Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Az Országgyűlés nyári rendkívüli ülésszakának 6. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Podolák György és Németh Zsolt jegyzők lesznek a segítségemre. Kérem a képviselő hölgyeket és urakat, ne feledkezzenek meg a képviselői kártyáik kártyaolvasó berendezésben való elhelyezéséről.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy a hétfői napon döntött az Országgyűlés arról, hogy a mai ülésnapunkon nem kerül sor a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény módosításáról szóló T/296. számú és az ugyanezen címen benyújtott T/297. számú előterjesztések együttes általános vitájának megkezdésére.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Önök az előterjesztést T/235. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig T/235/1. számon kapták kézhez.

Most megadom a szót Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben. Öné a szó, miniszter úr, parancsoljon!

DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Közös célunk, a kisebb létszámú Országgyűlés megteremtése elérhető közelségbe került. A kormány által benyújtott törvényjavaslat az e cél eléréséhez szükséges választási rendszernek ad keretet, megteremti annak feltételeit, hogy 2010-ben a választópolgárok már a 298 fős Országgyűlés tagjait választhassák meg.

Tisztelt Ház! Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény a jogállami forradalom fontos állomása volt. Megteremtette a szabad többpárti választások jogi feltételeit, most már az ötödik kormányzati ciklusban is biztosítani tudja az ország számára a stabil kormányzáshoz szükséges parlamenti összetételt. A törvény sikerrel töltötte be történelmi küldetését. Úgy tudta ezt a stabilitást biztosítani, hogy a jelentős választói támogatással rendelkező pártok a rájuk leadott szavazatok arányához közelítő parlamenti képviselethez jutottak.

A hatályos törvényben foglalt választási rendszer keretei között ugyanakkor érdemi létszámcsökkentés nem kivitelezhető. A területi listák legtöbbjében már ma is olyan kevés mandátumot lehet szerezni, hogy még a kétharmados kedvezménnyel számolva is az 5 százalékos explicit küszöbnél lényegesen magasabb implicit küszöb kerül a rendszerbe. Ez a választási rendszernek az arányosságot szolgáló egyik részét már ma is kevéssé teszi hatékonnyá. A területi listás mandátumok számának csökkentése nem lehet tehát megoldás, hiszen jelentősen erősítené a választási rendszer aránytalanságát. A javaslatnak nemcsak a kisebb létszámú Országgyűlés megvalósítása a célja, de az is, hogy az új választási rendszer a választói akarat pontosabb leképeződésére legyen alkalmas.

Tisztelt Országgyűlés! Hatályos választási rendszerünk a német választási rendszer inspirációjára született. A törvényjavaslat az arányosság érdekében a Németországban évtizedek óta bevált választási rendszert mintának tekinti. A szabályozás fenntartja a korábbi kétszavazatos konstrukciót. A választópolgárok mind az egyéni választókerület jelöltjeire, mind pedig a pártok országos listáira szavazhatnak, azonban a mandátumok kiosztása elsősorban a listás szavazatok alapján arányosan történne. A javaslat biztosítani kívánja, hogy a választókerületek a demográfiai változásokhoz igazodjanak, ne fordulhasson elő, hogy a legkisebb és a legnagyobb választókerület nagysága között a kétszerest elérő különbség alakuljon ki. Ezért a választókerületek területének pontos kijelölésére a kormánynak ad felhatalmazást. Garanciális rendelkezésként, a választási földrajz elkerülése érdekében azt is rögzíti ugyanakkor, hogy egy megyén belül az egyes választókerületek a választópolgárok átlagos számától legfeljebb 20 százalékkal térhetnek el.

Mint azt korábban kifejtettem, a mandátumkiosztás arányosságát a csökkentett képviselőszámnál a megyei, illetve fővárosi listákkal már nem lehet biztosítani, ezért a javaslat azokat az országos listával váltja fel. Az ezen országos listára leadott szavazatok alapján kell arányosan szétosztani az 5 százalékos küszöböt elért pártok között a mandátumokat, de az egyes pártok által így megszerzett képviselői helyek számából le kell vonni az egyéni választókerületben az adott párt által megszerzett mandátumok számát, és csak a fennmaradó helyeket töltheti be a listájáról a párt. Abban az esetben azonban, ha egy párt több egyéni választókerületben győzedelmeskedik, mint amennyi neki a listás szavazatok alapján járna, a győztes egyéni jelöltek a 298 főn túl is mandátumhoz fognak jutni, így az Országgyűlés tagjainak száma a 298-at meghaladhatja. Az egyéni választókerületi jelölés tekintetében a javaslat nem változtat a hatályos szabályozáson, az országos lista állításához pedig 35 egyéni képviselő jelölését írja elő.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat a benne foglalt választási rendszer logikájának megfelelően egyfordulós választással számol. Ez a megoldás egyrészt lehetővé teszi a választási költségek radikális csökkentését, másfelől pedig lerövidíti a választással óhatatlanul együtt járó átmeneti kormányzati időszakot. A választás egyfordulóssá tétele ugyanakkor nem járna együtt a pártok blokkosodásával, mert az arányos országos listán kiosztott mandátumok miatt a pártoknak nem szükséges már a választások előtt szövetséget kötniük egymással és közös jelölteket állítaniuk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A javasolt választási rendszer és a kisebb Országgyűlés a költségek érdemi csökkentésével, a bizonytalan választási időszak lerövidülésével jár, biztosítja ugyanakkor a választói akarat fokozottabb érvényesülését is.

Kérem, hogy a törvényjavaslat elfogadását szavazatukkal is támogassák. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(9.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Szabó Éva képviselő asszonynak, az emberi jogi bizottság előadójának, 3 perces időkeretben.

Öné a szó, képviselő asszony.

DR. SZABÓ ÉVA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslatot megvitatta, és a bizottság tagjainak többsége egyetértett azzal a véleménnyel, hogy a javaslatban megfogalmazott két fő célkitűzés - a kisebb létszámú Országgyűlés működtetése, valamint az egyfordulós választási rendszer - időszerű, praktikus és pénzügyi értelemben is hasznos cél.

Az időszerűséget, úgy gondolom, nem szükséges indokolni, hisz valamennyi parlamenti párt körében felmerült már a változtatás gondolata. A praktikusságot jelzi, hogy a javaslat a létszámcsökkentést az arányosság követelményeinek figyelembevételével, a területi képviseleti elv jelentős csorbítása nélkül valósítja meg. Ennél nagyobb arányú létszámcsökkentés nagy valószínűséggel ez utóbbi elvet már sértené.

A pénzügyi értelemben vett hasznossághoz sem fér kétség, hisz mind a kisebb létszámú Országgyűlés működtetése, mind a második forduló elmaradása jelentős költségmegtakarítást eredményez. Ez utóbbinál engedjenek meg nekem egy személyes megjegyzést.

