Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! Államtitkár Asszony! Az egészségügyet, a gyógyszerellátást és a szociális ellátást érintő törvények részben európai jogharmonizációs célú, részben annak álcázott módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor újra szembesülni kényszerülünk azzal, hogy a kormány nem kíván lemondani az Alkotmánybíróság által több ízben kifogásolt gyakorlatáról, és tartalmilag össze nem tartozó jogterületeket ötvöz; most éppen kilenc jogszabály változtatását férceli össze egy csomagba.

Rendkívül sajnálatos, hogy ez az előterjesztői magatartás, túl azon, hogy bennünket, képviselőket is megoldhatatlan feladatok elé állít, veszélyeztetheti a jogbiztonságot és a jogalkalmazás egységét, hiszen követhetetlenné teszi az ágazati alaptörvények tartalmát.

Az egészségügyi törvény az elmúlt három esztendőben legalább fél tucat módosítást élt meg, és ez nehézkessé teszi az érintettek tájékozódását. Zavarja a tervezet megítélését az is, hogy a kormány - szokás szerint - társadalmi és gazdasági hatásvizsgálatok nélkül nyújtotta be javaslatát. A törvény házában ezt a fogyatékosságot már nem tudjuk kompenzálni, nem tudjuk megbecsülni, hogy mibe kerül valójában a fogmegtartó kezelés térítésmentessége vagy a visszamenőlegesen korrigálandó gyermekgondozási díj mértéke.

Arra sem méltatott bennünket a kormány, hogy részleteiben bemutassa az Európai Unió átvételre javasolt szabályait, alkalmazásuk korlátaival együtt. Csak egyetlen példát, miniszter úr: a gyógyszerek ármegállapításával kapcsolatos rendelkezéseket Brüsszel többször megpróbálta egységesíteni, ez azonban a tagállamok ellenállásába ütközött, sőt maga az Európai Bíróság döntött úgy, hogy a nemzeti árképzés és finanszírozás legális gyakorlat, azaz nincs kényszerpályán a mi normatív alapú gyógyszer-támogatási rendszerünk átalakítása, legalábbis az Európai Unió miatt nincs. Ilyen információkkal azonban az előterjesztő nem szolgált a képviselőknek.

Tehát nagy baj, hogy a kormány most olyan törvényjavaslat elfogadását erőlteti, amelynek tényleges hatásait nem tudjuk még csak prognosztizálni sem. Szeretném arra is felhívni valamennyiük figyelmét - és erről már esett itt szó -, hogy a tárcák nem törekedtek arra - és ez különösen igaz az egészségügyi tárcára -, hogy az egyes szakterületek jövőjét alapvetően befolyásoló kérdésekben, így az orvosi és gyógyszerészi hivatás gyakorlásának alapfeltételeiről az érdekképviseletekkel, a szakmai kamarákkal kompromisszumra jussanak. Ezt mind a Magyar Orvosi Kamara, mind a Magyar Gyógyszerész Kamara sérelmezte. Ez persze nem meglepő, tisztelt Országgyűlés, hiszen az egészségügyi miniszter úrnak közismerten nem erőssége az egyeztetés, a konszenzusteremtés, főleg a gyógyszerész-társadalommal.

Most legyen szabad a tisztelt Országgyűlést csupán arra emlékeztetnem, hogy a gyógyszertárak árrésének puccsszerű csökkentése milyen bizonytalanságot eredményez a gyógyszerellátásban, és mennyire kiszolgáltatottá teheti a patikusokat a külföldi befektetők körében, holott az Európai Unió tagállamaiban a gyógyszertárak honi tulajdonban maradása nem véletlenül jellemző, tisztelt képviselőtársaim.

Tehát, tisztelt miniszter úr, hadd adjak önnek egy tanácsot: erővel lehetetlen pótolni a jó szándékot, egy szakmai réteg bizalmát könnyű elveszíteni, de nehéz visszaszerezni.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt sohasem hagyott kétséget afelől, hogy ellenzéki pártként támogatja azokat a javaslatokat, amelyek az Európai Unióba történő belépésünket készítik elő, illetőleg amelyek hazai jogrendszerünket az Unió előírásaihoz igazítják. Azt azonban nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a nemzeti érdekek védelmére és képviseletére máskor olyan büszke kormány jelen esetben miért akar inkább eminens diák lenni. Hiszen az egészségügy területén egyes esetekben védtelenné tesz rétegeket, és még azokról az eszközökről is le kíván mondani, amelyek valójában megőrizhető sajátosságaink.

