Felszólalás adatai

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ennek a törvénynek a tárgyalásánál mindenképpen felmerülnek morális kérdések, történelmi kérdések, jogpolitikai kérdések és jogfilozófiai kérdések is, és nem kívánván megkerülni ezeket a kérdéseket, először ezekre kívánok válaszolni, illetőleg felvázolni azt, hogy tulajdonképpen Magyarország szempontjából a több törvény jogharmonizációs módosítása mit jelent, és miért és milyen irányokat kívánunk követni a nemzeti együttműködés kormányával együtt.

Nagyon érdekes volt az a vita, ami a bizottságban lezajlott, hiszen meghallgattuk azokat az ellenérveket, és amikor konkrétan azt a kérdést tettem fel, hogy jogi értelemben mi az, ami kifogásolható, bizony, azt kell mondanom, majdnem a törvénytervezet hízelgő feldicsérését hallottam. Mert ha egy 130 paragrafusos törvényből egy nemzetközi jogász két-három olyan szakaszt talált, amit aggályosnak tart, tehát azt sem állítja határozottan, hogy a nemzetközi normákkal ellentétes lenne, csak aggályosnak tart, akkor azt gondolom, hogy ez a törvénymódosítás, amit a kormányzat beterjesztett, egy sikeres törvénymódosítás. Mindenekelőtt ezért ezekre a kérdésekre kívánok válaszolni.

Nyilvánvaló, ha Magyarország történelmét végigtekintjük, akkor Magyarország mindig egy integráló állam volt, kezdhetném, hogy történelmi legyek, a Szent István-i törvényekkel. Integráló állam egyébként a mai értelemben is, hiszen nem tudok olyan nemzetet mondani, amely 13 nemzetiséget ismer el a saját jogrendjében, azoknak kultúrájával együtt, és mint nemzetalkotó tényezőt ismeri el. Hasonló példát nem tudnék Európában mondani.

De hogy megértsük azt, hogy ebben a törvényben miről van szó, vegyük az adatokat! A tegnap elhangzott adatokat idézem: 2008-ban 35 ezer, 2009-ben már csak 32 ezer tartózkodási engedélyt kértek Magyarországon, a menedékkérők száma 3 ezer. Az ellenkező érvelésből - és most a jogpolitikai kérdésekre kívánok rátérni - hiányzik a felvetésekből az az adat, hogy az eljárás alatt 30-40 százaléka a menedékkérőknek az országból az eljárás befejezése előtt eltávozik.

(Azt hiszem, és egyetértve az előttem szólókkal...)

Cili /Lezsák-Földesi-Nyakó/ (Lukács Tamás)/bl

(10.40)

Azt hiszem, egyetértve az előttem szólókkal - és köszönöm szépen az előttem szóló mindkét vezérszónoknak az érdemi és jogi érveket -, de akkor ha tisztességesen kívánunk vitatkozni, akkor nyilvánvaló, valamifajta választ kell adni arra a kérdésre, hogy jogállami garanciákkal is milyenfajta biztosítékokat tud adni Magyarország arra, hogy ez az eset ne fordulhasson elő, hogy a menedékeljárás alatt a 30-40 százaléka eltávozik a menedékkérőknek, ami azt a kötelezettséget rója Magyarországra, hogy később Magyarországnak vissza kell majd fogadni más országból ezeket a menedékkérőket.

Persze, lehet azt mondani, hogy az intézményrendszerünk nem megfelelően fejlett, lehet azt mondani, hogy az eljárásjogunk nem megfelelően fejlett, ezekben a kérdésekben elhúzódnak az eljárások. Csak érdekes, az érvelések vagy a törvényt ellenzők vagy részben ellenzők érvei egyrészről azt kérik számon tőlünk, hogy miért nem hatékonyabbak ezek az eljárások, más részről azt kifogásolják, hogy a 122. §-ban - ez az egyik legvitatottabb pontja a törvénytervezetnek - miért történik az, hogy az ítélőtáblák mellett lévő megyei bíróságok illetékességét állapítja meg a törvény ezekre az eljárásokra, amikor - és a további érvelésük így hangzik - nagyon komoly pénzekkel a Fővárosi Ítélőtáblánál bírókat képeztek ki ilyen eljárásoknak a lefolytatására.

