Felszólalás adatai

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A törvénycsomag egyik nem titkolt célja a családi gazdaságok segítése és azoknak a mindenek fölé emelése, valamint a tulajdonközösségek megszüntetése. A földtulajdonosok nagy tömege és sokrétű érdekei miatt a tulajdonközösségek nem szüntethetők meg még hosszú ideig. Az elaprózódott birtokrendszer önmagában nagyon sok esetben hasznosíthatatlan kis területek tulajdonlását jelenti.

Hibás a törvényjavaslat azon koncepciója, amely sugallja, elősegíti, szorgalmazza, mindenáron önálló ingatlanná alakítását a földterületeknek. Ebben az esetben és a magyar örökösödési szabályok következtében, az elmúlt tíz esztendőben végrehajtott birtokosztogatás következtében ma 2,5 millió földtulajdonos van.

Hogy milyen örökösödési szabályok vannak Magyarországon, ezt személyes élményeim kapcsán tudom elmondani. Szegény apám halálát követően a húgommal osztoztunk mindenen. Szemrebbenés nélkül bejegyzik a 3,17 aranykoronát. Van olyan földbirtokom, amely 12 négyzetméter szántó. Ne haragudjanak, az négy cövek között mit ér? Semmit, használhatatlan. Tehát azt ösztönözni és mindenkinek azt mondani, hogy négy cövek között akarja tudni, látni, hogy melyik az az ő pár négyszögöl földje, az használhatatlanságot jelent. Kimérik, ott valaki termel három sor csemegekukoricát, 300 méternyire erre-arra vetőmagot nem termelhet senki. Hogy működik ez? Tehát a törvénykészítők egyáltalán nem számoltak a mai magyar realitással.

Nem is tudom, hogy mi lenne a nagyobb baj - az, hogy ezt a 300 ezer hektárt kimérik... Mérlegelték egyáltalán, hogy mi a nagyobb baj, ha nem tudja a tulajdonos, hol van a területe, vagy az a nagyobb baj, ha tudja? Mert ha az négy karó között lesz, utána nem tud vele semmit kezdeni a sok tulajdonos, mert nem tudja bérbe adni, mert művelhetetlen kis területek tömegét fogja birtokolni. Ezeket a kis területeket összerakva ma alkalom nyílik arra, hogy nagyüzemi gazdálkodást, akár korszerű gazdálkodást valósítsanak meg rajta. Akárhány tulajdonosa is legyen a nagyobb táblának, azon még korszerű termelés folytatható. Amikor töméntelen sok karó lesz benne, legyenek azok akár nemzeti színűek is, a korszerű művelésnek annyi.

Megszámolták önök azt - Szabó képviselő úr adatait idézve -, ha mintegy 300 ezer hektár van - 6 millió aranykoronát jelent -, és 120-200 ezer fő tulajdonos van? A 300 ezer hektár - ugyebár könnyű követni - ezer, 300 hektáros tulajdonost jelent. Hány ember kezében van most ez a tulajdon? Kétszázezer. Könyörgöm, mondja már meg valaki, hogy bírják rá azt a 199 ezer embert, hogy a kijelölt ezer embernek adja el a földet, hogy az az utópisztikus lázálom, hogy 300 hektáros kockákra osztják a szántóterületeket vagy a művelhető földterületet, ez teljesüljön! Utoljára ilyen lázálma egy Rákosi nevű embernek volt - a másik oldalról nézve. De kényszer hatására követtették el azt, amit most kényszerrel akarnak visszatenni.

A leendő ezer tulajdonos szempontjából közelítik meg teljes egészében a dolgot, de azt nem mondják, hogy akit megfosztanak a földtulajdonától, hogyan és milyen eszközzel fogják rábírni, hogy elválasszák attól. Nem beszélnek arról, hogy a tulajdon szabadságát veszélyezteti, mert fel kell ajánlani eladásra vagy adott esetben ingyen - ugyanúgy, mint az ötvenes évek elején a magyar állam részére - az eladásra szánt földterületeket. Megszűnik az, hogy az emberek maguk között szabadon termőföldet forgalmazzanak. Erről nem beszélnek. Benne van a törvényjavaslatban!

Elhangzott, hogy jelzálogképes lesz, és szükséges a magyar tőke- és egyáltalán a mezőgazdasági tőkebefektetések miatt a nagyobb földterület. A 300 hektáros családi gazdaság földterülete mint jelzálog tárgya mennyit fog érni? Ha átlag 20 aranykoronával veszem, akkor az 6 ezer aranykorona, 4-10 ezer forintos aranykoronánkénti értéken 24-60 millió forint, ha a bankok elismerik ezt ilyen értékben.

