Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Minden sikeres férfi mellett áll egy nő, úgyhogy ennek megfelelően örülök, hogy ezt a feladatot rám bízta, és az ön támogatását is tudom, elnök úr. Először is szeretném elnök úrnak, államtitkár úrnak és képviselőtársaimnak jelezni, hogy ez a tízéves évforduló, a nemzeti összetartozás napja valóban mindannyiunk számára fontos, és abban szeretném megerősíteni kormánypárti képviselőtársaimat, hogy valóban a pedagógus nagyon fontos, köszönet a munkájukért, de nem feledkezhetünk meg a gyerekekről sem, és azokról a szülőkről sem, akik a digitális oktatásba bizony bele kellett hogy álljanak.

Tehát ennek megfelelően azt kell mondjam, hogy ez egy igazi kihívás volt mindenki számára, de azt tudom mondani én, aki Fülöpön jártam az elmúlt héten egy 16 gyermekes családnál, ott az édesapa elmesélte, hogy bizony az, hogy ő internethez hozzájuthasson és a gyerekei oktatásban részesülhessenek, ez bizony neki komoly kiadásokat jelent. Tehát van egy csomó rejtett dolog, amivel nem feltétlenül voltunk tisztában, tehát én úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne elemezni egyébként ezt az időszakot is.

Ezek után szomorúan kell mondjam, hogy ez a törvénymódosítás, én úgy ítélem meg, hogy kidolgozatlan, és szeretnék ez ügyben néhány példát mondani, de még mindig azzal a reménnyel, államtitkár úr, hogy közös gondolkodásra tudom az itt ülőket serkenteni.

A törvénymódosítás szerint a NAT-ban foglaltak érvényesülését a kerettantervek biztosítják. Ez az a bizonyos NAT, amely számtalan szakmai kritikát kapott, és azt kell mondjam, hogy azt is érdemes végignézni, hogy a koronavírus-járvány alatti digitális távoktatás mennyire hagyott egyáltalán időt és energiát a pedagógusoknak arra, hogy kidolgozhassák a helyi kerettanterveket, mert ez azt jelenti, hogy sokkal több időt töltöttek egyébként szerintem, legalábbis azok, akikkel én beszélgettem; tehát szeretném tudni, hogy volte ez ügyben konzultáció a tanárokkal.

Aztán a törvénymódosítás 2021-től már minden gyermeknek biztosítja az ingyenes állami tankönyveket, ez szerintem egy rendkívüli dolog, de nem biztosítja a tanároknak és a szülőknek a szabad tankönyvválasztást. Szeretném tudni, hogy miért. Mondják meg, hogy miért félnek ennyire a pedagógusok szakmai autonómiájától!

De hogy ne csak kritizáljak, államtitkár úr egyébként beszélt is róla: kifejezetten pozitívnak tartom, hogy az SNI-s gyermekek ingyenesen juthatnak hozzá a művészeti oktatáshoz, hiszen pedagógiai szempontból bizonyított, hogy a művészetek sokat segíthetnek a magatartászavarok enyhítésében.

Az is egy jogos kedvezmény, ha jól értettem, hogy a nemzetiségi oktatást szolgáló intézményrendszer egy új intézménytípussal, a kiegészítő nemzetiségi óvodával egészül ki, erről Nacsa képviselőtársam hosszabban beszélt, én ezt abszolút mértékben fontosnak és jónak tartom.

Ugyanakkor a pedagógusok végzettségi követelményére vonatkozó módosítást nem most, hanem szerintem már tavaly meg kellett volna lépni, akkor, amikor lehetővé tették, hogy a szaktanárokat hiány esetén pedagógiai végzettség nélküli, de szakmailag azonos felsőfokú végzettségű személyekkel pótolják.

A legnagyobb baj azonban a pedagógusbántalmazások megszüntetésével kapcsolatos rendelkezésekkel van. Már most, a beszédem elején szeretném világosan leszögezni, hogy a pedagógusbántalmazás megszüntetése abszolút érthető és jogos törekvés. A mi álláspontunk is az, hogy a pedagógusoknak biztonságos környezetben, nyugodt körülmények között kell a munkájukat elvégezni. A célok megfogalmazásában tehát nincs közöttünk vita.

(18.30)

Az alkalmazott eszközök tekintetében viszont erős szakmai ellenérveink vannak. Felmerül például a kérdés, hogy egy rendvédelmi szervezet, melynek tagjai adott esetben személyesen is ott lennének az iskolákban, mennyire tudja szolgálni az iskola oktató-nevelő munkáját. Több szakértő egybehangzó véleménye, hogy sem a gyermekekre, sem a pedagógusokra nézve nem igazán lenne pozitív hatással egy rendvédelmi személy. Sőt, nagy a veszélye annak, hogy épp az ellenkező hatást válthatják ki, mint amit el szeretnénk érni.

A rendészeti szervek megjelenése az intézeten belül persze eleinte hozzájárulhat az ott dolgozók passzív biztonságérzetének növekedéséhez, és időlegesen visszafordíthatja az erőszakos cselekményeket az iskolákban. De meggyőződésem, hogy ez hosszú távon nem hoz megoldást, hisz gondoljanak csak bele, egy bizonyos életkor alatt a megfogalmazott retorziók egyáltalán nem jelentenek visszatartó erőt. Mennyire tarthatja vissza egy belátási képességeiben még korlátozott 12 éves gyerek ütésre lendülő kezét például a családi juttatások elvonása?

Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy a rendészeti fellépés önmagában még nem elég az iskolai erőszak visszaszorításához, sőt bizonyos esetekben még súlyosbítja is a problémákat. A rendészeti fellépés a legtöbb olyan országban, ahol alkalmaznak ilyet, csupán kiegészítő eleme a preventív programoknak. Ahhoz, hogy az iskolai erőszak eltűnjön vagy visszaszoruljon, meg kell erősíteni a pedagógiai szolgálatokat és az iskolapszichológusi hálózatokat is. Szakmai alapú jelzőrendszerek kiépítésére, érzékenyítési foglalkozásokra, képzésekre lenne szükség.

Nem most hallhatták először, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete már tavaly év végén javasolt egy 11 pontos intézkedési tervet az iskolai erőszak ellen. Eleinte úgy tűnt, hogy erre van is kormányzati fogékonyság. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter válaszában voltak konstruktív elemek. Ő például azt javasolta: vizsgálják felül az iskolai házirendeket, erősítsék meg az iskolapszichológusi tevékenységet, és kezdődjön meg az iskolai konfliktusok szélesebb hátterének megvizsgálása, elemzése és közös kezelése.

Végül azonban a Fidesz-kormány mégis a rendpárti látszatintézkedések és a jól hangzó lózungok mellett döntött, de győzzön meg arról, hogy nem így van. Hangsúlyozom, pedig szakértők egybehangzó véleménye szerint a kizárólag erőszakszervezeti intézkedések és a retorzióközpontú szemlélet önmagában nem oldja meg az iskolai erőszak problémáját.

Persze kérdéses, hogy ez a törvény egyáltalán azért születette, hogy végrehajtsák  reményeim szerint nem , vagy porhintés az egész, hisz annyi a tisztázatlan részletkérdés, hogy felvetődik, hogy ezt mennyire gondolják komolyan.

Gondoljunk csak bele, a jelzett ötszáz intézményben milyen költségeket jelent az iskolaőri rendszer kiépítése. Készülte ezzel kapcsolatosan bármilyen tanulmány? A folyamatos iskolaőrzést nem lehet egyetlen személlyel végrehajtani. Ha ezt komolyan veszik, akkor intézményenként több személy alkalmazásáról kell beszélni. Ha valóban egy komplett hálózatban be akarják kamerázni az osztálytermeket, annak a költségei csillagászatiak lesznek. Aztán minden iskolaőrnek szüksége lesz egy operatív helyiségre minden érintett intézményben. Ezek kialakítása is ismét költségeket jelent. Ezekről nem láttam semmit. Akkor még a várható munkaszervezési anomáliákról nem is beszéltem.

Az iskolaőr munkáltatója a rendőri szerv, és a törvény szövegéből az derül ki, hogy az iskolában folyó pedagógiai munkáért felelős személy nem utasíthatja majd az iskolaőrt. De még az is kérdéses, hogy az iskolák vezetői utasíthatjáke az iskolaőrt.

Ez pedagógiailag egészen abszurd helyzeteket teremthet. Ráadásul az iskolaőr eljárása adott esetben ütközhet az iskolában elfogadott pedagógiai programmal. Ez pedig már rendszerszintű szabályozási problémákat is elővetít.

Az iskolaőrök folyamatos képzése sem volt világos. Kérem, hogy beszéljen erről. A törvény szerint pedagógiából és gyermekpszichológiából sikeresen kell vizsgáznia, de az, hogy milyen mélységben, és milyen ismereteket várnak el tőle, nem volt részletezve. Ráadásul ismétlővizsgákat is csak ötévente kell tenniük, és akkor is csak a jogszabályi változásokról és a kényszerítőeszközök alkalmazásáról kell számot adniuk.

Szakemberek szerint a vizsgáknak sűrűbben kellene megtörténniük, és a pedagógiai, pszichológiai ismeretek bővítése is a számonkérés része kellene hogy legyen. Ugyanakkor viszont a törvény azt nem zárja ki, hogy ad absurdum magánvállalkozásokkal végeztessék el ezt a munkát. Remélem, nem arról van szó, hogy egy újabb lyuk lesz az állami költségvetésen.

Felmerül a kérdés, hogy miért is történik mindez. Ezért akarják csak rendészeti úton megoldani az iskolai erőszak problémáját? Ezért tesznek iskolaőröket az oktatási intézményekbe, akik önhatalmúan járhatnak el bármilyen, akár az iskolai vezetés ellenében is? Mert azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a büntethetőségi korhatár leszállítása megoldja az iskolai erőszak problémáját. Ismétlem, amit egyszer már mondtam: egy 12 éves, korlátozott belátású gyermek agresszivitását nem fogja vissza a család büntetése vagy a rendőri jelenlét.

Ezért azt javasoljuk, ne hozzanak egy betarthatatlan és rossz törvényt. Gondolják végig újra ezeket a kérdéseket! Kérem, hogy hallgassák meg a szakembereket, tanulmányozzák a szakirodalmat, és bőségesen rendelkezésre állnak a nemzetközi tapasztalatok is. Vizsgálják meg a már kidolgozott békés iskolaprogram elemeit, és kérem, hogy építsék bele a törvényjavaslatba.

Feltehetőleg nem ismerik  de ha igen, ma már képviselőtársam beszélt Pokorni Zoltánról  Aáry-Tamás Lajos vizsgálati anyagát, amelyet a korabeli sajtóban megjelenő erőszakos cselekedetek hatására rendelt el az akkori miniszter. A rendkívül részletes és szakszerű vizsgálati anyag egyértelműen megfogalmazza az erőszak elleni nemzeti stratégia kialakítását, amelyhez akkor az iskolák folyamatosan csatlakoztak, tehát volt pozitív visszacsatolás. Vannak természetesen követhető és jó példák és elképzelések. Nagyon kérem, hogy fogadják meg ezeket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki sorokból.)