Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor, a következő ülésünkön a határozati javaslat elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Tegnapi döntésünknek megfelelően most... (Gőgös Zoltán: Öt perc szünetet kérek.) Öt perc technikai szünetet kér az államtitkár úr. Ötperces technikai szünetet rendelek el.

Köszönöm szépen. (Rövid szünet.)

(17.10)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkánkat.

Tegnapi döntésünknek megfelelően most soron következik a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/826. sorszámon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/826/1-6. sorszámokon kapták kézhez a képviselők.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy a vita megkezdése során az előterjesztői expozéra, valamint a bizottsági előadók felszólalására már sor került. Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben.

Az írásban előre jelentkezett képviselők közül elsőként megadom a szót Ángyán József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja részéről. Öné a szó, képviselő úr.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, az egyik legfontosabb kérdéskör fekszik az idei évben a törvényhozás asztalán, egy olyan kérdéskör, amely hosszú időszakra eldöntheti az agrárium és a vidék sorsát Magyarországon is. Nagy örömömre szolgált, hogy amikor a mezőgazdasági bizottságban ez a törvénymódosítás terítékre került, teljesen egységes álláspont alakult ki, függetlenül attól, hogy ki melyik politikai oldalon van. Azzal szeretném kezdeni a hozzászólásomat, hogy Magyarországnak sem környezeti, sem népegészségügyi, sem gazdasági érdeke nem fűződik a jelenleg létező genetikailag módosított szervezetek, fajták magyarországi bevezetéséhez és elterjesztéséhez.

Szeretnék néhány gondolatot hozzátenni ehhez a sommás megállapításhoz. Egyetlen fajtakörről van ma szó, a kukoricáról. Semmi más nem létezik. A többi mítosz, hogy milyen típusú fajták lesznek majd valamikor. Magyarországon a kukorica termesztéséről, a Monsanto 810-es fajtaköréről van szó, ez tizenhét fajtát jelent. Miről van szó? Azért kell erről beszélnünk, mert sokféle tévhit van ezzel kapcsolatban Magyarországon, még a gazdák körében is elképesztő hírek terjengenek arról, hogy mit tud ez a fajtakör. Olyanokat hallani, hogy 16 tonna termése van. Ehhez képest egyetlen dolgot tud ez a fajta: a Bacillus thuringiensis nevezetű mikrobaktériumból egy olyan génszakaszt ültettek be ennek a növénynek a génkészletébe, aminek következtében egy méreganyag előanyagát, protoxint termel, amely a rovarkártevő szervezetébe jutva méreggé alakul, és elpusztítja a rovarkártevőt. Ezt a bizonyos méreganyagot vagy protoxint 1500-3000-szeres dózisban termeli ez a bizonyos kukoricafajta egy hektárra vetítve, ha az egyszeri permetezéshez viszonyítjuk. Van egy Dipel nevezetű vegyszer, amely gyakorlatilag ugyanezt tudja, s ha annak a méregdózisát egyszeresnek vesszük, akkor ez a fajta egy hektáron - attól függően, hogy mennyi a hozama az adott évben - 1500-3000-szeres dózisban termeli ezt a bizonyos méreganyagot.

Az ökológiai következményeit nem tudjuk - így korrekt, ha ezt mondjuk -, hosszú távú vizsgálatok ez ügyben nem voltak. Nem tudjuk, mi lesz a következménye annak, ha ez a bizonyos biomassza bekerül a talajokba, hogyan hat a talaj élővilágára. Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy a talaj termékenységét fokozatosan csökkenti, miután a talajéletet rombolja ez a bizonyos méregterhelés. Humán-egészségügyi vizsgálatok nem zajlottak, ráadásul - ezt is ki kell mondani - a fajtatulajdonosok nem akarnak együttműködni az adott országokkal a tekintetben, hogy független vizsgálatok kiderítsék az ökológiai kockázatokat, a humán-egészségügyi és egyéb kockázatait. Az a néhány független vizsgálat, amely főleg állatkísérletekben, patkányokon történt, inkább aggodalomra ad okot. De átfogó vizsgálat nem történt, még csak a vizsgálatok protokollja sem létezik, hogy mit is és milyen részletességgel kell egy adott országban vizsgálni.

Mindezek következtében a fizetőképes likvid piacok és az ott megjelenő fogyasztók az európai piacot nézve országtól függően 70-92 százalékos arányban elutasítják azokat a termékeket, amelyek génmódosított fajtákkal kerültek előállításra, sőt azokat a régiókat is kizárják, amelyek nem tudják a GM-mentességüket garantálni, biztosítani. A kereskedők Európában ma általában úgy keresik a kukoricatételeket, hogy az eladónak garantálnia kell a GM-mentességet. Magyarországnak tehát, ha minőségi szerkezetváltást akar, nem fűződhet érdeke ennek a fajtakörnek a magyarországi bevezetéséhez.

Második kérdéskörként szeretném szóba hozni, hogy milyen eszközeink vannak. Ha ebben meg tudunk egyezni - s azt hiszem, a tekintetben még további érvek is felhozhatók, hogy miért nem vagyunk érdekeltek e fajtakör befogadására -, akkor a védelem alapeszközeiről kellene talán néhány szót ejtenünk. Az első a moratórium. 2005. január 20. óta egy miniszteri bejelentés alapján a védzáradéki eljárás lehetőségét kihasználva moratórium van érvényben erre a fajtakörre Magyarországon mindaddig, amíg a vizsgálatok folynak, és ki nem derítik azoknak az aggályoknak a lehetséges hatásait, amelyek alapján mi bejelentettük a moratóriumot. Ezek elsősorban természetvédelmi, környezetvédelmi jellegű aggályok. Érvényben van még ez a moratórium. 2006. szeptember 18-át megelőzően a Bizottság kezdeményezte, hogy Magyarország oldja fel ezt a moratóriumot. 2006. szeptember 18-án volt egy szakmai testületi ülés, amelyen az Európai Unió 25 tagállamának a képviselői részt vettek. Itt kétharmadot kellett volna elérnünk ahhoz, hogy levetessük a Bizottság kezdeményezését a napirendről - 51 százalékot értünk el. Ezért tehát azt gondoljuk, nem reménytelen, hogy ezen az ágon továbbmenjünk. A Bizottság nem tudta megszüntetni a moratóriumunkat, mert ő sem érte el a kétharmadot, sőt mi értünk el 51 százalékot a szavazáskor ebben a szakmai testületi grémiumban. Öt ország tartózkodott, ezért - már a teendőkre utalva - azt is előre lehet jelezni, hogy érdemes lenne talán európai diplomáciai eszközeinket kinek-kinek a saját ágán igénybe véve megpróbálni erősíteni a velünk szavazók körét, különösen a tartózkodó országok köréből.

Második lehetőségünk a moratóriumon túl a koegzisztencia-rendelet megalkotása. Ez fekszik most előttünk. Erre vonatkozóan egy 2003-as EU-ajánlás az alap, de nagyon határozottan szeretném azt mondani, hogy az Európai Közösség nem írhatja elő a saját törvényünk szabályait. Nekünk ki kell vinni, egyezkednünk kell az Európai Unióval - ezt nevezik notifikációnak, mint minden más esetben is -, de mi magunk meghatározhatjuk a saját szabályrendszerünket, amellyel az ökológiai gazdálkodás, a hagyományos gazdálkodás és a GM-technológia együttélését akarjuk szabályozni. Ez az a bizonyos géntechnológiai törvénymódosítás, ami előttünk fekszik.

A harmadik eszköz, amivel élhetünk, ha az a célunk, hogy Magyarország GM-mentességét fenntartsuk, ez a régiókkal kapcsolatos lehetőség. Szeretném jelezni, hogy az Európai Unióban számos régió, település és önkormányzat nyilvánította ki önkéntes alapon a GM-mentességre vonatkozó szándékát. Néhány példa: Franciaországban 21-ből 14 régió és ezer település, Görögországban az 54-ből 53 prefektúra, Nagy-Britanniában 44 megye, Olaszországban több mint ötszáz város, Ausztriának valamennyi tartománya, Lengyelország 16 régiójából 15. Azt is szeretném jelezni - mert nem biztos, hogy mindenki tudja -, hogy Magyarországon két régió nyilvánította ki azt a szándékát, hogy GM-mentes legyen: a nyugat-dunántúli 2005. február 24-én és a dél-dunántúli 2005. december 22-én. Ezenkívül van Magyarországon 62 település, amely ilyen önkormányzati határozatot hozott, önkéntes alapon vállalva ezt, és az Európai Unió ezt nem gátolja meg.

(17.20)

S végül van egy negyedik lehetőségünk: ezeknek a technológiáknak és fajtáknak a piaci alapon való kiszorítása. Ehhez az kell, hogy egy nagyon határozott offenzíva induljon a gazdák körében, amely felvilágosítja őket arról, hogy mit tud és mit nem tud ez a technológia, ténylegesen mit hozhat, milyen lehetőségeket kínál, illetve milyen kockázatokat hordoz számukra.

Azt is szeretném elmondani, hogy a géntechnológiai törvény a jelen formájában - az az én megítélésem -, ha nem módosítanánk rajta semmit, nem tudja megakadályozni ezeknek a technológiáknak a magyarországi elterjedését. Ne legyenek illúzióink e tekintetben! Ezért jelezni szeretném - és azt hiszem, ezzel kapcsolatban egyeztetések is lesznek még -, hogy módosító indítványokat talán két csokorba szedve érdemes végiggondolni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Egy, amit most be tudunk építeni, és a kormányzat be tud fogadni, egy másik pedig, amivel elindulunk azonnal, a notifikációval és a következő törvénymódosítás munícióját előállítjuk, de a legrövidebb időn belül. (Az elnök ismét csenget.)

Ha megengedik, egy következő hozzászólásban szeretnék még néhány megteendő lépést jelezni, hogy mit is kéne tegyünk - a kormány, mi magunk -, milyen lépéseket kéne megtenni...

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Egy következő felszólalást, ha szabad, majd kérnék még e tekintetben.

ELNÖK: Tessék majd jelezni képviselő úr, a gomb által. Köszönöm szépen, képviselő úr. Szólásra következik Kis Zoltán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Öné a szó, képviselő úr.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nagyban megkönnyítette a felszólalásomat Ángyán képviselőtársam indítása, mert szakmailag ahhoz hozzátenni már egy mondatot sem tudnék, de az első: nem is állok olyan képzettségi szinten, mint ő. Ezeknek a génmódosított fajtáknak a magyarországi termesztésbe vonása, veszélyét tekintve és kiszámíthatatlan jövőbeli hatásait figyelembe véve, ez jelen pillanatban Magyarországnak semmilyen érdeke, sem a termelőnek, sem a fogyasztónak, senkinek, sőt a nemzetgazdaságnak sem.

Az előbb tárgyaltuk itt az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt, de hallottunk egy szép zárszót az államtitkár úrtól, aki azt mondta - és ezzel egyet tudunk érteni -, hogy Magyarországnak kettős érdeke van ezen a területen. Az egyik érdek az, hogy az élelmiszer-termelés, a mezőgazdasági termelés, az exportorientáltság megmaradjon, másrészt a népességmegtartó erő és a településeken való élhetőség biztosított legyen, aminek szerintem egyébként nincs olyan egymással szembeállítható formulája, hogy egy extenzív gazdálkodás, tájgazdálkodás, agrár-környezetgazdálkodás, az intenzív, versenyképes, ugyanúgy, ahogy a professzor úr is elmondta itt az előzőekben, valóban a piacoknak megfelelő ütemben. Ehhez viszont nekünk van egy lehetőségünk, egy adottságunk, hála a jó istennek, még van.

Más a mezőségi adottság, más a Nógrád megyei adottság, más természetesen egy bakonyi adottság, az adottságoknak megfelelő technológiával, termelési szisztémával, stratégiával kell tervezni. Van még egy óriási előnyünk, ami a szegénységünkből adódott, hogy az elmúlt 20-25 évben nem szennyeztük agyon kemikáliákkal a talajokat. Ez most óriási kincs, ami kicsit talán csökkenti azt a versenyhátrányt, ami abból ered, hogy sajnálatos módon még mindig jó pár évig nem fogunk annyi szubvenciót vagy jövedelemkiegészítést elérni az ágazatban termelőknek, mint amit a régebbi európai uniós országok gazdálkodói kapnak. Ezt föladni nemzetgazdasági okból oktalanság és botorság lenne.

A másik: meg tudjuk-e akadályozni, hogy ezek a termékek Magyarországon forgalomba kerüljenek? Nem tudjuk megakadályozni, mert a forgalomba hozatal sajnálatos módon itt van, itt is lesz. Mit tudunk tenni? Egy: a felvilágosító munka, ami borzasztó fontos, a másik - és itt az előző napirendnél is beszéltünk erről -, hogy a kereskedelmi törvény és a hatóságok adta lehetőségekkel maximálisan élni, ami az ilyen jellegű termékek beltartalmára fölhívja a fogyasztó figyelmét, mert nagyon sokszor csak az árat nézik, és nyilvánvalóan nem azt, hogy miből áll és mi van benne.