Szeretném ráirányítani a figyelmet arra, hogy az egészségügy kérdéseiben egyáltalán nem mutatkozik egyértelműnek az európai uniós szabályozás, tág tere van a nemzeti keretek között eltérő szabályozásoknak. Ebből az is következhet, hogy van egy bizonyos mozgásterünk önálló szabályozásra, olyan megoldások kialakítására, amelyek nem minősíthetők diszkriminatívnak. Jó példa erre az orvosoknak, a gyógyszerészeknek a magyar nyelv által nyújtott védelem. Ezért nehezen érthető az a koncepcionális közelítés, hogy a magyar nyelv ne játsszon szerepet az európai uniós tagországok állampolgárainak Magyarországon orvosként, gyógyszerészként történő működésében. Még csak viszonosságról sem beszélhetünk, mert nem valószínű, hogy, mondjuk, Portugália lehetővé kívánná azt tenni, hogy az ország nyelvét rosszul beszélő, a diplomahonosítási vizsgát saját nyelvén abszolváló orvosok, gyógyszerészek dolgozzanak a portugál egészségügyben.

Az orvosok, gyógyszerészek védelmén túlmenően lakossági érdek is amellett szól, hogy a magyar nyelv igazolt ismerete maradjon meg követelményként, hiszen ellenkező esetben ennek hiánya komoly kockázatot jelent az egészségügyi ellátásban, a gyógyító munkában.

Hogy mi a kötelező számunkra mint európai uniós tagoknak, azt könnyű megállapítani, erről beszélt Bartha képviselőtársam. Hogy melyek a felénk irányuló uniós, úgynevezett puha elvárások közül a feltétlenül kielégítendők, nos, erre a kérdésre már nehezebb válaszolni. Annyi bizonyosnak látszik, hogy nincs okunk a teljes önfeladásig elmenni, pusztán az elvárások kielégítése okán. Ebben a tekintetben mi úgy gondoljuk, hogy a törvény által felmutatotthoz képest a magyar orvosoknak és gyógyszerészeknek lehetséges egy pozitív jövőképet adni, és ehhez a szocialista frakció módosító indítványaival hozzá fog járulni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat talán legfájdalmasabb vonása, hogy a jogharmonizációs csomagot az előterjesztő indokolatlanul terheli napi aktualitásokkal; olyan ügyekkel, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a javaslat általános indokolásában kifejtettekkel. Úgy gondoljuk, hogy ez a vegyítés teljesen fölösleges.

A kormányt senki sem akadályozta volna meg abban, hogy a jogharmonizáción túlmutató részeket önálló törvényjavaslatként benyújtsa. Így könnyen előfordulhat, hogy az ezekkel az elemekkel szembeni kifogásainkat a koalíció majd úgy kívánja beállítani, hogy lám, az MSZP minden előzetes ígérete ellenére akadályozza az Európai Unióba történő belépésünket. Már most szeretném azt jelezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a szocialisták az ilyen természetű megközelítéseket elutasítják.

Tisztelt Országgyűlés! Szólnom kell az egészségbiztosítási törvény módosításának két tételéről, amelyek integrációs kapcsolata számomra - minden bizonygatási kísérlet ellenére - meglehetősen homályos, mert ismereteim szerint, ami a fogászati kezelést illeti, "ahány ház, annyi szokás" alapon ez az Európai Unióban nagyon különbözőképpen alakul. De ezt hagyjuk, és elsőként hadd mondjam azt, hogy a kormányfő és az egészségügyi tárca vezetője már kész tényként tájékoztatta a közvéleményt a fogmegtartó kezelések társadalombiztosítási támogatásának a kiszélesítéséről, noha erre a törvényjavaslat elfogadása után nyílik majd meg a lehetőség.

Félreértés ne essék, a Szocialista Párt elfogadja, hogy kedvező gazdasági körülmények között a fogászat egészségbiztosítási támogatása bővüljön. Azt azonban legyen szabad megkérdeznem, hogy a népegészségügyi stratégiával indokolt változás miért nem a prevenció, a szűrés feltételeit javítja? Miért nem a gyermek- és ifjúsági fogászatok, az ifjúsági fogászati rendelések megerősítését segíti elő?

