Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, Fodor Gábor miniszter úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gusztos Péter frakcióvezető-helyettes úr, Szabad Demokraták Szövetsége: "Egy Nobel-díj üzenete" címmel. Öné a szó, frakcióvezető-helyettes úr.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az éghajlat-változási kormányközi testület és Al Gore volt amerikai alelnök, környezetvédő aktivista kapták megosztva a 2007-es Nobel-békedíjat.

A klímaváltozás egy megosztó téma. Ismerünk köztiszteletben álló szkeptikusokat, mint amilyen például a volt cseh államfő, Václav Klaus, aki úgy érvel, hogy a katasztrófajóslatoktól nem szabad megijednünk, az embereket hagyni kell úgy élni, ahogy szeretnének, beavatkozás nélkül. És ismerünk köztiszteletben álló, népszerű klímaváltozás-hívőket is, mint például a most díjazott Al Gore, aki azt mondja, hogy akár egy évtizeden belül is olyan fordulóponthoz érkezhet a világ, amikor a klímaváltozás visszafordíthatatlan lehet.

Talán minden parlamenti képviselőhöz eljutott már Al Gore "Kellemetlen igazság" című könyve, amelyben a volt amerikai alelnök azt mondja, hogy a klímaváltozás válságot jelent, de ez a válság lehetőséget is jelent, hiszen ez a válság erkölcsi és szellemi kihívás elé állítja a politikát és az embereket, az emberiséget úgy általában. Én magam liberális politikusként azt gondolom, egy olyan kérdéssel állunk szemben, ami talán azért a legérdekesebb, mert azt mutatja meg, hogy a politikának, a kormányzatnak, a parlamentnek nagyon komoly döntési lehetőségei vannak, nagyon komoly eszközök vannak a kezében, és a történet másik oldalán ott van az egyes ember a mindennapokban, akinek az életében szintén nagyon fontos döntések vannak a kezében ebben a kérdésben.

Ha azt a kérdést teszem fel magamnak liberális politikusként, hogy létezik-e a klímaváltozás mint olyan, és igényel-e cselekvést, akkor van rá egy könnyebb és van rá egy nehezebb válaszom. A könnyű válasz valahogy úgy hangzik, hogy liberális politikusként, az egyéni szabadság híveként a szkeptikusok oldalára kellene állnom, hiszen a felmelegedésre adott válaszok többsége mind állami, kormányzati beavatkozást sürget távoli és bizonytalan célok érdekében. Márpedig a szabadpiac hívei azt mondják erre, hogy nem ez a jó megoldás, és nem feltétlenül tudják üdvözölni a korlátozó beavatkozásokat. Ez volna a könnyű, de meggyőződésem szerint a kevésbé jó, vagy mondjuk ki, a rossz válasz.

A nehezebb, de számomra jóval elfogadhatóbb válasz az, hogy kihívás előtt állunk, meg kell találnunk azokat az új technikákat, technológiákat, gyakorlatokat, ösztönzőrendszereket, amelyekkel útját lehet állni a felmelegedésnek, és összeegyeztethetők a szabadságról alkotott nézeteinkkel. Ezek nagyon fontos dilemmák, és azt gondolom, hogy nemcsak a liberális politikusok dilemmái, hiszen valamennyi modern demokrata számára alapvető fontosságú a vállalkozás, a piac, a mindennapi élet szabadsága, és mindeközben döntéshozóként olyan motiváló, illetve szankcionáló eszközrendszereket kell kialakítanunk, amelyek hatékonyan képesek fellépni ebben az ügyben. Ezek a fellépéshez szükséges eszközök kéznél vannak. A zöldtechnológiák nemhogy ártanak a gazdaságnak, hanem ellenkezőleg, versenyképessé tesznek minket. Az energiatakarékosság sem egy egyszerű zöldábránd, hanem a polgárok háztartásaiban, az emberek mindennapjaiban és számláin megjelenő valóság, tegyük hozzá, kisebb költségek valósága. Rendelkezésünkre állnak tehát könnyebb és nehezebb, jobb és rosszabb válaszok, megoldások. A legrosszabb válasznak azonban a hallgatást, a semmittevést tartjuk.