A második forduló elmaradása nemcsak anyagi értelemben vett megtakarítást eredményez. Megtakaríthatunk mindannyiunk számára - a választók, a jelöltek, a pártok számára - két hét értelmetlen feszültséget, idegeskedést, időnként gyűlölködést. Hisz mindannyian tudjuk, hogy a két forduló közötti időszak már nem a politikai pártok programjának egészséges versengéséről szól, hanem a választók időnként zaklatásig fajuló toborzásáról válogatott - még inkább válogatatlan - eszközökkel. Mindezek alapján a bizottságban megfogalmazódott a remény arra vonatkozóan, hogy ebben a kérdésben remélhetőleg konszenzus teremtődhet a jobboldali és a baloldali képviselők között. Hisz azt a célt, amit a javaslat megfogalmaz, valószínűleg mindkettőt a választók is méltányolnák. Nekünk pedig, képviselőknek, kötelességünk pártállástól függetlenül a választók akaratának képviselete. És a képviselet nemcsak jogokat keletkeztet, hanem kötelezettséget is ró ránk.

Tisztelt Ház! A bizottság többsége - 10:9 arányban - a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság jelezte, hogy nem kíván előadót állítani.

Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Legelőször megadom a szót Wiener György képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Jelentős fordulat következett be a választási rendszer reformjára irányuló törekvésekben, melyek szorosan összekapcsolódtak a kisebb parlament létrehozását célzó politikai szándékokkal. Hosszú éveken keresztül csupán hatpárti, hétpárti, négypárti tárgyalások folytak ebben a tárgykörben, ám nem került a parlament elé törvényjavaslat, melyről a plenáris ülésen is vitatkozhatunk.

Amikor 1989-ben a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások eredményeként megszületett a lényegében változatlan formában ma is hatályos választási törvény, akkor a megállapodás részesei közül számosan azt feltételezték, hogy egy egyetlen választást szolgáló törvény születik. Felmerült az akkori viták során az, hogy rendkívül magas a parlament létszáma, hiszen az utolsó állampárti parlamentben 387 képviselő ült, míg a kerekasztal-megegyezés eredményeképpen egy 374 fős parlament jött volna létre. Az akkori viták eredményeként végül is ez a 374 fős létszám 386-ra emelkedett, s létrejött egy olyan választási szisztéma, amely a görög után Európában talán a legbonyolultabb.

Ha megvizsgáljuk azt, hogy a tudomány milyen kritériumokat állít fel egy választási rendszerrel szemben, akkor megállapíthatjuk, hogy a ma hatályos választási szisztéma megfelel ugyan egyes követelményeknek, kritériumoknak, azonban meghatározó jelentőségű szempontokat már nem elégít ki.

Melyek ezek az alapvető követelmények? Az egyik követelmény az, hogy a képviselet elve érvényesüljön, vagyis a választói akarat megfelelően jusson kifejezésre. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy a szavazat- és a mandátumarányok viszonylag közel álljanak egymáshoz, vagy ahogy a tudomány fogalmaz, ne legyen jelentős a választási rendszer torzításának a foka.

A magyar választási rendszer 1990-ben és 1994-ben több mint 20 százalékos torzítást eredményezett, és még 2006-ban is ennek a torzításnak a mértéke 6,5 százalék volt. Jelenleg a magyar választási rendszer a mérsékelten arányos szisztémák közé tartozik, azonban van hajlama arra, hogy az aránytalan rendszerek közé tartozzon, miként ez történt 1994-ben és 1998-ban is részben, nem beszélve az első választásról, 1990-ről.

Ha azt nézzük, hogy melyik a második követelmény, azt tapasztaljuk, hogy ezt kielégíti a ma hatályos választási rendszer, hiszen biztosítja az úgynevezett hatékonysági és koncentrációs kritériumot, azaz viszonylag kevés számú pártot enged be a parlamentbe, ám még ez az erőteljesen torzító rendszer sem garantálja azt, hogy ne jöjjenek létre koalíciók. 1990-től kezdődően valamennyi magyar kormány koalíciós volt, és a parlamenti matematika szerint csupán 1994-ben alakulhatott volna egypárti kormány. A patthelyzet kialakulását pedig a ma hatályos szisztéma sem tudja igazán megakadályozni.

A harmadik követelmény az úgynevezett részvétel elve, ami tulajdonképpen azt jelenti - szemben a nevével -, hogy egyéni jelöltekre is lehet szavazni. Ezt a követelményt messzemenően kielégíti a ma hatályos választási rendszerünk.

A következő követelmény az átláthatóság, az egyszerűség. Ez az, aminek a legkevésbé felel meg ez az Európában szinte kizárólagosan Görögországban tapasztalható bonyolult rendszer melletti második legbonyolultabb és legkevésbé átlátható, legkevésbé transzparens szisztéma. A töredékszavazatok következtében olyan szisztéma, olyan rendszer működik, amelynek a megértése, átlátása még egyetemi jogi oktatók számára sem jelent mindig könnyű feladatot.

(9.20)

S végezetül meg kell felelnie minden választási szisztémának, a legitimáció szempontjának is. Ez mit jelent? Ez egyfelől azt jelenti, hogy a választási rendszert fogadja el a társadalom túlnyomó többsége, másfelől pedig azt, hogy megfelelő számú szavazat álljon az egyes képviselői mandátumok mögött.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A most előterjesztett javaslat mindenekelőtt - mint erre a miniszter úr is utalt expozéjában - a képviselet elvét kívánja kielégíteni, mégpedig azt, hogy a választói akarat érvényesüljön, a választói akarat ne torzításokkal jelenjen meg a parlamentben, hanem valóban a pártok olyan támogatottsággal bírjanak a Házban is, mint amilyennel a társadalomban. De megfelel a szisztéma a hatékonyság és koncentráció kritériumának is, hiszen megmarad az 5 százalékos küszöbhatár, melynek alapvető célja az, hogy megakadályozza a parlament fragmentáltságát.

Megfelel ez a szisztéma az úgynevezett részvételi követelményeknek is. A német modellnek, a német megoldásnak az a legnagyobb előnye a nemzetközi szakirodalom szerint, hogy egy úgynevezett megszemélyesített, arányos képviseletet biztosít, tehát egyszerre teszi lehetővé azt, hogy a választópolgárok az egyéni választókerületekben jelöltekre szavazzanak, és egyszerre teszi lehetővé azt, hogy ennek ellenére a szisztéma ne torzítson. Természetesen ez a rendszer egyszerűbb, mint a ma hatályos, bár nem annyira közérthető, mint, mondjuk, az angol vagy a francia megoldás.

Komoly viták merülnek fel a legitimációval kapcsolatban. Ellenzéki képviselőtársaink azt állítják, hogy az egyfordulós rendszer nem felel meg az igazi legitimációs követelménynek, hiszen lehetővé teszi azt, hogy ne csak a szavazatok abszolút, hanem relatív többségével is mandátumot lehessen szerezni. Azonban a magyar kétfordulós rendszernek az a sajátossága, hogy a második fordulóban elvben három, négy, sőt matematikailag az sem kizárt, hogy öt vagy hat jelölt induljon - a gyakorlat persze ettől eltér -, ennek következtében a második fordulóban sem garantált az abszolút többség. Ezen túlmenően a tényleges legitimációs fok nemcsak attól függ, hogy hány fordulós egy választási rendszer, hanem attól is, hogy milyen a részvételi arány. 1990-ben, amikor a második fordulóban az urnánál csupán a választójogosultak 45 százaléka jelent meg, sokkal kisebb szavazataránnyal lehetett mandátumot szerezni, mint egy magasabb részvétel esetén az első fordulóban, mondjuk, 2002-ben vagy 2006-ban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvető követelmény tehát az, hogy a választói akarat megfelelően érvényesüljön. Alapvető követelmény az is, hogy a rendszer átlátható legyen, és természetesen olyan szisztémát kell választanunk, mely lehetővé teszi a parlamenti létszám csökkentését. A társadalomban van egy jelentős mérvű elvárás ezzel kapcsolatban, és ez nemcsak Magyarországra jellemző, hiszen éppen az elmúlt napokban jelentette be az új olasz miniszterelnök, Romano Prodi, hogy 630 fősről 400 fősre kívánják csökkenteni az olasz alsóház képviselőinek a számát.