Még egy harmadik dolog, erről muszáj beszélnem: amikor Magyarországon a fehérjetakarmány jó része olyan importszójából érkezik, amiről tudjuk, hogy génmanipulált akármikből is áll - nem manipulálunk, módosítunk kérem szépen, módosítunk... Magyarországon voltak olyan kísérletek - sajnálatos módon ez 5-6 évvel ezelőtt pénzhiány vagy nem tudom, mi miatt leállt, ez volt az indok, hogy leállt -, amik a magyar viszonyoknak megfelelő szóját hozták volna elő. Ez a szója kiváltotta volna az importfehérje-mennyiséget Magyarországon termeszthető, klimatikus viszonyoknak megfelelő szójával. Tehát igenis oda kell figyelni. Engem nagyon nem érdekel, hogy milyen hatalmas gazdasági ellenérdekek jelennek meg, hogy ezek a kísérletek ne folytatódjanak; igenis meg kell teremtenünk a saját fehérje-alapanyagú takarmánybázisunkat, amit meg lehet teremteni nem génmódosított termékekkel, hanem normális keresztezéssel és fejlesztéssel.

Másrészt borzasztó módon idegesít, amikor egyes cégek képviselői itt a parlament folyosóján kapkodják el az embert, meg is mondják, hogy melyik cég képviselői, és megpróbálnak beszélgetésbe elegyedni. Mondjuk, ez velem nem sikerült, mert túl hosszú időtartamot, annál a 3 másodpercnél többet nem tudtam biztosítani számukra, amíg éppen elmentem mellettük. Igenis itt nagyon nagy pénzügyi érdekek forognak kockán, ami, még egyszer mondom, nem egyezik meg a mi magyarországi érdekeinkkel. Még akkor sem, ha vannak közöttünk is meg a vezetésben is olyan emberek, akik azt mondják, hogy a tudomány a fontos, nem lehet ellene menni.

Nem a tudomány ellen megyünk. Sokan még azt sem tudják, hogy miről szól ez a törvény. Egy-két képviselőtársam azt vetette a szememre, hogy ókonzervatív, feudális gondolkodású hülyegyerek vagyok (Derültség.) - az vagyok -, aki még a magyarországi kísérleteket is be akarja tiltani. Szó nincs a kísérletekről! Kérem szépen, semmi baj nincs. Sőt, a zártkörű termesztésnek megvannak a szabályai. '96-ban ezt elfogadtuk, ebben a Házban én voltam az előterjesztője annak a törvénynek; ki is csapta a biztosítékot bizony, csak akkor még nem voltunk európai uniós tagok. Ezért csak figyelmeztető jelzések jöttek felénk az EU-ból a minisztériumba - nem személy szerint nekünk -, hogy túl szigorúra sikeredett ez a törvény, jó lenne ezen egy kicsikét enyhíteni, barátaim, mert különben ilyen-olyan szankcióknak nézhetünk elébe.

Ezután jött a takarmányozási törvény, az élelmiszertörvény, amiben meg utána kezdtük lazítgatni a dolgokat, mert volt egy nyomás, hogy: emberek, azért álljon már meg a menet! Emlékeznek a búzára, hogy a fuzáriumos búza bejöhet-e, vagy nem jöhet be, kérem szépen, mert Európa teljesen fertőzött a fuzáriummal, és engedni kellett a takarmánynak.

Az még egy olyan dolog volt, hogy nehéz szívvel - mert protekcionista törekvés volt - nem bírt a Magyar Országgyűlés ennek ellenállni, itt viszont van lehetőségünk, hogy olyan törvényi szabályozást alkossunk - mert szükség van a törvényi szabályozásra -, ami a termesztési területeket és ahogyan a professzor úr is beszélt erről, bizonyos önkormányzati, megyei szinteket mentesített. Ehhez kell felvilágosítás, kell a most megállapítandó koegzisztencia, és kell majd a notifikációs eljárás, amire nyitott a minisztérium, nyitott a kormány, és örülök neki.

Én most egy olyan módosító javaslatot terjesztettem elő Gusztos képviselőtársammal - ezt persze majd meg kell nézniük megfelelő jogászoknak -, hogy mindazon körben, amire mi védzáradékot jelentünk be, a most előttünk fekvő törvénytervezetnek ez a III. fejezete, ami az együtt-termesztést szabályozza, arra nem lép hatályba. Ezt jogilag lehet kezelni.

Tehát most azt mondjuk, hogy egy védzáradékunk van benn. Amíg ez a védzáradék hatályban van, addig ez nem él. Ha más termékre is bejelentjük a védzáradékot, arra a termékre automatikusan ez a III. fejezet nem alkalmazható, amíg - még egyszer mondom - hatályos a védzáradékunk. Ennyit tudunk jelen pillanatban tenni, valamint nagyon fontosnak tartanám azt is, hogy azt az eljárást, amiről egyébként Ángyán professzor úr beszélt és nyitott rá a minisztérium, próbáljuk megcsinálni egy országgyűlési határozat formájában.

Erre nézve biztató jelek vannak, mert holnapra az államtitkár úr összehívta az egyeztető megbeszélést. Ez egy megerősítést, olyan kinyilatkoztatást jelent... - természetesen a frakcióknak egymással meg kell beszélni, mert amiről itt most tárgyalunk, az nem a kormánypártok és az ellenzék közötti határvonal, ezt is tisztázzuk, hanem különböző érdekcsoportok egymással való küzdelmét jelenti. És én szeretném, ha az az érdekcsoport győzne, amely hosszú távon tud biztonságot és biztosítékot is találni arra, hogy ezek a jellegű termékek, amelyek elsősorban az alapanyag mellett a takarmánytermelésnél jelennének meg, ne kerüljenek be a termesztésbe.

Azokat az indokokat meg nem tudom elfogadni, hogy azt mondják, hogy kérem szépen, ezzel sokkal nagyobb termésátlagot tudunk elérni, meg olcsóbb, meg mit tudom én, micsoda.

(17.30)

Ilyeneket mondanak, hogy ebből lesz majd a bioetanol. Ne mondjanak már ilyet! Itt van most négy- vagy ötmillió tonna kukoricánk, és tíz év múlva, amikor a bioetanollal eljutunk majd egy olyan szintre, ami most elindult, akkor tudjuk földolgozni ennek negyedét, a mostani készletnek a negyedét, ha elkészül a rendszer. Akkor nekem ilyeneket ne mondjanak, hogy ezzel fogjuk kiváltani a... (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Bocsánat, képviselő úr integetett, hogy nem így van.

ELNÖK: Majd jelentkezik a képviselő úr. Tessék folytatni!

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Tehát nekünk jelen pillanatban egy olyan törvényi szabályozást kell elkészíteni, ami már ebben az évben, illetve januárra elfogadásra kerül, amely megakadályozza a tavaszi földbe juttatását az ilyen jellegű termékeknek, ellenőrzi a rendszert, és ellenáll olyan kísértésnek is, amely most egyes termelőket pénzügyi megfontolásból akar arra rávenni, hogy a későbbiekben bizony ebből komoly hátrány lesz, illetve nem beszélve - még egyszer professzor úr beszédére is utalva - a kockázatokról, amiket nem ismerünk, 20-30 év múlva. Itt gyerekeink, unokáink egészségéről is szó van. Ezt ne adjuk föl! Ebben én - liberális létemre borzasztó konzervatív álláspontot elfoglalva - kérem, hogy ezt a konszenzust, ami az előzetes megbeszéléseken már kialakult, vigyük át, és ennek alapján szavazzuk meg ezt az előterjesztést.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Gusztos Péter tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szólásra jelentkeztek a következő sorrendben: Godó Lajos, Karsai József, Ángyán József, Gusztos Péter és Ékes József képviselő urak. Megadom a szót Godó Lajos képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt részéről.

GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én azon képviselők közé tartozom - 9 fő -, akik a mezőgazdasági bizottságban megszavazták ezt a T/826. számú törvényjavaslatot. Elmondtuk ott is, és az általános vitában is, hogy a törvénymódosítás végül is két fő célt szolgált. De szeretnék egy levelet ismertetni, felolvasni elsősorban a jegyzőkönyv számára, amit 2004. május 13-án dr. Dudits Dénes, a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület elnöke, kutató fogalmazott meg valamennyi országgyűlési képviselőnek.

"Az élelmiszerek előállításában, feldolgozásában és forgalmazásában részt vevők mindegyike kiemelt jelentőséget tulajdonít a minőségnek. Életbevágóan fontos, hogy az elfogyasztott élelmiszerek ne az egészségünket veszélyeztessék, hanem ellenkezőleg, az egészség megőrzését és javítását szolgálják. Az élelmiszerlánc minden egyes állomásán a termék milyenségét nagymértékben befolyásolják az élelmiszerként felhasznált, elfogyasztott növényi és állati szervek tulajdonságai, amelyek a fajta jellemzői.

A fajták nemesítéssel történő javítása során évszázadok óta genetikai beavatkozásokat végeznek, így minden élelmiszerünk genetikai manipuláció terméke. A nemesítési módszerek között az egyik a géntechnológia, amely az utóbbi évtizedekben a génállomány megváltoztatását mérnöki precizitású tevékenységgé fejlesztette. A géntechnológiával nemesített fajták termesztése csökkenti a vegyszerek használatát, így a szermaradványok okozta egészségi kockázatot. Lehetővé vált vitaminokban gazdag növényi termékek előállítása. Látva a géntechnológiával nemesített fajták világméretű térhódítását és így az egészségügyi, gazdasági és környezetvédelmi előnyök kihasználását, joggal merül fel a kérdés, hogy a magyar társadalom miért ne élvezné ezen technológiai fejlesztések számos előnyét.

A GM-üggyel kapcsolatban nehéz kinyomozni az indokolatlan hisztériakeltés valós mozgatórugóit. Mindenesetre a szigorú ellenőrzés biztonságosabbá teszi ezeket a termékeket, mint a hagyományos technológiákkal előállított élelmiszerek. Rezisztens fajták használata nélkül a biotermékek minősége sem garantálható. Így az jár el bölcsen, aki felfigyel az új lehetőségekre, és a fogyasztóra, a vásárlóra bízza a döntést. Csak kölcsönös haszonnal jár, ha szabad teret engedünk a minőséget biztosító versenynek, és nem korlátozzuk lehetőségeinket szakmailag megalapozatlan tévhitek alapján."

Tisztelt Képviselőtársaim! A géntechnológiával módosított növények előnyeiről és jövőbeni előnyeiről néhány gondolatot. A környezet megóvása tekintetében megjelent szakcikkeket, nemcsak Dudits, hanem Heszky László munkásságát is részben sikerült áttanulmányozni, és ez alapján megállapítható, hogy a környezet megóvása tekintetében a GM-növények termesztésével csökkenthető a felhasznált vegyszerek mennyisége és koncentrációja, így javulhat a vizek minősége, kevesebb vegyszermaradék folyik a felszíni vizekbe, illetve szivárog a talajvízbe. A világon tavaly a GM-növények termelése révén 14 százalékkal csökkent a felhasznált rovarirtó szerek mennyisége.

Az egészségesebb élelmiszerek tekintetében: már a ma termesztésben lévő GM-fajták is csökkentik az élelmiszerek károsanyag-veszélyeztetettségét, így például az úgynevezett rovarrezisztens, Bt-kukorica termesztésével nagyságrendileg csökkenthető annak kockázata, hogy a mérgező gomba toxinja bekerüljön a táplálékláncba. De a közeljövő eredményei még kecsegtetőbbek. A jövőben a GM-növényekből készült élelmiszerek fogyasztásával a minőség javításának köszönhetően csökkenhet a rák- és a szívbetegségek kockázata. (Zaj. - Az elnök csenget.) A gyümölcsök és zöldségek több antioxidánst, C-, E- és A-vitamint tartalmazhatnak. A sütőolajban kisebb lesz a telített zsírok aránya, a burgonyában több lesz a szénhidrát, amely így kevesebb olajat szív fel sütés közben, és még lehetne a példákat sorolni.

A megnövelt terméshozam tekintetében: az USA-ban például 1999-ben 1,7 millió tonna kukoricát sikerült megmenteni a kukoricamoly károsító hatásától. A Föld jelenlegi népessége 2030-ra megduplázódik, a biotechnológia a fenntartható fejlődés fontos alkotóeleme lehet. Számításaink szerint a biotechnológiai fejlesztéseknek köszönhetően a növények terméshozama anélkül háromszorozható meg, hogy értékes erdőterületeket, természetes élőhelyeket kellene bevonni a termelésbe.

