Felszólalás adatai

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Először, mielőtt a konkrét javaslathoz szólnék hozzá, hadd mondjam el, mennyire örvendetes számunkra az, hogy a közigazgatási hivatalok szeptember 1-jétől újra megyei területi szinten működnek, illetve hogy visszakapták a törvényességi ellenőrzési jogkörüket. Az önkormányzatok működése szempontjából az a másfél év, amit e nélkül a törvényességi ellenőrzési jogkör nélkül kellett végigcsinálni, egy szerintem nagyon nehéz és sok szempontból kártékony időszak volt.

A megyei szint pedig, hogy végre újra megyei szintben gondolkodunk a közigazgatás tekintetében, és ezt a régiós rémálmot, mondjuk így, elfelejthetjük, ez nagyon fontos dolog. Pár alkalommal már elmondtam, most itt elmondom a tisztelt Ház falai között is, hogy az elmúlt ezer évben, gyakorlatilag, mióta Szent István a vármegyei rendszert felállította, hárman próbálták a magyar történelemben a megyerendszert szétverni, úgymint Kolonics Lipót, aki elraboltatta II. Rákóczi Ferencet az édesanyjától; a kalapos király, aki annyira gyűlölte a magyarokat, hogy még a Szent Koronát se volt hajlandó a fejére tenni; illetve Rákosi Mátyás. Úgyhogy nem biztos, hogy ezt az utat kellene járnunk. Hála legyen, a megyei közigazgatási hivataloknak a kialakítása abban erősít meg minket, hogy végre ez az ezeréves, jól bevált rendszer lesz újra az alap. No, ennyit a dicséretről.

(És most jön a konkrét törvényjavaslat kritikája...)

UK/Lezsák-Erdős-Szilágyi/(Hegedűsné)/pa

(14.40)

Most jön a konkrét törvényjavaslat kritikája. Meglátásunk szerint ez a törvényjavaslat messze túlmutat a közigazgatási hivatalok kialakításának vagy átalakításának kérdésén, az egész önkormányzati rendszer megreformálására tesz kísérletet egyúttal. Kétségtelen, hogy ennek a szektornak a működése, felépítése már a rendszerváltozás óta folyamatosan vitatéma. Felmerült már az, hogy túl sok önkormányzat van, hogy finanszírozásuk elégtelen, túl sok kötelező feladatuk van és így tovább.

A legtöbbször bizonyosan az önkormányzatok fenntartása került kereszttűz alá. A településeink teljesen kiszolgáltatottak a központi költségvetés által biztosított normatíváknak, amelyek már régen nem fedezik azokat a feladatokat, amelyeknek ellátására kerültek meghatározásra. Ugyanakkor nincs olyan törvényi kényszer, amely az önkormányzatokat önfenntartásra kényszerítené, és ennek felelősségét kevesen érzik át közülük - tisztelet a kivételnek. Ennek elérése érdekében például nagyon szerény próbálkozásokkal találkozhatunk csak - helyi adók kivetése kapcsán -, amely megoldási javaslat életképessége Magyarországon nyilván jóval tehetősebb és tudatosabb polgárokat tételezne fel.

A jelenlegi javaslatban nem az önkormányzatok számához, nem a finanszírozási rendszerhez nyúl hozzá a kormányzat, hanem a hatósági jogköröket tervezi összevonni, elvonni a helyhatóságoktól, és ez egy új típusú problémakezelés. De vajon jó-e ez így? Egy hasonlattal szeretném megvilágítani az ezzel kapcsolatos véleményünket. Egy szegény családban sok a gyermek, kevés a fizetése az édesapának, édesanyának. Elindul a vita, mit lehet csinálni: a) költözzenek össze a nagyszülőkkel, ők is szegények, de hát a két háztartás összevonása gazdaságosabb; b) adjunk több fizetést a szülőknek; c) vegyük el a gyerekeket a családtól, majd az állam fölneveli őket, és így magukat kell csak eltartani a szülőknek - igaz, hogy még kevesebb pénzt adunk neki.

