Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoport­ja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kép­viselőtársaim! Az elmúlt hét évben meglehetősen sokat ostoroztuk a kormányt alapvetően amiatt, hogy nem kifejezetten beruházásbarát a gazdaságpolitiká­ja, ennek eredménye volt, hogy vissza is estek rende­sen a beruházások Magyarországon, a kritikus 20 százalékos szint alá is, ami tudjuk, hogy visszaesést jelent, mert 20 százaléknál lehet arról beszélni, hogy a kieső és megújuló termelőeszközök, vagyoni érté­kek körülbelül megfelelő arányban vannak.

Ez, hogy Magyarország versenyképességével baj van, nemcsak egy szubjektív érzés volt a magyaror­szági befektetők, bilaterális kamarák ‑ magyar-né­met kamara, magyar-amerikai kamara, magyar-kínai kamara ‑ szakmai véleménye alapján, hanem bizo­nyos objektívnak számító mutatókban is megnyilvá­nult.

Az a problémánk, hogy ez a törvényjavaslat ma nagyon jó szándékú, és fontos, hogy ilyen törvények szülessenek, de ez a törvényjavaslat a hazai verseny­képesség strukturális problémáit nem képes orvo­solni, és önmagában a bürokráciacsökkentés, illetve a bürokráciacsökkentés a rezsicsökkentés, a közmű­csatlakozások terén kevés eredményt hozhat.

Az igaz, hogy erre rendkívüli módon szükség van, mert amikor egy gazdasági érdek világosan ab­ban fogalmazódik meg, hogy a befektetők ne elri­asztva legyenek egy-egy beruházástól, hanem lehető­leg minél komfortosabban kapják meg azt az adat­szolgáltatást, azt az engedélyezést, azokat a szüksé­ges okiratokat, amelyek a beruházásának az indítá­sához szükségesek, akkor ez egy alapvető nemzeti, nemzetgazdasági érdek. Annál is inkább fontos, hogy ezen a területen gördülékenyen történjen az ügyinté­zés és korrektül, mert a verseny a szomszédos orszá­gokkal, Romániával, Erdéllyel, ahol komoly magyar befektetői réteg él, és nagyon ügyesek abban, hogy külföldi befektetőket odacsábítsanak, ott sajátosabb módja van az ügyintézés hatékony megfogalmazásá­nak, amivel ott egy különleges iroda foglalkozik most, és nem feltétlen pozitív eredményeket hoz. Mindenesetre az engedélyek megszerezése Románi­ában egyértelműen biztosított.

(10.10)

Magyarországon sajnos kétféle gyakorlat tapasz­talható. Egyrészt van még kis létszámú elkötelezett, hozzáértő szakbürokrata ‑ itt jó értelemben mondom a hivatalnokra azt, hogy bürokrata, Max Weber-i értelemben ‑, és van olyan sok-sok pályakezdő, aki vagy nem méri fel a jelentőségét a cselekedete súlyá­nak, vagy az ismeretei hiányában képtelen arra, hogy megfelelő eredményt produkáljon. Erről sajnos olyan hírek is tudomásunkra jutnak, akár hatósági engedélyek hiánya, akár finanszírozási információk­ban mutatkozó félretájékoztatás, ami hazai középvál­lalkozásoknak százmilliós nagyságrendű veszteséget okoz, mert nem tudnak egy-egy akvizíciót a vállalt ütemben lefolytatni, mert egyszerűen vagy nem kap­ják meg a szükséges engedélyeket, vagy mást talál­nak, mint amire józan ésszel számítani lehetett.

Tehát arra valóban jó lehet ez az előterjesztés, hogy néhány helyezéssel feljebb tornázza az országot azokban a versenyképességi rangsorokban, ahol az ehhez hasonló szempontok alapján pontoznak, mint például a Világbank által készített „doing business” lista. Ahhoz viszont nyilvánvalóan kevés lesz, hogy az ennél összetettebb, például a Világgazdasági Fórum által összeállított rangsorban feljebb tudjon lépni Magyarország. Ez az a lista, tudják, kedves kor­mányoldali képviselőtársaim, ahol Magyarország 2016-ban hat helyet rontott a helyezésén, és a 2015. évi eredményhez képest a 28 EU-tagállam kö­zül ‑ akkor még egyértelműen annyi volt ‑ a 25. he­lyen tudott végezni Magyarország ezen az eléggé összetett versenyképességi listán. Ami, azt kell mondjam, hogy nem fiktív, mert ezt a listát nemcsak itt, a magyar parlamentben nézik ‑ vagy a magyar kormányban nem nézik, mert nem tulajdonítanak neki jelentőséget ‑, hanem a befektetők nézik. Ez azért kifejezi azt, hogy milyen beruházási, befektetési környezet fogadja a beruházókat, a fejleszteni vágyó­kat egy-egy országban.

