Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Én sem tudom szó nélkül hagyni, amit az előbb Lezsák Sándortól hallhattunk. Ez egy olyan káprázatos logikai bukfenc, ahogyan ő szóba hozta és ezáltal összemosta az áfacsalást azzal az érveléssel, amit az adókedvezmény kapcsán ellenzéki oldalról hallhatott, hogy tudniillik ha nem kapnak, nem kaphatnak adókedvezményt az éppen rossz helyzetben lévő családokban élő gyerekek, akkor kapjanak valamifajta kompenzációt, valamifajta kiegészítést.

Szeretnék utalni megint a Tárkinak a kormányoldalon is szívesen idézett legfrissebb jelentésére. Az általános vitában én már elmondtam, hiszen egy nappal az után szólalhattam meg, hogy a miniszterelnök úr országértékelő beszédében a parlamentben is büszkén jelentette be, hogy a családok helyzete mennyit javult. Én akkor is hivatkoztam erre a kötetre, hogy tulajdonképpen az itt leírtaknak csak az egyik felére figyel a kormány, az állítások felét idézi, a számára kedvező felét; azt a felét pedig egyszerűen elhallgatja, amelyik nem illik bele ebbe a koncepcióba, amit hirdet.

Ebben a kötetben ugyanis ezek a szociológusok azt is leírták, hogy a társadalomban a családok között a szórás nő. Jövedelem tekintetében nagyobb, nő az a távolság, ami a szegény családok és a jómódú családok között van. De nem volt időm arra, hogy idézzek egy olyan táblázatot - és akkor most megteszem -, amiben az egy főre jutó éves jövedelem háztartástípusok szerinti felsorolásából egyértelműen kiderül, hogy olyan család is van, amelynek a helyzete nem relatíve, hanem abszolút értelemben romlik! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Az a gyermekes család, ahol nincs aktív kereső a családban, szó szerint, a saját korábbi jövedelméhez képest is rosszabbul él.