Akkor a kérdést akként teszem föl: vajon nem volt hiba az, hogy miközben a menekülttáborok vidéken több helyen fordulnak elő, aközben Budapesten hatalmas szakértői pénzekkel kiképeztek bírókat? És az eljárások olyan mértékig elhúzódnak - hiszen a legjobban leterhelt bíróságok éppen a fővárosi bíróságok -, amelyek lehetetlenné teszik a korrekt és tisztességes eljárás elvének betartását a menekültügyi ügyekben, mert ezek a kiképzett bírók, hiszen nyilván más ügyeket is tárgyalnak, nem tudják kellő időben kitűzni az eljárásokat, és addigra már a menedéket kérő talán nem is tartózkodik az országban.

Hát nem üdvözlendő eljárás a jogbiztonság szempontjából, hogyha az ország több bírósága járhat el? És hadd mondjam, ne tessék félteni a bírákat, a bírák jól képzettek, és hivatásuk tudatában el tudják végezni ezt a feladatot akkor is, ha hatalmas szakértői pénzekkel nem képezik ki őket külön, mint ahogy az előző időszakban tették. Képesek akár autodidakta módon tanulni a bírók egy egész életen át. Én azt gondolom, hogy ez a rendszer a jogbiztonságot erősíti, és ezt nem támadni kéne, hanem éppen üdvözölni kéne. Vagy pedig választ kellene adni arra a kérdésre, hogy ha 30-40 százaléka a menedéket kérőknek eltávozik az országból az eljárás alatt, akkor milyen válaszokat adnak önök rá, milyen megoldásokat tudnak kínálni ennek a kérdésnek a kezelésére.

Fölmerült itt az előzőek során és a bizottsági vita kapcsán is a család kérdése. Egyetértek az előttem szóló képviselővel, hogy valóban, egy gyermek őrizetbe vétele, függetlenül attól, hogy mennyire van meg az intézményrendszer hozzá, fölvet bizonyos kérdéseket. Csak előtte fölvetődik egy másik kérdés - ha az ön példáját hozom, ötéves gyermek itt-tartózkodása -: hogyan került Magyarországra harmadik országból felügyelet nélkül egy ötéves gyerek? Tehát azért vannak olyan kérdések, ami előtt egy másik kérdésre választ kell adni. A sajtóban hasonló esetet egyébként írtak, meg kell mondanom, hogy elcsodálkoztam, hogy ennek a kis gézengúznak vagy bűncselekményeket elkövető más ország állampolgárának is milyen praktikus intelligenciaszinttel kellett rendelkeznie, hogy abban a korban ideutazzon Magyarországra, eligazodjon itt. Persze, semmilyen körülmények között nem lehet egyetérteni, csak ilyen esetben mit teszünk?

Ha a számarányokat nézzük, akkor korrekten és tisztességesen be kell látnunk azt is, hogy Magyarországon önmagában ezek a számarányok, amiket itt az előbb felsoroltam, talán nem indokolnák azt a nemzetbiztonsági szempontot, amit a jelen törvény megfogalmaz. Azonban az az állításom, hogy itt Magyarország az európai uniós jogharmonizációval nemcsak a saját nemzetbiztonságának, hanem az európai integrációból következő kötelezettségeinek tesz eleget, amikor egész Európát próbálja védeni. És itt egy nagyon érdekes jogpolitikai kérdést nem kívánok megkerülni: hivatkoznak a stockholmi egyezményre, arra a stockholmi egyezményre, amit a bürokraták megalkottak, és egyetlen európai ország nem fogadott el. Így persze lehet egyezményeket alkotni. Ugyanakkor, hogy merre megy Európa, talán olcsó poénnak tűnik, amikor Angela Merkel vasárnapi nyilatkozatát kell idéznem: a multikulturális államoknak vége - mondja Németországban.

