Felszólalás adatai

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Úr! Szomorú vagyok, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium ugyan az előterjesztő, de csak ez az egy minisztérium képviselteti magát, noha valami fontos és az egész országban minden minisztériumnak fontos kellene hogy legyen - mert az anyag előkészítésében is állítólag tevékenyen részt vettek -, akkor ez az az ügy lenne.

Ez az anyag 2000. májusi dátummal szerepel előttünk, és ma 2001. március 9-e van. Úgy gondolom, hogy ha valamit komolyan kell vennünk, mert komolyan akarjuk venni, akkor ez az ügy az: a gyermekek és az ifjúság helyzete. Akkor kérdezem: miért ez a nagy csúszás? 2000. májusi előterjesztést miért most, 2001-ben tárgyalunk - talán a háromhetes ülésezés...?

Az Orbán-Torgyán-kormány családbarátnak tünteti föl magát, és korrekt, komoly anyagot várnánk, egy pillanatfelvételt akár a kormányváltás idejéről, mert ennek az anyagnak, mondjuk, '99-ről kellene szólni, de azt pontosan, nagyon körültekintően elkészítve, amire aztán lehetne hivatkozni - a pozitív elmozdulást bizonyítandó - a ciklus végén. Sajnos nem ezt kaptuk. Nem tanácsot, ötletet akarok adni, csak az ügyet tartom fontosnak.

Már hallom: a Horn-kormány idején kisebb terjedelmű jelentések készültek. Na és? - kérdezhetném. Azért ha én igényes vagyok, nemcsak terjedelemben, hanem tartalomban is szeretném meghaladni az állandóan kritizált elődeimet. De 2000. május végén '99-ről és '98-ról '96-97-es adatokkal előterjesztést benyújtani? Azt hiszem, ez egy kicsit komolytalan.

Tulajdonképpen miről is szól ma ez a vita? Mi a tárgya? Az, amiről beszélni akarok, a kormány családpolitikája? Vagy ez az anyag, ez a jelentés, ami előttünk fekszik? Vagy a miniszteri expozé? Nem költőiek ezek a kérdések, mert ahhoz, hogy tudjak valamiről beszélni, definiálnom kell a témáját. Ugyanis a miniszteri expozé köszönő viszonyban nem volt ezzel az anyaggal. Én ezt tartom fontosnak, hogy a mai témánk anyaga ez az előterjesztés, és azt hiszem, a parlamentben az előttünk fekvő anyagról és az előterjesztésről illik beszélni. Azt hiszem, pillanatképként kezelhetjük ezt a témát. És ha pillanatképnek kezeljük, akkor korrekten és pontosan körül kell írnunk ezt a folyamatot, amit kezelni akarunk.

Korszerű technikán, CD-n is megkaptuk a minisztérium képviselőitől a bizottsági ülésen. Szeretném azért fölhívni a kedves figyelmüket, hogy komoly formai hiányosságokkal kaptuk meg ezt az anyagot. Forma és tartalom egysége, a küllem és a mondanivaló egysége sajnos nem érhető tetten ebben az anyagban.

Hadd mondjak néhány formai kifogást. Egészen más a lapszámozás, illetve a tartalomjegyzék, mint ami a valóságban ténylegesen ebben az anyagban található. Ezt lehet egyszerű formai hibának is tekinteni, de ha valaki egy komoly anyagot akar kiadni a kezéből, akkor ezt illik legalább egy gépírónővel kontrollálni.

A másik, ami ennél sokkal fontosabb, és a tényleges 59. oldalon szerepel, ez a mondat: "80 ezer gyermek és 3 ezer fiatalkorú részesül rendszeres gyermekvédelmi támogatásban", és a magyar háztartások 30 százalékának tekintik ezt. Tisztelt Képviselőtársaim! Lapozzanak gyorsan oda! Ez benne van ebben az anyagban! Azt hiszem, tudjuk, hogy 800 ezerről van szó, és nem mindegy ez a nagyságrendi eltérés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fejezetenként kellene nagyító alá venni, én azonban nem ezt teszem, csak szúrópróbaszerűen szeretnék néhány fejezetről szólni.

