Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt... Elnök úr jelenleg nincsen (Derültség.) - köszöntöm az elnök asszonyt. Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr azzal kezdte felszólalását, hogy nehezen igazodnak el az emberek most így a kampány közben a különböző javaslatok kapcsán, és ez igaz.

(13.50)

Ennek az egyik oka persze az, hogy valójában nem viták vannak, hanem üzenetek hangzanak el különböző irányokból - mi szerettünk volna a programokról vitákat folytatni, és nem adtuk fel ebbéli elkötelezettségünket. Másrészt meg az is igaz, hogy jó, ha a parlamentben érdemi kérdésekről tudunk beszélni, és ha valami, akkor a magyarországi foglalkoztatottság, munkanélküliség kérdése tényleg egy érdemi kérdés, érdemi ügy, bár hozzáteszem, hogy aki kívülről nézte az eddig elhangzottakat, továbbra sem jutott közelebb az igazsághoz.

A miniszterelnök úr elmondta, hogy ma 75 ezerrel többen dolgoznak, mint dolgoztak 2002 májusában, azt lehet mondani tehát, hogy most több ember talál magának munkát. Ha még ehhez hozzátesszük azt is, hogy én 2003-ban meg 2004-ben azt hallottam itt a parlamentben, hogy százezrével szűnnek meg a munkahelyek, és mégis 75 ezerrel többen dolgoznak, akkor ez azt jelenti, hogy valamint nyilván százezrével több munkahely is keletkezett, mert különben nem jön ki az egyenleg. És szándékosan nem mondtam azt, hogy teremtett munkahelyet a kormányzat, mert szerintem a kormányzat nem teremt munkahelyeket, hanem olyan körülményeket teremt, amelyeknek a következtében a vállalkozások úgy érzik, hogy érdemes beruházniuk, érdemes fejleszteniük, ennek következtében nő a gazdaság, és ennek következtében nő persze a foglalkoztatottság. Megjegyzem: ez tükröződik a foglalkoztatottsági adatokban, hiszen az elmúlt négy év átlagában a növekedés meghaladja a 4 százalékot, ennek következtében a foglalkoztatás pedig bővült. Persze miután többen gondolják azt, hogy most van esély dolgozni, ezért többen keresnek munkahelyet, és ez az oka annak, hogy miközben többen dolgoznak, aközben nőtt a munkanélküliség is. Ez annyira nem bonyolult, képviselőtársaim, hogy a Fidesz frakcióvezetője ezt az összefüggést ne lenne képes felismerni. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Ugyanakkor másrészt meg azt is gondolom, hogy nagyon óvatosan kell bánni a lehetőségekkel, és nagyon óvatosan kell bánni azokkal az eszközökkel, amelyekkel a politika megpróbál direkt módon beavatkozni gazdasági folyamatokba. E tekintetben hadd mondjak egy példát! Megint elhangzik, hogy csökkentsük 10 százalékkal a járulékot, és én egyetértek Áder János képviselőtársammal, tényleg, én is azt kérem a miniszterelnök úrtól, hogy fontolja meg ezt, aztán sürgősen vesse el (Derültség a kormánypártok soraiban.), mert ebben a formájában ez biztos, hogy megvalósíthatatlan, eszükbe nem jutna megcsinálni. Erről nem is érdemes különösebben beszélni. Persze halljuk meg az áderi gondolatot (Derültség a kormánypártok soraiban.), hogy na de hiszen megcsináltuk a múltkor is, és ebben neki igaza van, tényleg csökkentették 39-ről 29 százalékra - plusz a 4,5, amiről nem szoktunk beszélni -, de közben, ahogy azt már Simon Gábor képviselőtársunk mondta, növelték az egyösszegű egészségügyi hozzájárulást 2100-ról 4500 forintra, ráadásul nem is a duplájára. Kik fizették az egyösszegű egészségügyi hozzájárulást? Az alacsony munkabéren foglalkoztatók. Aztán azt is szokás mondani, hogy és, kérem, ők igen jelentősen, a duplájára emelték a minimálbért. Igaz. De kiket sújtott ez az intézkedés elsősorban, ha most a foglalkoztatás oldaláról nézzük? És, kedves képviselőtársaim, én tudom, hogy hogyan lehet megélni a minimálbérből ma Magyarországon, félreértés ne legyen, csak az megint az alacsony munkabéren foglalkoztatókat sújtotta. A kettő együttes eredményeként az alacsony munkabérrel dolgoztató ágazatok - textilipar, ruhaipar, bőripar, cipőipar - tönkrementek. Ennek következtében tízezrével szűntek meg a munkahelyek (Zaj. - Az elnök csenget.), és munkanélkülinek lenni és segélyen élni meg sokkal rosszabb, tisztelt képviselőtársaim, mint azon a bizonyos megemelt minimálbéren, amit viszont ezek után már nem kapott meg. Ráadásul a minimálbér jelentős emelése egyúttal - tegyük hozzá! - több mint 100 milliárd forinttal gazdagította a költségvetést, aminek csak egy része ment vissza a vállalkozásokhoz, vagyis ilyen módon többletelvonás történt a gazdaságból. Ez látszott meg, képviselőtársaim, azon, hogy 5,8 százalékos növekedéssel vette át a kormányzást a Fidesz, és 2,7 százalékkal adta át, a munkahelyek megszűnése pedig folyamatosan erre a ciklusra esett, miközben persze keletkeztek új munkahelyek a gazdaság növekedésének a következményeként, és ennek eredményeként ma kétségkívül többen dolgoznak, mint korábban, miközben természetesen kezdenünk kell valamit azokkal, akik meg elveszítették a munkahelyüket vagy szeretnének visszajönni. E tekintetben a miniszterelnök úr által most felsorolt javaslatok, azt gondolom, rendben vannak, mert egy fontos problémára keresi azokat a megoldásokat, amelyek célzottan segítik akár a pályakezdők, akár az ötven fölöttiek, akár a tartósan munkanélküliek, akár a hátrányos helyze