Azt gondolom, hogy ezeket az integrációs problémákat Európa bizonyos országaiban nehezen vagy alig tudják kezelni. Persze érdekes az a kérdésfelvetés, és ez megint egy ilyen kettős logika vagy kettős mércével való mérés, hogy számon kérik a magyar menekültügyi intézményrendszeren azt a kérdést, hogy megfelelő integrációs rendszert nem épített ki a magyar menekültügy. Ugyanakkor, hogyha az adatokat nézzük, és Szabó Timea képviselőtársam adatait fogom idézni, a korábbi években Magyarországon a menekültügyi kérelmeknek a nagy része határon kívüli magyar volt, őket, hála istennek, nem kell integrálni, ehhez a nemzethez tartoznak, és nem kell semmifajta integráció. Tehát egyszerre kéri számon az integráció hiányát, és egyszerre mondja azt, hogy közben nem is olyan jelentős, akiket integrálni kellene. De zárójelben jegyzem meg, hogy megint csak egy európai kitekintéssel kell tekintenünk a törvényt.

Tisztelt Ház! Nyilvánvaló, hogy a törvény nem azt szolgálja, és a parlamenti vita nem azt szolgálja, hogy egy törvényt minden körülmények között abban a formában fogadjon el a Ház, mint ahogy azt a kormány beterjesztette. A parlamenti vita éppen azt szolgálja, hogy ha egymásnak válaszolunk, és értelmes kérdésfelvetéseket akarunk, ahhoz kell először egy egységes morális alap. Az egységes morális alap pedig az, hogy a magyar kormány - és remélem, hogy a magyar parlament is - a jogbiztonságot kívánja erősíteni, rendet kíván ezen a területen. És minden egyes kérdésfelvetéssel, amelyben kifogásolják az egyes rendelkezéseket, kérem, válaszoljanak arra is, hogy hogyan kívánják megoldani azt a kérdést, hogy a menedéket kérők 30-40 százaléka az eljárás alatt az országból eltávozik.

Ha ebből a szempontból tekintik a törvényt, akkor kérem, álljanak a törvény mögé, a jobbító szándékú javaslatokat ennek a szellemében tegyék meg, mert azt gondolom, hogy a bíróság illetékességének kérdése ezt a jogbiztonságot szolgálja, hogy ne húzódjanak el az eljárások, az ügyintéző határidő megállapítása sem hosszabbítható meg, a 98. § ezt a jogbiztonságot szolgálja, az idegenrendészeti őrizet feltételrendszerei, strikten meghatározott feltételrendszerei ezt a jogbiztonságot szolgálják, a biometrikus adatok rögzítése nemcsak nemzetközi kötelezettségünknek tesz eleget, hanem ezt a jogbiztonságot szolgálja.

Ha elfogadják azt, hogy ennek a törvénynek a szándéka, ennek a kérdésnek a kezelése is a jogbiztonságnak a szolgálata, akkor kérem, hogy a módosító indítványokat is ennek a szellemében tegyék meg. És azt gondolom, hogy a kormány, a nemzeti együttműködés kormánya ezeknek a jogpolitikai elveknek megfelelő és a jogbiztonság irányába teendő módosító indítványoknak, úgy gondolom, helyt fog adni. Tehát, tisztelt Ház, én arra kérem önöket, hogy a vitát ugyanebben a szellemben folytassuk, ugyanezen a színvonalon folytassuk, és akkor meggyőződésem, hogy egy alkalmazható és jó törvénymódosítás fog végül a magyar jogrendbe bekerülni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)