Rátérve az előterjesztés konkrét tartalmára, az előterjesztett módosítások célja, hogy a közműcsat­lakozások felgyorsítása érdekében az esetenként túlzottan bürokratikus ügyintézés egyszerűsítésre kerüljön, a hatóságok számára a határidők rövideb­bek legyenek, tehát a törvény erejénél fogva szorítani az ügymenetet egy gyorsabb ciklusidőre, illetve mindezek mellé még egyfajta költségcsökkentés, amelynek eredményeként szintén számszerűen ki­mutatható a versenyképesség, hogy mennyibe kerül egy engedélyezési folyamat, mondjuk, Szlovákiában; ezt azért szokták nevesíteni a beruházási feasibility studynál, hogy mibe kerül az engedélyezés. Gondo­lom, az alkotmányos költséget nehéz hozzászámíta­ni; reméljük, arról itt Magyarország esetében nin­csen szó, mert ugye Magyarországon nincsen alkot­mány, csak Alaptörvény, tehát ebből adódóan alkot­mányos költség sem merülhet fel, ahol csak Alaptör­vény van. De ez csak pusztán egy szómágia, amit elkövettem, a gyakorlathoz valószínűleg semmi köze.

Tehát a törvényjavaslat módosítani kívánja a földgázellátásról szóló törvényt, a villamos energiá­ról szóló törvényt, a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi törvényt, a területfejlesztésről és terület­rendezésről szóló 1996. évi törvényt, az épített kör­nyezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi törvényt, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvényt és a földmérési és térképészeti tevé­kenységről szóló 2012. évi törvényt.

Természetesen nem alapvetően akarják módosí­tani ezeket a törvényeket, tehát ezeknek a szabályo­zásoknak a lényegi eleme megmarad, és pont itt jön a probléma. Az, hogy a központi nyilvántartásból lehet majd kiválasztani azokat a villanyszerelőket és vízvezeték-szerelőket, akik a kivitelezési munkákban részt vehetnek, ez a földgázszektorban lehet, hogy azt jelenti, hogy nemcsak a nemzet gázszerelő­je ‑ nem akarom nevesíteni, mert talán még a parla­mentből is személyiségi jogi perre nyílna lehetőség, ha nevesíteném a nemzet földgázszerelőjét ‑, de gon­dolom, ebbe a központi minősített nyilvántartási rendszerbe mások is bekerülhetnek, és ez segíthet.

Ami komolyabb probléma, az a határidő-torlódás. Tehát nemes az a cél, hogy ezek az átfutási idők csökkenjenek, hogy valaki gyorsabban megkap­ja a választ a hivatalból, viszont kérdéses, hogy az adott informatikai rendszer mellett, az adott tudás­rendszer mellett, az adott ‑ nem tudok jobb szót rá ‑ „rend” mellett, hogy mennyire tartanak rendet egy-egy hivatalban, egy-egy ilyen engedély- vagy vé­le­ménykiadás mennyire lesz megbízható. Ugyanis, ha a kormányzat következetesen végigviszi azt az IT technológiában, ennek a fejlesztésében, a nyilvántar­tási rendszerek fejlesztésében rejlő lehetőséget, ami az Európai Unió ‑ tudja, amit most meg akarnak állítani, Brüsszelt, hogy ne hozza ide a pénzét; Brüs­szel, állj meg, ne hozzál ide se kultúrát, se teljesít­ményt, semmit. Tehát ha nem ezt tennék, hanem elfogadnák és célszerűen használnák fel az informá­ciótechnológia fejlesztésére szolgáló forrásokat, ak­kor teljesen elképzelhető és kézenfekvő, hogy ezek a nyilvántartások digitalizálást követően, célszerű keresési rendszereket követően akár a most leszűkí­tett határidők töredéke alatt is tudnák biztosítani az ügyfél kérését.