No, hát pontosan ezt a megoldást alkalmazza meglátásunk szerint a kormány a javaslatában az önkormányzatokkal kapcsolatban. De ahogy ez a példa szerinti család életében is csak növeli a bajt, úgy településünk problémáira sem kapunk megnyugtató választ. Annál is inkább, mert az elvonásra kerülő hatósági jogkörök kőkemény politikai irányítás alá kerülnek a kormányhivatalokban. A megyei szinten megszervezett kormányhivatalokat a javaslat szerint kormánybiztosok vezetnék, akik akár országgyűlési képviselők is lehetnének. Egyéb szakmai követelmény nincs velük szemben támasztva, tehát nem kell rendelkezniük jogi szakvizsgával, vezetői gyakorlattal, közigazgatási szakvizsgával és így tovább. Így lett az elmúlt rendszerben - már úgy értem, a rendszerváltozás előtt - juhászból könnyűipari miniszter. És mondjuk, ha Gőgös Zoltán felvetésére reagálnék, tehát valóban, ebben a szituációban már csak az a félelmetes, ha még csinál is valamit ez a kormánybiztos. De azért az, hogy mindezt 28-szoros alapilletményért teszi, plusz kiegészítésekért, azért szerintem kicsit túlzás. Gyakorlatilag, meglátásunk szerint megyei párttitkárokról, vagy ha úgy tetszik, népbiztosokról beszélhetünk. (Gőgös Zoltán: Megyei tanácselnök.)

Az eddig megjelent nyilatkozatokból az derült ki, mivelhogy egyébként a javaslatból egyértelműen ez nem levezethető még, hogy a megyei szakigazgatási szervek mindegyikét - kivéve a rendvédelmi szervezeteket - a kormányhivatalokba vonnák össze. Így aztán a kormánybiztosok - népbiztosok - gyakorlatilag élet-halál urai lesznek, már csak a pallosjog hiányzik nekik. Javasoljuk ilyen módon a törvény megváltoztatását: adjunk nekik pallosjogot! (Dr. Dorkota Lajos: Benne van.) Benne van, köszönöm. (Derültség.)

A törvényjavaslatban egyedül tehát csak a kormány-népbiztosok jogállása a biztos, minden más bizonytalan. Gyakorlatilag egy csontvázról beszélhetünk, amely akkor válik csak teljessé, amikor majd további törvények és kormányrendeletek azt valódi tartalommal töltik meg. Így történt ez egyébként az önkormányzati választási törvény, illetve a választási eljárásról szóló törvény esetében is, a későbbiekben derült ki, hogy valójában mi a kormányzat igazi szándéka az önkormányzati választási rendszer teljes átalakítása kapcsán.

No, hát így teljes a bizonytalanság az integrált ügyfélkapu működésével, az összevonandó szakigazgatási szervekkel, illetve a velük kapcsolatos szakmai irányítással kapcsolatban, és egyébként érdemes lenne arról is külön vitát folytatni, hogy az ügyfélkapu anélkül is kiépíthető lenne, hogy a vele kapcsolatban lévő hatóságokat összevonnánk, pláne nem fizikailag.

A törvényjavaslat a zárórendelkezéseiben jó pár további törvényt módosít. Ezek java része csak technikai módosításokat tartalmaz, ugyanakkor a közigazgatási hatósági eljárásokról szóló törvényt számtalan ponton átírja. Érthetetlen, hogy a forradalmi kormány miért ilyen bújtatott módon próbálja megreformálni a Ket.-et, és miért nem önálló törvényjavaslatban terjeszti azt be.

Az itt megfogalmazandó módosításokkal kapcsolatban két alapvető gondolatot kell megfogalmaznunk. Az egyik, hogy semmilyen módon nem támogathatjuk az ügyféljogok szűkítését, korlátozását, ezért ezzel kapcsolatban több módosító indítványt is benyújtottunk; ezt majd a részletes vitában szeretném - ha lehetőséget kapok rá - kifejteni.

Meggyőződésünk szerint a hatósági eljárásokban a civil kontroll lehetőségét csak erősíteni szabad, illetve - és ez alapvetően a kormányhivatalok felállítása kapcsán fogalmazódott meg - az ügyek elintézése a lehető legközelebb kellene hogy maradjon az emberekhez. Ezzel teremthetjük meg számukra a nyomon követhetőség és a rálátás lehetőségét. Bizonyára az államtitkár asszony számára is ismertek azok a példák, amikor helyi lakosok, civil egyesületek vettek észre olyan törvénytelenségeket - például az Auchan Dunakeszin, Győrött is szintén egy Auchan-beruházásról beszélhetünk, és így tovább, tehát tele van az ország törvénytelen hatósági eljárásokkal és építkezésekkel -, ahol igenis nagyon fontos volt, hogy ténylegesen mind a hatósági eljárás, mind pedig maga a megvalósult beruházás az emberek közvetlen környezetében történt, és ezért folyamatos rálátásuk volt.

