Felszólalás adatai

ZAKÓ LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A temetőkről és a temetkezésről szóló T/548. számú törvényjavaslat megalkotása már nagyon időszerű volt, miután régi és igencsak megalapozott társadalmi elvárásoknak kell, illetve kellene megfelelnie. A 10/1970. ÉVM-EüM együttes rendelet felett - amely szintén a temetőkről és a temetkezési tevékenységről szól - ugyan elszállt az idő, de véleményem szerint a mostani törvényjavaslat jó néhány pontja mégis inkább visszalépés az abban foglaltakhoz képest.

A törvényjavaslat preambulumában foglaltakon kívül van még egy ok, amely sajnos indokolttá tenné a szigorú szabályozást, nevezetesen az elhalálozás okozta gyász vámszedőinek néha horrorfilmbe illő magatartása, az elhunyt hozzátartozóinak megrendült idegállapotával visszaélő néhány vállalkozó viselkedése.

Miről is van szó tulajdonképpen? A földi élet két nevezetes eseménye, a születés és a halál alkalmából a családtagok, hozzátartozók pénzt és időt nem sajnálva osztoznak az örömben, illetve a bánatban. Nem ritka az sem, hogy egyesek akár több évtizedes mulasztásukat kívánják egy-egy temetéskor letudni úgy, hogy sok százezer forintért extravagáns, egyedi ötleteiket megvalósítva fejezik ki kétes hitelű szeretetüket. Miután ma már semmilyen luxusigény sem marad gyakorlatilag kielégítetlenül, a születést és a halált egyeseknek jól jövedelmező eseménnyé devalválta az élet.

A halálnál maradva talán mindenkinek van saját tapasztalata, emléke hozzátartozójának temetéséről, annak előkészületeiről és főleg annak költségeiről. Azt már most ki merem jelenteni, hogy a temetés a jelen javaslat életbe lépése nyomán lehet, hogy valamivel szabályozottabb lesz, de olcsóbb nem. Amit esetleg nyerünk a szélhámosok látszólagos kiszűrésével, azt el is veszíthetjük a megmaradtak kialakuló monopolhelyzetével egyidejűleg, lévén a tevékenység, a temetési szolgáltatás szabadáras.

Tisztelt Ház! Ami a törvényjavaslatban foglaltakat illeti, véleményem szerint néhány kiskapu nyitva maradt, amelyeket elfogadott módosító javaslatokkal be lehet majd zárni, és amelyek megtárgyalására a részletes vitában lehetőség lesz. A magam részéről viszont most olyan sorokra hívnám fel a figyelmet, amelyek tartalma megkérdőjelezhető, illetve nem életszagú, vagy éppen figyelmen kívül hagy fontos körülményeket.

Úgy érzem, hogy az egész javaslat szövegéből, tartalmi mondanivalójából kilóg az 1. § (3) bekezdése, nevezetesen, hogy a nemzet köztiszteletben álló, közmegbecsülését bíró halottainak nyughelye előtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet. Miután nem tudom, hogy a nemzet köztiszteletben állásának és közmegbecsülésének mi a mérőszáma, mi alapján és ki jelentheti ki valakiről a halála után, hogy ő az ebben a pontban foglaltaknak megfelel, ki fogja kiről megállapítani, hogy őt az élet félreismerte és pályafutása alatt csak a köz javát szolgálta, vagy hogy közmegbecsülését nem pártmunkájának, hanem egyetemes emberi jó tulajdonságainak köszönheti. Javaslom a tisztelt előterjesztőnek, hogy a tiszteletadás mindenkit megillető joga minden halott nyughelye előtt járjon ki, ennélfogva szubjektív elemeket lehetőség szerint ne emeljünk törvényerőre, azaz ezt a mondatot - legalábbis ebben a formájában - hagyjuk ki.

