Felszólalás adatai

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Élet és halál mezsgyéjén járva érzékenyebbek vagyunk, nemcsak olyan szempontból, hogy kegyeleti megfontolásokból ilyenkor talán érzékenyebb az ember, hanem olyan szempontból is, hogy talán szellemileg és lelkileg nyitottabbá válik. Találkozunk élet és halál mezsgyéjén az emberlét törékenységével, az elmúló emberléttel.

A magyar települések milyenségét, a településeinken élők milyenségét nagyon nagy mértékben fejezik ki temetőink állapota, illetve temetkezési szokásaink. A mindenkori jelenben, a mindenkori múltban a temetők jelzik az igényességünket - vagy pedig az igénytelenségünket. Meg merném kockáztatni azt a megfogalmazást is, hogy az egy-egy településen élőknek, az ott élő közösségeknek nagyon-nagyon messzi jelző üzenetet hordoz az, hogy hogyan foglalkoznak a temetőikkel, hogyan ápolják azt, hogyan tartják rendben. Ezért a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében örömmel üdvözöljük a Magyar Köztársaság kormányának előterjesztését, a temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslatot. Tudjuk, hogy többéves szakmai előkészítés után került benyújtásra ez a törvényjavaslat, és nyilván ez is megadja annak értékét.

A temetéssel, az elhunyt emlékének megőrzésével összefüggő szolgáltatás ez, olyan, részben anyagi, műszaki, részben humán jellegű, egyéni és közösségi célú kommunális szolgáltatás, amelynek megszervezése és folyamatos biztosítása alapvetően közegészségügyi érdekeket és kegyeleti célokat szolgál, természetesen szoros összefüggésben az emberi méltósággal és az emberi méltósághoz való alkotmányos joggal. Alapvető érdekünk, állami, önkormányzati és lakossági alapvető érdek, hogy e szolgáltatások folyamatossága és az ehhez kapcsolódó igazgatási feladatok zavartalanul legyenek ellátva. A kegyeleti közszolgáltatásoknak nagyon komoly sajátosságai vannak, ami nyilvánvalóan megkülönbözteti a piaci szférától, különösen az, hogy más kommunális, egészségügyi vagy humán szolgáltatással nem helyettesíthető, az iránta jelentkező szükségleteket kényszerűen és korlátozott időben ki kell elégíteni, a szolgáltatás technikai, szakmai tartalma és formája jelentős mértékben hordoz érzelmi, emocionális, vallási és kulturális jegyeket egyaránt.

Tudjuk nagyon jól, többször elmondták az előttem szólók, hogy az eddigi átfogó szabályozást fel kell váltania egy újnak, egy törvényi szabályozásnak. Az eddig érvényben volt jogszabályok sokáig betöltötték rendeltetésüket, azonban egészen nyilvánvalóvá vált, hogy az utóbbi években, évtizedben bekövetkezett jelentős társadalmi, gazdasági változások erre a területre is hatással voltak és vannak. A megváltozott tulajdonviszonyok, a megváltozott életviszonyok szükségessé tették és teszik a kegyeleti szolgáltatások és a temetkezés átfogó és korszerű újraszabályozását. Tudjuk nagyon jól, hogy megváltoztak a szolgáltatások, a szolgáltatás körülményei is. Ma már majd' ötszáz társaság, illetve magánvállalkozó dolgozik ezen a területen, megszűnt a monopolhelyzet; a szolgáltatás, ha korlátozott mértékben is, de mégis piaci viszonyok között működik.

A vállalkozás gyakorlása az eddigi szabályozás szerint nem volt, illetve nincs feltételhez, képesítési követelményhez kötve. A szakmai, jogszabályi ismeretek, a gyakorlat hiánya esetenként méltatlan szolgáltatási minőséget produkált az életben. A kegyelet, tudjuk, különösen igényli a tisztességes és etikus szolgáltatói magatartást. Ezért nagyon fontos, hogy pontosan legyen körülhatárolva, pontosan legyen meghatározva az ellátás szakmai követelménye s az ellátásra való jogosultság feltételrendszere. Ezért üdvözöljük az előterjesztett törvényjavaslatot, hiszen ebben a törvényjavaslatban a mi értelmezésünk szerint igenis megtalálhatóak ezek a nagyon fontos momentumok.