(19.10)

Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a bank ott már csak másodikként lesz bejegyezhető, mert a törvény szerint a jelzálogjog elsősorban a földhivatalt illeti meg, a megosztás költségeinek jelzálogteherként való rávezetése miatt. Ez benne van a törvényjavaslatban.

Nem a mai magyar valóságból indultak ki az előterjesztők, nem számoltak - vagy nagyon gonosz gondolkodással éppen hogy számoltak - a jelenlegi társas gazdálkodókkal. Azokat igyekeznek minden módon ellehetetleníteni. Ez is része a kormány gonoszságának. Ezzel az ellehetetlenítéssel a jelenlegi földhasználót arra akarják rábírni - tönkretenni -, hogy minél olcsóbban lehessen hozzájutni a földjéhez. Ugyanúgy, mint az ötvenes évek elején, el lehet érni, hogy a jelenlegi földhasználó ellehetetlenülésével a földpiacon, akár a haszonbérleti oldalon is teljes kínálat alakul ki. Engem mint képviselőt keresett meg olyan idős asszony, akinek a gyerekei a fővárosban dolgoznak, ő 74 éves, és a jelenlegi szövetkezet nem akarja bérbe venni a földjét. Rábírható a szövetkezet utódjaként akármilyen kft., hogy vegye bérbe a néni földjét? Nem. Azt mondja a néni, hogy negyven évig használták a földemet, most mit tegyek vele. Meg fog jelenni a földhivatal, elvégzi a szemlét, megállapítja, hogy a néni földje gazos, mert nem műveli, nem tárcsázza, kap egy felszólítást, számol, hogy az mennyibe kerül, majd jóindulatúlag megjelenik egy táskás ember, hogy ő a nemzeti földalap, és ajánlatot tesz, hogy megveszi a földjét. A néni nagyon fog örülni, úgy, mint szegény nagyanyám annak idején, hogy megszabadulhat a büntetéstől meg az adótól, ha felajánlja az államnak a pár holdját. Most ugyanazt érik el ugyanazokkal a módszerekkel. Ez kísértetiesen emlékeztet az akkori módszerekre.

Azt mondják, hogy riasztunk? Igen, riasztunk. Azért, mert aki itt ül, az írástudó ember, kell, hogy olvasson, hogy a törvényeket értelmezze, és legyen annyi esze, hogy annak a hatásait előrevetítse, és szóljon azoknak, akik ide küldték, hogy: vigyázat, emberek, ha ezt elfogadják, annak a következménye ez lesz. Ennek a következménye a magyar mezőgazdaságra nem lesz jó, ezt látjuk. Erről nem szólni annyit jelentene, hogy cinkosnak lenni azzal a gonosz gondolkodással, mint akik ezt ide terjesztették.

Miért igyekeznek mindenáron ellehetetleníteni a társas gazdálkodókat? Nagyon egyszerű a kérdés. Az 1994. évi LV. törvény által meg van tiltva, hogy földet szerezhessenek. Most azt kell elérni, hogy a haszonbérleti szerződésük is lehetetlenüljön el. Okot kell találni arra, hogy az megszűnjön - ki lehet olvasni ilyen pontot a jelenlegi csomagból -, és szűnjenek meg mint potenciális haszonbérlők. Akkor lesz hatásos - úgy isten bizony! - az a szándék, mint amit önök mondanak.

Gondoltak arra, hogy mit jelent ez a foglalkoztatásra a mai magyar vidéken? Mit jelent a termelők integrálására? Gondoltak arra, hogy a társas vállalkozások tönkretétele mennyivel fogja csökkenteni a foglalkoztatottság szintjét, az árualap-termelést, az exportárualapok termelését? Egy szó sem esik arról, hogy mi lesz a nagy állattartó társaságok sorsa, egyáltalán hozzájutnak-e termőföldhöz. Ha a jelenlegi haszonbérlő a sorban az utolsó helyre kerül, akkor hol veszik figyelembe az érdekeit? Könyörgöm, ahol a különféle környezetvédelmi előírások következtében a hígtrágya-elhelyezés vízjogi engedélyhez kötött, ahol vízmintavételi kutakat kellett létesíteni, ahol hosszú távra gondolkodva lehetett építeni és üzemeltetni állattartó telepeket, ott ma ez így működik, és a következő haszonbérleti szerződésnél semmi esélye nem lesz ennek az állattartónak, hogy megszerezheti annak a földnek - nem a tulajdonjogát, hanem - a haszonbérleti jogát, amelyet negyven éve művel, amelyre kiépített vízjogi engedéllyel rendelkező, elhelyezett öntözőfürtje van.

