Felszólalás adatai

SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Országosan jól elemzett és ismert probléma kapcsán kértem szót, nevezetesen: folyamatosan nőnek hazánkban a területi különbségek. Hozzászólásomban Heves megyei adatokra, tapasztalatokra szeretnék támaszkodni, természetesen a problémák számos megyét és kistérséget, régiót érintenek.

Örvendetes, hogy a kormány kiemelten foglalkozik a területfejlesztési kérdésekkel. Az elmúlt tizenkét év során a mindenkori kormányok folyamatosan próbálkoztak új felzárkóztatási programok beindításával, milliárdok jutottak egyes térségek és megyék kilábalásának finanszírozására. Ugyanakkor e törekvések mindeddig felemás eredményt hoztak, tompították ugyan a munkanélküliség, az infrastruktúra-hiány és egyéb társadalmi feszültségek miatti problémákat, azonban a kilábalást, az új struktúrák kialakítását számos egyéb ok miatt nem igazán tudták szolgálni.

Ennek egyik okát abban látom, hogy az eddigi törekvések nem hosszú távú programok következetes megvalósításán alapultak. Heves megye az évek alatt a 16. helyről előrelépett a GDP-rangsorban, jelenleg a 12. - ez pozitív folyamat. Ugyanakkor 1996-tól az egy főre eső GDP-elmaradásunk az országos átlag 73 százalékáról 70,5 százalékra esett vissza - a hibahatáron vagyunk. Megjegyzem, ez idő alatt az egy főre eső GDP terén a megyék közötti különbség 3,6-szorosra, a régiók közötti különbség 2,4-szeresre nőtt az országban - úgy gondolom, ez elgondolkodtató.

Sőt, a megyéken belül is, a kistérségek között is hatalmas a különbség. Csak Heves megyei példát hozva, a megye középső urbanizációs tengelye, Eger-Gyöngyös-Hatvan dinamikusan fejlődik, a megye északi és déli része pedig leszakadóban van. Kezdetben három, majd öt megyét, a GDP-átlag 70 százaléka alattiakat támogattunk kiemelten. Ugyanakkor közülük egy sem került ki a körből, sőt újabb két megye került be. És ha semmi sem történik a következő esztendőben, újabb két megye - várhatóan Hajdú-Bihar és Heves megye - kerül be a kiemelt körbe a következő évben.

Feltehető a kérdés, sikeres-e az eddig követett felzárkóztatási politika; helyes-e, ha csak a problémakezelésre törekszünk. Nem lenne-e célszerű a megelőzésre is gondot fordítani, és talán kevesebb anyagi erőforrással elérhető lenne a pozitív változás? Mi azt tapasztaljuk, hogy sem a vállalkozói övezetre érvényes preferenciák, sem az elmaradott kistérségekre igénybe vehető plusz 10 százalékos többlettámogatási lehetőség nem elég ösztönöző a kedvezőtlen folyamatok mérséklésére, megállítására, a visszafordításról nem is beszélve.

Biztosítani kellene ezen elmaradott kistérségek körzetközponti szerepkörű települései elérhetőségének javítását az autópályákról. A 15 éves autópálya-program és közúthálózat-fejlesztési program mellett talán szükség lenne az elmaradott térségek felzárkóztatását segítő területfeltáró közúti program kidolgozására és megvalósítására is.

Szeretnék egy figyelemre méltó adatot a figyelmükbe ajánlani. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején Magyarországon közel 7 millió tonna/év aszfaltot építettek be, ez az elmúlt esztendőben nem érte el a 2,5 millió tonna/évet; nem beszélve arról, hogy az azonos rangú utak az országban mindenütt azonos minőségűek legyenek.

Továbbgondolásra felvetem a kilenc legelmaradottabb kistérség felzárkóztatását is: a megyékhez hasonlóan külön kormányprogram szerint lenne célszerű segíteni. A kilenc legelmaradottabb kistérség külön kormányrendelet szerinti felzárkóztatása egyúttal mintául szolgálna az Európai Közösség strukturális alapjainak megszerzéséhez, és növelné a kistérségek autonómiáját, partneri együttműködését is. Az a külön alap, amely létrejönne az elmaradott kistérségek sajáterő-kiegészítéséhez, jól szolgálná, segítené a településeket, hogy külön program keretében, eredményes pályázatokat nyújtsanak be.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)