A kegyeleti közszolgáltatások ellátásában meghatározó szerepet játszanak az önkormányzatok. A köztemetők létesítésével, fenntartásával, megszüntetésével, kiürítésével, újra használatbavételével kapcsolatos feladatok ellátásáról a települési, illetve a Fővárosi Önkormányzat gondoskodik.

Nagyon fontosnak tartjuk az újraszabályozást. Mint említettem, ennek az előttünk fekvő újraszabályozásnak az alapvető céljai a hazai temetőkultúra fejlesztése, az elhunyt emlékének méltó megőrzése, illetve korszerű, a megváltozott társadalmi-gazdasági környezethez, az európai normákhoz igazodó szabályok megalkotása, és koncentrált módon a jogi szabályozás, a törvényi szabályozás feltételrendszerének megteremtése.

Mik vagy mik lehetnek a legfontosabb rendező elvei az újraszabályozásnak? Elsősorban az, hogy tegyen eleget az önkormányzatiság alapelveinek is, illeszkedjen bele a települési önkormányzatok működésébe, feladat- és hatáskörébe, azonos jogok illessék és azonos kötelezettségek terheljék a temetőtulajdonosokat, illetve azonos szabályok, azonos feltételek vonatkozzanak a szolgáltatás valamennyi résztvevőjére.

Az újraszabályozás fenti indokai és érvei mellett hangsúlyozni kell azt is, hogy a temetkezés, a temetkezési szolgáltatás egy nagyon sajátos terület, nem tűr sablonokat. A szeretett hozzátartozó halálának pillanatától kezdődően a hozzátartozók lelki teher hatása alatt állnak, rendkívül érzékennyé válnak, s a legkisebb, nüansznyi hiba is, ami a temetés során bekövetkezhet, óriási felháborodást válthat ki és nagyon kellemetlen helyzeteket teremthet.

(10.20)

Ezért nagyon fontos érdek és érték a törvényben megfogalmazott feltételrendszer, és ezért nagyon fontos, hogy ennek a törvénynek a feltételrendszere következetesen érvényesülhessen a gyakorlatban.

Összegezve: a felsorolt indokok és érvek egybehangzóan azt bizonyítják, hogy szükséges, megérett a helyzet arra, hogy a temetőkről és a temetkezésről egy új, átfogó, korszerű, az európai követelményekhez igazodó jogi szabályozás jöjjön létre, amelynek alapjait, úgy érezzük, a beterjesztett törvényjavaslat lerakja, és erre felépülhet a további szabályozási rendszer, a kormányrendelet, az önkormányzati rendeletek, illetve a kegyeleti közszolgáltatási szerződések és temetőszabályzatok.

A javaslat, mint említettem, hosszabb előkészítés után került beterjesztésre, és ismereteink szerint nagyon sok szakmai szervezettel, illetve a történelmi egyházakkal is folyamatosan egyeztetésre került. Úgy érezzük, hogy ez a javaslat megfelel a különböző irányú elvárásoknak, és úgy szabályozza ezt az adott területet, hogy az megfelel a modern követelményeknek, és egyben tiszteletben tartja a hagyományainkat.

Mivel a javaslat tartalmilag és szerkezetileg mindenképpen támogatható a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja részéről, ezért csak néhány kérdésre szeretném felhívni a figyelmünket, illetve hangsúlyt helyezni ezen területekre a törvényen belül, amelyeket szeretnénk tovább erősíteni vagy módosító indítványokkal szeretnénk finomítani és magát a törvényt jobbá tenni.