Felmerülhet egy olyan ellenvetés is a javaslattal szemben, hogy miért nem radikálisabb a létszámcsökkentés, miért nem 250 fős, netán 200 fős a parlament. Azért, mert a vegyes választási rendszer megtartása esetén az egyéni választókerületek létszámát nem lehet egy bizonyos határ alá vinni, mert ha ezt megtesszük, abban az esetben egy adott választókerülethez olyan nagy számú település és annyi választópolgár tartozik, amely már az egyéni körzeti megoldásból származó előnyöket lényegében eltörli, felszámolja.

Természetesen nyitottak lehetnénk elvben egy ennél jóval jelentősebb csökkentésre is, ebben az esetben azonban a vegyes választási rendszerrel fel kellene hagynunk. Ha az lenne a cél, hogy 200 vagy 220 fős vagy netán ennél is alacsonyabb, mondjuk, 193 fős legyen a parlament, abban az esetben az igazi megoldást már csak a tiszta listás rendszer jelenthetné, ebben az esetben ugyanis a torzító hatások, melyek az egyéni körzeti megoldásból származnak, eltűnnének. És természetesen a mostani megoldásnak is döntő előnye az, hogy az egyéni választókerületekben is a mandátumok megoszlása a listás arányok alapján történik, és ha netán valamely párt az egyéni választókerületekben több mandátumot szerez, mint amennyi a listás szavazás alapján neki jutna, abban az esetben többletmandátum keletkezik, de ennek a többletmandátumszámnak a nagyságát nem szabad eltúlozni. Ellenzéki képviselőtársaink szerint akár 320-340 fősre is felemelkedhetne a parlamenti létszám. Ez a megközelítés teljesen téves. A német választási rendszerben például 2005-ben 598 fős parlament mellett csak 16 többletmandátum keletkezett, de voltak olyan évek, hogy egy sem.

Tisztelt Ház! Javaslom, hogy az Országgyűlés fogadja el a benyújtott törvényjavaslatot, és ezáltal tegyen eleget az általam és a miniszter úr által felsorolt kritériumoknak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Balsai István képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoport vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BALSAI ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Valóban, csaknem tíz esztendeje folyik már a választójogi rendszer megreformálásáról szóló vita, amely - ahogy azt Wiener képviselő úr is mondta - az utóbbi években összekapcsolódott, szinte kizárólagossá vált a "kisebb parlamentet" jelszóval. Ma már úgy tűnik, mintha kizárólag az országgyűlési képviselők létszáma akadályozná a színvonalas törvényhozói munkát, és minden politikai párt igyekszik előre megnyugtatni a reménybeli választóit, hogy most már aztán igazán nekilátunk a radikális csökkentésnek. Azt nagyon halkan és zárójelben jegyzem meg, hogy meggyőződésem szerint egyáltalán nem a törvényhozási létszám akadályozza a színvonalas parlamenti munkát, mert ha ez így lenne, akár a Bundestagban, akár a francia nemzetgyűlésben vagy az Egyesült Államok kongresszusának képviselőházában bizony nagyon gyenge munka folyna, lévén, az ottani képviselői létszám többszöröse a miénknek, és akkor még nem beszéltünk a mindenütt meglévő második kamaráról.

Nos, ami minket, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetséget illeti, már nagyon régen világossá tettük álláspontunkat, igen, mi valóban elszántuk magunkat arra - ha a többi párt is komolyan gondolja -, hogy határozzuk meg az országgyűlési képviselők számát 200 főben, rögzítsük ezt a számot az alkotmányban, és megfelelő időt hagyva dolgozzuk ki közösen az ehhez a létszámhoz igazodó választójogi törvényt. Ezt az álláspontot nemcsak a hosszabb idő óta folyó egyeztetéseken hangoztattuk, de be is nyújtottuk önöknek néhány nappal ezelőtt, és azt gondoltuk, hogy a tisztelt kormánypárti képviselő hölgyek és urak hajlandóak is lennének ezt megvitatni. Sajnos, önök ezt a javaslatot nem támogatják, ezért tényleg fel kell tenni a kérdést, valóban akarják-e a kisebb és olcsóbb parlament kialakítását, vagy valami más cél vezeti az előterjesztőt.

Szerintem önök ugyanis valójában nem a parlament létszámának jelentős csökkentésében érdekeltek, csak abban, hogy a tizenhat éve hatályos választási rendszert a maguk érdekeinek megfelelően átalakítsák, és mellesleg valamelyest csökkentsék is a képviselők számát mintegy 300 főre. Azért mondom a "mintegy" számot, mert bár a javaslat 298 főről szól, a javaslat elfogadása esetén, mint hallottuk, akár 320-330 képviselővel is lehetne számolni a listán részesedés feletti egyéni mandátumtöbbletek esetén, mint az történik rendszeresen Németországban.

Önök azt akarják egyébként, hogy a javaslatuk nyilvánvaló elutasítása esetén elmondhassák, lám-lám, a Fidesz nem hajlandó semmi kompromisszumra, mereven elzárkóznak az úgynevezett államreformoktól. Önök azt is akarják mellesleg, hogy az ország közvéleményének figyelmét eltereljék a súlyos gazdasági helyzetről, az égbekiáltó költségvetési hiányról, a forint megroggyanásáról, az infláció felgyorsulásáról, az egekbe szökött energiaárakról, az adóprésről és az újabb és újabb adók bevezetéséről, a több tízezres elbocsátásokról. Önök azt akarják, hogy a magyar választók, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, tisztelt miniszter úr, az önök választói, akiket példátlan módon becsaptak választási ígérgetéseikkel, majd ennek letagadásával, megint a Fideszben lássák a mindent elutasító negatív kerékkötőt.

Nem, tisztelt miniszter úr, most ezzel a törvénnyel nem ez a helyzet. Lássuk csak, miért is nem! Mi legalább tíz éve megmondtuk, hogy a választási rendszerben alapvető változtatást nem látunk indokoltnak. Az országgyűlési választásokkal kapcsolatos törvény tizenhat évvel ezelőtt került kidolgozásra és elfogadásra, ennek alapvető eleme az Országgyűlés tagjainak lehetséges legnagyobb legitimációval való megválasztása, továbbá a stabil kormányzás biztosítása. Ezért egyáltalán nem értjük, mit jelentsen a javaslatban - amit megismételt a miniszter úr itt a szóbeli expozéban - az a megfogalmazás, hogy a hatályos törvény történelmi küldetését betöltötte, vagyis nincs tovább szükség rá. Miért kellene eltérni ezektől az elvektől? Ki az, aki pálcát tud törni egy alkotmányos törvény felett? Követelik a választók az új választójogi törvényt? Én nem tudok erről. A befektetők esetleg? Erről sem tudok.