A demográfia fejezetével kezdődik, és azt hiszem, hogy ez az egyik induló hiányossága az anyagnak, mert például nem elemzi külön a New-York-i egyezmény előírásai alapján a 0-18 éves korosztályt, hanem a 0-14 és a 15-39 éves korosztályt elemzi. De a demográfia szokta tárgyalni a csecsemőhalandóságot, a gyermekbetegségek előfordulási gyakoriságát, a gyermekhalálokokat, a fertőzéseket is. Kerestem ezeket a statisztikai adatokat, amelyek a KSH vagy az ÁNTSZ adatszolgáltatásából hozzáférhetőek lennének, de nem találtam. Gondoltam, majd az egészségügyi fejezetnél.

A harmadik fejezetben, ahol a gyermeknevelést elősegítő jövedelmek reálértékének alakulásáról ír, '97-es adatot tartalmaz ez az előterjesztés; tehát a 2000. évi előterjesztés 2001-ben '99-ről '97-es adatot.

Két nagy témával szeretnék részletesebben foglalkozni, és az időm talán ezt lehetővé teszi: az V. és a VI. fejezettel. Az V. fejezet tulajdonképpen a "Szociális védőháló" címet viseli, és azt hiszem, hogy az egészségügyi és szociális bizottság, amelyik tárgyalta ezt az anyagot 2000. augusztus 30-án - szeretném felhívni rá kedves képviselőtársaim figyelmét -, nem tartotta általános vitára alkalmasnak ezt az anyagot.

A szociális védőháló fejezetében a főbb tendenciák összefoglalásánál az 1. pont a családtámogatási rendszer, és itt nagyon érdekes módon elolvasható az, hogy az alanyi jogosultság kiterjesztésével 10 százalékkal megnőtt a jogosulti kör.

(16.00)

De azt nem írja bele az anyag, mert a valósághoz az árnyaltság is hozzátartozik, hogy a 90 százalék rovására történt a 10 százalék rendszerbe való bekapcsolása. Az ellátási formák változásáról részletesen szól az anyag, de az nem szerepel benne, hogy például '95-ben került sor a gyes munkaviszony-előzmény nélküli kiterjesztésére.

A családi ellátások témakörében az 53. oldalon - a tényleges 53. oldalon - a családi pótlék szerepel. Azt hiszem, önök hozták be már '99-re, tehát ebben az időszakban, amiről az anyag szól, az iskoláztatási támogatást, és az nem szerepel benne. Tehát ez a fogalom, hogy iskoláztatási támogatás, egyszerűen nem szerepel ebben az anyagban. Vajon miért nem? Tudjuk, hogy nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Erre ez az anyag bizonyítékul szolgál.

Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét a szociális védőháló harmadik táblájára az 55. oldalon, döbbenetes számokra figyelhetnek fel: 287 816 gyermekét egyedülállóan nevelő szülő van az országban, s 408 159 gyermeket nevelnek ezek a szülők. Azt hiszem, ezeknek a családoknak a helyzetéről külön kellett volna szólni, mert a gyermekét egyedül nevelő már '99-ben sem tudta igénybe venni azt az alacsony adókedvezményt sem, amit önök megígértek. Erről is kellett volna ebben az anyagban, 2000 májusi előterjesztéssel szólni! Ez nem történik meg.

A gyermekvédelem külön egy nagy fejezetet kap ebben az anyagban. Azt hiszem, ez nagyon fontos fejezete ennek az anyagnak, persze hibákkal. Az anyag azt mondja - és hivatkozik itt a '97. évi gyermekvédelmi törvényre, amelyik kimondja, hogy nem szabad anyagi okból gyermeket kivenni a családból -, nagyon örülök, hogy ebben az anyagban mégis szerepel az a tény, hogy a veszélyeztetettség legfőbb okának - 83 százalékban - az anyagi ok sorolható. Azt hiszem, ez az, amire egy felelős, a gyermekekért, a rosszabb, az átlagnál rosszabb sorsú gyermekekért felelős kormánynak külön figyelemmel kell lennie. Ezért szeretném felhívni ismételten arra a figyelmet, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatásnál 80 ezres szám szerepel. Egy magára valamit adó kormány ilyen anyagot nem adhat ki, amelyben ilyen elírás van.

A VI. fejezet az, amelyik számomra a legnagyobb csalódást okozta, de nemcsak a számomra, hanem az egészségügyi és szociális bizottság kormánypárti képviselői számára is. Szeretném a jegyzőkönyvet, mert elhoztam magammal, akár az önök rendelkezésére bocsátani, mert ebben megfogalmazták az önök kollégái is a véleményüket.

