Felszólalás adatai

DR. KOLBER ISTVÁN tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi napon kezdtük a részletes vitát, a mai napon fejezzük be, közben kedd lett. Nagyon szépen köszönöm az elhangzott észrevételeket. Komolyan mondom, élveztem ezt a konzultációt, noha késői időpontban beszélgethettünk a területfejlesztésről.

(0.00)

Mindjárt szeretném leszögezni, hogy a nem támogatott javaslat önmagában nem jelenti azt, hogy az a javaslat nem lenne bizonyos feltételekkel helyénvaló és támogatható, de valóban fölmerül egy műfaji kérdés egy országgyűlési határozatnál, hogy mi az, amit rögzíthetünk: terjedelmi korlátoktól elkezdve azok a megfontolások, amelyek koherenssé tesznek egy ilyen határozatot. Úgy gondolom, hogy ugyanakkor nyilván helyes ez az aggály, hogy ha valami nem fogalmazódik meg egy ilyen határozatban, akkor lehet, hogy elvész az a gondolat, elvész az a lehetőség, tehát valahogy meg kell találnunk azt a középutat, ami biztosítja ezeknek az értékeknek a kiteljesülését.

Nagyon fontosnak tartom a szinkront az országos fejlesztési koncepcióval. A módosító indítványokat is össze kell fésülnünk, természetesen.

Fölmerült a falufejlesztés kérdése. Megvallom őszintén, én magam is kerestem, keresem ezt a szót, hogy hol lehet jelezni. Mert az anyagban nyilván több helyütt szerepel, és úgy érzem, hogy helyén van a falufejlesztés kérdése, mégis talán az országgyűlési határozat bizonyos pontján is célszerű, hogy ez szerepel; ebben én partner lennék.

Az önálló regionális operatív programok kérdését, ha nem is az alapelvekben, de azért ezek a dokumentumok rögzítik. Önálló regionális operatív programok első ízben lesznek Magyarországon, sőt már el is kezdték ennek a kialakítását, a tartalmát, az intézményrendszerét, ami fejlesztési tanácsokra, ügynökségekre alapul, döntően vagy éppen a források indikálásában, elosztásában vagy éppen a szabályozásában. Azt gondolom, hogy ez közös érdekünk, és most már nem az egy ország–egy régió elv az érvényes, legalábbis a kormányzat politikájában, de ezt most már Brüsszel is elismeri.

A vitában a legtöbb hozzászóló a kiemelt térségeket érintette. Úgy tűnik, mintha az lenne a meggyőződés, hogy pusztán az a térség fejlődhet, amelyik kiemelt. Pedig azt gondolom, hogy erről szó sincs, hiszen számtalan olyan lehetőség biztosítja a térségek fejlesztését az ágazati szektorális programoktól az operatív programokig bezárólag, amelyek komplex értékelést követően jelzik, mutatják meg, hogy mire is juthat egy-egy térség.

Én magam meg vagyok fertőzve a homokhátság problémájával Balogh László, a megyei közgyűlés elnöke által, és mondhatom, hogy azért az elmúlt két esztendőben léptünk előre. Éppen ma értékeltük ezt, Glatz Ferenc elnök úr is részt vett ezen a tájékoztatón. A napokban írtam alá azt a határozatot, ami 26 pályázót támogat a homokhátság területéről, döntően beruházásokat, részben pedig tervezőmunkát több mint 400 millió forint értékben. Két év alatt ez körülbelül 800 millió forintot ér el, de azt gondolom, az is nagyon fontos dolog, hogy kiemelt kormányzati nagy projekt indult el a homokhátsági feladatokkal kapcsolatosan.

Nos, úgy gondolom, hogy a Dunához és a Tiszához is tartozik, mert vízgazdálkodási kérdés, ugyanakkor mégsem a Duna, mégsem a Tisza problémája a homokhátság, hanem ahogy a hozzászólásokban elhangzott, egy önálló, komplex probléma, ami önálló megoldást igényel. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ha a kiemelt térségekben helyezzük el, akkor egy ötödik önálló térség lenne ez, tehát a Balaton, a Duna, a Tisza és a termálprogram mellett ötödikként kellene. Ámbár fölmerült az, hogy ezentúl a Rába-, Velence-, Vértes- és a Körös-régió is tartozzék a kiemelt térségek közé. Ha lelki szemeink előtt látjuk az ország térképét, bizony alig marad akkor olyan terület, amit nem emelünk ki. Ebben a helyzetben nem emelnénk ki semmit, nem lennének prioritások, nem lennének súlyok, és noha támogatom azt, hogy vannak területek, amelyeket ki kell emelni, ez a kiemelés nem jelenti a teljes körű kiemelést, mint ahogyan a Duna, a Balaton és a Tisza esetében is meghatároztunk bizonyos fajta kiemeléseket, bizonyos fajta prioritásokat.