(9.30)

A miniszter úr azt javasolja, hogy a választások csak egyfordulósak legyenek. A miniszter úr tehát azt javasolja, hogy az egyéni képviselők úgy szerezzenek mandátumot, hogy az általuk képviselt választók akaratával szemben üljenek be a parlamentbe. Elegendő a relatív többség, mondjuk 35, esetleg 40 százalék, és szemben a többség 65 vagy 60 százalékos akaratával, véleményével már elnyerték a mandátumot. Ön persze mondhatja azt is, hogy ez már működik az önkormányzati választásokon, ahol még részvételi küszöb sincs. Csak emlékeztetem önt is meg mindenkit arra, hogy erre a változtatása az önkormányzatot illetően akkor került sor, amikor önök 72 százalékos parlamenti többséggel rendelkeztek, és az ellenzék tiltakozása ellenére fogadták azt el. Én úgy emlékszem, ki is vonultunk ennek a törvénynek a megszavazásakor.

Önök azt is mondják - hallottuk itt az egyik bizottsági előadótól -, hogy azért is elegendő az egy forduló, mert az sokkal olcsóbb. Valóban? Szeretném mindenki figyelmét felhívni, hogy a jelenleg hatályos törvény szerint is egyfordulós, de megköveteli a parlamenti mandátum birtokosától, hogy legalább a választók felét és egy embert, vagyis a többséget nyerje meg ügyének. Ezt a követelményt adjuk föl?

A két hónappal ezelőtti választásokon mindösszesen 61 választókerületben dőlt el az egyéni mandátum sorsa - (Dr. Wiener György: 66.) lehet, hogy néhány számot tévedek -, és 115 kerületben, tehát a választókerületek kétharmadában kellett második fordulót tartani. Ha ezt a javaslatot vennék alapul, és adaptálnánk az elmúlt választásra, akkor az ország választóinak kétharmadát olyan képviselő képviselné itt a Házban, aki nem kapott egyértelmű felhatalmazást erre. Jó lenne ez? Nem érdemli meg az ország választóinak kétharmada a másodlagos döntési lehetőséget?

Mindannyian tudjuk, hogy a szükség szerint megtartandó második forduló egyáltalán nem fullad érdektelenségbe. Szeretném emlékeztetni Wiener képviselő urat, hogy például 2002-ben nagyon sok helyen többen mentek a második fordulóban, mint az elsőben. Az ön által említett extrém példa ne tévesszen meg senkit! A második fordulóban néhány százalékkal szoktak kevesebben elmenni, mint az elsőben, tehát érdekli a választókat, és élni kívánnak a választójogukkal. Önök ezt szeretnék megszüntetni. Nem hiszem, hogy van társadalmi igény, hogy megszüntessék a választói érdeklődéssel kísért második fordulót.

Azt is tapasztaljuk egyébként választásról választásra - két hónappal ezelőtt is -, hogy számos esetben az első helyezettből második helyezett lesz, a második helyezett pedig az első helyen végez. Hogy ez nagyon drága lenne? Egyáltalán szabad-e a költségeket előtérbe helyezni a legfontosabb alkotmányos intézmény megválasztásánál? Ejnye, miniszter úr!

Mindannyian tudjuk, hogy nem a második forduló drágítja a választási költségeket, hanem a nyakló nélküli és ellenőrizetlen kampánykiadásunk. Volt benne része mindannyiunknak. A miniszter úrnak azt javasolnám, hogy ha valódi szándéka az, hogy csökkentse az állam működésének költségeit, akkor ne a legalapvetőbb alkotmányos jognál, a választójognál kezdje a munkát. Nézzen inkább utána annak, hogyan lehetne végre érvényt szerezni a hatalmasra duzzadt kampányköltségek kordában tartásának! Ahhoz képest a második forduló alkotmányos költsége szerintem töredéke. Mellesleg egyébként ezt a zabolátlanná vált kampánykiadást a választók viselik, legfeljebb nem tudnak róla.

De ne ragadjunk le ennél az egyetlen, de nagyon súlyos kifogásnál! A miniszter úr is tudja, hogy az Alkotmánybíróság ítéletében alkotmányellenesnek tartja azt a hatályos helyzetet, miszerint óriási különbségek vannak a választókerületek lélekszámát illetően a jelenlegi beosztás szerint. Hogyan is kívánja ezt ön orvosolni? Úgy, hogy megengedi a javaslat a kétszeres, vagyis százszázalékos eltérést. Köszönjük szépen az ilyen arányosítást, de ehhez nem tudjuk a nevünket adni. Ha önök komolyan vennék az Alkotmánybíróság döntését, akkor nem engedhetnék meg a kétszeres eltérést. Úgy látszik, nem veszik komolyan az Alkotmánybíróság előírásait sem.

Súlyos hibának és az alkotmány szellemével össze nem férhetőnek tartjuk továbbá azt, hogy a kormány határozná meg továbbra is a választókerületek területét. Miért? Éppen a jelenlegi és az Alkotmánybíróság szerint alkotmányellenes helyzetet az eredményezte, hogy 1990-ben, amikor az Ellenzéki Kerekasztalnak már erre nem volt ráhatása, az akkori kormány döntötte el ezeket az aránytalanságokat. Önök nagyon jól tudják, hogy az ország különböző területein milyen aránytalanságok vannak. Egy rövid példát mondok: Budán két nagy budai kerületnek 118 ezer a lélekszáma, 2 képviselőt küld a parlamentbe; Csepel 70 ezres létszámmal ugyancsak 2 képviselőt küld. Ez csak budapesti példa, de az országban számos ilyen példa van.

Végül szeretnék foglalkozni a javaslat egyik legsúlyosabb problémájával, nevezetesen azzal, hogy a listán elérhető mandátumok száma, illetve az egyéni választókerületben elért mandátumok beszámítása között adódik egy nagy konfliktus, nevezetesen: az a párt, amely jobban szerepel az egyéni kerületekben, büntetésből kevesebb mandátumot tölthet be a listájáról. Minél több egyéni képviselőjét választják meg, annál kevesebb listás politikust küldhet a parlamentbe. E megoldás révén éppen a legjobban szerepelő pártok - tehát azok a pártok, amelyeknek a programját a választók jobban támogatják - a nem egyéni kerületben induló szakpolitikusaikat nem tudnák az Országgyűlésbe juttatni. Ez mindenképpen veszélyeztetné a törvényhozói munka színvonalas ellátását.

Tisztelt Miniszter Úr! Nem fogjuk tudni elfogadni ezt a javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most pedig megadom a szót Fodor Gábor képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vita, amely köztünk folyik, nem új keletű, és jó néhányan, akik ebben a teremben ülünk, tudjuk és ismerjük, hogy a kisebb parlamentről bizony hosszú idők óta egyeztetünk, és hosszú idők óta próbáljuk kicserélni eszméinket egymással.

Miért is kell kisebb parlament? Ezt a kérdést föl kell tenni magunknak, hiszen Balsai István képviselőtársam is, aki előttem szólalt fel, megkérdőjelezte ennek a szándéknak a fontosságát, mondván, hogy nem a kisebb parlamenten, tehát nem a létszámcsökkentésen múlik egy parlament munkájának a minősége. Ez biztosan így van.

