Felszólalás adatai

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 67. pontban szereplő költségvetési bizottsági javaslatról szeretnék szólni nagyon röviden; nevezetesen arról, hogy a bizottság javasolja, az adózás rendjéről szóló törvény módosuljon. Azért szeretnék erről szólni, mert 1998-ban meglehetősen sok kritika érte sok helyen, itt a Házban és másutt is, hogy hány alkalommal módosult az adótörvény az előző négy évben. Azt gondolom, most érdemes szóvá tenni azt, hogy a kormány oly büszkén hangoztatott nagyszerű törvény-előkészítési munkájának eredményeképpen lényegében még szinte kihirdetésre sem került a törvény, amikor a költségvetési bizottsághoz már hozták azt a javaslatot, hogy az adózás rendjéről szóló törvényt bizony módosítani kellene, mert egy elég lényeges momentum maradt ki a törvényből. Ezt nyilvánvalóan észre kellett volna venni egy normális, kellően körültekintő előkészítés során.

Ezt csak annak példájaként szeretném felhozni, hogy amikor ilyen mennyiségi számokkal vagdalóznak néhányszor képviselők, akkor lám-lám, az a képviselőtársunk, aki annak idején leginkább mondta ezt a kérdést, most a Pénzügyminisztérium politikai államtitkáraként mégsem tudott kellő súlyú, kellő szakmai tartalmú előkészítést elérni, hiszen csak így kerülhetett sor arra, hogy immáron a kihirdetést követően néhány nappal rögtön módosítani kell az adózás rendjéről szóló törvényt.

A másik módosító indítvány, amellyel kapcsolatban szeretném a véleményemet elmondani, a 22/3. szám alatt jelenik meg.

(15.20)

Nevezetesen: rendkívül érdekes módon, úgy is mondhatnám, hogy kreatív módon, az ellenzék által többször hangoztatott és javasolt kiegészítő családi pótlék intézményét a kormánytöbbség olyan célra veszi el vagy foglalja le mint kategóriát, ami nem az ellenzék által javasolt tartalmat jelenti, hanem egy eddig alkalmazott, rendszeres gyermekvédelmi támogatás kategóriát nevez át, keresztel át kiegészítő családi pótlékká. Úgy tesz, mintha adna, úgy láttatja, mintha érdemben adna kiegészítő családi pótlékot, miközben nem ez történik. Csak az történik, hogy az 1997-ben meghozott törvény alapján, a '98 óta rendszeresen folyósított gyermekvédelmi támogatás immár nem gyermekvédelmi támogatás jogcímen fog a rászorultakhoz kerülni, hanem kiegészítő családi pótlék formájában.

Sajnos ezzel két dolgot ér el: egyrészt összekavar fogalmakat és nem ad több pénzt, másrészt bizonyos mértékben egy szóhasználatot, amit az ellenzéki pártok világos tartalmú szóhasználatként fogalmaztak meg az elmúlt egy évben - hiszen az előző évi költségvetés vitájában az SZDSZ-nél született ilyen javaslat, s most, ebben az évben az SZDSZ-nél és az MSZP-nél is született ilyen javaslat -, hogy úgy mondjam, a kormány a mostani döntéssel elinflál vagy devalvál. Ugyanis egy nyilvánvalóan más célra megfogalmazott szóhasználatot immár úgy foglal le és úgy folyósít majd ezen a jogcímen pénzt az önkormányzat - mert nem a kormány fogja ezt a pénzt folyósítani -, nem úgy, amilyen módon születtek erre ellenzéki javaslatok, hanem a kormány az eddig is folyósított összeget próbálja ezek után ilyen címen adni.

Végezetül a 32/1. ajánlási pontról szeretnék szólni. Erről is csak annyiban, hogy megélhettük a Házban, megélhettük a sajtó nyilvánossága előtt azokat a hurrájelentéseket, amelyek arról szóltak, hogy bizony 3 százalékkal magasabb nyugdíjemelésre fog sor kerülni. Nagyon fontos lenne, hogy mindenki számára világos legyen: ez a 3 százalék még nem éri el azt a mértéket, amely mérték az érvényes szabályok szerint, reális bérnövekedési és reális inflációs mértékekkel számolva, megilletné a nyugdíjasokat. Ebből következően szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kormány javaslata, már a kormánytöbbség által is megszavazott javaslat jelen pillanatban nem tart ott, amit egyébként az immár a pénzügyminiszter által is megerősített, közel 10 százalékos mértékű 2000. évi infláció, illetve a bérnövekedés megalapozna és szükségessé tenne. Éppen ezért javaslom, hogy számoljanak még tovább, nézzék meg még azokat a számokat, amelyek alapján nem a 10,3 százalék a reális mérték, hanem az ettől lényegesen nagyobb.

Én számháborúba nem kívánok belemenni. Egy biztos: az elfogadott javaslat nem felel meg az érvényben lévő magyar törvényeknek. És miután már Járai miniszter úr is 9,5 százalék fölöttire tette az infláció mértékét, javaslom, hogy módosítsanak azokon a számokon, amelyek jelen pillanatban be vannak terjesztve, különben törvénytelen lesz az eljárás, illetve a mértékmeghatározás.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)