Felszólalás adatai

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a héten a parlamentben nagyon fontos kérdések dőltek el, nagyon fontos napirendekről, előterjesztésekről tárgyaltunk, de a mostani napirend sem illeszkedik automatikusan bele a szokásos előterjesztések sorába. Ritka alkalom az, ritkán fordul elő, hogy egy általános vitát már egy témában lezár a parlament, majd újból megnyitja, és ezzel lehetőséget teremt a téma részletes kidolgozására, kibontására.

Éppen ezért el kell mondjam, hogy véleményem szerint egy ilyen fontos téma, ami az önkormányzatok gazdálkodását és jövőbeni talpon maradását célozza, hihetetlen érdektelenséget váltott ki éppen a kormánypártok részéről. Megkérdőjelezem, hogy az általános vita megnyitásának alapvető okaként megemlíthető négypárti egyeztetés eredményre vezetett-e. Valószínűleg nem, hiszen a cél az volt a kétnapos és az általános vita újabb kétnapos haladékadásával, hogy végre rendet teremtsenek a kormánypártok a maguk háza táján ebben a kérdésben.

Sajnos el kell mondjam, hogy a rendteremtésre kísérletet tettek, de azzal, hogy egyáltalán nincs vitapartnerem most a parlamentben, arra kell hogy következtessek, hogy eredményre a dolog nem vezetett. Ugyanis a következő probléma van ezzel a törvénnyel kapcsolatosan, sorjázom, hogy milyen aggályai vannak az ellenzéknek.

Nem az a baj, hogy egy salátatörvényt kaptunk megint, olyan salátatörvényt, ami nemcsak hogy három különböző jogterületet érint, hanem még annyiban is salátatörvény - a kedves hallgatóknak mondom: salátatörvénynek azt nevezzük, ami különböző törvények halmazának a módosításából áll -, hogy kétharmados törvényrészek keverednek benne feles törvényjavaslatokkal. Ezért nehéz a feladat, de megoldást kell találnunk.

(16.20)

Az ellenzék nem kívánja felemlegetni most az általános vitában, amit már sokszor elmondtunk, értékeltünk, hogyan kerültek az önkormányzatok a szocialista-szabad demokrata kormányzás harmadik évében olyan anyagi mélypontra, hogy mentőövet kell nekik dobni olyan formában, hogy a hátralévő egy évben legalább valami lehetőségük legyen a gazdasági csőd elkerülésére és az önkormányzati feladatok ellátásának finanszírozására.

Ugyanis ez a törvényjavaslat erről szól: lehetőséget kívánnak biztosítani a megválasztott képviselő-testületeknek a negyedik évre, hogy valami olyat tegyenek, amit a korábbi három évben nem kívántak megtenni, illetve elégségesnek látták azokat a lehetőségeiket, amelyek egyébként a törvények folytán adódnak a számukra. Most a kormányzat a vagyonkezelés lehetőségét, a vagyonkezelés módszerét kívánja visszaadni az önkormányzatok gazdálkodásának a kereteibe.

Én kezdem azzal, hogy 1949-re befejeződött az a gazdasági átalakítás, ami aztán létrehozta a negyvenéves diktatúrának az alapvető tulajdonosi struktúráját: ismertünk állami szocialista tulajdont, szövetkezeti tulajdont, és a személyi tulajdon megvetett körére is volt egy kis példa a maszek világ tekintetében. Eközben különböző kvázi jogok teremtődtek, ilyen volt az úgynevezett kezelői jog is. Ez egy kvázi tulajdonjogot jelentett az önkormányzati, akkori tanácsi rendszerben, és rettenetes káoszt okozott, és tulajdonképpen a szocialista rendszer gazdasági összeomlásához hozzájárult ennek a kvázi tulajdonjognak a működtetése és csődbe menetele.

Én emlékszem olyan tárgyalásokra 1987 után, amikor már a gazdasági társaságokról szóló törvény kapcsán vegyes vállalatokat lehetett Magyarországon létrehozni, és amikor a külföldi partnerek eljöttek hozzánk Magyarországra tárgyalni, és esetleg befektetést próbáltak eszközölni, akkor mindig kérdezték, hogy mi az a kezelői jog, kikkel tárgyalnak ők, amikor valamilyen befektetéssel valamilyen projekthez akarnak nyúlni. Ez a kezelői jog, kezelői jogosultság lefordíthatatlan volt az európai nyelvek mindegyikén, nem is értették meg. A külföldi felek egy idő után úgy távoztak Magyarországról, hogy ha egy tárgyalóasztalnál elhangzott az, hogy kérem szépen, ez a kezelői jog, akkor ők felálltak az asztaltól, és azt mondták, hogy köszönik szépen, nem kérnek belőle, mert nem értették meg, hogy a kezelő az nem tulajdonos, de mégis ő adja el azt, aminek nem a tulajdonosa, vele kell tárgyalni, nem a tulajdonossal, de azért mégis a tulajdonos dönt.