A növényi géntechnológia alkalmazásának jövőbeni területei. A géntechnológia közreműködésével a jelenlegi előnyök mellett a jövőben számtalan új alkalmazási terület jelenhet meg, ami a mezőgazdasági potenciál - ez Magyarország egyik legnagyobb tőkéje - magasabb szinten való kihasználására ad lehetőséget. Példaképpen: növények termesztésével az ipar által hasznosítható kenő- és üzemanyagok és természetes alapú műanyagok állíthatók elő; különleges vegyületek, valamint más módszerekkel csak jóval drágábban és bonyolultabban előállítható gyógyszerek termelhetők e tudományterület jóvoltából.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhányat ismertettem a jövőbeni előnyökből. Én úgy értékelem a kiadott kormányrendelet tervezetét, amit a minisztérium elkészített, és a bizottsági ülés óta megtartott konzultációkat, hogy a konzultációk szellemében ezt a törvényt meg lehet és meg kell alkotni, és természetesen a kutatás jövőbeni eredményeire alapozva lehet majd később módosítani.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Ángyán József képviselő úrnak, Fidesz.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Képviselő Úr! Néhány dologra muszáj reagálni, mert ez az egyoldalú kép maradna a GM-technológiáról, amit itt volt szíves fölolvasni. Először is: ma minőségi fajták nincsenek. A Föld népességére való hivatkozás furcsa, mert ezzel nem lehet növelni a termésátlagot, ez elég világos, a magyar fajtakísérletekből kiderült, hogy semmiféle többlettermést nem hoz. A Föld népességével az a baj, hogy a javak elosztása elképesztően egyenlőtlen. Egy etióp negyvenedrészét birtokolja a javaknak és az erőforrásoknak, mint egy svájci vagy egy amerikai. Tehát semmi köze ennek a technológiának a Föld népeinek éhezéséhez.

A nemesítésre vonatkozóan, amikor azt mondja ez az érvelés, hogy ez nem más, mint egy hagyományos nemesítés: ez akkor lenne igaz, ha egy baktérium, a Bacillus thuringiensis képes lenne természetes viszonyok között életképes utódot létrehozni a növénnyel. Itt evolúciós lépcsőket lépünk át, aminek nem tudjuk a hatását, se az ökológiai, se a humán-egészségügyi kockázatait. Semmi köze ennek a hagyományos növénynemesítéshez, ott ilyen nem történhet meg, hogy baktérium kereszteződik növénnyel.

(17.40)

Csökkenti a vegyszerfelhasználást. Elmondtam, igen, nem kell a Dipelt kipermetezni, viszont maga a növény 3000-szeres dózisban termeli azt, ami bekerül az ökológiai rendszerbe. Ezek mind-mind a Monsanto, a Sengent, a Pioneer cégek csúsztatásai - bocsánat, hogy ezt ilyen határozottan kell mondanom -, és itt jelennek meg azok a tőkeérdekek, amelyekre volt szíves Kis Zoltán államtitkár úr, képviselő úr is utalni. Hatalmas tőke mozog ezen a terepen, és ennek a tőkének az érdekei mentén fogalmazódnak meg ezek a megfogalmazások. Ha szabad, majd még mindegyikre reagálnék egyenként is, hogy véletlenül se maradjon a fejben az, amit itt Dudits Dénes és mások megfogalmaznak.

Az amerikai nyugdíjalapok jelentős pénze a Monsanto részvényeiben fekszik, amennyire a részvényösszetételét lehet tudni, továbbá kétmillió amerikai farmer sorsáról van szó, mert oly mértékben elszennyezték - éppen ezzel a kukoricával - a Cornbeltet, az Egyesült Államok és a világ egyik legtermékenyebb övezetét, hogy nem tudják fenntartani a GM-mentes státusukat, nem tudnak ilyen exportterméket produkálni kukoricából. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez leértékeli az amerikai termékeket.

Majd a következőkben szeretnék a többire is némiképp reagálni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre szót kért Czerván György képviselő úr, Fidesz.

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megnyugodtam az előző napirendi pont lezárásánál, amikor az agrárjelentés befejezésekor az államtitkár úr azt mondta - pont a GMO-témát hozta fel példának -, hogy valószínűleg konszenzus lesz, itt a szakmai, illetve jogi érvek előjöttek. Egyedül Godó képviselőtársam felszólalása zavart meg, mert komolyan mondom, nem tudom, mire akart kilyukadni. Úgy emlékszem, hogy a mezőgazdasági bizottság ülésén egyértelmű volt, pártállástól függetlenül, hogy mindenki úgymond - elnézést - elmeszelte ezt a témát, hogy szó sem lehet róla, ez az ország versenyképességével ellentétes, nem érdekünk.

Abban volt eltérés, és ott pont az FVM képviselőivel alakult ki egy vita, hogy milyen úton tudjuk elérni ezt a célt. Úgy, hogy ezt az egész törvényt úgy, ahogy van, visszavonatjuk, vagy a harmadik fejezetét, vagy a harmadik fejezetbe olyan szabályokat hozunk be, amellyel az egész téma kezelhető. Nem akarom elmondani a jogi érveket pró és kontra, aki belemélyedt, úgyis tudja, és tudom, hogy utána többpárti egyeztetés folyt, és végül is az FVM álláspontja győzött, hogy foglalkozzunk ezzel a törvénnyel, a harmadik fejezetben hozzunk olyan szigorú szakmai, termesztéstechnikai szabályokat, amelyek alapján el tudjuk kerülni, hogy a GMO bekerüljön az országba. Én most itt tartok, és remélem, hogy ezt meg is tudjuk alkotni a szakma bevonásával.

Kezemben van, Ángyán professzor úr említést tett az előző napirendi pont kapcsán a tápiószelei Agrobotanikai Intézetről - szomorú sorsát ismerjük, de azért még néhányan dolgoznak -, vettem a fáradságot, elmentem hozzájuk, és kikértem a véleményüket. Most nem olvasom fel, pedig rövid, de lényeg, hogy majd szeretném, ha a módosító indítványoknál ezek az érvek is benne lennének. Egyértelmű az álláspontjuk, hogy ezt nem szabad megengedni.

Még annyit befejezésül, hogy szeptemberben a környezetvédelmi bizottság kibővített ülésének keretében volt ez már téma, ott többek között alkotmányossági aggályok is felmerültek: a magyar állampolgárok egészséghez való joga, és tudós professzorok szerint egyértelműen alkotmányellenes az előterjesztés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát ebben a formában nem támogatható, viszont úgy gondolom, módosításokkal kezelhető lesz ez a téma. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre szót kért Járvás István képviselő úr, Fidesz.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én ugyan nem vagyok a terület szakértője, de úgy hiszem, attól a folyamattól, amelyet a GMO-pártiak képviselnek, azért el lehetne tekinteni.

Úgy gondolom, hogy - mondjuk, ha csak a vetőmag-kukoricát nézzük - nem értem a génmódosított vetőmagot szaporítók, előállítók érdekeit, hogy mi, hiszen a vetőmag-kukoricában is azért külföldi érdekkörbe tartozik a fajtahasználat legnagyobb része. Ezzel, hogy a génmódosított kukoricák bejönnek, egyébként nem fogunk több kukoricát vetni, legfeljebb azt fogjuk elérni, hogy nem lehet izocukrot előállítani ezekből a kukoricákból, mert nem alkalmasak rá, közvetlen emberi fogyasztásra nem kerülhet. Tehát bizonyára szűkítjük a piaci lehetőségeinket. Azt is tudjuk, hogy a magyar takarmánykukorica jelentős része azért kerül ki Nyugat-Európába, nem takarmányozásra, hanem azért, mert izocukrot állítanak elő belőle, hiszen Magyarország azért egy olyan kis ország, ahol nem termesztenek génmódosított kukoricát.

Arról azért nagyon kevesen beszélnek, hogy a Bacillus thuringiensis a szármaradványban azért csak ott marad a termőföldben, és ma nem tudják még azt sem megmondani, hogy mi lesz annak a sorsa, és sok százezerszer nagyobb dózisban marad ott a szántóföldben, mint amikor egyébként vegyszeres kezelést alkalmazunk; sok százezerszer nagyobb mennyiségben, és nem tudjuk, hogy ennek az elkövetkező tíz-húsz évben mi lesz a következménye. Úgy hiszem, hogy ettől a vonaltól azért távol kell tartani magunkat, hiszen vannak olyan őshonos fajtáink és olyan technológiánk, amelyek számunkra megfelelők.

A másik dolog: így is arról beszélünk, hogy többlettermés van gabonaféléből. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Akkor, ha még hozunk be génmódosítottakat, akkor még több lesz? És még eladhatatlanabb. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre szót kért Ángyán József képviselő úr, Fidesz.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Szeretnék még néhány ellenérvet elmondani, kedves képviselőtársaim, azzal kapcsolatban, ami itt elhangzott, amelyeket Godó képviselő úr nyilván idézett azoktól a tudós köröktől, akiket én is ismerek. Pontosan tudom az elkötelezettségüket és kötődésüket is, tehát ezt itt nem szeretném részletezni.

Viszont, ami fontos: a szigorú ellenőrzésre vonatkozóan nem tudom, hogyan képzelik el, hogyan ellenőrizhető, hogy a pollen - ugye, idegen megporzású növényről van szó - hol poroz. Kedves barátaim, a méh 12 kilométerre is elviszi ezt a pollent, és szennyezi azt a csemegekukoricát, amely nem GM-területen van, hanem csemegekukorica, és nem adható el a továbbiakban csemegekukoricának. Vagy szennyezi a bioterületet, és megszűnik a biotermék minősítése, mert zéró tolerancia van a biotermesztésre.

Nem tudom, hogy gondolják: minden pollen mellé őrt állítani? Ezt gondolják ellenőrzésnek e tekintetben? Mi az a biztonság, amit itt lehet garantálni?

Rezisztens fajták, azt is mondta itt Dudits úr. Kedves barátaim, nincs molyprobléma Magyarországon, hadd mondjam el. Ez a kukorica a molyra rezisztens, de nincs ilyen problémánk. Tíz évben, ha egyszer előfordul, az is a monokultúrás kukoricaterületeken fordul elő, de miért kell monokultúrát csinálnunk, ha egyszer tudjuk, hogy ilyen problémánk lesz. Inkább a jó mezőgazdasági gyakorlat eljárása szerint gazdálkodjunk, ne ilyen hajánál fogva előrántott megoldásokkal kísérletezzünk!

A vásárlókra bízni, ez nagyon attraktív: bízzuk a vásárlókra. De, kedves barátaim, akkor lehet a vásárlókra bízni, ha a tájékoztatás korrekt. (Dr. Kis Zoltán: Így van.) És ezeket hallják, a másik oldalról meg nem hangzik el semmi. Ezért mondtuk Kis Zoltán képviselő úrral, hogy offenzívát kell indítani, és a tényleges hatásokat be kell mutatni, a tényleges előnyöket és hátrányokat mérlegelni kell, és azután rábízható a gazdák józan ítélőképességére, hogy mit csinálnak: el akarják-e adni a termékeiket, vagy pedig inkább termesztenek GM-kukoricát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Karsai József képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt részéről.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársak! A mezőgazdasági bizottsági tagok bizonyára tudják, hogy én ellene szavaztam annak, hogy Magyarországon GMO előforduljon; illetve Magyarország maradjon GMO-mentes. Én ezt a véleményemet most is megtartom, csak megfelelő módszerekkel kell elérnünk, hogy GMO-mentes legyen, az Unió nyomása ellen, rafinált módon, mint egy jó, rafinált ügyvéd - (Dr. Kis Zoltánnak:) Zolira nézek, de elég jó ügyvéd is, jogász -, tehát meg kell oldanunk valamilyen formában.

Elnézést kérek a bioetanolért, Zoli, két év alatt fel lehetne dolgozni, de ha kivonjuk a bioetanolból a fehérjét, abban a pillanatban a fehérjetakarmányon keresztül újra belekerült az élelmiszerláncba. Tehát azt hiszem, ha jól láttam, Ángyán professzor úr, ott volt a Mindentudás Egyetemén, ha profilból jól láttam, Heszky professzor úr, egy az egyben végignéztem az egészet. Egyem meg a szívét, ő mindenről beszélt az égvilágon, gyönyörűen elmondta a telített zsírsavas repcétől a szójáig, tulajdonképpen már 99,9 százalékban esszük a szóját. Nem tudni, lehet, hogy tíz év múlva lesz hatujjú gyerekünk - vagy az unokánknak lesz -, nem tudhatjuk, mert ez egy nagyon komoly beavatkozás, és nagyon komoly lobbi. Tehát nekünk itt a megakadályozás kell hogy a legfontosabb legyen, hogy meg tudjuk állítani az Uniót. Gondoljunk arra, hogyan csinálták meg a 71 hektolitersúlyú kukoricát! Nem termelnek kukoricát az északi országokban, le fognak bennünket szavazni. Hogy csinálta meg a minisztérium? A rozs szorzójával rászoroz. Megmértem a kukoricákat, 72-73-as a rendes szorzóval.