Amikor azt mondtam, hogy megosztó téma a klímaváltozás, néhány nemzetközi példát említettem, mert őszintén szólva nehéz a magyarországi pártok, a magyarországi vezető politikusok megszólalásai között a klímaváltozással kapcsolatos határozott, elkötelezett álláspontokat találni. Mintha ez a téma - ellentétben a nyugat-európai, az észak-amerikai meg más nemzetközi példákkal - nem lenne igazán asztalon a magyar politikában, mintha csak most kezdene bekerülni a magyar politikai közbeszédbe. Ha a nyugati országok politikai vitáit, választási kampányait nézzük, azt kell tapasztalnunk, hogy az Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban, Nagy-Britanniában, a skandináv országokban a politikai közbeszéd, a választási kampányok egyik legfontosabb témájává vált az elmúlt néhány évben ez a kérdés. Nálunk még mindig csak marginális témaként jelenik meg.

Azt javaslom tisztelt képviselőtársaimnak, hogy kezdjük meg érdemben ezt a párbeszédet itt Magyarországon is, tegyük az asztalra ezt a témát, és váljon a környezetvédelem ügye, úgy általában a klímaváltozás kérdése a hazai politikai közbeszédben is kiemelt fontosságú témává. Az SZDSZ partner ebben.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, Gusztos Péter frakcióvezető-helyettes úr. A kormány nevében Fodor Gábor miniszter úr kíván szólni. Öné a szó, miniszter úr.

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Engedje meg, hogy hadd köszönjem meg, hogy szóba hozta ezt a kérdést itt a parlament előtt, mert szintén egy nagyon fontos ügyre irányította rá a figyelmet.

(8.40)

Hadd kezdjem rögtön azzal, hogy Al Gore volt amerikai alelnök Nobel-díjával kapcsolatban érdemes megemlíteni azt, hogy ez a díj megosztottan született. Egyfelől megkapta a volt amerikai alelnök és egykori amerikai elnökjelölt, akinek egyébként kiváló teljesítménye előtt tényleg a világ - azt kell mondanom - csodálattal adózik, mert a könyvön kívül film formájában is látjuk mindezt. Elkötelezett híve Al Gore a klímaváltozás elleni harcnak, nagyon-nagyon sok emberhez eljut az ő üzenete. Ezért szerintem a legnagyobb tiszteletünket kell kifejezni az ő irányába, hiszen kiváló emberről van szó, aki elkötelezetten harcol fontos értékek mellett hosszú évek óta.

Hadd említsem meg vele kapcsolatban zárójelben, hogy több mint két héttel ezelőtt New Yorkban az ENSZ-közgyűlésen volt alkalmam vele találkozni, és a beszélgetés alkalmával meghívtam Magyarországra, úgyhogy nagyon remélem, hogy sikerül ezt a találkozót megszervezni, így nagyon sokan az érdeklődők közül Magyarországon is néhány hónap múlva személyesen is tudnak vele találkozni.

De mint említettem, ez a díj megosztva született, és a másik díjazott az ENSZ éghajlat-változási kormányközi bizottsága volt. Ennek az ENSZ-bizottságnak - nem árt tudni - Magyarország is részese, Magyarországon belül pedig a Környezetvédelmi Minisztérium, hiszen nagyon sokan, kormányzati szervek és civil szervezetek vesznek részt ennek a bizottságnak a munkájában. Ez a díj egyébként egyértelműen felhívja a figyelmet a klímaváltozás fontosságára, amiről a frakcióvezető-helyettes úr is beszélt. Amikor Gusztos Péter szóba hozta ezeket a kérdéseket, azt gondolom, nálam személy szerint mindenképpen nyitott kapukat döngetett, de ahogy így körbenézek a patkóban, nagyon sok képviselő úrnál és hölgynél is talán, mert tudom, hogy sokakban megvan az a személyes meggyőződés, hogy ma ezt a kérdést a magyar társadalom és a világ egyik legfontosabb ügyének tekintik.