De azt is tudjuk, hogy a kisebb parlament az Országgyűlés munkájának a hatékonyabbá tétele szempontjából elfogadható és helyes célkitűzés. Miért gondolhatjuk ezt? Először is azért, mert a magyar parlament az ország lélekszámához viszonyítva valóban aránytalanul nagy. Balsai képviselőtársam hozott példákat, a Bundestag példáját vagy az amerikai képviselőház példáját. Mindannyian tudjuk, ha az amerikai képviselőház és a szenátus példáját is hozzuk, az ottani szenátus és képviselőház együttes létszáma körülbelül kétszer annyi, mint a magyar parlament létszáma. Azt nem gondolja, képviselő úr, hogy 20 millió az Egyesült Államok lélekszáma. (Dr. Balsai István közbeszól.) Tehát ezt is komolyan figyelembe kell vennünk, hogy bizony Magyarország lélekszámához viszonyítva a parlament nagysága jelentősnek tekinthető.

A munkát hogyan lehet hatékonyabbá tenni? Például úgy, hogy ezekben az országokban, amelyeket Balsai képviselő úr hozott példaként, akár Németországban, akár az Egyesült Államokban, tudjuk jól, hogy egy komoly stáb van minden képviselő mögött, lehetőségük van a képviselőknek olyan munkatársak segítségét igénybe venni, akik segítik a képviselői munkájukat. A választók mit várnak egy képviselőtől? Nem az érdekli őket feltétlenül, hogy 380 fő a parlament létszáma vagy 280, nem ez a fő kérdés a választók számára, hanem az, hogy a képviselői munka hatékony és minőségileg színvonalas-e. Ezt pedig úgy tudjuk hatékonnyá és színvonalassá tenni, ha megadjuk azokat a háttérsegítségeket a képviselőknek, amelyekre szükségük van. A magyar parlament évek, évtizedek óta nem tudja ezt megtenni, hozzátenném, mert a rendszerváltás kezdete óta meglévő probléma ez. A rendszerváltás előtti időszakról meg ne beszéljünk, hiszen akkor érdemi parlamenti munka nem folyt. Tehát azóta létező probléma, és többek között anyagi okok miatt nem tudjuk ezt megtenni, nincs rá keret.

Mi, a Szabad Demokraták Szövetsége, a liberális párt részéről, amikor évekkel ezelőtt fölvetettük a kisebb parlament koncepcióját, többek között ebből a felismerésből származott ez a javaslat, hogy amit itt meg tudunk takarítani - ami egy szimbolikus pénzösszeg egyébként a magyar költségvetés összegével összehasonlítva, nem szimbolikus viszont a parlament munkáját tekintve, és a parlament munkáját ilyen módon hatékonyabbá tudjuk tenni -, a felszabaduló költségeket a háttérapparátus megerősítésére tudjuk fordítani, amellyel hatékonyabbá és színvonalasabbá lehet tenni a munkát. Nos, ez a fő oka, ez a fő indoka a kisebb parlamentről szóló javaslatnak.

Megjegyzem, ha a Fidesz valóban azt gondolja, amit Balsai képviselő úr elmondott, hogy valójában ezzel nem tesszük hatékonyabbá a parlamenti munkát, akkor nem értem, hogy miért tesz javaslatot arra vonatkozóan, hogy legyen 200 fős a parlament. Ha nem ez számít, ennek nincs jelentősége, akkor mi értelme van ilyen javaslatokat tenni? Ráadásul azt is mondja a képviselő úr, hogy mindig az volt a Fidesz álláspontja, hogy alapvetően ne változtassuk meg a mostani rendszert. Tisztelt képviselőtársaim és mindenki, aki érdeklődik a vita iránt, ha van, ami alapvetően felrúgja és megbolygatja ezt a mostani rendszert, gyakorlatilag teljes egészében szétzilálja, akkor, mondjuk, az a 200 fős javaslat, mert elképzelhetetlen, hogy a mai rendszer megtartható lenne egy 200 fős parlamenttel. Tehát én ezeket nem tartom igazából olyan érveknek, amelyeknek jelentős súlyuk van, és tényleg meggyőzőek lennének itt a vitában, főleg úgy, hogy régóta ismerjük egymás álláspontját.

(9.40)

Nos, tisztelt képviselőtársaim, beszélt itt már a miniszter úr, és Wiener képviselőtársam is érintette az Alkotmánybíróság döntését, amely egy olyan helyzetet eredményez, hogy eleve hozzá kell nyúlnunk a választókörzetek miatt a választókörzeti beosztáshoz, és emiatt is akut probléma a kisebb parlament ügye. Nem azért, mert most - ahogy az ellenzéki szónokok mondják - figyelemelterelés folyna a kormánypártok részéről. Ugyan, képviselőtársaim! Hát évek óta vitatkozunk erről a kérdésről! Évek óta ülünk le tárgyalni. Amikor a Szabad Demokraták Szövetsége erről hatpárti, bocsánat négypárti tárgyalásokat kezdeményezett - az ember már nem is tudja, hogy mikor volt hatpárti, négypárti, ötpárti, már évekre visszamenőleg annyit tárgyaltunk erről a kérdésről -, legutóbb egy évvel ezelőtt kezdeményeztünk erről tárgyalásokat, hát akkor nehezen vádolhatóak az akkori pártok azzal, hogy arra gondoltak, hogy majd egy év múlva el kellene terelni a figyelmet, amikor erről beszélünk. Szerintem ezek nem a vitához méltó színvonalú érvek.

Itt tényleg olyan érveket kellene összeszednünk, amelyekkel képesek vagyunk egymást meggyőzni arról, hogy mi a jó, és mi a helyes modell. Tovább menve a vitában, azon valóban lehet vitatkozni, hogy az a modell, amit most beterjesztettek a kormánypártok, ez-e a jó, a hasznos, és ezzel egyetértünk-e.

Mi az SZDSZ részéről elindítottuk ezt a vitát egy évvel ezelőtt, amely vita, megjegyzem, jóval hamarabb kezdődött, 1991-ben; csak zárójelben jegyzem meg, a Fidesz annak idején, ahogy Wiener képviselő úr is fel szokta hívni erre a figyelmet, az úgynevezett magyar Moncloa-paktum idején tett egy javaslatot arra, hogy radikálisan csökkentsük a Magyar Országgyűlés létszámát, majd a kilencvenes évek végén is volt egy Fidesz-javaslat erre vonatkozóan. Tehát arról sincs szó, hogy a Fidesz, mondjuk, tizenegynéhány éve azon az állásponton lenne, hogy nem kellene megváltoztatni a mostani rendszert. Dehogynem! Az egyik élharcosa volt ennek.

