Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 1920. június 4-én írták alá a trianoni békediktátumot, amely a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiáját, legtragikusabb dátumát jelenti. Ezen a napon vált hivatalossá az, hogy nemzetünk közel egyharmadát a szövetséges, az első világháborúban győztes hatalmak a szomszédos államok uralma alá kívánják hajtani. Azóta az idegenbe szakadt magyarok mint kisebbség élnek a saját földjükön. Erre a dátumra szeretnénk már egy jó ideje felhívni a figyelmet, erre a dátumra szeretnénk már egy jó ideje valamiféle konszenzust teremteni itt a Házban. Ennek a dátumnak a kapcsán mondjuk azt most már itt a Jobbikban lassan másfél éve, hogy erre a dátumra Magyarországnak, a magyar kormánynak is fel kellene készülnie. Ez a dátum ugyanis a szomszédos országok számára ünnepnapot jelent, és ehhez a dátumhoz a környező országok nyilván majd így is fognak viszonyulni. Erről a dátumról tehát nekünk méltó módon kellene megemlékeznünk, és méltó választ kellene adnunk arra a várható hazugságáradatra, amit a környező országok  különösen Románia  majd ennek a dátumnak és az ehhez az eseményhez vezető, különböző időpontok százéves évfordulói kapcsán mondani fognak. Ezek a százéves évfordulók, azon események századik évfordulói, amelyek a trianoni békediktátumhoz vezettek, hamarosan, ezen az őszön ugyanis elkezdődnek. Hamarosan elérkezünk az első világháború lezárásának századik évfordulójához, majd következnek azok a tragikus események, amelyek végül hozzájárultak a történelmi Magyarország széteséséhez, köztük azok a dátumok most ősszel, amelyeken csekély legitimitású nemzetgyűlések Újvidéken, Turócszentmártonban vagy éppen Gyulafehérváron kimondták történelmi hazánk feldarabolását, szétszakítását. Ezért javasoltuk Farkas Gergely képviselőtársammal azt, hogy 2020 egy Trianon-emlékév legyen, amely megadja a méltó válaszokat az általam előbb említettekre.

Önök eddig a bizottsági szinten három alkalommal szavazták le ezt a javaslatot, miközben egyébként tudjuk azt, hogy a külhoni magyar közösségek megerősítése, a külhoni magyar közösségek támogatása és általában az ezzel kapcsolatos szimbolikus ügyek tekintetében túl sok vita nincsen köztünk. A Jobbik korábban is támogatta a legfontosabb nemzetpolitikai lépéseket, ezért mi is úgy nyúltunk ehhez a kérdéshez  ezt is sokszor hangsúlyoztuk, megteszem ismét , hogy pusztán egy javaslatot, egy keretet szeretnénk lefektetni, lehet ezen vitatkozni, lehet ehhez más módon is hozzányúlni. Azt kértük önöktől és a fideszes képviselőtársainktól  akik egyébként valamennyire sajgó lelkiismeretükről tanúbizonyságot téve csak tartózkodtak ennek a javaslatnak a leszavazásakor , hogy valamilyen módon próbáljunk ebben a kérdésben konszenzusra jutni. Ehhez tettünk mi egy ajánlást a magunk részéről.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezen szimbolikus dátum kapcsán a magyar parlament tegyen egy szimbolikus nyilatkozatot egyik részről, másrészről pedig határozza meg azokat a konkrét módokat, cselekvési lehetőségeket, ahogy erre a nemzeti tragédiára, a száz évvel ezelőtti nemzeti tragédiára emlékezni fogunk.

A környező országok  mint említettem  fognak emlékezni és emlékeztetni is minket, és garantálható, hogy sorozatban fogják megalázni Erdély és a többi régió elszakított magyarságát, akár Délvidéken, akár más régiókban, rákényszerítve őket az ünneplésre. Látjuk ennek már az előszelét akkor, amikor Kelemen Hunortól, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökétől megvontak egy magas állami kitüntetést, sőt még a román állampolgárságának a megvonása is szóba került pusztán azért, mert ő azt mondta, hogy nekünk, magyaroknak ezen a napon nincs mit ünnepelnünk.

Természetesen ezt nekünk meg kell értenünk, a szomszédos országok számára ezek örömünnepek, területet szereztek, országot szereztek ezeken a dátumokon, nekünk azonban ezzel az alkalommal nincs mit ünnepelnünk, mint ahogy egyébként a magunk részéről továbbra sem értünk egyet azzal, ahogy önök általában Trianon ügyéhez viszonyulnak, hiszen még az előző nemzetpolitikai kormányzat által meghatározottak vannak érvényben, miszerint énekelős, táncikálós, vidám módon kell ehhez a dátumhoz hozzáállni. Mi úgy gondoljuk, hogy itt nincs helye az ünneplésnek, hanem inkább szembe kell nézni Trianon máig ható, szomorú valóságával.

Mindig is támogattuk tehát a kormányzatnak a legfontosabb nemzetpolitikai törekvéseit. Egyetértünk azzal, hogy fontosak és szükségesek azok az anyagi támogatások, amelyek határon túlra irányulnak, ugyanakkor azt látjuk, hogy bizonyos konfliktusos ügyeket is fel kell vállalni. Ha a szomszédos országokkal nem értünk egyet nemzetpolitikai ügyekben, akkor azokban a kérdésekben igenis ki kell állni, és adott esetben kell vállalni olyan ügyeket, amelyeket konfliktusosnak érezhetünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Önök ezt a kérdést nyilván így kezelik, ezért nem szeretnének ezzel foglalkozni. Nagyon fontosak az anyagi támogatások, de a pénz nem minden, néha ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni kell, és világos választ kellene adni. Jobb lenne, ha ezt együtt tudnánk tenni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)