A demográfia fejezetnél még optimista várakozást fogalmaztam meg, hogy majd az egészségügyi fejezetnél átfogó képet kapunk. Azt hiszem, döbbenten kellett néznünk, hogy összesen három oldal foglalkozik ezzel a témakörrel. Ez a legkidolgozatlanabb, és tulajdonképpen érthetetlen. Nem foglalkozik az alultápláltsággal, nem foglalkozik azzal, ami már '98-ban, '99-ben volt - és csak '99-ről beszélek -, a régi és új típusú szegénység megjelenéséről a gyermekek körében. Nem akkor jelenik meg, hanem már akkor is van, és ezzel egy pillanatig nem foglalkozik. Tudjuk, és a WHO adataiból, illetve felméréseiből tudjuk, hogy az egészségi állapot a szociális körülmények által meghatározott. Az életmód, az anyagiak meghatározzák az egészségi állapotot, s nem az egészségügynek mint intézménynek a szervezeti struktúrája. Tudjuk, hogy ép testben ép lélek - tartotta az ókori mondás. Azt hiszem, ez a fejezet ezekre nem ad választ, illetve ezekkel nem foglalkozik.

Mivel foglalkozik akkor ez az egészségügyi fejezet? Betegségekkel és sérülésekkel, háziorvosi statisztikákkal. Ha fellapozzák ezt az anyagot, az egészség-magatartással összesen 1,7 oldal foglalkozik - betegségekkel, sérülésekkel -, 1,3 oldal pedig egy WHO-felmérés ismertetésével, s mindösszesen két bekezdés egy Pest megyei és egy fővárosi - 1. és 2. évfolyamos középiskolások körében végzett - felméréssel. Mi ez, ha nem a fiatalok egészségi állapotáról szóló témakör lekicsinylése, lebecsülése?! Ha valami fontos, a gyermekeink egészsége és jövője fontos. Ezzel szemben, mintegy kontrapontozva, ugyanilyen terjedelemben, három oldalon olvashatunk a határon túli magyar fiatalokról, illetve a magyar ifjúsági konferenciáról; pártok és ifjúsági szervezetek felsorolását tartalmazza ez a három oldal.

Szeretném döbbenten megállapítani, amit az is látott, aki olvasta, hogy 40 oldal foglalkozik a fiatalok szervezett aktivitása, ifjúsági szervezetek és csoportok témakörével. Az arányok önmagukért beszélnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Feltételezem, innen ellenzéki oldalról is, minden felelős magyar politikus, minden szülő, szülőjelölt, pedagógus, óvónő, orvos számára fontos a gyermek, a gyermek egészsége, a gyermek szociális helyzete. Kár, hogy ebben az anyagban erről nem találunk érdemi adatokat. Adatok hiányában oki elemzést nem olvashattunk. Elemzés hiányában feladatok meghatározására nem került sor. Segítségül szolgálhatott volna önöknek a sokat emlegetett civil szervezetek mellett a Magyar Védőnők Egyesülete, az Iskolaorvosok Társasága, és a három Sz-nek nevezett Szociális Szakmai Szövetség szakmai véleménye, illetve kutatási anyaga. Szerettem volna ebben az anyagban olvasni a KSH jelentésén, adatain kívül, mondjuk, a Tárki '99-re vonatkozó vizsgálati eredményét - azt sem találtam. Talán nem támasztotta alá az önök tevékenységét, illetve céljait?

A miniszter úr az expozéjában a Tárki kutatására hivatkozott, és a 2000. évi adatokat hozta fel. Azt hiszem, ez megint csúsztatás volt. Csúsztatás, mert nem arról beszéltünk, ami itt van előttünk, hanem arról, amiről itt a miniszter úr a kedve szerint akart beszélni. Churchill jutott ekkor az eszembe, miszerint annak a statisztikának hiszek, amit magam hamisítok. (Dr. Horváth János közbeszól.)

Sajnálom, hogy a minisztérium, illetve a kormány, mert én nem csak a minisztérium felelősségét hangsúlyoznám ez ügyben, nem élt egy korrekt, arányos anyag elkészítésének a lehetőségével, egy egyenetlen, aránytalan, és a lényegi kérdésekről, a gyermekek és az ifjúság életét meghatározó lényegi kérdésekről nem szóló anyagot hozott elénk.

Az elmondottak alapján a magam, a szociális munkacsoport, illetve a frakció nevében egyáltalán nem tudom ezt támogatni, de ezeket a véleményeket, mint ahogy említettem már, a kormánypárti képviselőtársak is megfogalmazták a bizottság ülésén.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)