Felszólalás adatai

DR. GYIMESI JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A büntető törvénykönyv a társadalmi együttélés olyan alapvető szabályait tartalmazza, amelyeknek az emberek nagy többsége önként aláveti magát, tehát tartózkodik minden olyan cselekedettől, amelyet a törvény bűncselekményként határoz meg, és nem mulasztja el azon kötelezettségek teljesítését, amelyek elmulasztása a törvény szerint bűnös magatartás. Az úgynevezett önkéntes jogkövetés, tehát a törvényi normákkal való azonosulás akkor várható el az emberektől, ha a büntető jogszabályokban meghatározott normák megegyeznek a társadalom erkölcsi ítéletével, felfogásával és szokásainkkal.

Minden törvényjavaslat általános vitájában vizsgálandó kérdés az, hogy mi tette, mi teszi indokolttá az új szabályozást. Ha ennek a törvényjavaslatnak az indokoltságát vizsgáljuk, akkor - szemben az államtitkár úr érveivel - nem tudjuk a módosítást megindokolni az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségeink fennállásával, de most kivételesen - azt kell mondanom - arra sem tudunk hivatkozni, hogy az Alkotmánybíróság írta elő a kötelező, új törvényi szabályozást.

Mi hát az új szabályozás indoka? Ha a törvényjavaslat egyes rendelkezéseit megvizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a legnagyobb terjedelemben a gazdálkodási bűncselekményekre vonatkozó szabályokat módosítja a törvényjavaslat. A gazdaságnak ma nagyon sok problémája van. Sőt, mondhatjuk azt, hogy Magyarországon pénzügyi válság van. Munkahelyek ezrei szűnnek meg, és nincs remény arra, hogy a kormány teljesíti azt a választási ígéretét, hogy a kormányzati ciklusban 400 ezer új munkahelyet létesít.

A kormányzás első évében még mondhatta azt, hogy ez a vállalása az egész négy évre szól, a második évben is talán még hivatkozhatott erre, de a kormányzás utolsó évében már ez az érv nem hangozhat el. Úgy tűnik a törvényjavaslat rendelkezéseinek vizsgálata során, mintha a kormány a törvényhozást hívná segítségül, a büntető törvénykönyvben találná meg azt a csodafegyvert, amellyel a gazdaságot helyreállíthatná. Már évtizedek óta tudjuk, hogy ez egy reménytelen és indokolatlan vállalkozás.

A kormány hadat üzen - elhangzott most is - a feketemunkának, hallunk szürkegazdaságról, kék könyvről, de mindezek alapján azt kell mondanunk, hogy az a száz lépés, amelyből a munka világát is néhány veszélyezteti vagy az a száz sértés, amely most már a munkavállalók és munkaadók irányába gyakran elhangzik a kormány részéről, az bizony a büntetőjog területére is kiterjed, tehát a hadviselés eszköztárában most már a büntetőjog eszközeit is felvonultatja a kormány.

Pedig a kormánynak példát kellene mutatnia. Nem csodálkoznia kellene azon, hogy az általánosforgalmiadó-befizetés csökken, és Kovács László adó- és vámügyi biztosnak Brüsszelből nem azt a fenyegető üzenetet kellene hazaküldenie, hogy szakember munkatársait küldi Magyarországra, hogy megvizsgálja, hogy a magyar vállalkozások adóbefizetési készsége vagy morálja miért romlik, hanem tenni kellene a gazdaság területén azért, hogy a nemzeti jövedelem nőjön, és ennek következtében az adóbefizetéseink is nagyobb összegben történjenek.

Azért kellett erre hivatkoznom, mert a törvényjavaslat módosítja az adócsalás szabályait. Vannak persze ennek pozitív vonásai is, mert helyes az, hogy a kormány a különböző adók, közterhek, járulékok felsorolása helyett a törvényi tényállást egyszerűsíti, és csak az elkövetési magatartást fogalmazza meg, és helyes az is, hogy az értelmező rendelkezések között sorolja fel azt, hogy mely közterhekre vonatkozóan lehet az adócsalást elkövetni.