Milyen furcsa, hogy teljesen másként gondolkodnak a volt állami gazdaságok privatizációjáról! Azok az állami gazdaságok nem paraszti földekre épültek? Azok nem paraszti földek államosítása után jöttek létre? Azokról nem beszélnek, mert azok már biztos kezekben vannak, privatizálva lettek. Azokkal ötven évre kötnek szerződést meg opciót. Akkor a teljesen magántulajdonba került szövetkezetek vagy azokból lett társaságok miért feketebárányok? Azért, mert meg kell lenni annak a koncnak, amivel jóllakatják azokat a közvetlenül magukhoz tartozó embereket, akiket jól akarnak lakatni. Hogy ez mibe kerül az országnak és a többi embernek, arról nem beszélnek. Nem veszik figyelembe a nemzetgazdaság mai és jövőbeni érdekeit.

A Magyar Szocialista Párt szektorsemleges agrárpolitikát folytatott, ma is annak a híve, és őszintén remélem, kormányra kerül, és bebizonyíthatja, hogy a jövőben is azt akarja folytatni. Ma is törekszünk arra, hogy érvényt szerezzünk annak, ami az alkotmányban is le van írva, a verseny, a gazdálkodás, a tulajdonlás szabadságának. Nagyon taszító az, ahogy a családi gazdaságok pontosan körül nem határolt, ködös fogalmával szédítik a parasztembereket, a kormányprogramra hivatkozva, mintha az a Szentírás lenne. A kormányprogramot a többség határozta meg - de miért csak egyértelműen azokat az érdekeket veszik figyelembe? Nem képesek nemzetben gondolkodni, a nemzet és az összparasztság érdekeit figyelembe venni? Igen, riasztanunk kell, riadót kell fújni, látnunk kell, hogy mi következik abból a gondolkodásból, mentalitásból, ha azt az erőszakos módszert keresztülviszik, ami a jelenlegi törvénycsomagban van.

Félelmetes, ahogy a családi gazdaság idealisztikus képét felfestik. De arról már nem beszélnek, hogy milyen formában választják el a kistulajdonosokat a tulajdonuktól. Pedig el fogják választani! Nem beszélnek arról, hogy e törvény hatálybalépése után megszűnik a föld szabad adásvétele, kötelező lesz a nemzeti földalap kft. részére való felajánlás, amely majd kijelöli a jogos vevőt. Ilyen erőszakosságot hogy mertek beletenni?!

Javaslom, hogy az elő-haszonbérleti jog illesse meg a jelenlegi haszonbérlőt, sőt az első helyen akkor, ha állatot tart. Példának okáért el tudom képzelni, hogy egy tehén után bérelhessen 1,4 hektár, egy koca után 0,8 hektár földet. Mert nem lehetünk annyira ostobák, hogy nem tudjuk a statisztikákból, hogy az állattartás ma mennyire van a társas gazdaságok kezében. Szükség van rájuk, ne lehetetlenítsük el őket. A minőségi árutermelésben ne szolgáltassuk ki magunkat teljes egészében az EU-egyesülés pillanatában a nyugatiaknak. Könyörgöm, hát nem lenne szabad magunk alatt ennyire elfűrészelni az ágat és szántszándékkal, pusztán politikai elvakultságtól vezettetve tönkretenni azokat a társas gazdaságokat, amelyek ma az exportárualap nagy hányadát adják.

Ismét tiltakozom a csúsztatások ellen. Több olyan állítás hangzott el, hogy a Magyar Szocialista Párt csak a társas gazdaságokat pártolja. Nem! Mi tiszteljük a tulajdont, a vállalkozás szabadságát hirdetjük, és nem tekintjük fétisnek a társas gazdaságot, de a családi gazdaságot sem. Higgyék el, nagyon sok ismerősöm, sőt rokonom is van, aki családi gazdálkodást folytat, tehát ismerem a családi gazdálkodók kínjait. Szeretném, sőt elvárom, hogy támogassák őket, de tiltakozom ellene, hogy csak és mindenáron, mert ha jók vagyunk adófizetőknek, akkor - Mária Terézia szavait idézve - ha a juhokat nyírni akarjuk, etetni is kell őket.

(19.20)

Ne csak adót fizettessenek a társas gazdálkodókkal, mert részei a magyar nemzetgazdaságnak, a magyar agráriumnak, és azok nem irtandó rühes kutyák, hanem hasznot hozó, munkát adó, árualapot előállító, megbecsülésre méltó gazdaságok! Kérem, ezt vegyék figyelembe! Éppen ezért több realitást kérek és józanabb gondolkodást!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)