(17.50)

Ki tudtuk bekkelni az intervenciós kukoricának a gondját, holott előtte 50 milliárdos károkról beszéltünk.

Én azt hiszem, hogy néhány dolgot hadd mondjak el mint tízegynéhány évig tudományos kutató, talán azzal kapcsolatban, hogy ha valaki nem akar nagyon ma már kukoricamolyos csemegekukoricát enni, tudják-e - és nagyon sajnálom, hogy nincs itt a televízió, mert ez most egy olyan felvilágosító műsor lehetett volna, amikor minden ember megtudta volna, hogy esze ágában sincs, és magától kinyilatkoztatná, hogy nincs szükségem GMO-s termékre -, kérem, fürkészdarazsat telepít, nem permetez már! Ha egyetlen cső előfordul egyetlen kocsi csemegekukoricában, amely kukoricamolyos, nem veszi át még a konzervipar sem. Kérem, 800 hektáron termelnek a dombegyházi Eurotésznél, egyetlen molyos kukorica nincsen, ez egyértelmű.

Nagyon fontos elmondani, amikor toxinról beszélünk, professzor úr: egy kicsit elválasztanám, mert én is figyeltem, és másodszor megnéztem az ismétlését is a Heszky professzor előadásának, hogy tulajdonképpen keletkezik egy olyan fehérje, amelyet a középbél tájékán, ha lehet ilyennek nevezni egy hernyónál, mert ez nem bogár, akkor képes a középbélben ebből a fehérjéből kialakítani egy olyan anyagot, amelyik toxikus, és megmérgezi - bocsánat, nem is megmérgezi. Nem is méreg, véleményem szerint nem méreg - biokémikus voltam tíz évig, néhány találmányt majd megemlítek, ami nagyon fontos, hogy hogyan lehet a vegyszernyomást csökkenteni, a vegyszerterhelést -, tulajdonképpen a bél hámsejtjeiben megszünteti a tápanyagfelszívó képességet, ennek következtében éhen pusztul az a, nem szerencsétlen, mert nem szeretem a kukoricamolyt, tehát elpusztul a kukoricamoly, de egy másik molyfajta például nem.

Természetesen a kukoricában nagyobb mennyiség van, és ez egy halom átalakuláson megy keresztül, amikor a szármaradvány belekerül, az egész bélrészben, mert zömében a bélrészben meg a kukoricában benne van. Végig a Heszky professzor, ha jól mondom a nevét, mindent elmondott, csak azt nem mondta el, hogy ennek hány éves olyan tapasztalata van, mint amikor mi csináltuk, hogy hat évig néztük a karcinogén hatását egy-egy növényvédő szernek, csak arról nem beszélt, hogy ennek mik a hátrányai genetikailag, és mi lesz tíz év múlva, húsz év múlva, és mi lesz ebből, hova alakul. Gondoljunk a H5N1 vírusra, ahol egy pillanat alatt átalakul, máris egy másik formát ölt és megtámadja, már nincs ellene ellenszer!

Tehát én azt hiszem, rendkívül fontos az, hogy nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy találjuk meg azt a módszert, amiben én nyugodtan mondhatom azt, hogy ez most egy nagyon értelmes dolog, de nem pártvita. Nyugodtan mondhatom itt a jelen lévő három pártra, mert mindannyian abban értünk egyet és a kormány is, hogy csináljunk valamit, és legyen jogszabály rá, mert ha nem, akkor majd csinálnak nekünk. Ha most megnézzük, hogy hol termelnek kukoricát vagy éppen szóját: természetes, hogy a multiknak a nyomása. Ezt senki nem tagadhatja. Most itt elmondjuk? Kimegy a jegyzőkönyv? Hát legfeljebb azt mondják, hogy ez az okos, hülye, vagy mit tudom én, milyen Karsai mondott itt valamit, ellene van az érdekeinknek. De, kérem, senki nem tagadhatja: ez egy deka terméstöbbletet nem fog előidézni.

Hadd idézzem azt, amikor Pivottal permeteztük a kukoricát! Engedély nélkül jött be Magyarországra, ki merem jelenteni, mert '83-ban én végeztem a Pivottal a kukoricában a kísérletet, én mértem meg az embereimmel a kísérletben, hogy a Pivot, mivel nem hatott, nem tudott kapcsolódni a kukoricához, az enzimhez, emiatt a kukoricát nem károsította, de a Pivotnak a mennyisége még kukoricaéréskor is benne volt a kukoricában. Tehát ez csak azt jelenti, hogy a kukoricát nem mérgezi, azt nem jelenti, mert ha elbontaná a kukorica, mert van olyan növényvédő szer, amit egy-egy növény elbont, és megszűnik a mérgező anyaga. De amikor vizsgáltuk a karcinogén hatást, kérem, mindenki csak azt nézte meg, hogy egy difenilmolekula történetesen, maga a molekula rákkeltő-e, de azt nem nézte meg, hogy a növényben a hiperszenzitív reakció révén, elhasítva az intermediert, sokkal mérgezőbbek voltak, mint maguk az eredeti molekulák.

Tehát itt egy olyan veszéllyel állunk szemben, és egy olyan parlamenti felelősséggel állunk szemben, amit ránk fognak itt még esetleg ötven év múlva... - ne legyen így, nem lesz így, mert szerintem meg fogjuk tudni oldani, hogy Magyarországon nem lesz, mert szigete lesz szerintem a GMO-mentes fajtáknak, bár a szóját ránk hozzák. De ott is a bioetanol a megoldás, kedves Kis Zoltán képviselőtársam, mert 80 százalékban ki lehet vonni a bioetanol-előállítás előtt a fehérjét a kukoricából, és hogyha GMO-mentes ez a kukorica, igenis tudjuk a szóját helyettesíteni, és ez a megoldás, mert az összes behozott szója 99,99 százalékban génkezelt.

Tehát én azt hiszem, hogy a környezetkímélésre még néhány nagyon rövid gondolatot hadd mondjak el. Kérem szépen, van kettő darab olyan találmányom, az egyik vonatkozik a Gliphosatra, hisz azt mondják, hogy a Gliphosattal meg lehet oldani tulajdonképpen azt, hogy a kipermetezése után a növény tulajdonképpen kivédekezi, egy totális gyomirtó szer, nagyon sok egyszikű növényt egyébként elpusztít. Igen, a nyolcliteres dózisa tudta a fenyércirokot elvinni, ami egy rendkívüli tarackos növény, én találtam kettő olyan adalékanyagot, meg is vette a Monsanto, mondom a nevét is, meg is vásárolta, amelyikkel a felére lehetett csökkenteni a Gliphosatnak a dózisát. Egyáltalán nem akar környezetkímélő eljárást a Monsanto, mert a mai napig fiókban van a találmány, betette gyönyörűen a fiókba, és azt mondta, majd ha a technika állása igényli, előveszem, és ha van egy konkurenciám, akkor majd lecsökkentem, hogy négy liter. Neki az az érdeke, hogy nyolc litert használjon a csillagpázsit ellen vagy a fenyércirok ellen, nem az, hogy négy litert!

De hadd mondjam el a Basagrant - aki ismeri esetleg, a szójának az egyik gyomirtó szere -, a búzában olyan mértékig harmadára csökkentettem a dózisát a BASF cégnél, amit félig-meddig be is vezetett a Basagran turbo név alatt, amikor egy olyan adalékanyagot juttattam a borsópermetezés során a Basagranhoz, hogy fél dózisban még a szárba szökött vadrepcét is elpusztította. Akkor jöttem rá, hogy az az adalékanyag, amit hozzátettem, az segítette olyan gyors hatásra és felszívódásra, ami miatt a kettő liter helyett hét-nyolc deciliter ugyanezt az eredményt érte el. Tessék már mondani, attól függetlenül, hogy búzára alkalmazzák, alkalmazza a BASF, hogy fél dózisra vegye vissza? Esze ágában sincs! Őket semmi más nem érdekli, csak a profit. A részvényesek zargatják, a profit érdekli őket, és ők mindig is ebben fognak tevékenykedni.

Én végül és búcsúzóul azt szeretném elmondani, beszéltem az államtitkár úrral, miniszter úrral, megértették velem, hogy csinálnunk kell törvényt, csinálunk mellé annyi minden kikötést, mert hisz a szél viszi, nem annyira a méhecske, de ha kapunk egy vihart a kukoricának a porzási időszakában, három kilométerre viszi el. Tehát ne mondja már meg nekem az izolációt a kukoricát se termelő svéd, hogy hova viszi meg hogy porozza meg, meg húsz méter izoláció elég a kukoricaporzásnál - szélcsendben igen, de amikor kapunk egy igazi, szokásos éghajlat-változási vihart, akkor nem!

Én azt hiszem, hogy ez, amit mi itt közösen elmondtunk, ez egy közös érdek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Alkossuk meg úgy a törvényt, hogy folyamatosan ki tudjuk bekkelni, és Magyarország legyen GMO-mentes!

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre szót kért Ángyán József képviselő úr.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Azt szeretném egy picit megerősíteni, amit Karsai képviselő úr mondott, hogy nem érdekük, hogy csökkentsék a vegyszerfelhasználást.

Egy másik köréről még nem is beszéltünk a fajtáknak, amik léteznek, ez a gyomirtószer-rezisztens kultúrnövény vagy szója, ez a szójánál elterjedt, úgy hívják, hogy Round-Up Ready szója, ami azt jelenti, hogy egy olyan tulajdonságot építettek be, hogy a totális gyomirtó szert képes lebontani a növény, vagyis mindent elöl a környezetében ez a totális gyomirtó szer, csak a szója vagy az a kultúrnövény marad meg. Mi ebben az üzlet? Hát az az üzlet, hogy a fajtához adja a totális gyomirtó szerét, és akkor nem a te megoldásodat fogja alkalmazni, képviselő úr, hanem neki ott van a kész vegyszere, amit kapcsolt áruként elad a fajtával.

Kedves Barátaim! Ezek a cégek annak idején úgy jöttek létre, hogy nagy vegyi konszernek felvásároltak nemesítő cégeket, mert nem tudták a vegyszereiket kellőképpen eladni, és nekiálltak annak, hogy kultúrnövényeket állítanak elő, amelyek ezeket a vegyszereket tűrik. Így jöttek létre ezek a cégek.

(18.00)

És még egy megjegyzéshez hadd fűzzek én is egy megjegyzést: itt elhangzott Barabás Zoltántól vagy valakitől, hogy orvosi felhasználás.

Félreértés ne essék, az élelmiszer-biotechnológiáról beszélünk most! Az orvosi felhasználásnak nagyon komolyak a lehetőségei, az egy teljesen más történet. De más az, ha egy ökológiai rendszerbe kiengedek egy olyan szervezetet, amelyre az ökológiai rendszer nincs felkészülve. Nem az evolúció révén jött létre ez a fajta, hogy felkészülhetett volna rá az ökológiai rendszer, hanem én hoztam létre; készületlen erre. Egy olyan tulajdonság jelenik meg az ökológiai rendszerben az élelmiszer-biotechnológiánál, amire nincs felkészülve.

És ugyanígy nincs felkészülve rá a mi szervezetünk sem, a mi bélflóránk sem és az emésztőcsatornánk sem, hogy ezt befogadja. Nincs arra felkészülve (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy majd a hóvirággén jelenik meg nálunk az élelemben, vagy a szentjánosbogárnak egy génje fog megjelenni abban a táplálékban, amit elfogyasztunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: A szakmai vitát egy bejelentéssel kell megszakítanom.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitáját a további módosító javaslatok benyújtása érdekében nem zártuk le. Ezért a T/1096. sorszámú törvényjavaslat általános vitáját most lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Tízperces időkeretben megadom a szót Ángyán József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja részéről.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy folytatnám azt a gondolatsort, amit az első tízpercesben elkezdtem a teendőkre vonatkozóan, illetve hogy mi az, amit én pillanatnyilag hiányolok a koegzisztenciarendeletből, ami miatt nekünk részben most kellene módosítókat beadni, illetve egy második körben egy következő módosításra előkészíteni ugyanezt a géntechnológiai törvényt.

