Felszólalás adatai

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban nagy jelentőségű törvényt tárgyalunk, ehhez nem fér kétség, hiszen a digitális átállási törvény elfogadásával hazánk is végre megindul azon az úton, amelyet napjainkban talán leginkább az Egyesült Királyság jelképez. Láthatjuk, hogy például a brit BBC esetében már nem közszolgálati műsorszolgáltatásról beszélhetünk, hanem a digitalizációnak köszönhetően egy integrált közszolgálati tartalomszolgáltatási rendszerről, amelyben a hagyományos műsorszolgáltatási elemeket különböző egyéb, digitális, részben interaktív, a digitális műsorszolgáltatási rendszeren, illetve az interneten keresztül elérhető tartalmak egészítik ki.

Tehát a törvény jelentősége ez, ezt mi is felmérjük. Azonban az a szerencsénk, hogy a kormány is ezt állítja, mégis igaza van. Olyan helyzet állt elő, hogy véletlenül a kormány is eltalálta a jó választ, viszont fel kell tennünk a kérdést, hogy akkor mi az oka ennek a nagy sietségnek. Miért nem lehetett ezt korábban előkészíteni? Miért most, a kampányfinisben, a hajrában kell ezt előhozni kapkodva, sietve, izzadva?

Elmondtam az előbb is már: nem volt a korábbi törvény-előkészítő szakaszban politikai egyeztetés. Most már persze lett egy-kettő, és az is világos, hogy vannak alkotmányossági aggályaink a törvénnyel kapcsolatban, hiszen a kormányzat legalább 3, mi viszont legalább 8-10 helyen vélünk felfedezni olyan passzusokat, olyan szakaszokat, amelyeket kétharmados törvény szabályoz. Ezt viszont nem könnyű megkerülni, még egyszer hangsúlyozom.

Nos ez, valamint a tárgyalás egész szisztémája arra utal, hogy a szocialista rezsim a parlamentet csupán játékszernek tekinti. Súlyos aránytévesztéssel, a parlamentarizmus lebecsülésével állunk szemben tehát. Pedig még sok munka vár ránk. Ki kell dolgozni ugyanis az új tartalomszolgáltatási rendszer tartalomszabályozási oldalát is, hogy egy valóban koherens jogi szabályozási rendszer megfelelő alapját képezze egy ténylegesen fejlődőképes, új, XXI. századi interaktív médiarendszernek.

A digitális televíziózás fontos lépcsőfok a digitális írástudás terjesztésének folyamatában is, hiszen általa a társadalom olyan rétegei is megismerkedhetnek az előnyökkel, akik esetleg koruknál, társadalmi vagy szociális helyzetüknél fogva eddig idegenkedtek a számukra túl bonyolult, illetve egyéb okon nem elérhető számítógépektől és a számítástechnikától.

Melyek hát azok a problémák, amelyeket mi feltétlenül szóvá kell hogy tegyünk itt, az általános vitában, vagyis amelyek szerintünk nem illenek bele hatékonyan a szövegbe? Mindenekelőtt hiányzik a fogyasztók érdekének képviselete. Most itt nem a szakszervezetre gondolok, hanem a szöveg szellemiségéből hiányzik ez a képviselet.

Ugyanakkor ezzel szemben megvan a piaci szereplők érdekképviselete, nagyon erőteljesen az szerepel. A fogyasztóvédelemnek ugyanis nem csupán a napi fogyasztási cikkek piacán kell jelen lennie, hanem a szolgáltatások igénybevételénél is. Például, ha a szabványosítás jogát az állam kiengedi a kezéből, akkor óhatatlan, hogy a fogyasztókra túlzott terheket ró. Lássunk egy köznapi példát! Ha az állam magánál tartja a szabványosítás vagy a hatósági ár jogkörét, akkor az a lakosságra nézve feltétlenül pozitív hatású. Említsük meg a gyógyszerárak esetét, említsük meg az áram vagy a gázár esetét.

Jól tudjuk, átpolitizált témák ezek, de ugyanez van itt is. Televízió pedig szinte minden háztartásban van. Így a leendő felmerülő költségek majd mindenkit meg fognak terhelni. Nem tudjuk, mennyivel. Elképzelések erre vannak - 1-2 ezer forint, 3 ezer forint, 10 ezer forint -, de jönnek majd az új televíziók, és akkor mi lesz? Jó lenne, ha ilyen szempontból is figyelnénk a törvényre.