És bizony, amikor a képviselő úr azt mondja, hogy marginális ez a kérdés ma még a politikában, akkor ebben igazság van az elmúlt évekre visszatekintve, de mára nézve már más a helyzet, ma már ez nem marginális kérdés. Ahogy a képviselő úr is nagyon pontosan megfogalmazta, ma ez első számú politikai ügy, belpolitikailag is szerte a világban, és Magyarországon is egyre inkább első számú politikai üggyé kezd válni, szemben az elmúlt évekkel. Míg elképzelhetetlen egy amerikai elnökválasztási kampány anélkül - majd nézzük meg most, hiszen ebbe az irányba megyünk, most lesz amerikai elnökválasztás -, hogy ez ne legyen első számú politikai ügy, úgy egy francia elnökválasztási kampány is elképzelhetetlen volt anélkül, hogy ez ne legyen első számú politikai ügy.

Magyarországon egyébként a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy minden második ember gondolja azt, hogy a klímaváltozás már Magyarországon is elkezdődött; ez egy friss adat, amiből most idézek. Tíz emberből nyolc Magyarországon saját tapasztalatából is érzi, hogy megváltozott az időjárás, szintén ugyanennyien az eddigiekhez képest gyakoribb és nagyobb árvizekre számítanak például. Ezek az adatok mind azt mutatják - szemben, mondjuk, a három évvel ezelőtti helyzettel -, hogy Magyarországra is áttört ez a probléma. Ma Magyarországon is ez első számú politikai ügy. Amikor megkérdezték nemrég egy közvélemény-kutatásban, hogy ha az emberek közvetlenül dönthetnének arról, hogy a magyar költségvetés mire adjon jelentősebb pénzt - megkérdezték tőlük, hogy egészségügyre, oktatásra, óvodai fejlesztésre, honvédelem vagy környezetvédelemre -, a környezetvédelmet jelölték meg legtöbben első számú célként, tehát az ügy áttört, ma a környezetvédelem politikai ügy, szemben a néhány évvel ezelőtti helyzettel, és ehhez a klímaváltozás is hozzájárult, a klímaváltozás fontossága, jelentősége, súlyossága. Az emberiségnek szembe kell azzal nézni, hogy ha megvan benne a felelősség aziránt, hogy milyen világot akar átadni a gyermekeinek és az unokáinak, akkor úgy kell élnie ma, hogy a ma meghozott döntéseit ennek a felelősségnek a jegyében hozza meg, hogy amikor majd odaáll az utódai elé és el kell számolnia, megkérdezik tőle a gyerekei és az unokái, hogy: és te megtettél-e mindent azért, hogy én egy tisztességes emberi és élhető világban éljek, akkor felemelt fejjel azt mondhassa, hogy igen, igyekeztem a magam módján mindent megtenni.

Ez a felelősség ma már ott bujkál minden emberben, Magyarországon is egyre inkább megjelenik, ezért azt gondolom, hogy a kormánynak is az a dolga, a Környezetvédelmi Minisztérium részéről nekünk is az a dolgunk, hogy ezen fáradozzunk, ezért dolgozunk azon, hogy egyfajta alkotmányozását végezzük el a környezetvédelemnek. Most, az elmúlt hónapokban kezdtük ezt a munkát klímaváltozási stratégiával, fenntartható fejlődési stratégiával, energiastratégiával és energiahatékonysági stratégiával, ez a zöldalkotmányozás. Ezért törekszünk arra, hogy például a zöldközbeszerzés megerősítésével tegyük világossá azt, hogy hogyan kell példát mutatni abban, hogy a környezettudatos gondolkodásmódot a hétköznapokban is megjelenítsük, és bizony az adórendszer zöldítése is egy ilyen célkitűzés lesz, amit remélem, jövőre el is tudunk végezni.

Ezért még egyszer megköszönve a frakcióvezető-helyettes úrnak, úgy gondolom, a mostani Nobel-díj az emberiség egyik legfontosabb problémájára hívta fel a figyelmet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)