Véleményünk szerint, ha tényleg áll rendelkezésre pluszforrás, akkor azt elsősorban a gyermekkori megelőzésre kellene fordítani és nem illúzió keltésére. Hiszen ha lehet hinni a hivatalos megnyilatkozásoknak, mindössze a társadalombiztosítás által befogadott fogorvosi rendeléseken nem kell majd fizetni gyökérkezelésért, fogtömésért, de nem lesz több az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által támogatott praxisok száma, és a magánfogorvosoknál megforduló biztosítottnak sem jár majd a térítés.

Ha már itt a számokról beszélt Bartha képviselőtársam, én is hadd mondjak egy statisztikai adatot, azzal szemben, amit ő mondott.

(10.20)

Arányaiban - mert csak így érdemes nézni - az összes fogorvoshoz fordulás százalékában 1999-ben a fogtömések 19 százalékot tettek ki. Ez 1990-ben csak 13 százalék volt. A következtetés levonását a képviselőtársaimra bízom.

Számunkra az is elfogadhatatlan, hogy a javaslat általános felhatalmazást ad ezen a területen a kormánynak. Nekünk, képviselőknek úgy tűnik, hogy még ahhoz sincs jogunk, hogy megtudjuk, honnan teremti meg a kormány a fedezetet. Én őszintén remélem, hogy nyelvbotlás volt az államtitkár úr részéről a bizottsági ülésen az a mondat, hogy a ki nem osztott egyszeri közalkalmazotti béremelés terhére spórolták meg a fogmegtartó kezelések ingyenessé tételét. Vagy tényleg, miniszter úr, az egészségügyi dolgozók áldozatvállalása teremt lehetőséget a fogászat többlettámogatására? Szomorú, hogy erre már nem tellett, vagy nem telik a költségvetési többletbevételekből.

Tisztelt Országgyűlés! A gyermekgondozási díj szabályainak módosításával kapcsolatban megint csak szükséges azt hangsúlyoznom, hogy alapjaiban nem azt kifogásoljuk, hogy a családok széles köre jobb ellátásban részesül. A kifogásunk tárgya az, hogy a kormány nem rejti véka alá, hogy az átlagosnál jobb anyagi körülmények között élő családoknak akar kedvezni, az alacsony minimálbérrel beléptetett gyermekgondozási díjak korrekciójára készül, miközben, mondjuk, a gyes összegét már nem igazítja a tervezettnél nagyobb inflációhoz, csak egy egyszeri kiegészítést ígért meg.

Mi, képviselők, itt sem tudhatjuk meg a törvényjavaslatból, hogy ez milyen többletkiadásokkal jár, és ezeknek hogyan teremti meg a kormány a fedezetét. Hogy milyen sajátosan családbarát a kormány, azt a táppénz szabályainak megváltoztatásánál mutatja meg igazán. E módosítás kapcsán is emlékeztetném a kormányt, hogy milyen következményekkel jár, ha egy törvényi szabályozáshoz nem kellő körültekintéssel nyúl. Ugyanis itt arról van szó, hölgyeim és uraim, hogy a gyedről, gyesről visszatérők számára szigorítják a szabályozást azoknál, akiknél szinte bizonyos, hogy a munkába lépést követően megbetegszik a gyermeke, és táppénzre kell mennie.

A törvényjavaslat indoklásában leírt egyedi eset megítélésünk szerint nem szolgálhat elégséges alapul a szabályok megváltoztatására. Itt sincs hatástanulmány, nincs mélyreható elemzés. Nem lennék meglepve, ha a most elfogadni javasolt megoldást majd fél év múlva nekünk, képviselőknek kellene korrigálnunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szomorúan kell megállapítanom azt, hogy amíg az egészségügyi miniszter úr lendületes szónoklatokban és példabeszédekkel bizonygatja az egészségügy paradigmaváltását, sajnos nem marad energiája a tárca jogalkotási színvonalának a javítására. A törvényjavaslat általános vitára véleményünk szerint alkalmatlan. Mindnyájan jobban járnánk, ha a kormány ezt átdolgozásra visszakérné.

Ismerve azonban a kamaszos dacra hasonlító kormányzati magatartást, ennek kicsi az esélye (Derültség a Fidesz soraiban.), ezért nem marad számunkra más, mint módosító javaslatok benyújtásával próbáljuk majd jobbá, elfogadhatóbbá tenni azt, amit a kormány most éretlen változatában benyújtott.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)