Úgyhogy amikor ezt a törvényjavaslatot a kezembe vettem, és a kezelői jog vagyonkezelői részét elolvastam, akkor azonnal fölcsaptam az értelmező szótárnak a fejezeteit. A Magyar Értelmező Kéziszótár 2000 után megjelent példányaiban már nem szól olyasmiről, hogy kezelői jog, nem ismeri ezt a bekezdést; azt mondja, hogy kezelés az, amikor valaki pénzt vagy értéket kezel, ingatlant és egyéb vagyontárgyakat semmiképpen nem. Kezelőről általában mindenkinek a rossz emlékezetű SZTK jut az eszébe, ahol hosszan kellett sorba állni, és félni kellett a vizsgálat eredményétől; azt hívják kezelőnek, ahol a beteg embereket ellátják. Kérem szépen, ez tér vissza, szellemében ez tér vissza ebben a jogszabályban. Tulajdonképpen a kidolgozó Belügyminisztérium nem tett sokat, elővette a valamikori tanácstörvényt, és annak az idevonatkozó passzusait beépítette.

De tegyük túl magunkat ezen a rossz emlékezetű történeti dolgon, és vegyük a lényegét a dolognak: most már nem kezelői jogról, hanem vagyonkezelésről van szó. A vagyonkezelésbe adható önkormányzati feladatokhoz kapcsolódó vagyontárgyakat magánszemélyek nem kaphatják vagyonkezelésbe a törvényjavaslat szerint, csak jogi személyek és jogi személyiséghez hasonló alapítványok és szervezetek kaphatják. Nem értjük ellenzéki oldalról, hogy ha szükség van a vagyonkezelésbe adásra, akkor abból miért vannak kizárva a magánszemélyek, amellett, hogy például egy bt., aminek két magánszemély a tagja, lehet egy beltag és egy kültag, esetleg átvehet egy önkormányzati feladatot.

További problémákat jelent az, hogy az önkormányzati képviselő-testületek kizárólagos hatáskörébe utalták ezeknek a vagyonkezelői szerződéseknek a javaslatát és megkötését, holott Magyarországon hihetetlen sok önkormányzatnak van vagyonbizottsága, van vagyonkezelési szabályzata, ha nem is így hívják, hanem gazdálkodásnak hívják, gazdasági terv szerint dolgoznak, és ezek különböző értékhatárokat állapítanak meg egyrészt a polgármester, másrészt a vagyonbizottság részére. Most ezeknek a szervezeti és működési szabályzatoknak a módosítását fogja ez a törvény elősegíteni vagy kikényszeríteni azzal, hogy el fogja venni az egyébként jól működő önkormányzati testületektől, bizottságoktól ezeket a hatásköröket.

A legnagyobb problémát abban látjuk, hogy a törvényjavaslatnak mind a négy eleme gyakorlatilag a mostani önkormányzatok utolsó évében akar csodát tenni és “segíteniö - idézőjelben mondom, hogy segíteni - az önkormányzatoknak.

Ezt a törvényjavaslat-csomagot abban az esetben tudja a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség támogatni, ha ennek a hatálybalépése a jövő évi önkormányzati választások utánra esik majd. 2007. január 1-je kiváló alkalom lenne, hogy bevezessük, adjunk egy lehetőséget egy újonnan választott önkormányzati testület számára, hogy eldöntse, hogy ő a vagyongazdálkodás területén milyen lépéseket kíván tenni négy évre előretekintve. A Fidesz nem híve annak, hogy egy választott képviselő-testület a saját megválasztási időtartamán, az úgynevezett politikai ciklusán túlterjeszkedve bármit meghatározzon egy utána következő, egy utána szabadon választott másik testület számára. Ez vonatkozik a törvényben lévő gazdasági programnak a kidolgozására, a belső ellenőrzés kérdéseire.

Tehát ha itt lennének a kormánypárti kompetens képviselőtársaim, akkor azt mondanám nekik, hogy elkezdhetünk érdemben tárgyalni ennek a törvényjavaslatnak a módosításáról akkor, ha abban az alapvető dologban megegyezünk, hogy ez csak 2007. január 1-jén lép életbe, és csak az új önkormányzatokat érinti teljes terjedelmében. Ők ezt tudják, hogy ebben van igazság, vannak egyes részei, amit maguk is úgy javasolnak, hogy majd 2007 után lépjen csak hatályba, de mi azt kérjük, hogy kizárólagosan az önkormányzati választások után adjon lehetőséget, vagy korlátozza a közfeladatokat ellátó önkormányzatokat. Akkor majd eldől, hogy hasznos vagy haszontalan szabályok vannak ebben a bizonyos salátástálban.

Köszönöm szépen a figyelmüket.