A törvény 2. §-a arra vonatkozik, hogy a törvényt alkalmazni kell az emberi méltóság megőrzése érdekében a halvaszületettek, a spontán és művi úton elvetélt magzatok eltemetésével összefüggésben is. Szeretnénk egy ilyen szellemiségű módosító indítványt beterjeszteni, Lezsák Sándor képviselőtársam már be is nyújtotta ezt a módosító indítványt. Fontosnak érezzük tehát, hogy a halvaszületettek, illetve a csonkolt testrészek eltemetésével összefüggésben az emberi méltóság megőrzése érdekében ezt a szabályozást tudjuk kiterjeszteni.

A javaslat 4. §-a határozza meg, hogy milyen szervezetek lehetnek temetőtulajdonosok. Úgy érezzük, hogy a jelenlegi szabályozás mindenképpen megfelel a jelenlegi magyarországi társadalmi viszonyoknak, nem volna jó és nem támogatjuk semmiképpen, hogy a tulajdonosok körét bővítsük, nagyon helyesnek tartjuk a 4. § (2) bekezdésében megfogalmazottakat, amely korlátozza a temetői tulajdonhoz való jutást gazdasági társaságok esetében. Ez főleg a kis településeken nagyon fontos.

A javaslat 6. §-a, de más szakaszok is meghatározzák a temető tulajdonosának feladatait a temető fenntartásában. Azt gondoljuk, hogy ezeknek a feladatoknak akkor is meg kell felelni, ha a temető bevételei a fenntartási költségeket nem fedezik, márpedig ez a kis településeken igenis nagyon létező, nagyon fontos problémát jelent.

Ma a temetők jó részében a javaslatban megfogalmazott és előírt infrastruktúra nem áll rendelkezésre. Nagyon helyesnek tartjuk azt, hogy a javaslat lehetővé, sőt kötelezővé teszi, hogy a temető tulajdonosai ezt a kötelezettségüket minden területen és minden településen érvényesítsék; erre ötéves haladékot kapnak. Ugyanakkor az előttem szólók is többen megemlítették azt a problémát, hogy ez kistelepüléseken - és hadd hívjam fel a figyelmet -, kis egyházközségek által fenntartott temetők esetében is nagyon komoly problémát és nagyon komoly feladatot jelent; mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy a kormányzat nyújtson speciális segítséget ezen tulajdonosok számára, vagy pedig a társulási megoldás valóban egy lehetséges pozitív alternatívát jelenthet.

Teljesen újszerűen szabályozza a javaslat a szolgáltatásban részt vevő vállalkozásokkal kapcsolatos követelményeket. Ezek a változások, jogszabályi előírások a tisztességes piaci viszonyok erősítése érdekében nagyon indokoltak és szükségszerűek, a kegyeleti és egyéb igények érvényesítése érdekében pedig mindenképpen elkerülhetetlennek látszanak.

A temetési szolgáltatás nagyon magas árainak némi csökkentését eredményezheti a 40. § rendelkezése, amely szerint a temetési hely megváltásának és újraváltásának, valamint a vállalkozók temetőfenntartáshoz való hozzájárulási díjának és a hulladékelszállítás díjának megállapítása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik. Ez a korlátozás gátja lehet az árak elszabadulásának, de nyilván a vállalkozói nyereség egy részének is.

Támogatjuk azt a javaslatot, hogy az egészségügyi intézményekben nem lehet visszataszító reklámot folytatni, ugyanakkor nagyon fontos a tisztességes és korrekt tájékoztatás lehetőségét biztosítani ezen intézményekben. Mi a magunk részéről szintén szeretnénk erősíteni az összeférhetetlenség szabályait.

Befejezésül szeretnék még egy módosító indítványunkra hangsúlyt helyezni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A 22. § (4) bekezdése szerint a temetési hely feletti rendelkezési jog időtartamát jogszabály határozza meg, amely nem lehet kevesebb tíz évnél. Ezt szeretnénk visszaállítani huszonöt évre. Szerintünk ez a korlátozás, illetve csökkentés (Az elnök ismét csenget.) mindenképpen gyengítené a törvény gyakorlati bevezetésének lehetőségét.

Összefoglalva: a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatja a javaslatot, és megfelelő kiegészítésekkel, módosító javaslatokkal szeretnénk ezt a törvényt erősíteni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)