A másik gondolat, hogy valóban ráfér a friss levegő a hatósági eljárások mai gyakorlatára. Mindannyian tapasztalhattuk már, hogy az állampolgárok mennyire kiszolgáltatottak a hivatalok packázásaival szemben, és hogy vajmi kevés közük van a sorsuk intézéséhez. Köztudomású, hogy némely hatósági intézmények mennyire megfertőződtek a korrupciótól. Itt sajnos azt kell mondanom, hogy az építési hatóságok kapcsán gyakorlatilag köztudomású, hogy nagyon sok a visszaélés, és ebben a kérdésben nagyon sok tennivalója van, úgy gondolom, a kormányzatnak.

Orbán Viktor miniszterelnök úr több felszólalásában is egyértelműsítette már, hogy a közérdek előbbre való kell hogy legyen a magánérdeknél. Na, hát pontosan ez az, ami egyelőre egyáltalában nem működik a hatósági eljárásokban. Röviden úgy összegezhetjük, hogy a multiknak mindent szabad, a kisembernek semmit. Megint csak az építési hatósági eljárásokra tudok itt utalni. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a közhivatalnokok is teljesen kiszolgáltatottak, hiszen keresetük - a mondás szerint - a túléléshez kevés, az éhenhaláshoz sok, így aztán nem csoda, ha rendre-módra a korrupció céltáblájává, célpontjává válhatnak. Méltó keresetet kell biztosítani a közhivatalnokok számára, és ezzel egy időben a köz szolgálatát következetesen számon kell rajtuk kérni.

Ha a Ket.-et ezen elvek mentén újra szeretnénk gondolni, akkor az örvendetes, de sajnos a benyújtott törvényjavaslat nem ezt célozza. Egyébként úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi Ket. is adna rá módot - különösen, ha az következetesen lenne betartatva, lásd: a Ket. alapelvei -, hogy a hatósági eljárásokban új szellők fújdogáljanak.

Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy ez a törvényjavaslat meglehetősen furcsa saláta. Szintén a zárórendelkezések között az 58. §-ban a légi közlekedésről szóló 1995. évi XVII. törvényt módosítja. Vajon mi köze ennek a kormányhivatalokhoz? Semmi. Vajon mi köze ennek a Ket.-hez? Semmi. Akkor miről is szól ez az ominózus szakasz? Nos, az izraeli kémrepülőgépekről. Azt a fiaskót, amelyet az izraeli kémgépek márciusi magyarországi kalandozása jelentett, próbálja kezelni a javaslat, úgy, hogy gyakorlatilag a külügyminiszter vétójához köti külföldi állami gépek magyar légtérbe való berepülését. Megint csak az a kérdés fogalmazódik meg, hogy miért nem meri a kormány önálló törvényjavaslatban benyújtani ezt a módosítást. Miért pont ebbe a törvénybe csempészi bele?

(Az már a szakmai kifogásaink közé tartozik, hogy...)

zse/Lezsák-Erdős-Szilágyi/ (Hegedűs Lorántné)/bl

(14.50)

Az már a szakmai kifogásaim közé tartozik, hogy miért éppen a külügyminisztert hatalmazza fel a döntésre az indítványozó. Tudom, hogy az eredeti törvényben is a külügyminiszter van meghatalmazva, de több szakmai szervezet együttes döntése szükséges ahhoz, hogy megszülessen egy engedély. Talán azért, mert a jelenlegi külügyminiszter úr politikai megbízhatósága a legmegalapozottabb? Miért nem a szakmailag sokkal illetékesebb honvédelmi miniszteré a döntés joga? Meggyőződésünk szerint ez nem politikai kérdés, hanem alapvetően szakmai, ilyen értelemben is nyújtottuk be módosító indítványunkat.

A közérthetőség kedvéért hadd erősítsem meg, ilyen kérdések eldöntésében nem a Fidesz és testvérpártja, a Likud az illetékes, hanem a szakmai testületek egyetértése esetén a szakminiszter.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)