(8.30)

Az az érzésünk, a kormánynak az a szándéka, hogy a jövőben ne kelljen a törvényi tényállásokhoz hozzányúlni, mert amikor új adónemet vezet be - tudjuk, hogy az elmúlt négy évben hat új adónem bevezetésére került sor -, akkor egyszerűen az értelmező rendelkezések megváltoztatásával az adócsalás tényállása alá vonható közterhek felsorolását egészíti ki. Így például a törvényjavaslat kiegészíti az adókat a vállalkozói járulékkal, tehát a jövőben erre a közteherre is el lehet követni az adócsalás bűncselekményét.

Helyes egyébként - hogy pozitívumot is mondjak -, hogy a törvényjavaslat megszünteti a munkaerőalap részére történő befizetések elmaradásával összefüggő törvényi tényállást, hiszen más jogi eszközök is vannak az adóigazgatási eljárásban arra, hogy a befizetéseket az állam beszedje. Tehát klasszikusan nem is adócsalás az a magatartás, amikor a bevallott járulékot a munkáltató nem fizeti be a Kincstárba.

Hasonló a helyzet az adócsalás új tényállásával kapcsolatban is. A törvényjavaslat szerint az a munkáltató, aki munkaszerződés nélkül vagy színlelt szerződéssel alkalmazott munkavállalója után elmulasztja a közteher-fizetési kötelezettségét, bűncselekményt követ el. Az lenne a csodafegyver, amely megszünteti a fekete-, illetve szürkemunkát Magyarországon!

A kormány régóta fenyegeti a foglalkoztatókat azzal, hogy akik a dolgozóikat nem munkaszerződéssel, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében alkalmazzák - például megbízási vagy vállalkozási szerződéssel -, azok szerződését színlelt szerződésnek tekinti. A kormány - és ez nézőpont kérdése - munkaviszonyba akarja kényszeríteni a vállalkozásokat, hogy a munkaviszonnyal együtt járó közterheket beszedhesse a kifizetett bérjellegű díjazások után. Felmerül a kérdés, milyen jogon minősíti át és nevez színlelt munkaszerződésnek két fél, két vállalkozás egyező akaratával létrejött megállapodást. Az államnak erre ma nincs lehetősége. Csupán azt teheti, hogy a munkaviszonnyal együtt járó közterhek mérséklésével mindkét fél számára pénzügyileg és munkajogi szempontból elfogadhatóbbá, kívánatosabbá teszi a munkaviszony keretében történő foglalkoztatást. Jogállamban megengedhetetlen, hogy az állam önkényesen értékelje át a felek szerződésbe foglalt akaratát, s ha azt átértékelte, akkor álláspontjának kikényszerítésére a büntetőjog eszközeit is felhasználja. Az állam ezen a területen sem mutat példát a foglalkoztatók számára.

A pénzügyi források elvonásával egyre több önkormányzat alakítja át önkormányzati intézményeit közhasznú társasággá azért, hogy a közalkalmazotti státusból kikerülő dolgozók után csökkenjen a költségvetés terhe. Innen már csak egy lépés az, hogy a közhasznú társaság alkalmazottjait vállalkozási szerződéssel foglalkoztassák a jövőben. Álságos az államnak az a magatartása, hogy a nagyobb biztonságot jelentő közalkalmazotti státusból eltereli a munkavállalókat a munkaviszony irányába, mert így nem elsősorban a munkavállalók biztonságára törekszik a jogi szabályozás ekkénti megvalósításával, hanem mohóságából következően a közterhek beszedése az elsődleges célja.

Megítélésünk szerint az új tényállás - melynek a neve “munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalásö - nemcsak a felsorolt indokok miatt szükségtelen, hanem azért is felesleges, mert a munkaszerződés nélkül foglalkoztatottak esetében az adócsalás a mai hatályos jogi szabályozás alapján is megvalósul, hiszen aki díjazást kap munkavégzés ellenében, annál az adófizetési kötelezettség felmerül. Tehát nem az a kérdés, hogy a munkaszerződés írásba foglalásra került-e, hanem az, hogy a munkaviszony tényleges munkáltatással és munkavégzés ellenében történő díjfizetéssel, tehát munkabér kifizetésével létrejön-e.