De hadd tegyem hozzá, hogy ez persze akkor van, amikor elromlanak a folyamatok, és akkor keresgéli a politika, hogy most ezt csinálnám, azt csinálnám, amazt csinálnám, miközben ne felejtsük el, hogy a legjobb persze az lenne, ha olyan kereteket lennénk képesek teremteni, amelyek között a magyar gazdaság versenyképessége megnövekszik, ennek következtében vonzerőt jelent a befektetők számára, és ennek következtében idejönnek, idehozzák a termelésüket, idehozzák a piacot is, amire aztán rá tudunk csatlakozni, és aminek a segítségével tartós, fenntartható pályán mozgó, magas növekedést produkálni képes gazdasággal rendelkezhetünk. Ennek, tisztelt képviselőtársaim, persze nagyon sok feltétele van: feltétele a költségvetési hiány csökkentése, hogy a hiteleket ne szívjuk el a piacról; feltétele az adó- és járulékterhek ésszerű keretek között maradó, a lehetséges keretek között maradó, de folyamatos csökkentése. A Szabad Demokraták Szövetsége szerint feltétele az is, hogy részt veszünk abban az adóversenyben, amelybe a környezetünk kényszerít minket, és ezért javasoljuk az egykulcsos adó bevezetését. És feltétele mindennek az a gondolkodás, amely nem hiszi mindenhatónak a politikát vagy az államot, amely tisztában van azzal, hogy egyetlen feladatunk van a gazdaságban: keretek teremtése és stabil, előre kalkulálható, átlátható viszonyok előállítása. Ez egy minimálprogram lehet, ez együtt jár például a gazdaság kifehérítésével, ami szintén a munkahelyek teremtése, a legális munkahelyek teremtése irányába hat, mert miközben a magas munkanélküliségről beszélünk, aközben persze nem beszélünk azokról, akik - szerintem szintén százezret meghaladó létszámban - a feketén foglalkoztatottak közé tartoznak, akik, nem mutatjuk ki ugyan, de jövedelemmel rendelkeznek.

Arra szeretném inteni a politikát, hagyjuk abba, hogy azt gondoljuk, hogy a gazdaság helyett mi mindent el tudunk intézni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Teremtsünk neki normális kereteket, és hagyjuk a maga törvényei szerint működni! Jól fogunk járni vele.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)