A televízió, ami ott van a minden háztartásban, ezért jó alap lenne arra, hogy az információs társadalom, illetve az e-demokrácia, az elektronikus demokrácia részesévé tegyük az ország egészét. Bár a digitális televízió elterjedése a lakosság körében várhatóan nagyobb mértékű és nagyobb ütemű is lesz, mint, mondjuk, az internet - ez várhatóan 2010-2012-re fog a lakosság körében átütő erejűvé válni -, az államnak azonban biztosítania kellene, hogy a digitális átállásnak csak nyertesei legyenek. Tehát a társadalom semelyik rétege ne rekesztődjön ki az általa nyújtott lehetőségekből; azaz az államnak kéne biztosítania, hogy a szociálisan legrászorultabb rétegek hozzájuthassanak a digitális hozzáféréshez szükséges eszközökhöz. Én ezt törvényben nem találom. Önök sem találják, mert nincs benne.

A digitális műsorterjesztő rendszerek ahhoz is jó alapot nyújtanak, hogy azokon keresztül például a fogyatékkal élők is könnyebben hozzáférhessenek a szolgáltatásokhoz.

(19.30)

Gondoljunk például a gyengén látók szempontjából fontos egyes képnagyítási, lassítási, visszajátszási lehetőségekre, vagy a hallássérültek szempontjából fontos párhuzamos jeltolmácsolási és feliratozási lehetőségekre, vagy éppen a mozgáskorlátozottak által használható, a digitális tévék infrastruktúráján keresztül elérhető különböző interaktív szolgáltatásokra! Ezen társadalmi csoportok érdekeinek tehát jóval hangsúlyosabban kell megjelenniük a jogi szabályozásban, már a szabályozási folyamat jelen stádiumában is.

Mivel a digitális műsorszolgáltatásnak, illetve az amellett továbbított egyéb kiegészítő szolgáltatásoknak köszönhetően várhatóan jelentősen meg fog nőni a háztartásokba jutó médiatartalmak mennyisége és változatossága is, ezért az eddigieknél is fokozottabban figyelni kell a kiskorúak védelmére a számukra káros médiatartalmakkal szemben. Ugye, tudjuk mindannyian, hogy ez ma a televíziózásban milyen nagy kárt okoz. Tudjuk mindannyian, akinek gyereke, unokája van, ismeri a helyzetet. A digitális műsorterjesztés infrastruktúrája által biztosított technikai lehetőségek kihasználásával, a digitális korban immáron azt is biztosítani lehetne, hogy maguk a szülők hatékonyabb és egyszerűbb eszközökkel jussanak a gyermekeik médiahasználatának ellenőrzéséhez. Vannak egyébként ilyen szűrők az interneten, de nem tudom, a televíziózásban ez hogyan teremthető meg, mert - még egyszer mondom - a törvény szövegében sincs bent.

A fentiek alapján is látható, hogy a sikeres digitális átálláshoz nemcsak a szükséges infrastrukturális és jogi alapok megteremtésére van szükség, hanem minél hamarabb meg kell alkotni a szükséges tartalomszabályozási normákat is. Nos, itt tartalomszabályozásról beszéltem, ez viszont a médiatörvény körébe tartozik. Mi elvártuk volna az ORTT-től már évekkel ezelőtt is - önök ezt ígérték, hogy lesz új médiatörvény, hát nem lett, pedig elvártuk volna -, hogy ez a szabályozás megteremtődjön. Most elvártuk volna, tisztelt államtitkár úr, hogy a digitális átállásról szóló törvénnyel együtt benyújtják a médiatörvénynek ezt a bizonyos tartalomszabályozási részét is. Nem tették, így a törvény felemás. Márpedig enélkül nem lehet továbblépni az átállás folyamatában.

Említettem már korábban, hogy van egy olyan európai uniós irányelv, amely viszont kimondottan fékezi az egész folyamatot. Önök előszeretettel szoktak hivatkozni az európai uniós keretirányelvekre. Megkerestük ezt a bizonyos 2002/21. számú európai uniós keretirányelvet, a 2. cikkelyének c) pontja nem foglalja magában az elektronikus hírközlőhálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő tartalomszolgáltatást, illetve az ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést biztosító szolgáltatásokat. Önök erre hivatkoznak, ebből az derül ki, hogy ez hamis. A törvény egyfolytában megpróbálja ezt szabályozni, csakhogy ez, tisztelt képviselőtársaim, egytől egyig kétharmados szabályozást igénylő törvény. Ezért a törvényt mi - finoman szólva is - ambiva-lenciával kezeljük.

A Fidesz képviselői számos módosító indítványt fognak benyújtani a mai napon - vagy már be is nyújtottunk - a törvényhez. Mi a szakmai egyeztetésekre készen állunk, nagyon reméljük, hogy önöknek még ebben a túlfeszített időszakban is meg fog jönni a józan belátásuk, és el fogják fogadni. Mi a tartózkodó szavazatunkat legfeljebb úgy tudjuk kicsit pozitívabbra változtatni, ha ezek a módosító indítványok zöld jelzést kapnak.

Köszönöm a figyelmüket.