Véleményem szerint a javaslat másik kegyeletsértő pontja a 22. § (4) bekezdése, mely a temetési hely feletti rendelkezési jog időtartamát csak tíz évben minimalizálja. Úgy gondolom, hogy az elhunytak emlékének méltó megőrzése és ápolása, valamint a hozzátartozók lelki megnyugvása és természetesen nem csekély anyagi hozzájárulása is indokolja a temetési hely legkevesebb egy emberöltőnyi idő, azaz huszonöt esztendeig való megőrzését.

(9.50)

Tudom, hogy felgyorsult időnkben 25 évre senki nem kívánja, főleg szerződésben lekötni magát, de ha belegondolunk, hogy a családnak - mint a legfontosabb nemzetmegtartó erőnek - egyik szellemi kapaszkodója lehet felmenői nyughelyének látogathatósága, sírjainak ápolása, akkor egy település rendezési terve másodlagos fontosságúvá degradálódik. Arról nem is beszélve, hogy a javaslat a használati idő lejárta előtt csak a temető tulajdonosát rendeli kártalanítani, a rendelkezésre jogosultat nem.

Tisztelt Ház! Van a javaslatnak egy csendben meghúzódó pontja, nevezetesen a 24. § (4) bekezdése, amely önmagában olyan költségnövekedést idéz majd elő a temettetőknél, amelynek a megbecsülése most még nehéz, illetve a temetkezési vállalkozók legalább 50 százalékra jósolják. A környezetre nem veszélyes, lebomlani képes koporsókról és kellékekről van szó, amelyek kötelező előírásával egyrészt megszakad bizonyos társadalmi rétegek régi temetkezési hagyománya, például az üvegkoporsó vagy a kedvenc személyautó sírba vitele, miután néha még ez is temetkezési kelléknek számít. Másrészt a környezetbarát anyagokra hivatkozással jogalapot teremtettünk a már be is harangozott áremelésre. Természetesen én csak az ellenőrzés módjára lennék kíváncsi, a környezetvédelmi elv számomra teljesen érthető.

Sajnos, mint mondtam, a javaslat jó néhány sebből vérzik, de ezek a hibák orvosolhatók. Egy ezek közül, hogy azokon a településeken, ahol nincs önkormányzati tulajdonú temető, ott gazdálkodó szervezet vagy alapítvány a temető tulajdonjogát akkor szerezheti meg, ha a temetőtulajdonban legalább 51 százalékos önkormányzati tulajdonrész van.

Nos, a kikötés helyes és indokolt, de ennek akkor is így kellene lennie, ha a településnek már van önkormányzati tulajdonú temetője. Ugyanis egy alapítvány vagy egy gazdálkodó szervezet bármikor megszűnhet, a temetkezési nyilvántartási adatok és természetesen az eltemetettek további sorsa bizonytalanná válhat. Nem szabad zöld utat adnunk az ilyen típusú kezdeményezéseknek, mert éppen napjainkban látunk sok példát arra vonatkozóan, hogy szorult helyzetben milyen tiszavirág-életű is lehet egy vállalkozás. Itt jegyzem meg, hogy a javaslat igencsak köztemető-orientáltságú, holott például a felügyelet tekintetében bizonyos szigor kijárna más típusú temetőknek is.

Vagy itt van például a boncolóhelyiség kérdése. Sok településnek szinte még fedett ravatalozóra sem telik, nemhogy az előírásoknak megfelelő méretű és felszereltségű boncolóhelyiségre. Véleményem szerint adott esetben egy kórház proszektúrája megfelelő körülményeket tud vagy tudna biztosítani azoknak a feladatoknak, amelyeket a javaslat a temetőben képzel elvégzendőnek.

Hasonlóan átgondolatlan a temetkezési szolgáltatás céljából létesített telephely és az egészségügyi intézmény határvonalától számított 200 méteres távolság előírása, tudniillik így például Nagykanizsán temetni sem lehetne, lévén, hogy a kórház és a temető ennél közelebb van egymáshoz, de ezzel a problémával Magyarországon még igen sok településen számolni kell.

Nem életszagú az a megközelítés sem, ahogy a törvénytervezet a temető üzemeltetőjét és a temetkezési vállalkozót néhány pontban egyként kezeli, holott számos településen ez külön szervezetet jelent.