Csak tézisszerűen fel szeretném sorolni azokat a tételeket, amelyek aggályossá teszik ezt, amik miatt nem tudjuk elfogadni jelen formájában. A vetőmagtermesztésre vonatkozóan nincsenek meghatározott izolációs távolságok, ugyanis ezzel még nem foglalkoztak. Aggályos ebből a szempontból, és mi hagyományosan egy vetőmagtermelő ország vagyunk, ráadásul nem lehet idegenelni ezt, hogyha átporzódik, mert fenotípusosan, küllemre nem jelenik meg a növényen; nem látod, ugyanolyan, mint az alapfajta. Tehát katasztrofális következményei lehetnek a vetőmagtermesztésben, hogyha ezzel az izolációs üggyel nem foglalkozunk, ha nem tudjuk távol tartani a vetőmagtermesztésünktől, és ez egy alapágazata a magyar mezőgazdaságnak a Kárpát-medencében.

Az ökológiai gazdálkodással kapcsolatban zéró tolerancia van érvényben. Ismerve akár a 3 kilométert, de én azért hoztam fel a méheket, mert újabb vizsgálatok vannak, a méhészek végezték, hogy maga a méh is viszi a pollent, a kukoricapollent. Nem tudtuk ezt korábban, de maga a méh is továbbviheti. Tehát az a 400 méter az ökológiai gazdálkodás szempontjából biztos, hogy nem elégséges. A Bio Swiss, amelyik ezzel foglalkozik, ahova mi például a csemegekukoricánkat szállítjuk - mi Svájcba szállítjuk a csemegekukorica nagy részét, ha biogazdálkodásról van szó -, a Bio Swiss 1000 métert ír elő minimálisan. Tehát ezek aggályossá teszik az izolációs távolsággal kapcsolatos kikötéseket.

A fajtatulajdonosok, és erre nem reagál ez a rendelet, nem hajlandók együttműködni, tehát független vizsgálatok számára nem hajlandóak a vetőmagjukból mintát adni. Ez tény. Azt mondja, hogy neki nem érdeke, hogy mi megvizsgáljuk. Azt gondolom, erre mi viszont mondhatjuk, hogy akkor nekünk nem érdekünk, hogy ezt a terméket így forgalmazzuk Magyarországon. Tehát erre megoldást kell találjunk valahogy, hogy rákényszerítsük a partnert arra, hogy adjon mintát a független vizsgálatokhoz.

Egy-két ilyen tételt szeretnék még nagyon röviden megemlíteni. A dolog hosszú távú monitorozásával nem foglalkozik a rendelet, pedig itt speciális megfigyelési rendszert kell felépítenünk, akár ökológiai szempontból, akár más szempontból figyelni akarjuk a hosszú távú hatásokat; a monitorozás rendszerével nem foglalkozik jelen állapotában.

Nem foglalkozik azzal a problémával, hogy a technológia alkalmazásával egy csomó járulékos költsége van azoknak, akik nem ezzel foglalkoznak, és az egész társadalomnak járulékos költségei vannak. A környezetvédelemben már elfogadott az, hogy "a szennyező fizet" elvét próbáljuk érvényesíteni. Létre kellene hoznunk - és ez egy javaslat is lenne erre - egy olyan kockázati alapot, mondjuk így, amit a fajtatulajdonosoknak és az ezen fajtákat használóknak kellene egy bizonyos arányban összeadniuk, hogy ne nekünk, adófizetőknek kelljen az ezzel kapcsolatos extraköltségeket finanszírozni, akár a vizsgálatok költségeit, akár bármi másnak a költségét. Ez működik például Dániában. Dániában kötelező befizetni egy ilyen közös alapba. Ez nincs még benne. Tehát ezek azok a pontok, amikről azt mondom, hogy ezekkel foglalkozni kellene valamilyen módon első körben is.

Nagyon súlyos problémának érzem én, különösen ha látjuk azt, hogy kik azok, akik ilyennel akarnak foglalkozni. Általában olyan tőkéscsoportok, amelyek ezt a technológiát máshol nem tudják elhelyezni, és egy nagybirtokon megpróbálják a birtok belsejében ezeket a fajtákat előállítani.

A rendelet kapcsán - és itt van aggályom, mert én abszolút feltételezem a miniszter úr jóhiszeműségét is, és el is hiszem - Gráf miniszter úr például abban a tudatban van, hogy ez a rendelet kötelezi a termesztőt, hogy a szomszédaitól szerezzen be hozzájárulást. De sajnos nem így szól, és ez az, amit kifogásolhatunk, mert ez azt jelenti, hogy 400 méteren belül, az izolációs távolságon belüli szomszédoktól kell csak engedélyt kérni. Gondoljátok el, ez azt jelenti, hogyha valakinek 1000 hektáros birtoka van, annak a belsejében több száz hektáron termeszthet ilyet, tudja a 400 méteres izolációt biztosítani, úgy, hogy senkitől nem kell egyetlen hozzájáruló sort sem kérni, sőt a közösség se tud beleszólni. Mert itt szeretnék visszautalni arra, hogy ha egy közösség ki is nyilvánította, hogy én GM-mentes vagyok, akkor sincs jogosítványa az önkormányzatnak, hogy például szóljon valamit. Tehát egy veszélyes üzemet telepíthet úgy egy közegbe, hogy se a közösség nem tud hozzászólni, se a szomszédok nem tudnak hozzászólni, hogy akarják-e ezt, hozzájárulnak-e ehhez, vagy sem.

Ráadásul jelen szabályozási formában azt mondja ki a törvénymódosítás, hogy ha valaki a hozzájárulását adja ahhoz, hogy termesszenek ilyet, ezzel gyakorlatilag lemond a kártérítési kötelezettségéről - nem pontosan így, de nagyjából erről szól a történet. Ez így elfogadhatatlan! Ismerve a magyar mentalitást, valahol a lábjegyzetben lesz valami erre vonatkozó utalás. Nem tudja, hogy ha kára keletkezik, akkor őt megilletné a kártérítés, de ő lemondott ezzel a jognyilatkozattal.

Nincs még egészségügyi géntechnológiai hatóság, pedig ennek az egészségügyi vonzata, a humán táplálkozási vonzata legalább olyan súlyos. Ennek következtében a KÉKI, a MÉBIH, az OÉTI különféle vizsgálatokat végez, de semmiféle koordináció vagy áttekintés nincs ezen a területen Magyarországon, pedig kellene egy egészségügyi géntechnológiai hatóság. Ezt elő kellene írni itt, hogy jöjjön létre ezzel egy időben az egészségügyi géntechnológiai hatóság.

Sorolhatnám még, nem teszem. Inkább arról szeretnék még néhány gondolatot elmondani, hogy hogyan látjuk, mik lennének azok a lépések, amiket a kormánynak, a törvényhozásnak együttesen meg kellene tennünk, hogyha abban egyetértésre tudunk jutni, hogy mi nem szeretnénk ezt a technológiát. Először is, arra kellene törekednünk, hogy a moratóriumot, ameddig lehet, tartsuk fönt. De emellett készülnünk kell arra egy anyaggal - most a moratórium kérdésével foglalkoznék először, tehát nem magával a törvénnyel -, össze kell állítanunk egy anyagot, valószínűleg a kormánynak kellene ez ügyben lépnie, hogy az Európai Bírósághoz fordulunk abban az esetben - tudniillik van jogorvoslati lehetőség, az Európai Bírósághoz fordulhatunk -, ha az Európai Unió kötelezne bennünket, hogy oldjuk fel a moratóriumot. Ennek az anyagát elő kellene sürgősen készíteni. Én egyetértek vele, hogy nincs életbiztosítás e tekintetben az Európai Unióban. Látom ennek a döntési mechanizmusát ott is. Hogy az EFSA GMO paneljében hogyan ülnek bent azok az emberek, akik eldöntik, hogy mi történjen velünk. Tehát nincsenek illúzióim, én nem vagyok egy eurooptimista - bocsánat, hogy ezt itt mondom el, ezen a helyen.

Készülnünk kellene arra, hogy megtehessük azt, amit például a görögök megtettek, hogy újabb moratóriumot hirdetünk, de az osztrákok is már háromszor hirdettek moratóriumot. Tehát az újabb moratórium szakmai-tudományos alapját kellene összegyűjtenünk, hogy abban a pillanatban, amikor azt mondják, hogy oldjuk föl, addig akkor van még 20 napunk, és az alatt indítsuk el az újabb moratóriumot. De ezt tegyük meg minden olyan esetben, amit Kis Zoltán államtitkár úr mondott, hogyha új anyag jelenik meg. Tehát a védzáradéki eljárásra készüljünk tudatosan, újabb anyagokkal is.

Egy picit tágabban: el kellene indulnunk egy európai lobbi irányába. A Bizottság vagy az Európai Unió nagyon rosszul működik, ezt tudjuk. A Bizottság elképesztő, a döntési mechanizmusa elképesztő. És elképesztő maga az a helyzet, hogy az Európai Parlamentnek ebbe az egész ügybe semmiféle beleszólása nincs. Nem is kerülnek ezek a problémák az Európai Parlament elé.

(18.10)

Tehát azt javasolom, hogy a kormány saját körein - külügyi kapcsolatait figyelembe véve vagy igénybe véve -, a parlamenti pártok és az európai parlamenti képviselőkön keresztül induljon el egy európai offenzíva ennek a problémának a kezelésére.

Ami a koegzisztenciaszabályozást illeti, ezt már említettem, és örülök, hogy e tekintetben az államtitkár úrral is egyetértés van, meg úgy látom, a képviselő urakkal is, egy kétlépcsős módosítással én magam is egyet tudnék érteni. A legégetőbb gondokat, amelyek miatt úgy gondolom, hogy mint kés a vajban, most át tudna menni ez a technológia Magyarországon, ezeket most próbáljuk befogadni, és egy második körben, de azonnal induljunk el egy újabb körben egyeztetve az Európai Unióval, notifikáltassuk azokat az intézkedéseket, amelyeket be akarunk ide hozni.

Fontos lenne - ezt a kormánynak szeretném javasolni - ez ügyben is, hogy állami területekre hirdessen moratóriumot. Állami területeken ne járuljon hozzá, hozzon a kormány egy határozatot, hogy nem járul hozzá; 800 ezer hektár, ha jól tudom, ilyen terület, ne járuljon hozzá.

A nyílt napot szeretném még szóba hozni, november 22-e lehet egy ilyen első indító napja annak a kampánynak, amiről beszélgettünk, egy felvilágosító kampánynak, közösen, a bizottságok, négy bizottság közösen. Sólyom László köztársasági elnök urat sikerült megnyernünk ennek az ügynek. Elindulhat egy országos fölvilágosító kampány innen a felsőházi teremből. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ezeket szeretném javasolni, és azt szeretném kérni, hogy egy országgyűlési határozatban mindezeket foglaljuk össze, és közösen lépjünk föl a közös érdekeink megvédése érdekében ebben az európai közegben.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre szót kért Karsai József képviselő úr, MSZP.

DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak!

ELNÖK: A nyakkendőre tessék fölcsíptetni a mikrofont, mert zörögni fog!

DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Elnézést kérek. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Most én is úgy jártam, mint professzor úr, hogy nem tudtam befejezni, de azért három dologra hadd utaljak.

Emlékezzünk vissza a hatalmas amerikai kukoricatermelési rendszerre, amikor engem, árva növényvédőst majdnem kirúgtak, mert fölmentem 2-2,5 liter Hungazinig, és nem pusztult el minden gyom. Kijött az egyik illető, nem mondom, mert már meghalt, és a főagronómust utasította, hogy 20-25 litert szórasson ki velem. A szívem fájt, amikor ki kellett menni a permetezőgéppel, és 25 liter Hungazint kiszórtam a kukoricaterületre. Igaz, hogy minden kipusztult, a kukorica megmaradt, viszont elindult gyönyörű szépen a rezisztens disznóparéjnak a kialakulása. Tehát ez megint egy olyan jel, ami nagyon fontos.

Azt hiszem, hogy rendkívül fontos, szintén az előadásban elhangzottakból nem emeltem ki egy dolgot, ami szerintem egy tudományos ismertterjesztésnél nagyon fontos lenne: a majom génjei, a csimpánzé 99,9 százalékban megegyezik az emberével. Mi van, ha módosítunk egy gént, és visszadob egy almával, és elkezd beszélni hozzánk a majom? (Derültség, közbeszólások.) Tehát én azt hiszem, most tényleg humorosan mondtam el, de egyszerűen nem tudhatjuk, mert nem tudhatjuk.

Talán kétszáz év múlva tudjuk, hogy a genetikai módosítás mit jelent valójában az emberi szervezetre, akár egy vírusé, akár egy baktériumé, főleg ott, amikor azt mondjuk, hogy 25-től 40 ezerig, az embernél 25-30 ezer csak az összgének száma. Tehát ez rendkívül fontos. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Még egy nagyon fontos dolgot, bocsánat, befejezném, annyi, hogy a rovarrezisztencia, mindenki tudja, minél jobban dozírozzuk, minél hatalmasabb a dózis, és minél többet pusztítunk el belőle, annál nagyobb az esély, hogy megmaradjon egy-egy egyed, amelyik ha élve marad, aztán többet azt ki nem pusztítjuk.