A Körös kérdése nagyon sokszor előkerült. A szándékaink szerint ez a regionális operatív programok körébe tartozhatna, de nyilvánvaló, hogy lehetnek, lesznek olyan ágazati operatív törekvések, programok, amelyek érintik - vagy éppen a határmenti együttműködés kérdése -, és a dél-alföldi régió megfogalmazott célkitűzését illetően: való igaz, hogy ha a szűk határ menti együttműködést tekintjük, a depressziós térségek, a szűk lehetőségek kérdése mind-mind fölmerül, ugyanakkor ha egy tágabb, a trianoni határok által átvágott nagy térséget, tájat tekintek, akkor Arad, Temesvár és hasonló területek dinamikus fejlődésével állunk szemben, olyannyira, hogy ez bizony kihívója a dél-alföldi területnek, és tulajdonképpen a versenyképességi pólusok tekintetében ezt tartom a legfontosabb dolognak, hogy állják-e a sarat majd ezek a hazai nagyvárosok Kassa, Nagyvárad, Arad, Temesvár és más hasonló városokkal szemben. Ez pedig nagyon fontos nemzeti érdekünk és térségi érdekünk nyilvánvalóan.

Nos tehát, valóban, ahogy elhangzott, tér van, és ebben a területfejlesztésben, azt gondolom, hogy a térben való gondolkodás, a térségi szemlélet, ami a leginkább imponáló és leginkább érdekes; és teljes mértékben egyetértek azzal, hogy komplexnek kell lenni ennek a fejlesztésnek. Ezt a komplexitást persze ez az egész anyag adja együtt, minden egyes gondolatában és sorában. Ezért is mondtam ott az elején, hogy az elhangzott gondolatok jelentős részével nem is szállnék vitába, hanem inkább fűzném tovább, folytatnám tovább, de úgy érzem, hogy a döntő hányada ebben a dokumentumban megtalálható.

Felmerült a települések működőképességének és lakosságmegtartó képességének kérdése, amiről ugyancsak úgy gondolom, hogy bent van. A működőképességet azonban én itt költségvetési kategóriaként érzem inkább. A fejlesztés, működés korábbi kettőssége jön vissza inkább számomra, noha abban egyetértek, hogy a fejlesztés során nagyobb figyelmet kellene fordítani a működőképesség figyelembevételére, mint ahogy nem igazából kalkulálnak előre az adott intézmény, beruházás fenntartásával a fejlesztők.

A különböző intézményi szolgáltatások helyben történő elérése olyan kérdés, amit, úgy gondolom, érdemes még átgondolnunk, hiszen a törekvésünk magunknak is ez volt. Lehet, hogy valóban a módosító indítványok ezt talán jobban tükrözik; ígérem, hogy ezt meg fogjuk tenni, meg fogom tenni.

A nagyvárosi környezeti ártalmak azonban nem zárják ki a többi város vagy többi település környezeti ártalmával kapcsolatos feladatok teljesítését, hiszen ez a pólusokhoz kötődő szövegkörnyezetben található.

A legfontosabb kérdésként merült föl a szervezeti, intézményi résznél a régiók programjának a szerepeltetése vagy nem szerepeltetése. Nos, sok kritika érte és érheti is ezeket a mondatokat, ezek valóban eléggé szimbolikus mondatok. Én inkább amellett lennék, hogy hagyjuk meg, mert azért jelentős váltásnak vagyunk a tanúi, a régiók megerősödésének. Egyébként itt öndefinícióról van szó, nem mi határoztuk ezt meg, a régióktól kértük. És magam is perlekednék néhány megállapítással vagy célkitűzéssel, hogy nem teljesen tükrözi az adott régió lehetőségeit, adottságait, jövőképét.

Mégis abból a szempontból fontosnak vagy úttörő jelentőségűnek vélem, hogy ezzel indítottunk el a régiókat egy olyan úton, aminek a vége lehet az a megfogalmazott igény, hogy a régiók rendelkezzenek választott testülettel, erősebb legitimitással; bár a másik oldalon, megjegyzem, persze nem csupán a választott testületekkel bíró szervezetek azok, illetve a választás útján lévő szervezetek azok, amelyek legitimek nyilvánvalóan, hiszen ezek konstituálnak különböző egyéb más szervezetet, ami legitimnek tekinthető.

Egy biztos, hogy a régiók felkészültsége olyan fontos kérdés és olyan közös feladat, amire az elkövetkezendő időszakban óriási nagy figyelmet kell fordítanunk, hiszen a II. nemzeti fejlesztési terv, az önálló regionális programok lebonyolításának talpkövét jelentik a régiók, és ez egy közös feladat, közös munka.

(0.10)

Szeretném megköszönni a vitában elhangzottakat, a kapcsolódó módosító indítványokkal gazdagítsuk tovább ezt az anyagot. Magam nyitott vagyok erre, és sok tekintetben tudom zárszóként is azt mondani, hogy a felvetett gondolatok valamiképpen szerepelnek ebben a dokumentumban, úgyhogy hiszek abban, hogy közös platformot tudunk találni a szavazás során, de pláne majd a program közös végrehajtása során, hiszen ez nemcsak a régiók, hanem az egész ország érdekét is szolgálja.

Köszönöm szépen a véleményeket. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)