Miközben ezekről a kérdésekről tárgyalunk, különböző koncepciók kerülnek az asztalra. Amikor az SZDSZ egy éve kezdeményezte a tárgyalásokat, mi egy 250 fős parlamentre tettünk javaslatot. A mi javaslatunk alapvetően a mostani rendszer logikájából indult ki. Mi akkor azt mondtuk, és megjegyzem, az összes többi párt, illetve a pártok többsége elfogadta ezt a javaslatot, hogy azon alapelvekből induljunk ki, hogy legyen kisebb a parlament - mindegyik párt ezt mondja, ma is mindegyik parlamentben ülő párt azt mondja, hogy legyen kisebb a parlament -; legyen arányosabb valamivel, mint a mostani rendszer; és lehetőleg ne forgassa fel radikálisan a kialakult szisztémát, a magyar választójogi rendszert, amely egyébként bebizonyította, hogy jól tud működni, csak bizonyos korrekciókra van szükség az Alkotmánybíróság döntése értelmében, és azon politikai szándék megvalósítása miatt, hogy legyen kisebb a parlament létszáma. Tehát e három alapelvből indultunk ki.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, az előttünk fekvő javaslat megfelel ezeknek az alapelveknek. Mi az SZDSZ részéről duzzoghatnánk nyugodtan, és csapkodhatnánk az asztalt, hogy kérem szépen, ez nem a mi javaslatunk, fel vagyunk háborodva. Az biztos, hogy nem jutunk előre értelmes vitában, nem tudunk kompromisszumot kötni, ha mindenki kétségbeesetten ragaszkodik a maga javaslatához, mert azt gondolja, hogy az ő zsebében lapul a bölcsek köve, a többiek meg mind buták, és nem tudnak semmit, csak hátsó szándékok és figyelemelterelés vezérli őket, gonoszul munkálkodnak itt valamin.

Biztos, hogy mi is gondolhatnánk ezt, de eszünk ágában sem volt ilyen módon gondolkodni erről a kérdésről. Azt mondtuk, hogy van egy javaslatunk - persze, a mi szívünkhöz ez áll közelebb -, de ha másoknak más javaslata van, és abban tudunk megegyezni, akkor ám legyen a másik javaslat, mi nem fogunk ezen kétségbeesni, hogy nem a mi koncepciónkat fogadták el, csak feleljen meg ennek a három alapelvnek: legyen kisebb a parlament, legyen valamivel arányosabb, ezzel pontosabban tükrözi a választói akaratot, és ne forgassa fel radikálisan a mostani rendszert. Hangsúlyoznám, hogy a mostani, előttünk fekvő javaslat megfelel ennek.

Azt gondolom, hogy amikor javítani akarunk esetleg a mostanin - és remélem, hogy az ellenzéknek alapvetően ez a szándéka, nem pedig pusztán az, hogy ellenálljon a javaslatnak, miközben egyébként az ellenzéki pártok is azt hangoztatják, hogy ők maguk is kisebb parlamentet szeretnének teremteni -, tehát amikor ezen gondolkodunk, akkor bizony érdemes olyan javaslatokat tenni, amelyek valóban szolgálják a kisebb parlament megvalósításának az eszméjét. Ilyen lehet például, amit egyébként Balsai István képviselőtársam említett, egy értelmes vita arról, hogy most egyfordulós legyen ez a rendszer, vagy kétfordulós legyen ez a rendszer, merthogy a kétfordulós rendszer, amit szóvá tett a képviselő úr, belefér a mostani koncepcióba is.

Megjegyzem, mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről a kétfordulós rendszert preferáltuk. Ha ebben tudunk megegyezni, ha ez a megegyezés akadálya, én most itt, a parlamentben is szeretném kijelenteni, hogy legyen akkor kétfordulós, el tudjuk fogadni akár a kétfordulós rendszert is. Az már egy, nem mellékes persze, de mellékesen megjegyzendő kérdés, hogy ha valóban a költségtakarékosságról beszélünk - nekünk is ezt meg kell állapítani, ha úgy tetszik, önkritikusan -, akik az egyfordulós rendszer mellett érvelnek, valóban abból az alapállásból érvelnek, hogy ez olcsóbb, mint a kétfordulós a rendszer. De akkor legyen kétfordulós, ha a Fidesz így tudja elfogadni ezt a javaslatot. Legyen! Itt szeretném bejelenteni, hogy mi készek vagyunk ilyen kompromisszumra is. Bármilyen kompromisszumot hajlandók vagyunk megkötni, az elveink határán belül, a közösen kialakított elveink határain belül bármilyet ahhoz, hogy elérjük ezt az értelmes és jó célt.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, mi az SZDSZ részéről, hangsúlyozva a kompromisszumkészségünket, abban vagyunk érdekeltek, hogy végre valóban történjen valami e téren. Hosszú évek, mondhatni, több mint egy évtizedes egyeztetés eredményeként valóban érjük el azt, hogy a parlament működése legyen hatékonyabb, és ezzel tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy azt a tiszteletet, azt a tekintélyt próbáljuk erősíteni, ami egy normális parlamenti demokráciában a parlamentet megilleti. Az ehhez vezető úton is egy fontos lépés a kisebb parlament megteremtése, nem demagóg szempontok miatt, hanem még egyszer hangsúlyoznám, a törvényhozói munka minőségének javítása érdekében.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, a KDNP-képviselőcsoport vezérszónokának. Parancsoljon!

DR. SALAMON LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékezetem szerint először Szűrös Mátyás említette, még 1990-ben, hogy a képviselők túl sokan vannak, de ez akkor visszhangtalan maradt. Ha a kisebb parlament ötlete szerzői jogi védelemben részesülhetne, akkor ez a szerzői jog a Fideszt illetné meg. A többi párt csak a Fideszt követően tette magáévá ezt a célkitűzést.

Az elmúlt több mint egy évtized során az Országgyűlés többször nekifutott a parlamenti létszám csökkentésének, azonban a kísérletek kudarcosak voltak. A baj mindig abból következett be, hogy a pártok többsége a kisebb parlament jelszavának ürügyén a választási rendszert akarta a maga szája íze szerint, a maga érdekeinek megfelelően átalakítani. Miután pedig ebben a pártok érdekei eltértek egymástól, eleve reménytelen volt a szükséges kétharmados konszenzust kialakítani. Az előző ciklusban is hasonló volt a helyzet. Akkor egyedül a Fidesz, illetve az akkor még vele egy frakcióban ülő kereszténydemokraták voltak ebben a kérdésben képesek önmegtartóztatásra.

Az volt az álláspontunk, hogy hozzunk létre kisebb létszámú parlamentet, de úgy, hogy az ennek érdekében történő változtatások a választási szabályok mandátumszerző természetét hagyják változatlanul. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ha a korábbi választások bármelyikét a kialakítandó új szabályokra alkalmazzuk, akkor az új szabályok mellett a mandátumok aránya ugyanúgy alakuljon, mint ahogy a megváltoztatandó szabályok szerint eddig alakult. Ez az álláspontunk jelenleg is.

A kormány mostani törvényjavaslata egyáltalán nem ismeretlen előttünk. Már 1998 óta a most javasolt választási rendszert erőlteti az MSZP, holott nyolc éven át folyamatosan elmondtuk az egyeztetések során, hogy ezt a rendszert nem tudjuk elfogadni. A kormány javaslata ugyanis mintapéldánya az előbbiekben kifogásolt árukapcsolásnak, vagyis a történet nem egyszerűen a kisebb parlamentről szól, hanem most is a játékszabályok megváltoztatására irányul. Nehéz magyarázatot találni erre a makacsságra.

Előre tudják, tudniuk kell, hiszen ismerik évek óta hangoztatott álláspontunkat, hogy ebből a törvényjavaslatból nem lesz törvény, mégis erőltetik. Ezért ennek a vitának legfeljebb annyi értelme van, hogy elmondjuk, amit nyolc év során az egyeztetések alkalmával mindig is elmondtunk, hogy miért nem tudjuk ezt az erőltetett, kormány által oktrojált javaslatot elfogadni.

