Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hat évvel ezelőtt került megalkotásra az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást szenvedettek részére járó juttatásról szóló, azóta többször módosított 267/2000-es kormányrendelet, amely alapján havonta meghatározott összegű nyugdíj-kiegészítő juttatásra jogosult az az életvitelszerűen Magyarországon élő, Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, vagy munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztette; ha elítélése az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról rendelkező 1989. évi XXXVI. törvény, vagy az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról rendelkező, 1990. évi XXVI. törvény alapján semmis, vagy Magyarországon 1945. január 1. és 1953. december 31. között rendőrhatósági őrizet mellett munkatáborban fogva tartott volt, 1944. október 1-jét követően a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolták, és három évet elérő, illetőleg azt meghaladó szabadságvesztést vagy szabadságkorlátozást szenvedett el.

A rendelet megalkotásának oka az volt, hogy a jogalkotó észlelte, az emberek egy különösen sokat szenvedett csoportja anyagilag méltatlan körülmények között él, nyugdíjellátása, nyugellátása általában rendkívül alacsony, az elszenvedett sérelem egyik oka, amely a szenvedések egészségügyi kihatásán túl a hivatásában, életpályáján is visszavetette az érintett személyt. Tehát nem a sérelemért nyújt kárpótlást, hanem olyan juttatást ad, amelynek célja, hogy az érintettek életkörülményein javítson a jogalkotó. A jogalkotót széles körű mérlegelési jogkör illeti meg a tekintetben, hogy biztosít-e egyáltalán valamilyen ex gratia juttatást, és ha igen, azt az érintettek mely csoportjának milyen mértékben és milyen formában biztosítja.

Így jelen esetben is szabadon dönt és döntött arról, hogy kíván-e bizonyos csoportokat szociális jellegű juttatásban részesíteni, vagy sem. Erre vonatkozóan több alkotmánybírósági döntés is van. A jogszabályok szükségszerűen mindig általános jelleggel szabályoznak, a rendeletben meghatározott juttatás szociális jellegű, amelyre senkinek sincs alkotmányból fakadó alanyi joga. Egyébként arról szeretném még önt tájékoztatni, hogy nem tekinthető alkotmányellenesnek az a megkülönböztetés, hogy a juttatás előfeltétele a legalább hároméves vagy azt meghaladó szabadságelvonás.

A képviselő úr interpellációjában megfogalmazott konkrét kérdésre, hogy a hortobágyi munkatáborok poklát megjárt kárvallottak mindegyike kaphat-e nyugdíj-kiegészítő juttatást, arról tudom önt tájékoztatni, hogy jelenleg nincs olyan kormányzati szándék, amely juttatásra jogosító szabadságelvonások időtartamának csökkentése útján a jogosultak alanyi körének kibővítését irányozná elő.

Egyébként 2001-ben egy módosítás révén a hároméves időtartam úgy is elérhető, hogy az eddigi jogcímek bármelyikét elszenvedettek szabadságelvonását összevonják, és az összevonás révén így kedvezőbb helyzetbe kerülnek. Amennyiben most önkényesen változtatnánk ezen az időintervallumon, ezen az időtartamon, akkor visszaható hatállyal is méltánytalan helyzetet teremtenénk, ezért sem tartjuk indokoltnak mindezt.

Kérem a válaszom elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmet.