Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban engedjenek meg néhány szót az MSZP-SZDSZ-kormány büntetőpolitikájáról, amelyen jól látszik, hogy a kezdetektől fogva nincs egy kiérlelt koncepció, nincs egy olyan elgondolás, amely mentén ezt a büntetőpolitikát korszerűsíteni, továbbépíteni lehetett volna. Meglehetősen hektikus és inkább követő jellegű az a magatartás, amit a kormány a büntetőjog területén gyakorol.

Az előző ciklusban a kormány világos nézetrendszere mentén előbb értékelte a büntetőjogi intézményrendszer állapotát, majd az ebből levont következtetések alapján alakította ki büntetőpolitikáját. A szándékokat világosan megfogalmaztuk, és világos választást tettünk értékek és érdekek között. Értéknek tekintettük gyermekeink életét, az ifjúság biztonságát, egészséges felnövekedését, a család megtartó erejét, az átlátható és tiszta közéletet, a javuló közbiztonságot. Nyíltan vállaltuk, hogy az emberek életének és vagyonának biztonságban tartása a bűnözők bizonytalanságban tartásán múlik, amihez szigorú és következetes állami intézkedések szükségesek.

Az előző ciklusban a büntető jogalkotás során egyértelmű kodifikációs igényeket kellett összehangolni, a jogharmonizációs kötelezettségek, a csatlakozási tárgyalások utolsó fázisában a bel- és igazságügyi fejezet lezárása, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni fokozott nemzetközi fellépés, a jogi személy büntethetőségének megvalósítása vagy a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekmények szankcionálása egyaránt jelentős szabályozási feladatok voltak. A jogalkotás mégsem volt kapkodó vagy követő jellegű. Az elmúlt három évben nem jelentkeztek hasonló mérvű és jelentőségű kodifikációs igények, mégis azt láthatjuk, hogy az elmaradások és az alkotmányellenes javaslatok jellemzik ezt az elmúlt három esztendőt.

A kormányzat és az igazságügyi tárca két, elvi jelentőségűnek minősített kérdésben is letette a voksát, a büntető jogalkotás pedig ezt a két kérdést állította hosszú időre a középpontba. A gyűlöletbeszéd és a kábítószerrel visszaélés szabályozására gondolok, ahol is mindkét esetben az Alkotmánybíróság megállapította az alkotmányellenességet. Az Alkotmánybíróság legutóbbi döntése pedig megállapította, hogy az új büntetőeljárási törvénynek a fellebbezés tanácsülésen történő elbírálására vonatkozó hiányos szabályai sértik a tisztességes eljáráshoz, ezen belül is a pártatlanság, a jogorvoslathoz való jog és a védelemhez való jog, valamint a bírói függetlenség és jogbiztonság alkotmányos alapelveit. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az új büntetőeljárás az eljárási formák közötti választáshoz nem kellően határoz meg mérlegelési szempontokat és esetköröket, valamint a büntetőeljárás nem tartalmaz olyan garanciális szabályokat, amelyek alapján a tanácsülés megtartásáról a bíróságnak az eljárás alanyait értesíteni kellene. A tárca ezt a problémát már régóta ismerte, de nem tett javaslatot ennek megoldására.

De essen szó a késedelmekről is! Az Alkotmánybíróság által előírt határidő, 2005. május 31-e ellenére a tárca nem nyújtotta be a kábítószerrel visszaélés hatályon kívül helyezett rendelkezéseket felváltó új szabályait. A családon belüli erőszak sokat emlegetett szabályozása úgyszintén nem készült el, és híre sincs az előkészítés alatt álló új büntető törvénykönyvnek.

Most engedjenek meg néhány észrevételt a tárgybeli törvényjavaslathoz! Ezek általános észrevételek. A tárgybeli törvényjavaslat általunk legfontosabbnak tartott rendelkezése, amely szankcionálja a tisztességtelen piaci magatartást és a versenykorlátozás ugyancsak hosszú ideig váratott magára. Több mint egy éve nyújtottunk be az Országgyűlésnek határozati javaslat formájában, hogy a büntető törvénykönyv határozza meg a közpénzek felhasználásával összefüggő tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmába ütköző tevékenységek büntetőjogi szabályozását.

Az MDF már hosszú ideje hangsúlyozza e szabályozás fontosságát, mivel a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozás 1988-ban jött létre Magyarországon, az ehhez kapcsolódó, a gazdasági folyamatokat ellenőrző rendszer azonban csak a kilencvenes évek első felében kezdett kialakulni. A tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény is csak 1996-ban fogadtatott el. Mindez azt jelentette, hogy a piacra lépés és a piaci lét már viszonylag korán szabályozást kapott, míg a piacszerzés, a piacon való működés hosszú ideig szabályozatlan volt. A természetes gazdasági fejlődés és a fennálló szabályozatlanság kölcsönhatásaként a piaci szereplők, a vállalkozások a kilencvenes évek második felére megerősödtek.

(9.00)

A megerősödés magával hozta, hogy érdekviszonyaik egyre inkább kiterjedtek a piaci folyamatok befolyásolására. A gazdasági életet érintő büntetőjogi szabályozás követő jelleggel fokozatosan kiterjedt az előbb említett és a gazdasági társaságokról szóló törvényben szabályozott piacra lépés, valamint a piaci lét fogalmára. Ez az időközbeni módosításokkal a mai napig kellő súllyal és megfelelően szabályozott. Ezzel szemben a piacszerzés és a piacon való működés jogszabályba ütköző mechanizmusait nem övezi büntetőjogi fenyegetettség. A piacon történő versenykorlátozó működés szankcionálását közelíti meg a Btk. 228. §-ának tényállása a jogosulatlan gazdasági előny megszerzéséről. Jól látható azonban, hogy még ez a tényállás sem a verseny tisztaságának védelmében született, hanem a pályázati eljárások lefolytatásának formai tisztaságát szolgálja. Összegezve elmondhatjuk, hogy a tisztességes gazdálkodás a hatályos büntetőjogban szabályozott, a tisztességes piacszerzés és piaci magatartás azonban nem.

A verseny tisztaságát sértő piaci magatartásokra büntetőjogi szempontból az erőhatás, az erőfölénnyel visszaélés és a szervezett elkövetés jellemző a leginkább. Ezt a büntetőjog szigorúbban minősíti, a szokásosnál nagyobb veszélyességet tulajdonítva ezen magatartásoknak, ami indokolja a büntetőjogi szabályozást. A másik érv, ami büntetőjogi fenyegetettséget indokol, a veszélyeztetett érték, a piac szabályai, a piac demokráciájának védelme más piaci szereplők esélyeinek elvonásával, lerontásával szemben. A Magyar Köztársaságban nemcsak a politikai demokráciát, de a piaci demokráciát is biztosítani kell.

A tisztességes verseny kizárása egyfajta káros prejudikálás, amely mögött a monopolhelyzet kialakítása húzódik meg. Prejudikál, mivel kizárja a döntéshozó mérlegelését, kész helyzet elé állítja. Az egyeztetett árak és feltételek mentén létrejövő ügyletben nem a kiíró hoz döntést, hanem a pályázók saját érdekeik és feltételeik szerint. A gazdasági monopóliumok kialakulása nem lehet az állam érdeke, különösen akkor nem, ha közpénzekről van szó, mivel ebben az esetben az állam a fogyasztó, a túlfizetett beruházásokkal, az előnytelen feltételekkel őt károsítják meg, rajta keresztül pedig az adófizetőket. Fontosnak tartottuk azt is, hogy kizárólag a közpénzt érintő versenytorzító magatartások legyenek szankcionálhatók a büntetőjog által, ugyanis kizárólag a közvagyonnal, a közpénzekkel történő tisztességes, átlátható és haszonelvű gazdálkodás indokolhatja a büntetőjog alkalmazását. A Magyar Demokrata Fórum támogatja és üdvözli a tervezett módosítás e szándékát.

Most engedjenek meg néhány konkrét észrevételt a tárgybeli törvényjavaslathoz. Azon túl, hogy az MDF támogatja a módosítás említett célját, további három területhez kapcsolódva szeretném ismertetni álláspontunkat.

A tervezet szankcionálni kívánja azt, aki bíróság vagy hatóság határozata alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat fenntartását akadályozza. Nem vitatható, hogy aki a kapcsolattartást akadályozza, jogellenesen cselekszik, mégis úgy véljük, hogy ennek szankcionálására nem a büntetőjog a megfelelő eszköz. A törvény egy olyan, igazgatási szabály megsértését rendelné büntetni, amellyel szemben létezik közigazgatási vagy végrehajtási szankció egyaránt, valamint megfontolható egy esetleges szabálysértési szankció is. Végiggondolva a rendelkezés gyakorlati jelentőségét, egyértelmű az is, hogy egy kisgyermek és a vele együtt, illetve a tőle külön élő szülő kapcsolatában nem megoldás, ha az őt nevelő szülő fél- vagy egyéves szabadságvesztés büntetést kap a kapcsolattartás korlátozása, akadályozása miatt. Ez a kapcsolaton nem javít, a szülők és a gyermek viszonyában érdemi megoldást nem hoz.

A második ilyen észrevétel, hogy a tervezet módosítja a gyermekkorú sérelmére elkövetett erőszakos nemi bűncselekmények szabályozását, és azt a jövőben enyhébben kívánja büntetni. A hatályos Btk. szerint a 12 év alatti gyermekkorú sérelmére elkövetett erőszakos nemi bűncselekmények jelenleg minden esetben legalább 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetőek. A tárgybeli javaslatnak az a következménye, hogy a 12 év alatti gyermek sérelmére elkövetett ilyen bűncselekmény, ha erőszak vagy közvetlen fenyegetés nem valósul meg, csak 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. A jogi alapeset, az 5-től 10 évvel való büntetés minősített esetté válik, alapeset pedig a tényállás alapesete lesz, ami 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztést jelent, azaz a gyermekkorú sérelmére elkövetett erőszakos nemi bűncselekmények, ahol a sértettet minden esetben védekezésre képtelennek kell tekinteni, azonos büntetési tétellel fenyegetettek, mint bármely erőszakos nemi bűncselekmény.

A büntető törvénykönyv 1997-es módosítása óta fennálló ellentmondás feloldása támogatható lenne, ugyanakkor nem támogatható, hogy ez az alkalmazható büntetési tétel jelentős csökkentésével is járjon. A gyermekkorú sérelmére elkövetett erőszakos nemi bűncselekmények kiemelt, minősített szankciójának okai könnyen beláthatóak. A gyermekkorú sértett megölése után morálisan a legsúlyosabb, a társadalom és a közvélemény által mélyen elítélt bűncselekményről van szó. Gondoljunk csak a sértett gyermek kiszolgáltatott, védtelen, védekezésre képtelen helyzetére, amit az elkövető akarva-akaratlanul, de kihasznál! Nem hiszem, hogy a jogalkotó, amennyiben a büntetési tétel enyhítésére törekszik ezen bűncselekmény esetében, emelt fővel tud szembenézni a társadalom érzületével és felháborodásával, éppen a családon belüli erőszak eseteinek szomorú tanulságai miatt.

Az előterjesztők adósak a családon belüli erőszak büntetőjogi szabályozásával. Ehhez képest két olyan rendelkezést is behoztak a Btk.-ba, amely szöges ellentétben áll ezekkel a törekvésekkel. Büntetni rendelnék azt a szülőt, aki vélt vagy valós okok alapján megtagadja, akadályozza a gyermek kapcsolattartását a külön élő szülőjével. Jegyezzük meg, hogy éppen a családon belüli erőszakkal szoros összefüggésben ennek az oka sok esetben a másik szülő erőszakos, agresszív magatartására vezethető vissza. Ezzel egyidejűleg pedig enyhíteni kívánják - ahogy az előbb már mondtam - a 12 év alatti gyermekek sérelmére elkövetett nemi bűncselekmények minősített megítélését. A szándék nem érthető, ugyanakkor nem is támogatható.

A harmadik észrevétel: a tervezet jelentősen átalakítja a hulladékgazdálkodás szabályainak megsértésével kapcsolatos tényállást. A módosítás következtében értelmező rendelkezést iktat be a szövegbe, amely meghatározza a hulladékkezelési tevékenység fogalmát, ugyanakkor nem határozza meg magának a hulladéknak és a veszélyes hulladéknak a fogalmát, ami a tényállás alkalmazása során súlyos ellentmondásokhoz vezethet. Itt célszerű lenne a hulladékgazdálkodásról szóló törvény fogalmi rendszerének megfelelően az említett két fogalom pontos meghatározását egy törvényben rögzíteni.

Összefoglalva: a törvényjavaslat számos fontos és támogatható rendelkezést, így a versenyjogi szabálysértések büntetőjogi szankcionálását tartalmazza. Azonban nem értünk egyet a kiskorúval történő kapcsolattartással összefüggő szankcionálási javaslattal, valamint a gyermekek sérelmére elkövetett erőszakos nemi bűncselekmények minősített megítélésének és büntetési tételének enyhítésével. Az ezzel összefüggő és a hatályos szabályozás fenntartására irányuló módosító javaslataink elfogadása esetén a Magyar Demokrata Fórum az előterjesztést támogatni fogja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)