Köszönöm szépen. Bocsánat.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre szót kért Ángyán József képviselő úr.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Nagyon fontos dolgot említett Karsai képviselő úr, ezért szeretnék erre a fölvetésére reflektálni. Ezt úgy mondják ezek a cégek, tudniillik elérték a világon azt, hogy egy olyan megítélés alá esnek a termékeik, amire azt mondják, hogy kvázi azonosság elve, kvázi azonos a fajta az alapfajtával, merthogy alig módosítottunk rajta valamit.

Itt jön be az, amit Heszky professzor úr mondott, kedves barátom, tényleg ott voltam ez előadásán, és azért annyit hadd tegyek hozzá a dologhoz az ő mentségére, hogy a végén ő azért a kockázatokról beszélt. Mondjuk, nem volt arányos az előadás, de a kockázatokat legalább említette, és ebben a körben nem szokás említeni a kockázatokat. Úgyhogy én ezt nagyra tartom, hogy ő megemlítette a kockázati tényezőket.

A kvázi azonosság elve itt jön be, ha valóban egy csimpánz és az ember között csak néhány génszekvencia-különbség van - és valóban ennyi a különbség -, akkor elfogadható-e az, hogy kvázi azonos ez a módosított fajta az alapfajtával. Ugye, ezt szoktuk mondani, én a hallgatóknak is így mondom, hogy a kergemarhakórban szenvedő marha kvázi azonos a marhával; egy prion van, ami miatt másképp viselkedik. De azért valószínűleg nem választanánk a kergemarhát, bár kvázi azonos egy egészséges szarvasmarhával.

Tehát elérték ezek a cégek, ezt szeretném még hangsúlyozni, és ezért ezen a helyzeten nekünk valamit változtatnunk kell Európában is, hogy nekünk kell bizonyítani a károsságát ennek, miközben a vegyi cégeknél legalább annyi megvan, hogy nekik kell bizonyítani, hogy ártalmatlan az a szer, vagy hogy lebomlik. Itt a bizonyítási felelősség nem rajtuk van. Ezért nagyobb a föladat, amit nekünk kell megoldani, Európában, együtt, hogy legalább azt érjük el, hogy ő bizonyítsa az ártalmatlanságát a termékének, ne nekünk kelljen közpénzekből bizonyítanunk az ellenkezőjét.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tízperces időkeretben szólásra jelentkezett Gusztos Péter képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán hallották már azt a liberális körökben régóta terjedő megalapozott anekdotát, hogy egyszer egy belső vitán egy sajnos az élők sorában már nem jelen levő, volt liberális ügyvivő azt mondta, hogy nekem ezzel a kérdéssel kapcsolatban két egymásnak teljesen ellentmondó álláspontom van, de nem értek velük egyet. (Derültség.)

Miért mesélem most ezt el? A kérdés első megközelítésre igazi dilemmákat vet föl egy meggyőződéses liberális ember számára, hiszen csak két dolgot említek. Egyrészt aki komolyan, elkötelezetten liberálisnak vallja magát, az gazdasági kérdésekben a szabad versenynek és a szabad piacnak a híve, és itt bizony, ha igaz az, amit az előttem szóló képviselőtársak elmondtak - és én azt gondolom, hogy igaz -, akkor itt bizony ennek a szabad piacnak az állami eszközökkel történő korlátozása az egyetlen eszköz, ami bevethető. Ez, mondjuk, egy liberális számára természetesen lehet dilemma.

A tízperces hozzászólásban én azokat a megfontolásokat szeretném majd később összefoglalni, amelyek alapján az SZDSZ körül működő környezetvédelmi tanács, a Liberális Zöld Tanács, illetve később maga a parlamenti frakció is amellett döntött, hogy ezt a dilemmát úgy oldja föl, hogy dönt, méghozzá azon megfontolások alapján, amelyeket itt a képviselőtársaim is elmondtak, és egy olyan logika alapján, amelyet Kis Zoltán liberális képviselőtársam nem is olyan régen konzervatívnak nevezett ebben a kérdésben.

A másik ilyen dilemma egyszerűbben feloldható, ez pedig a kutatásnak, a technológia fejlesztésének a pártolása, ami természetesen valamennyiünk számára része a politikai credónknak, de itt nincs is vitakérdés, hiszen nem erről van itt szó, úgyhogy ebbe nem is mennék bele.

Az SZDSZ mellett működő, környezetvédő szakértőkből álló Liberális Zöld Tanács, illetve a parlamenti frakció is a vitában úgy foglalt állást, hogy maguknak a GMO-szervezeteknek a megjelenését, gazdasági használatát a tudományos-technikai fejlődésnek és a gazdasági szabad verseny következményének tartjuk, mégis úgy ítéljük meg, hogy e szervezetek alkalmazásánál is vagy e szervezetek alkalmazásánál különösen az elővigyázatosság és a kötelező óvatosság elveit kell követni, hiszen a hatások ma nem beláthatóak, nem felmérhetőek. Egyébként pedig tudjuk azt valamennyien, sok olyan példát ismerünk a történelemből, ahol a következményekkel nem számoló emberi beavatkozás, egyes anyagoknak, technikai eszközöknek a hatásokat nem ismerő használata bizony tragikus következményekkel járt.

Elhangzott ebben a vitában, hogy a GMO-knak egyes gazdasági szereplők számára komoly haszna van, ezzel szemben a másik oldalon a hazai eredetű vetőmagtermelés visszaszorulása állhat, megjelenhet a GMO-alapú vetőmagokat gyártó külföldi cégeknek való kiszolgáltatottság, és nagyon fontos a magyar öko- vagy biogazdálkodás, a GMO-mentes termékeknek a piacvesztése vagy akár teljes ellehetetlenülése.

(18.20)

Úgy gondoljuk, a GMO-kkal kapcsolatban ma még kevés számú vizsgálat áll rendelkezésre, és az alkalmazás hatásairól nem elegendő ismeret áll rendelkezésre, ezért fontosnak tartjuk azt, hogy folytatódjanak ezek a kutatások Magyarországon és Európában is annak érdekében, hogy megállapíthassuk, mely GMO-termékek vagy -fajták jelentenek az emberi egészségre vagy az élő rendszerek működésére kockázatot - pontosan milyen mértékű kockázatot vagy ártalmat -, és vannak-e olyanok, amelyek nem.

Szükség van a hatások alapos vizsgálatára, és fel kell készülni természetesen arra is, hogy nem is olyan rövid időn belül a környező országokban köztermesztésben is megjelenhetnek a genetikailag módosított növények. A hazai köztermesztésbe vételt a mostani ismeretek szintjén egyértelműen ellenzi ez a bizonyos Liberális Zöld Tanács, és nem rövid, de annál termékenyebb vita után a parlamenti frakció is meglehetősen nagy többséggel erre a döntésre jutott. Több körben vitatkoztunk erről az elmúlt hónapokban. Mindenképpen azt gondoljuk, ahogy az előbb is említettem, bizonyosságra van szükség a biológiai, környezeti és - ahogy korábban elhangzott - egészségügyi típusú kockázatok tekintetében.

Viszont azt is gondoljuk - és én magam, aki kezdetektől fogva egyértelműen a GMO-t ellenzők táborába tartoztam -, éppen ezért van szükség a parlament asztalán fekvő és most vitatott koegzisztenciaszabályozásra, hogy adott esetben a védzáradék feloldása esetén ne egy teljesen szabályozatlan helyzetben kelljen felvennünk a reménytelen küzdelmet a GMO-val szemben, hanem előre gondolkodva megpróbáljuk kialakítani ezt az együtt-termesztési törvényt, amely biztonsági garanciákat teremt azoknak a termelőknek a számára például, akik nem akarnak ilyen termékeket termeszteni, és a saját termékeiket tartósan GMO-mentesként akarják tudni. A gazdasági verseny, a piac szabadsága természetesen az ő szabadságukat is kell hogy jelentse. Itt csatlakoznék Ángyán képviselő úrhoz. Ezzel kapcsolatban érdekes külön a kártérítés és a kártérítési felelősség kérdése, illetve annak a megfordítása.

A forgalmazás és a fogyasztás terén a GMO-termékek esetében a gyógyszerekéhez hasonló ellenőrzési és forgalombahozatali, engedélyezési eljárásra lenne szükség, amely az emberi szervezetekre gyakorolt hatásokat éppen úgy feltárja, mint a más élőlényekkel kapcsolatos, a talajéletet biztosító szervezetekre és életközösségre gyakorolt hatásokat például. A forgalmazást ennek megfelelően szigorú fogyasztóvédelmi szabályokhoz kell kötni. Elemi feltétel, hogy minden GMO-tartalmú terméken egységesen és jól olvashatóan fel kell tüntetni a fogyasztók számára azt a tényt, ha genetikailag módosított terméket tartalmaz az adott élelmiszer vagy más termék. Meggyőződésünk szerint ebben akár addig is el kell menni, hogy a jelzéseket a dohánytermékeken látható feliratokhoz hasonlóan egyértelmű láthatósággal kell kialakítani.

Néhány személyes megjegyzést szeretnék tenni a végén. Úgy is, mint a liberális frakciónak a környezetvédelmi bizottságba delegált politikusa, szeretnék annak a meggyőződésemnek hangot adni, hogy amennyiben versenyképességről beszélünk a magyar mezőgazdaságban, úgy az ökológiai gazdálkodás versenyképessége egy kiemelt szempont kell hogy legyen. Itt idézném a GMO-kerekasztal vonatkozó állásfoglalását, amely azt mondja, hogy "Az ökológiai gazdálkodásban a GM-fajták okozta szennyeződéssel kapcsolatban a zéró tolerancia elv van érvényben, az ökológiai termesztők számára a szabályozás jelenlegi formája nem biztosít garanciákat."

Egyébként én magam - mondtam, személyes megjegyzéseket fogok tenni a végén - gyakorló vegetáriánusként különösen fontosnak tartom azt személyesen is, amit egyébként politikusként is, hogy versenyképes lehessen a magyar ökológiai gazdálkodás. Nagyon örömteli dolog az, hogy az elmúlt jó néhány évben ennek a fogyasztói szokásrendszernek elkezdett kialakulni a kultúrája Magyarországon, és egyre komolyabb ez a kultúra Magyarországon, egyre több ember van, aki tudatosan és környezettudatosan táplálkozik. Ez egy nagyon fontos társadalmi szempont. Ezt mondom egyszerű fogyasztóként és természetesen politikusként.

A másik pedig szintén egy kettős - részben politikusi, részben pedig személyes - megjegyzés. A dolognak van egy, ha tetszik - és azt gondolom, nyugodtan kimondható, ha a fogyasztóvédelmet emberi jogi kérdésnek tekintjük, márpedig nyugodtan tekinthetjük annak -, emberi jogi vonatkozása is, hiszen tudjuk azt, hogy mi itt most a termesztésbe vonásról vitatkozunk, tudjuk azt is, hogy a kereskedelemben ezek a termékek jelen vannak Magyarországon. Tudjuk azt is, hogy az a fajta igény, amit mi itt többen megfogalmazunk, miszerint legyen egyértelműen feltüntetve a csomagoláson az, hogy mivel áll szemben ez a bizonyos fogyasztó, ahogy itt korábban elhangzott, hogy a vásárlókra kell ezt bízni, hát ahhoz, hogy rájuk lehessen bízni, ezt a feltételt meg kellene teremteni. Szóval, ezeket, ha tetszik, alapvető fogyasztóvédelmi kérdésekként, emberi jogi kérdésként kell kezelni, mert ha nincsen meg a megfelelő mennyiségű és minőségű információ a vásárláskor, akkor nem beszélhetünk természetesen tudatos fogyasztóról, és akkor nincsen meg az esélye annak, hogy felelős döntést lehessen erről hozni.

Ez egyébként, mondjuk, a vegetáriánus szubkultúrát különösen érinti, hiszen az ilyen emberek bizonyára tudják, hogy jelentős mennyiségű szójakészítményt fogyasztanak, és mint ilyen, én magam is tudom, hogy a Magyarországon piacon lévő szójatermékek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - befejezem a mondatot, elnök úr, elnézést kérek - túlnyomó része, döntő többsége amerikai termék, és még egy tudatos fogyasztó is esélytelen, hogy megtudja, hogy pontosan mit is vásárol, mert a feltüntetés szabályait nem tartják be. Ráadásul ennél sokkal szigorúbb szabályokra lenne szükség ezen a területen.

Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, tízperces időkeretben.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Lehet, hogy a tíz percet nem is fogom kihasználni. Az európai ügyek bizottságának ülésén, úgy érzem, a képviselők döntő többsége nagyon helyesen fogalmazott, amikor tiltakozott az ellen, hogy Magyarország génmódosított alapanyagú terméket vagy vetőmagot engedjen be az országba. Volt egy képviselő, aki felvetette annak a szükségességét, hogy a bioetanol termesztésében ez micsoda forradalmi, és micsoda vesztesége lenne az országnak, ha ezt nem tenné meg. Ahogy a képviselőtársaim is elmondták, lehet, hogy totálisan tönkrevágnánk a magyar vetőmagtermesztést. Volt egy másik képviselő úr a mi sorainkból, aki úgy fogalmazott - nem bizottsági ülésen -, hogy ez veszélyeztetni fogja a hazai géntechnológiát, biotechnológiát, növénynemesítést. Szeretnék mindenkit óvni attól, hogy ilyen fogalmakat fogalmazzon meg, mert ettől még virágozhat nyugodtan a magyarországi gén-biotechnológia és a növénynemesítés.

Tizenhat hónapon keresztül az Európai Parlamenten belül a környezetvédelmi, egészségvédelmi és a fogyasztóvédelmi bizottságban voltam, ahol szó volt a génmanipulált termékek kérdéséről. Képviselőtársaim, higgyék el, az összes parlamenti képviselő, aki ennek a bizottságnak a tagja volt, fel volt háborodva. Ezt mondom azért is, mert Ángyán professzor is elmondta, hogy igenis használnunk kell azt az eszközt, hogy Magyarországnak is van 24 parlamenti képviselője, és tudom határozottan, hogy az európai parlamenti képviselők döntő többsége ellenzi a génmanipulált termékek Európai Unióban történő elterjesztését.

Tudom azt is nagyon határozottan, hogy emögött igenis olyan mértékű gazdasági és lobbiérdekek húzódnak meg, ahol az egészség kérdése abszolút nem jelent semmit. Ha itt vesszük a kémiai biztonság kérdését, hosszú éveken keresztül vitatkozott rajta az Európai Unió, elfogadásra került, de igen, azok csak kutatási eredmények voltak, egy bankba kell elrakni, a másik oldalon pedig az előállítónak - akár az élelmiszer-, akár a gyógyszergyártás területén - bizonyítania kell, saját magának kell bizonyítani, hogy az egészségre tulajdonképpen nem ártalmas, vagy mérsékli a jelenlegi ártalmi szinteket nagymértékben.

Én is úgy érzem, hogy amíg a kutatási eredményeket maga az amerikai fél nem adja ki, és Magyarországnak nincs lehetősége többszörösen kutatni és bizonyítani azt, hogy ez az egészségre adott esetben valóban nem fejt ki ártalmat vagy kismértékben, de más megoldásokkal adott esetben ezt nem tudjuk alátámasztani, én is azon vagyok, hogy minden eszközt fel kell használni ahhoz, hogy Magyarországra ilyen alapanyag vagy ilyen vetőmag, ilyen termékek ne tudjanak bekerülni.

(18.30)

A másik pedig, hogy hiába van egy kutatási eredmény az adott amerikai klímaviszonyok között, amikor Magyarország, Európa klimatikus helyzete is más, mint az amerikai. Nagyon jól tudjuk, hogy a baktériumok, bacilusok teljesen másként viselkednek egy adott klímakörnyezetben, és lehet, hogy más hatást is fejtenek ki, amit a professzor úr is elmondott, és lehet, hogy a harmincszoros vagy háromszázszoros méregtartalom sokkal nagyobb méregtartalommal fog nálunk jelentkezni.

Szeretném mindenképpen kérni az Európa Tanácsban részt vevő, magyar álláspontot képviselőket, hogy igenis keressék meg az európai parlamenti képviselőket. Kezdjék ott is el a nagyon kemény lobbit, és ha szükséges, igenis háborodjanak fel, és az Európai Parlament ülése elé vigyék be bizottsági szinten, kezdjék újra ennek a folyamatnak a tárgyalását, és ne hagyják, hogy csak a Tanács jogköre legyen ez a döntés. Igenis, Magyarországnak a legvégső esetben az Európai Bírósághoz kell fordulnia. Húzni, halasztani kell az időt, és utána megfelelő lobbitevékenységgel elérni azt, hogy más döntési folyamatok sokkal nagyobb mértékben tudják azt befolyásolni, hogy Európa nem lesz vevő a géntechnológiára.

Nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy Európában is egyre jobban terjed az öko- és a biogazdálkodás fontossága, szükségessége. Nagyon jól tudjuk azt is, hogy bizonyos termékekhez az európai vásárlók szabályszerűen irtózattal nyúlnak hozzá. Tehát egyre nagyobb igény lesz arra, hogy ökotermesztés, biotermesztés folyjék Magyarországon, és megmaradhatunk annak a szigetnek, és majd később, amikor rádöbben az emberiség, hogy micsoda óriási kárt okoz magának a génmanipulált termékek beengedésével, lesz egy ország, amelyik meg tudja őrizni a sajátságos és maga által megkutatott növénytermesztést, vagy a saját eredményeit fel tudja mutatni. Sokkal nagyobb igény lesz erre a későbbiek folyamán. Ez ugyanolyan, mint a víz. A víz a világon egyre nagyobb értéket fog képviselni, és Magyarország Franciaország után a második legnagyobb ivóvízkészlettel rendelkező ország. Ezért mondom, hogy óvni, védeni kell, és minden eszközt fel kell használni arra, hogy lehetőleg ilyen hatások a magyar gazdálkodást abszolút ne tudják érni.

Nagyon egyetértek Kis Zoltánnal és mindenkivel, aki maximálisan amellett van, hogy Magyarországra ezek ne kerülhessenek be. Azt a folyamatot nekünk is erősíteni kell, ahogy Ausztriában, Olaszországokban és más országokban is tartományi, megyei, városi szinteken teszik, egyre többen tiltakoznak ellene, és próbálnak olyan sajátságos törvényt alkotni, amivel a saját területükre egyáltalán nem is engedik be az ilyen, esetlegesen génmanipulált termékeket. Maximálisan egyetértünk, én magam is egyetértek azzal, hogy egy országgyűlési határozatban kell nagyon keményen ezeket megfogalmazni. Örültem annak, hogy a környezetvédelmi tárca részéről az európai ügyek bizottsági ülésén részt vevő hölgy is, azt lehet mondani, maximálisan amellett érvelt, hogy Magyarország ezt a lépéssorozatot ne engedje.

Vannak különböző dokumentációk, amelyek Magyarországon megjelennek, és amellett érvelnek, hogy semmi gond nem lehet a génmanipulált termékekkel, és vannak magyar állampolgárok, kutatóbázison dolgozó vagy biotechnológiával foglalkozó személyek, akik hajlanak arra, hogy engedjenek különböző befolyásoknak, és magukat meggyőzve próbálnak olyan kutatási eredményeket vagy manipulált eredményeket kihozni, amelyekkel meg lehet téveszteni az állampolgárokat. Szeretném kategorikusan kijelenteni, bízva abban, hogy holnap az ötpárti bizottsági ülés ebben a kérdéskörben fog tudni olyan határozati javaslatot megalkotni, amelynek révén, a nyilvános tájékoztatásokkal, a november 22-ei nyilvános üléssel együtt, úgy érzem, a gazdálkodóknak és minden olyan szervezetnek a figyelmét fel tudjuk kelteni, hogy valóban egy olyan folyamat fog Magyarországon elindulni, olyan mértékű nyilvánosságot fog kapni ez az ügy, hogy a későbbiek folyamán a burgonyát és más génmanipulált termékeket kategorikusan ki tudjuk tiltani Magyarországról.

Örülök Gusztos Péter képviselőtársam hozzászólásának is. A liberális eszme előtt sokszor, bizonyos kutatási eredmények miatt, meg kell hajolni, ahogy ön is elmondta. Kérném, hogy Kóka miniszter úrra is próbáljanak olyan hatást gyakorolni, mert az embernek sokszor az az érzése, hogy ő talán mégsem ellenezné a génmanipulált termékek magyarországi behozatalát. Ebben legyünk egységesek mindenképpen.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Gusztos Péter képviselő úrnak.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Ez utóbbi kérésnek nem tudok eleget tenni, nem tudok rá garanciát vállalni. A vita egyébként némiképp emlékeztet az előző parlamenti ciklusban végigvitt termékdíj-történetre, ahol a liberális párt a gazdasági és a környezetvédelmi tárca vezetőjét egyaránt adta, és a két tárca között komoly vélemény- és érdekkülönbség volt. Ez most itt szintén megvan, de a vitánk szempontjából mellékszálnak minősül. Liberális politikusként egyébként nem kárhoztatnám annyira a multikat, ők a maguk dolgát végzik a maguk eszközeivel; nekünk meg az a dolgunk, hogy kifejezzük azokat az érdekeket, amiket kifejezni jónak vélünk, és hogy egyértelművé tegyük számukra is és a nagyközönség számára is, hogy ez a játék többszereplős. Ez valószínűleg ilyen egyszerű, bár természetesen nem egyszerű többszereplős játék.

Ami az Európai Uniót illeti, ott talán egy ilyen történet nagyon jó tanulópénz lehet a magyar parlamentarizmusnak, a magyar demokráciának, hogy hogyan lehet az európai diplomáciában a lehető legtöbb, legerőteljesebb politikai típusú fegyvert, eszközt bevetni úgy, hogy a magyar parlamenti pártok itthon és Európában egymással együtt tudnak működni. Egy ilyen ügy kifejezetten jót tehet a magyar politikának.

Végül még egy megjegyzés az ökogazdálkodással kapcsolatban. Sokan azért nem vásárolják ezeket a termékeket, mert nem tudják megfizetni, mert ezek drágábbak. Ebben a tényben rejlik az a versenyképességi előny, ami megmaradhat és erősödhet akkor, ha Magyarország meg tud maradni egyfajta szigetként. Hiszen itt kvázi hozzáadott értékként jelenik meg a termék magasabb árában valami, amit nem adnak hozzá, ha minden jól működik. Tényleg azt gondolom, az előbb hosszasan vitatkoztak a képviselő urak, több órán keresztül a mezőgazdaság helyzetéről, amihez én jóval kevésbé értek, mint önök, de azt még kívülálló laikusként is látom, hogy ez nagyon komoly versenyképességi lehetőség a magyar mezőgazdaság számára, amire érdemes, lehet és kell is vigyázni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Jakab István képviselő úrnak, Fidesz.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tudósok tökéletesen bizonyították, hogy mennyire igazuk van, igazunk van. Én nemzetgazdasági szempontból szeretném egy picit megvilágítani ezt a kérdéskört. Nem lehet kétséges, hogy számunkra, Magyarország számára azt kell átvenni, ami elfogadható, ami jó, ami stabilizál, ami előre visz, ami gazdaságos, és ami népegészségügyi szempontból is elfogadható. Mi az egyik legfontosabb cél? Tiszta, egészséges élelmiszer előállítása. Van erre igény? Van. Megváltoztak az életkörülményeink? Meg. Más típusú munkát végzünk, szükséges az, hogy egészséges, tiszta élelmiszert fogyasszunk. Egyetértünk a legmesszebbmenőkig Gusztos képviselőtársammal. Igen, erre szükség van, és népegészségügyi szempontból ez nagyon fontos.

Tehát ha ez igaz, az az állítás is igaz, hogy az Európai Unióban a tiszta, egészséges élelmiszernek piaca mindenkor van, és egyre inkább lesz. Van-e megfelelő technológiánk? Van, tisztelt képviselőtársaim. Itt államtitkár úrral összenéztünk, fehérjeprogram, Kralovánszky-féle volt. Itt vannak az új technológiák, meg kell találni. Azt gondolom, valamennyiünk számára elemi érdek, hogy ezen az úton haladjunk tovább. Egyetlen dolog van még, amire szeretném a figyelmet ráirányítani. Ez könnyű győzelemnek tűnne, de nagyon kemény viták előtt állunk még. Nemcsak az Unióban, itthon is. Arra szeretném kérni minden érintett frakció képviselőjét, ha ezt így, most, itt, együtt meg tudtuk csinálni, akkor legalább ebben a harcban legyünk határozottak, eltökéltek és a végén sikeresek, valamennyi magyar állampolgár érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

(18.40)

Megkérdezem Gőgös Zoltán földművelésügyi és vidékfejlesztési államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Igen, öné a szó, államtitkár úr.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hát elég régóta birkózunk ezzel a törvényjavaslattal, több egyeztetés után. Legutóbb egy héttel ezelőtt tartottunk a gazdasági bizottság szervezésében egy több-bizottságos megbeszélést. Én ott is elmondtam, és továbbra sem változott meg a véleményem, hogy amit egy uniós joganyag megengedő módon kezel, nem hinném, hogy mi ott végleges tiltási helyzetbe tudunk kerülni, de azt viszont hiszem, hogy tudunk olyan kemény jogi környezetet teremteni ennek a történetnek, és nemcsak ennek a törvénynek a kapcsán, hanem sok egyéb ágon, hogy egyszerűen ne érje meg ezt a dolgot Magyarországon csinálni. Ugyanis nagyon sok mindent tiltanak törvények nálunk is, de miután nagy üzlet, törvénytelen módon is csinálják - kábítószer, s a többi, nem beszélek többről, képviselőtársaim pontosan tudják, miről beszélek. Tehát totális tiltás esetén is sok mindent csinálnak, ami nagy üzlet, és énszerintem ez is egy nagy üzlet, legalábbis rövid távon biztos, hogy nagy üzlet bizonyos köröknek, nyilván egészen addig, ameddig egyeduralkodók nem lesznek egy bizonyos piacon, és onnantól már, persze a termelőnek nyilván addig sem üzlet, nekem ez a véleményem, de utána aztán már biztosan nem lesz üzlet.