Mindenekelőtt azért, mert nem támogatjuk a játékszabályok egyikünk vagy másikunk előnyére történő megváltoztatását. Márpedig ez a javaslat most is ezt célozza.

(9.50)

Értetlenséggel vegyes elragadtatással hallgatom a kormányoldal érveit választási rendszerünk kritikáját illetően, ami alig két hónappal azután, hogy minimális különbséggel megnyerték a választásokat, tulajdonképpen saját legitimációjukat vonja kétségbe. Még ha mi tennénk ezt, azt érteném, de hogy önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ezt miért csinálják, az rejtély előttem!

Azért sem támogatjuk a törvényjavaslatot, mert gyakorlatilag egy majdnem teljes arányos rendszert akar kialakítani a mostani helyett. Fodor képviselő úr iménti felszólalásában az SZDSZ képviseletében arról akart meggyőzni minket - rejtetten ez jelentkezik a szavaiban -, hogy az ő elképzelésük és a kormányelképzelés tulajdonképpen nagyon közel áll egymáshoz. Ez nem így van, ennek éppen az ellenkezője az igaz. Persze nem az én tisztem az SZDSZ álláspontját összevetni a kormányéval, illetve az MSZP álláspontjával, csak rámutatok arra, hogy valójában az SZDSZ álláspontja akkor, amikor ilyesfajta kompromisszumbéli nyitottságot mutat, voltaképpen azt juttatja kifejezésre, hogy bármit előterjeszt a kormány vagy bármit követel az MSZP, azt az SZDSZ kész elfogadni; azt fogja majd rá mondani, hogy igen, az elveinkhez ez tulajdonképpen közel áll, és ez tulajdonképpen megfelel. Sajnos mi nem tudjuk félretenni az elvi álláspontunkat, és rá kell mutatnunk arra, amit az imént hangsúlyoztam, hogy ez a változtatás gyökeres változást jelentene a mostani választási rendszer helyett. Itt egy majdnem teljesen arányos rendszer kialakításáról van szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az arányos és a többségi rendszer körül folyó vita másfél évszázados múltra tekint vissza az alkotmányjog világában. Mind a két rendszer mellett és egyben ellen is felhozhatók érvek. Megjegyzem, hogy mindegyik rendszerre van bőven példa, vannak többségi rendszerek a világban, és vannak tisztán arányos rendszerek is.

Az érvek és ellenérvek kérdésére áttérve röviden utalok arra, hogy az arányos rendszer legnagyobb gyengesége, hogy adott helyzetekben életképtelen koalíciók létrehozását kényszerítené ki, vagyis a kormányozhatóságot gyengítené, és a kormányzati rendszert labilissá tenné. Kétségtelen előnye viszont a többségi rendszerrel szemben, hogy nem torzítaná a választói rétegek parlamenti reprezentációját. A kétféle rendszer hátrányainak csökkentésére és előnyeinek érvényesülése érdekében egyes országokban a két rendszer ötvözetéből vegyes választási rendszert alakítottak ki, ezt a megoldást választotta 1989-ben a magyar törvényalkotás is. Álláspontunk szerint a mai magyar szabályozás ezeknek a céloknak - mármint a két rendszer előnyei érvényesítésének és hátrányai kölcsönös tompításának - lényegében megfelel, ezért ennek átalakítására nem látunk kellő indokot. A kormány által javasolt választási rendszer feladná a vegyes rendszer előnyeit, és uralkodóvá tenné az arányos rendszer előbb említett hátrányait.

A kormány javaslatának további hibája, hogy az általa választott megoldás mellett a parlamentnek nem lenne pontosan meghatározható létszáma. Elképzelhető ugyanis, hogy adott választási eredmények mellett a képviselők száma nem a javaslatban meghatározott 298 fő, hanem annál lényegesen magasabb létszámú lenne, vagyis a kormány javaslata nemcsak a választási rendszert illetően rosszabb a mostaninál, de a parlament létszáma sem lenne feltétlenül annyival kisebb, mint amennyi a közvélemény várakozásainak megfelel.

Itt kell említést tennem arról, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt egyetért a Fidesz azon törekvésével, hogy a parlament létszáma a kormány által javasolt mintegy 300 fő helyett lehetőleg 200 főre kerüljön leszállításra. (Gulyás József: Hogyan is?) Legalább 200 főre, lehetőleg 200 főre kerüljön leszállításra. A kormány javaslata ezt a célt nem valósítja meg, a korábbi évek során történt egyeztetések alkalmával azonban saját javaslatunkkal összefüggésben felvázoltuk ennek megoldásának a lehetőségét.

Nem értünk egyet a kétfordulós rendszer megszüntetésével sem. A relatív többségű egyfordulós rendszerben ugyanis kevesebb szavazattal lehet általában mandátumot szerezni az egyéni választókerületekben, mint a kétfordulós rendszerben. Ráadásul a kétfordulós megoldás a választópolgárok számára is szélesebb beleszólást biztosít a végeredmény kialakításába, mint az egyfordulós rendszer. Végül nem értünk egyet az érvényességi küszöb eltörlésével sem, mivel ez hátrányosan hatna a választások parlamentet legitimáló jellegére.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egy olyan zárt szabályozási rendszer, amely a mi elképzeléseinktől gyökeresen eltérő koncepcióra épül. Ezért ezt a törvényjavaslatot módosító javaslatokkal sem tartjuk javíthatónak. A törvényjavaslatot ezért sem általánosságban, sem részleteiben nem támogatjuk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Herényi Károly frakcióvezető úrnak, az MDF képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először engedjék meg, hogy leszögezzem, most raboljuk a saját időnket, meg raboljuk a választópolgárok idejét, mert azt mindnyájan tudjuk, hogy ebből a törvényjavaslatból elfogadott törvény bizonyosan nem lesz.

Ennek van néhány oka. Az okokról annyit, hogy ahogy Fodor Gábor képviselő úr mondta, egy esztendővel ezelőtt elindult egy négypárti egyeztetés, ami sok nézetkülönbség ellenére végül oda vezetett, hogy a választások előtt az utolsó fordulóban abban maradtunk és abban egyeztünk meg, hogy az új parlament megalakulása után ezeket az egyeztetéseket folytatjuk. Az egyeztetések elmaradtak, és a kormány meglepetésszerűen benyújtotta ezt a javaslatot, amely nyilván az előkészítetlenség okán nem bírja a többi párt, illetve az ellenzéki pártok támogatását.

Egyébként erről a törvényjavaslatról meg kell jegyezni, hogy a legarányosabb módszert tartalmazza, a német modellt veszi át, tehát tulajdonképpen szakmailag nem rossz. Ezen a négypárti egyeztetésen, amelynek én is tagja voltam, sok vélemény elhangzott, sok álláspont megfogalmazódott, azt azonban látnunk kell, hogy a vegyes rendszer fenntartásának vannak olyan létszámbeli feltételei, amely alá nem lehet menni, mert annyira torzul a rendszer, hogy a legfontosabb szempont - legalábbis szerintünk a legfontosabb szempont -, a választói akarat érvényesülése már komoly csorbát szenved és komolyan sérül.