Tisztelt Ház! Van egy olyan pont a törvényjavaslat szövegében, hogy ha ez ilyen formában megmarad, akkor az egyedül élő idős lakástulajdonosok még életükben keresztet vethetnek otthonukra. A 20. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a temetésről elsősorban az köteles gondoskodni, aki a szerződésben vállalta. Képviselőtársaim fantáziájára bízom - ismerve a lakáshoz jutás legújabb kori módozatait, lásd lakásmaffia -, hogyan lehet ezentúl, mondjuk, egy ingatlanhoz jutni egy utólag kreált temetési szerződés által. A sok szerencsétlen sorsú, megtévesztett ember, akik a bíróságon sem tudják igazukat bizonyítani törvénytelenül elbitorolt lakásuk perében, haláluk után főleg nem tiltakozhatnak a hamisított temetési szerződésben foglaltak ellen.

Másik észrevételem, hogy a temetkezési szolgáltatóval szemben állított követelmények csak látszólag szigorúak, a valóságban például a 300 ezer forint vagyoni biztosíték per esetén még egy károsult igényét is csak szűken fedezné.

Nagyon sok átgondolatlan előírást hozhatnék fel példának annak bemutatására, mennyire nincs szinkron a törvényalkotó szándéka és a leírt szöveg betűje között, de inkább csak néhányat befejezésül:

Önkormányzati rendelet hivatott a sírhely méretét megállapítani, holott ezt törvényi szinten kellene szabályozni, mert így egy szegény önkormányzat képviselő-testülete pluszbevételt is remélni fog a sok, szűkre szabott sírhely kialakításával. Vagy például kegyeletsértőnek tartom az értelmező rendelkezésben a hősi temető, hősi temetési hely definiálásakor azt, hogy háborúban elesett vagy békeidőben alkotmányos kötelezettség teljesítése közben elesett katonákról tesz csak említést a javaslat, holott ez közel sincs így. Hősi temetőkben ugyanis nem csak katonák nyugszanak.

A tervezet szerint - a 25. § (4) bekezdése - temetkezési szolgáltatásról szóló reklámban csak a szolgáltató neve, címe és a temetkezés szó tüntethető fel. Még egy telefonszám sem, nem beszélve arról, hogy a teljes körű szolgáltatás nyújtásáról is, amit szintén hiányosan sorol föl a javaslat, hallgatnia kell a vállalkozónak. Esetleg mégoly természetesnek tűnő előírást is hiányolok a törvényjavaslatból, hogy a temetőbe való belépésért belépődíj nem szedhető. Higgyék el, hogy az "ami nem tilos, azt szabad" elvet vallók esetleg még élnének is ezzel a lehetőséggel.

Tisztelt Ház! Utaltam már arra, hogy a mind ez ideig hatályos ÉVM-EüM-rendelet bizonyos vonatkozásban pontosabban definiált fogalmakat, mint ez a törvényjavaslat, amely ráadásul olyan sokszor hivatkozik a végrehajtásra vonatkozó kormányrendeletre, hogy anélkül már erős hiányérzet lesz úrrá az olvasón.

Összefoglalásképpen elmondható, hogy amilyen időszerű a temetőkről és a temetkezésről szóló törvény megalkotása, amennyire méltányolható a kormányzati szándék az elhunytak emlékének méltó megőrzése és ápolása érdekében, annyira sok tisztázatlan pont maradt a javaslat szövegében. Akinek a sorok közötti tartalom a lényeg, aki a joghézagot keresi, az biztosan nem retten meg a törvényi szigortól, mivel ilyenről nagyon nem is beszélhetünk. Miután felkészülésem során részletesen konzultáltam temetkezési vállalkozóval, temetőüzemeltetővel, orvossal és sírkövessel, jogásszal és pappal, az az egyöntetű vélemény alakult ki, hogy változatlan szövegezés mellett a törvény nem fogja elérni remélt célját.

A Független Kisgazdapárt a törvény elfogadását csak több módosítás után tudja a tisztelt Háznak javasolni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)