlik, akkor kőkeményen - függetlenül attól, hogy ez milyen hatást vált ki, függetlenül attól, hogy ez milyen téves információk képzetét keltheti, vagy ne adj' isten, azért arra is van példa, hogy riadalmat okozhat a társadalomban -, abszolút megalapozatlanul, kizárólag politikai érdekekből mondjuk a magunkét, már-már mókuskerékszerűen. Ezt nagyon sajnálom.

Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat jó, ez a törvényjavaslat egy lépés a reform irányába, és ez a törvényjavaslat megalapozza azt - legalábbis reményt nyújt arra -, hogy az a mindannyiunk által óhajtott reformfolyamat, ha szép, lassú lépésekkel is, de valamikor a végére fog érni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)