A mi javaslatunk, amit egyébként a másik három párt már a tárgyalássorozat elején elvetett, egy más megoldást javasolt. Mi azt mondjuk, hogy a választói akarat és az arányosság egy esetben százszázalékos: ha tisztán listás választási rendszerről beszélünk. A mi javaslatunk valóban egy lényegesen kisebb parlament volt, és 150-200 fő között jelöltük meg a képviselők számát, és a választás módja a tisztán listás rendszer lett volna, hiszen ahogy mondtam, ez a legarányosabb, és ez fejezi ki leghűbben és tükrözi legjobban a választói akaratot.

Viszont a Magyar Demokrata Fórum álláspontja már a rendszerváltást megelőzően, illetve az előkészítő tárgyalások során az volt, hogy a választói akarat megjelenítésének legjobb formája a kétkamarás Országgyűlés lenne. Akkor ennek az elutasítása nem elvi alapokon történt, hanem pusztán gyakorlati oka volt, hiszen a rendszerváltás olyan tömegű törvénymódosítást és -megalkotást tett szükségessé, ami egy kétkamarás rendszer szükségszerű lassúsága miatt az egész folyamatot nagyon lelassította volna, illetve nagyon hosszúvá tette volna. Mi úgy gondoljuk, hogy 16 esztendővel a rendszerváltás után, amikor azért a legfontosabb törvényhozási, törvényszabályozási feladatokon az Országgyűlés túl van, már van elég idő arra, hogy, rossz kifejezéssel élve, társadalmasítsuk a politikai döntéshozatal mechanizmusát és folyamatát, és engedjük be a társadalom más szféráit és szereplőit is a döntéshozatalba, illetve annak előkészítésébe.

Tehát a 150 fős képviselőház úgy képzelhető el, hogy mellette megjelenik a második kamara. A második kamara megjelenése például azt az alkotmányjogi dilemmát és problémát oldaná fel, hogy a kisebbségek parlamenti képviselete csak így megoldható.

(10.00)

Több mint tíz éve küszködünk a kisebbségek parlamenti képviseletének megoldásával, eredménytelenül, és ebben a rendszerben ezt nem is fogjuk tudni megoldani. Ez egy olyan alkotmányos "bűn" a részünkről, aminek a megoldását a kétkamarás parlament tenné lehetővé. Nem lenne baj, ha a második kamarában helyet kapnának a tudomány képviselői, ha megjelennének a civil szervezetek. Az embernek az az érzése, hogy a politika, illetve a politikai pártok félnek a döntés lehetőségét a kezükből kiengedni, félnek az előkészítésbe, a döntésbe bevonni civil szervezeteket, önkormányzatokat, akár az egyházakat, akár egyéb érdekvédelmi szerveket, tehát mindent maga alá akar söpörni, maga akar minden döntést előkészíteni és mindenről dönteni.

Amikor elkezdődött a kisebb parlamentről a négypárti egyeztetés, megkérdeztem a részvevőket, ugyan árulják már el, hogy kit mi motivál, miért akarunk kisebb parlamentet. Hát mindenki hajtogatta a fejét, igazán megalapozott érv nem nagyon hangzott el, de abban egyetértettünk, hogy a választópolgárok ezt elvárják. Rossz a parlament megítélése. A parlament munkájának a társadalmi megítélése romlik, 1990 óta folyamatosan romlik. De a kérdés az - ahogy ezt Balsai képviselő úr is felvetette -, hogy erre a jó válasz az, hogy legyen kisebb a parlament és legyen olcsóbb. Egyébként ha kisebb lesz, abból nem következik, hogy olcsóbb is lesz, hiszen a képviselők háttérmunkájának a támogatása pénzbe fog kerülni, méghozzá nem is kevésbe. De ha csak csökkentjük és kicsinyítjük a parlament létszámát, és az elvégzett munka minősége olyan marad, amilyen volt, és ha a társadalmi megítélés nem változik, akkor ha két vagy három év múlva egy képviselőnek eszébe jut - mert tudja, hogy ez népszerű dolog -, megint csökkentjük a parlament létszámát? Hova jutunk? Ez tehát nem igazán járható út.

Azon kellene valahogy változtatni, hogy egy törvényjavaslat - de itt az előkészítés nagyon fontos, és a kormányzati felelősség is megfogható -, illetve egy törvény megnyitása egy esztendőben ne kerüljön háromszor-négyszer a parlament elé. Még ki sem hirdették a törvényt, a módosítást, a változtatást, már be van nyújtva a következő módosító javaslat. Ahogy Ékes képviselő úr jelzi, volt olyan, hogy egy évben hatszor módosítottunk egy törvényt. Ez az előkészítés hiányosságaira vetíti rá a figyelmet, hiszen hogyan fordulhat elő, hogy ugyanaz a szakminisztérium hatszor módosítja azt a törvényt, ami hozzá tartozik. Lehet akármilyen kicsi a parlament, ha így állunk a dologhoz, akkor ennek sok jövője nem lesz.

Az általunk javasolt listás választási rendszer egyszerűsége, olcsósága, arányossága mellett hadd hívjam fel a figyelmet egy másik szempontra is. Nem biztos, hogy a választópolgárok olyan nagyon odavannak az egyéni képviselőkért. Számos helyen nem is tudja a választópolgár, hogy az ő képviselője egyéni körzetből vagy listán jutott-e be az Országgyűlésbe. Majdnem mindegy. Tudok rá példát, hogy egyéni képviselő alig mozog a körzetében, és tudok rá példát, hogy listán megválasztott képviselő sokkal aktívabb, mint az egyéni körzetben megválasztott képviselő. Ráadásul ha megnézzük az időközi választások alakulását, azt látjuk, hogy óriási az érdektelenség. Azt látjuk, hogy egyáltalán nem áhítoznak a választópolgárok arra, hogy legyen nekik egyéni körzetben megválasztott képviselőjük. Az előző ciklusban is volt legalább három olyan alkalom, ahol többször kellett megismételni - elég Sopront említenem - a választásokat, mert az érdektelenség, az alacsony részvétel miatt a választások nem voltak érvényesek.

Miután ebből a törvényből nagy valószínűséggel nem lesz semmi, hiszen a kétharmados többség láthatóan nem biztosítható, azt javaslom, hogy induljanak meg újra az egyeztető és előkészítő tárgyalások, hiszen a múltkori tárgyalássorozat befejezése biztató volt, tehát elképzelhető, hogy előrébb tudunk jutni. Azt javaslom képviselőtársaimnak, illetve rajtuk keresztül a pártoknak, amelyet képviselnek, hogy fontolják meg a mi javaslatunkat, a 150 fős képviselőházat, a tisztán listás rendszer életbe léptetését vagy hatályba léptetését, elfogadását, valamint a második kamara kialakítását, aminek eredményeképpen a közélet számos olyan szereplője lenne bevonható a döntések előkészítésébe és a döntések meghozatalába, akik idáig kívül rekesztettek, és olyan csatornákon próbálnak érdeket érvényesíteni, ami nem biztos, hogy hasznos, nem biztos, hogy jó.

Amennyiben ez a törvény nem fogadtatik el - és ennek nagy a valószínűsége -, és megkezdődik egy újabb előkészítő, most már ötpárti egyeztető tárgyalás, akkor a Magyar Demokrata Fórum ezeken a tárgyalásokon részt vesz, és igyekszik javaslatának támogatására a többi parlamenti pártot is megnyerni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény és a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény, valamint ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának a megkezdése. Az előterjesztést T/237. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/237/1-2. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben. Parancsoljon, miniszter úr!