Tehát az a véleményem, és szerintem ebben erősített meg valamennyiünket ez a vita, hogy ez a dolog messze túlmutat ezen a koegzisztenciaszabályozáson, viszont egyik eleme kell hogy legyen ez a törvény, ami már legalább bizonyos keretek között tartja akkor is, ha valaki nagyon akar ilyet csinálni. Egy dologra mindenképpen jó lesz: azonnal kiderül, hogy ki akar ilyet csinálni. Ezt azonnal tudnunk kell, mert be kell jelentse, megvan az engedélyezési mechanizmus. Miután abban biztos vagyok, hogy mindenre nem tudunk gondolni, hogy milyen kiskapukat lehet esetleg majd, akármilyen jó törvényt is csinálunk, elfogadni, ezért folyamatosan résen kell lennünk.

Messze egyetértek azzal megoldással, amiben kvázi megegyeztünk, és nyilván ennek a részleteit majd holnap úgyis pontosítjuk, hogy menjünk el most addig a határig a módosító javaslatokkal, ameddig alapjaiban azért az Unió által nagyon hosszú viták után és a legszigorúbbnak tartott törvényjavaslatba az Unió most belement, hogy meghozzuk. Biztos, hogy tudunk olyan finomításokat tenni, amik miatt még most ezt nem kell hatályon kívül helyeznünk, és beléptethetjük. Azt majd meg kell néznünk, hogy hogyan van ez a hatályba léptetés meg a védzáradék ügye, mert énszerintem a védzáradék ezt automatikusan übereli. De most mindegy, ezt pontosítanunk kell. Azt gondolom, hogy ezt meg lehet vitatni.

Tehát az a lényege a dolognak, hogy ez az első körre egyértelműen jó, hogy egyezzünk meg azokban a módosítókban, mondjuk, a vetőmagtermesztés kapcsán, amiről most nem szól a törvényjavaslat. Szerintem több elemet lehet talán a végrehajtási rendelet kapcsán megalkotni, mint magában a törvényjavaslatban, de miután mind a kettő nofitikált, ilyen szempontból most azt a szűk mezsgyét meg kell most találnunk, hogy hatályos legyen ez a törvény, ami legalábbis keretek közé tereli ezt a témát.

Azzal is egyetértek, hogy indítsunk el azonnal egy újabb notifikációt, szintén megvannak azok a javaslatok, hogy minek a mentén. Amit egyébként akkor tudunk megtenni, és ebben is egyetértünk, mert azt hiszem, most azért a kellő bizalom megvan a kormányzat felé is, hiszen nem hiszem, hogy arról szó lenne, hogy bárki is mást akarna. Most már azt hiszem, hogy ez kiderült, és talán ezért is jutottunk el eddig a pontig. De én is úgy érzem, hogy csináljunk egy országgyűlési határozatot, ami egyértelmű feladatmeghatározásként adja ezt a kormánynak a parlament által, hogy márpedig ezeket a pontokat kezdeményezze az Európai Uniónál. Nyilván ez elől kitérni a kormánynak nem lehet, még akkor sem, ha esetleg lenne ilyen szándék, és nem is direkt szembemenés az európai joggal, hiszen egy nemzeti parlament nyilván a saját nemzeti érdekei alapján hozhat olyan dolgokat, hogy igenis kezdeményezzük ennek az európai uniós felülvizsgálatát, ennek az egész ügynek. Azt hiszem, erre teljesen jó egy országgyűlési határozat, főleg ha ezt egyhangú szavazással fogadjuk el, illetve (Dr. Kis Zoltán: Négypárti!) négy- vagy ötpárti egyetértéssel. Akkor azt hiszem, ez kellő erőt adhat ahhoz.

Emellett persze minden egyéb olyan jogszabályt meg kell most vizsgálnunk, annak ellenére, hogy a törvény hatályba lép nyilván, amikor elfogadtuk, hogy mik azok a lehetőségek más jogszabályokban - és itt előjött a gyógyszer-engedélyezés és egyéb dolgok -, amit nem hiszem, hogy a koegzisztenciatörvény keretei között kell megtennünk, de lehet olyan jogszabályt találni, élelmiszer-biztonság, egyéb, meg kell néznünk. Nyilván arra is jó egy ilyenfajta polemizálás, hogy hova tudunk még olyan pontokat betenni, ami nem érint különösebben notifikációs ügyet, meg semmilyen európai uniós jogharmonizációt, de egy újabb féket tesz valahol a rendszerbe.

A másik - és ezért is mindenképpen támogatjuk ezt a fajta nyílt napot, hogy erről tényleg széles nyilvánosság előtt is szó essen -, hogy belássák nálunk is az emberek, hogy Magyarországnak az az alapvető érdeke, hogy ilyen ne történjen nálunk. Leginkább a termelőink, akiket persze különböző üzleti ajánlatokkal meg lehet kicsit szédíteni, hogy ha ez olyan nagyon jó üzlet, akkor mi miért ellenezzük. Hát azért, mert, egy: pontosan elhangzott, hogy ez semmilyen hozamtöbblettel nem jár. Kettő: nagyon-nagyon kockázatos hosszú távon, hogy ebből mi lesz, és bizony semmi köze nincsen se az etanolprogramhoz, semmihez, ez mind csak duma, mert nincs olyan kukorica, aminek sokkal magasabb lenne a keményítőtartalma, mint a magyar kukoricának. Márpedig üzletileg ez az egy lehetne, hogy ha mondjuk, nagyságrendekkel magasabb keményítőtartalmú egyedek lennének, de erről szó nincsen, tehát nincs ilyen.

Úgyhogy azt kérem, hogy a további egyeztetések kapcsán - hiszen még előttünk van egy részletes vita nyilván, de azért eléggé belementünk a részleteibe most ennek az általános vitának, tehát azon hamarabb túl tudunk lenni - holnap ezeket megbeszéljük. Azt kérem tényleg a képviselőtársaktól, hogy ha most valamire a szakembereink, akik itt vannak - és köszönöm is nekik ezt a munkát, mert tudom, milyen kemény ütközetet csináltak 18-án, amikor kinn voltak, és azóta is maximálisan beálltak e mellé az ügy mellé; lehet, hogy nem jutottunk volna idáig, ha nem ennyire értői ennek a területnek -, ha valamire azt mondják, hogy márpedig ezt most első körben ne tegyük meg, mert biztos, hogy problémás, akkor értsék meg, hogy azt nem azért fogják mondani, mert bárkinek is az érdekeit szolgálják, hanem azért, mert ez így van. Tehát azt hiszem, ezek után a történtek után már mondhatjuk egymásnak, főleg ha az országgyűlési határozat kapcsán is megegyezünk, hogy akkor ezt második körben el fogjuk engedni, és majd meglátjuk, lépjen rá valamit az Európai Unió, aztán még mindig ide lehet hozni és megnézni, hogy akár önálló indítvánnyal, bármivel hogyan lehet a törvénybe beemelni.

Ha megfelelő nyilvánosságot kap ez a történet - márpedig miért ne kapna, hiszen egy nagyon fontos ügyről van szó -, akkor nagyon meg fogja gondolni az a nagy cég is, akiről itt szó esett, hogy akár saját területein belül is meg fogja-e csinálni. De azért hozzáteszem - ezt a miniszter úr is kijelentette, én is elmondtam nagyon sokszor -, hogy nem kívánjuk ezt az állami területeken engedélyezni, és akár az országgyűlési határozat is utalhat erre. Ezt egyébként nem kell ebbe a törvénybe beleírni, mert nem gondolnám, hogy ennek ehhez köze van, hiszen ez egy abszolút eljárásrendi ügy. Ilyen szempontból viszont egybefüggő nagy területek azért nem igazán jellemzőek ezen kívül. Ha megnézzük, hogy kik vannak olyanok, azoknak a nagy része most állami területeket bérlő és nem tulajdonos ember, tehát az állam hozzájárulása nélkül valószínűleg a nagybirtokok sem tudnának ilyet megtenni, de azért lehet olyan helyzet, hogy ez mehet.

Azt nem hinném, hogy az izolációs területen kívüli szomszéddal való egyeztetést most első körbe be lehet tenni. Tehát ezt nem hiszem, mert ez már azért egy olyan érdemi módosítás, ami valószínű, hogy elmenne addig a határig, de ezt nyilván holnap majd megbeszéljük.

Azzal is egyetértek, hogy próbáljunk meg a tudományos életben olyan partnereket szerezni ehhez az ügyhöz, hogy esetleg újabb bejövő fajták esetén az újabb moratórium elrendeléséhez megfelelő szakmai hátteret adjanak, ugyanis ehhez a fajtához újabb érvanyagunk nincsen. Itt a görög példa elhangzott, de az nem egészen passzolna ránk. Nincs újabb érv, tehát most nincs a kezünkben ahhoz képest újabb érvanyag, mint ami szeptember 18-a előtt be lett nyújtva a védzáradék fenntartásának érvelése mellett.

Nagyon fontos az, hogy a megyék vagy akár a települések önkéntesen vállalhassanak vagy vállaljanak be ilyenfajta moratóriumot, de nem hinném, hogy egy esetleges pert meg tudnának nyerni. Tehát biztos vagyok benne, hogy annak ellenére, hogy kimondja egy település, hogy ő úgy gondolja, neki az az érdeke, hogy az ő területén ilyen ne történjen, ha valaki ott mégis ilyet vetne és perre menne, biztos, hogy megnyerné. Mert azért ilyenfajta direkt tiltás - és ez mindenhol önkéntes, ezt tudnunk kell, ott is, ahol jelenleg van ilyen, tehát nagy valószínűséggel nem próbálkoznak ilyen helyen vetni, mert akkor nyilván mennek oda, ahol nincs ilyen. Ha mondjuk, ez az ország nagyobb részére már igaz, akkor egyre szűkül az a kör, ahol különösebb ejnye-bejnye nélkül megtehetik.

(18.50)

Nagyon nagy üzenetértéke van annak, ha Magyarország településeinek a többsége egy ilyen dolgot kijelent, mert akkor nagyon szűkül az a kör, ahol mindenféle macera nélkül lehetne ilyet csinálni. Azt gondolom, az az egyetlen járható út van, hogy rettentő módon megnehezíteni annak az életét, aki ilyennel próbálkozik, elsősorban anyagilag, mindenféle eljárási költséggel meg egyébbel, ami megint csak a kezünkben van, mert azt aztán biztosan nem tiltja az Unió, hogy mennyiért adunk ki egy ilyen engedélyt, illetve mennyiért folytatunk le egy ilyen eljárást - amiről itt szó is volt - vagy vizsgálatot.

Ebben kérem tehát a képviselőtársak együttműködését, és úgy látom, ez meg is van, s akkor tényleg lehet most egy olyan törvényünk, ami egy alaplépés ehhez, és aztán majd hozzá kell nyúlnunk minden olyan jogszabályhoz, amely bármilyen ágon is nehezítheti az ilyen típusú növények elterjedését.

Köszönöm szépen ezt a konstruktív vitát. Menet közben azért nem akartam beleszólni, mert ez tényleg egy abszolút szakmai vita volt. Meggyőződésem, hogy sok ilyet kellene még tartanunk, akkor talán kicsit előbbre tartanánk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom, a benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Napirend utáni felszólalásra senki nem jelentkezett.

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés őszi ülésszakának következő, várhatóan ötnapos ülését 2006. november 13-án, hétfőn 13 órára összehívom.

Köszönöm a munkájukat, az ülést bezárom.

(Az ülés 18 óra 52 perckor ért véget.)

A kiadvány hiteléül:

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára

Szöveghű jegyzőkönyv

^" A 2006-2010-es országgyűlési ciklus

3569 Az Országgyűlés őszi ülésszakának 12. ülésnapja 2006. november 7-én, kedden 3570