Változatlan marad az a szabály a büntető törvénykönyvben, hogy az adócsalás elkövetője mentesül a felelősség alól abban az esetben, ha a vádirat benyújtásáig az adótartozását vagy a jövedékiadó-tartozását kifizeti. Ez nem ennek a törvényjavaslatnak a hibája, régóta érvényesülő szabály ez már a büntető törvénykönyvben, de azért meg kell kérdezni és egyszer majd komolyan fel kell vetni azt a kérdést, hogy miért élvez az állam sérelmére bűncselekményt elkövető személy kedvezményt azokkal a magánszemélyekkel szemben, akiket egy-egy bűncselekmény anyagilag szintén megkárosít. Megfontolandó továbbá - s álláspontom szerint ez még e törvényjavaslat vitájában meg is valósítható -, hogy az 50 ezer forintos értékhatár felemelésre kerüljön.

Érdekes megoldása a törvényjavaslatnak az, hogy az általa létrehozandó új adócsalási tényállás esetén lehetőséget biztosít az úgynevezett érték-egybefoglalásra. Az érték-egybefoglalás azt jelenti, hogy a bíróság az elvont adók összegének együttese alapján fogja megállapítani az elkövető felelősségét, nem pedig halmazati büntetést szab ki a különböző adónemekre, a különböző adózási időszakokban elkövetett adócsalások miatt. Csak az a kérdés, ha a kormány helyesnek tartja az érték-egybefoglalás törvényi egységének a bevezetését az új törvényi tényállás esetén, akkor miért nem teszi ezt meg az adócsalás meglévő tényállása esetén is, miért csak hivatkozik az indokolásban arra, hogy az adócsalásnál a bírói gyakorlat az érték-egybefoglalás korlátját már áttörte. A két adócsalási tényállás viszonyában ez következetlenséget okoz.

A gazdasági bűncselekmények fejezetén belül a törvényjavaslat a gazdálkodási kötelességek és a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények között új törvényi tényállást teremt - erről már a Szocialista Párt szónoka is szólt -, mégpedig “a versenyt korlátozó megállapodás a közbeszerzési és koncessziós eljárásbanö elnevezéssel. Egyetértünk ennek a törvényi tényállásnak a megalkotásával, a kérdés persze az, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány miért kormányzása utolsó évében ismeri fel azt, hogy a versenyjogba ütköző és a tisztességes piaci magatartás elveit sértő eljárásokat büntetőjogilag is üldözni szükséges. Hiszen emlékszünk arra, hogy a kormányváltást követően az autópályákra vonatkozóan kiírt pályázat eredményét egy civil ember közjegyzőnél letétbe helyezett zárt borítékban előre megjósolta, és jóslata szerint alakult a pályázat eredménye, tehát pontosan azok és olyan sorrendben nyerték el az autópálya-építési lehetőséget, mint ahogy azt egy kívülálló megjósolta.

Úgy tűnik számunkra, hogy a kormány részéről egyfajta beismerés e törvényi tényállás megalkotása, beismerése annak, hogy a közbeszerzés és a koncessziós eljárás területén számos visszaélés történt az elmúlt években. A közvélekedés ma már azt mondja, hogy a közbeszerzési eljárás nem a legjobb pályázó, nem az állam számára legkedvezőbb pályázó kiválasztására szolgál, hanem arra, hogy az egymással összejátszó pályázók a legmagasabb árat érjék el.

(8.40)

Ezeknek a pályázatoknak tulajdonképpen már vesztese sincs, hiszen a nyertes pályázó munkalehetőséget biztosít a vesztes számára.

A büntető törvénykönyv módosítását célzó javaslatnak számos rendelkezése van még, amint hallottuk ezt az államtitkár úrtól és az előttem szóló vezérszónoktól. A módosító javaslataink nyomán kialakuló részletes vitában ezzel kapcsolatban a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontját részletesen ismertetni fogjuk. Számos javaslat és megoldás támogatható, de az általános vitára való alkalmasság kérdésében a szövetség képviselőcsoportja tartózkodó álláspontot foglalt el a bizottság vitájában, éppen azért, mert a törvényjavaslat indokoltságát kérdőjeleztük meg. De ha már megtörtént, és erről a törvényjavaslatról vitatkozunk, akkor a számos pozitív eleme valósuljon meg. Ez a mi álláspontunk is.

Köszönöm szépen a figyelmet.