Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szó. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan kérdésről szeretnék önöknek beszélni, amelynek az igazságában és a helyességében nagyon mélyen hiszek: az abortusz kérdéséről van szó. Ezt érinti egy javaslatom, amely röviden összefoglalva azt indítványozza, hogy az abortusz előtt az édesanyák hallgassák meg a magzat gyermek szívhangját, és ezt követően hozzák meg döntésüket. Szeretném a felszólalásomban is, illetve a későbbi remélt vitákban önöknek bebizonyítani azt, hogy az abortusz elsődlegesen értékrendi kérdés. Nagyon sokszor halljuk azokat a gyermekvállalással kapcsolatos aggodalmakat, hogy az anyagi jólét befolyásolja azt, hogy ki hány gyermeket vállal, ugyanakkor az én igazamat támasztja alá ebben az ügyben az, hogy például a 37 millió lelket számoló Lengyelországban mindössze évente ezer abortuszt végeznek el, holott hasonló történelmi sorsú és hasonló gazdasági teljesítményű országról van szó, mint hazánk. Magyarországon ugye kevesebb, mint tízmillióan vagyunk és még mindig 30 ezerre tehető nagyságrendileg az abortuszok száma.

A terhességmegszakítások kapcsán nagyon gyakran emlegetett érv, hogy a prevencióra kell a nagyobb hangsúlyt helyezni, és a fogamzásgátlással kapcsolatos felvilágosítás az, amit tovább kell szélesíteni, ami valóban így van, ugyanakkor ebben a kérdésben, ebben az ügyben a forradalom már lezajlott. Minden egyes magyarországi kutatás azt mutatja, hogy 90 százalék fölötti az érintett korosztályban azoknak a nőknek az aránya, akik érintettek a várandósság vagy potenciálisan érintettek a gyermekvállalás tekintetében. Tehát azt mondhatjuk, hogy míg mondjuk, az ötvenes években ugyanez a szám nem érte el az 50 százalékot, ma már 90 százalék fölötti azoknak az aránya, akik valamilyen módon védekeznek. És ha hozzávesszük azt, hogy vannak bizony olyanok, akik akár vallási indíttatásból, akár gyógyszerellenesség miatt tudatában vannak ezeknek a folyamatoknak, de tudatosan nem védekeznek ilyen módon, akkor azt mondhatjuk, hogy nagy előrelépést e tekintetben most már nem fogunk tudni elérni. Amit meg tudtunk előzni a fogamzásgátlás elterjedésével, azt már nagyságrendileg megtettük.

Ugyanakkor ennek van egy olyan további negatív hatása, hogy a gyermekvállaláskor az anyai életkor bizony rendkívüli mértékben kitolódott, most már majdnem 30 évesek a magyar nők, amikor az első gyermeküket vállalják, és 30 évesen egy nő például három és félszer nagyobb eséllyel meddő, mint 20 évesen ugyanez a nő. Tehát a meddőség problémájának a megjelenéséhez is hozzájárult ez a fogamzásgátlási szemlélet.

(19.10)

A harmadik kérdésem, amiről beszélni szeretnék, ez a bizonyos súlyos válsághelyzet és az erre való hivatkozás, amit a jelenlegi magyar szabályozás lehetővé tesz. Felmérések szerint Magyarországon már egy hónappal a terhességmegszakítás elvégzését követően az édesanyák 10 százaléka megbánja, hogy ilyen döntést hozott, egy hónappal később. Egy felfokozott érzelmi helyzetben egy édesanya a saját gyermekéről visszafordíthatatlan döntést hoz, és egy hónappal később már a nők 10 százaléka ezt megbánja. Ez 3 ezer magyar gyermeket jelent minden egyes évben, és minden kutatás azt támasztja alá, hogy az idő előrehaladtával azoknak az aránya, akik megbánják ezt a cselekedetüket, növekszik.

Macedóniában ehhez a szívhangos javaslatomhoz hasonló, közel azonos szabályozást vezettek be, amiről egy macedón országgyűlési képviselő egy budapesti demográfiai konferencián számolt be. Ennek következtében náluk évente 20 százalékkal sikerült csökkenteni a terhességmegszakítások számát, ami óriási előrelépés, úgy gondolom. Nálunk ugyanezt a hatást elérve ez körülbelül 6 ezer gyermeket jelentene évente.

Végezetül engedjék meg, hogy két embert idézzek, akik már megszólaltak ebben a vitában. Az egyik Gavra Gábor lesz, a Hetek szerkesztője, aki azt írta ebben a lapban, hogy „Dúró Dóra mindössze arra tett javaslatot, hogy legalább egyszer az életben kommunikáljon egymással a magzat és a sorsáról döntő anya”. Ennyi az, amit én a javaslatomban indítványozok.

Valamint Sólyom Lászlót szeretném még önöknek idézni, aki azt írta: „A kérdés az, hogy kiterjedjene az ember jogi fogalma is a születés előttre egészen a fogantatásig. A jogalanyiság ilyen kiterjesztésének jellege és hordereje csak a rabszolgaság eltörléséhez hasonlítható, de annál is jelentősebb lenne. Ezzel az ember jogalanyisága elérné elvileg lehetséges végső határát és teljességét.” (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Ez az, amiért én küzdeni szeretnék. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)