Alapvetően itt a megbízhatóságról, a pontosság­ról és a későbbi használhatóságról van szó. Mert sokra megy az ügyfél azzal, ha a 15 nap helyett a földgázelosztónak most már csak 5 nap alatt kell kiadni, hogy felülvizsgálja a kivitelezés előtt a csatla­kozóvezeték és a felhasználói berendezés kiviteli terveit, ha ehhez például a csatlakozási pontok tisz­tázása területén nincs meg a kellő, digitálisan is el­érhető információ a számára. Tehát ha ezt úgy kép­zelik el, hogy majd kézzel sokkal gyorsabban dolgoz­nak az ügyintézők, akkor ez egy kudarcra ítélt mu­tatvány. Ez nem a versenyképességet fogja növelni, hanem a káoszt és a megbízhatatlan adatok sorát.

Az előterjesztés szerint a közműszolgáltatóknak a hálózati csatlakozási igény ügyében hozott dönté­sével szemben rögzítésre kerülnek a jogorvoslatot biztosító hatóság eljárásának alapvető szabályai és határideje is. Ez azért fontos, mert különösen a kül­földi befektetőt meg kell tanítani arra, hogy Magyar­országon milyen engedélyekre, mire van szüksége. Gondolom, minden komoly befektető alkalmaz hazai szakértőt is, de akkor nyugodt minden befektető, ha ezt írásban látja. Tehát ha a törvény egy ilyet megkö­vetel, az egy helyes törekvés, hogy előre látható le­gyen a folyamat lényege.

Az tény, hogy a törvényjavaslat kihirdetése és hatálybalépése közötti idő meglehetősen rövid, ezért e tekintetben csak remélhető, hogy a magyar kor­mányzati közigazgatás fel tud készülni ‑ illetve jelen­leg is fel van készülve, mert nyolc nap alatt nem fog tudni felkészülni túl sok mindenre ‑, tehát jelenleg is fel van készülve arra, amiről beszéltem, hogy akár a digitális technológia lehetőségeit is kihasználva, be tudja majd tartani a törvényben rögzített határidőket úgy, hogy azzal a közműszolgáltatásokkal kapcsola­tos biztonsági követelmények nem sérülnek, azok megbízhatóak lesznek, és a rövid eljárási határidők betartásából eredő esetleges hibás hatósági döntések nem veszélyeztetik majd a személyek és a vagyontár­gyak biztonságát.

(10.20)

Ugyanis itt kétféle kockázat van. Az egyik a be­fektetők kockázata, ami nagyjából megjelenik abban, hogy milyen az ország megítélése. Jelenleg sajnos rossz. Tehát sokkal kevesebb külföldi befektető jön Magyarországra, mint amennyit az objektív mutatók alapján lehetővé lehetne tenni, tehát a szubjektív megítélés Magyarország esetében rossz. Ez az egyik veszély.

A másik veszély sokkal konkrétabb és sokkal kézzelfoghatóbb: a személyek élet- és vagyonbizton­sága, illetve a cégek vagyonbiztonsága területén is megjelenik egy kockázat az esetleges hibás hatósági döntések következtében. Tehát a törvényjavaslat kodifikációs szempontból nincs kellően előkészítve, például a módosítandó törvényjavaslatok meglehető­sen különös, mondhatni összevissza sorrendben van­nak egymás után szedve ahelyett, hogy a jog­sza­bály­szerkesztési követelményeknek megfelelően krono­lógiai sorrendben követnék egymást, hogy a jámbor szemlélő, tehát nem a kifejezetten beavatott számára is könnyen és gyorsan megérthető lenne.

Tehát egy olyan törvényjavaslat van előttünk, amire nagyon nagy szükség van, Magyarország ver­senyképességét a bürokrácia színvonalának emelése oldaláról is kifejezetten javítani kell, ez a papír vi­szont nem az. (Felmutat egy papírlapot.) Nem aka­rom megsérteni a szemléltetés szabályait, tehát ez most nem szemleltetés, csak az előterjesztés egy lapját emeltem meg, nem kockáztatva, gondolom, semmilyen házszabályi büntetést. Tehát ez nem az, amire vágytunk, így ezt még nem tudjuk támogatni, de az irányt üdvözöljük. Köszönöm szépen, elnök úr. (Heringes Anita tapsol.)