Felszólalás adatai

ELNÖK: Megadom a szót Gyimesi István képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

GYIMESI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én csak abbéli véleményemet szeretném kifejteni a Ház falai között, hogy biztos vagyok benne, hogy az előterjesztők és vélem, hogy a parlament is, a magyar parlament jó úton fog haladni ezen az ösvényen, amikor ezt a törvényjavaslatot el fogja fogadni.

Én még vagy már abban az időben is éltem - ötvenéves vagyok -, amikor egy-egy nemzetközi versenyen, egy olimpián, mikor fölment a magyar zászló, könnyek csillogtak a tévénézők szemében.

(11.20)

Ez nem vonatkozott arra, hogy bárki bármiféle negatív következtetéseket vonjon le a magyar zászló legmagasabb ponton való lobogásáról. Immáron tíz éve vagyok Gyál polgármestere, és két éve város ez a település. Elmondhatom, hogy sajnos nem a saját agyamból pattanó szikra folytán, hanem a település lakói kérésére két éve kint lobog a gyáli városházán éjjel és nappal, hidegben és szélben, tavasszal és ősszel a nemzet lobogója a város lobogójával együtt. Ezt nem én találtam ki, hanem a város lakói kérték. Ez a jel, ez a jelkép, ez az üzenet a köz épületein odavaló, jelzi a hovatartozásunkat, ahogy ebben a Házban már elhangzott, amikor a népek nagy olvasztótégelye felé haladunk, a globalizáció világába, magunkkal kell vinnünk azokat a nemzeti érzéseinket és jelképeinket, amitől fogva eredeztetjük magunkat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Rossz kedvvel válaszolgatok, mert valójában nem értették meg a gondolatot. A hazafiság olyan nemes érzés, amelynek belülről kell jönnie (Molnár Róbert közbeszól.), és nem lehet kívülről erőltetni, ahogy ezt Lányi Zsolt is mondja meg mások is, nevelés címén. Nekünk kell a környezetünkben létrehozni azt a légkört.

Ugyanúgy Csáky doktorral sem értek egyet, hiszen ha az önkormányzatban nem teszik ki a zászlót, akkor nekünk, az önkormányzat tagjainak vagy a választóinak az ottani képviselőiken keresztül kell ráhatni, mint ahogy Gyál esetében nem kellett ráhatni, mert éjjel-nappal ott van a zászló - és üdvözlöm ezt a dolgot. De ne szóljunk bele erőszakkal, ne kényszerítsünk egy önkormányzatot, hogy azt tegye, hanem belülről jöjjön.

Félreértették a kis vörös zászlók esetét. A gyerekeknek kötelezővé tették, hogy két zászlót vigyenek, egy nemzeti színűt és egy vörös zászlót, és a gyerekek a kötelezéssel szemben kigyomlálták a vörös zászlót. Azt akartam mondani, hogy visszájára fordul minden kötelezés, tehát nem jó, belülről kell jönnie ennek. Az ebbe a dologba való minden beavatkozás helytelen, túlszabályozás. Úgy gondolom, hogy a kerettörvény elegendő ahhoz, hogy az állami szervek, az önkormányzati szervek vezetői, illetve választott testületei maguk döntsék el, és természetes legyen, hogy kitegyék, magától értetődő legyen, hogy éljenek a nemzeti jelképekkel.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Hende Csaba államtitkár úr. Megadom a szót.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem fogom kihasználni a két percet. Egyetlen dologra szeretnék rávilágítani. Tökéletesen egyetértek Mécs Imrével abban, hogy az önkéntességnek döntő szerepe van, és kizárólag ez kaphat teret az egyes ember vonatkozásában. Ez a törvényjavaslat azonban nem arról szól, hogy akár az iskolás gyereket, akár a felnőttet, a szüleit vagy bárki mást bármire is köteleznénk; hanem itt arról van szó, hogy állami szerveket, közintézményeket ruházunk fel egy kötelezettséggel, amelynek alapján - a törvény alapján - a nemzeti zászlót ki kell hogy tűzzék. Ugyanis egy közintézmény, egy közhivatal nem úgy működik, hogy van egy belső meggyőződése meg egy lelkiismerete, és annak alapján aztán vagy kirakja a zászlót vagy nem. Egy közhivatal tipikusan úgy működik, hogy minden egyes lépését, a legapróbb részletekig is jogszabályokban kell előírni, mert ez a működésének, a létének az alapelve. Nem lehet rábízni a hivatalvezetőre, hogy ha úgy gondolja, tegye ki a zászlót. Hova is jutnánk, ha a földhivatal vezetőjének kellene azt elbírálnia, hogy helyes-e az, ha ő éjjel és nappal kitűzve tartja a nemzeti lobogót?!

Képviselő Úr! Ilyen a világon sehol nincsen! Mindenütt, Izraeltől az Egyesült Államokig, Horvátországtól Franciaországig, elhangzott már, kötelező érvényű állami jogszabályok írják elő - sehol sem az állampolgár számára, de - mindenütt az állami szervek számára a nemzeti lobogó kötelező használatát.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Én tényleg nagyon-nagyon tisztelem Mécs Imrét, ő megjárta a poklok poklát, ahogy a történelem lapjain immár olvashatjuk. Tehát, ha valakinek, Mécs Imrének tudnia kell, hogy milyen aljas módon, milyen erősen szorították bele a magyar nemzetbe a nemzeti érzést, és generációknak kellett - az én generációmnak is - felnőniük úgy, hogy ha nemzeti érzését megpróbálta megvallani, akkor abból igen komoly hátrányai származtak. Ez a szorongás még mindig benne van a nemzetben, ha valakinek, Mécs Imrének ezt nagyon jól kell tudnia. Ezt a szorongást erősítette az elmúlt tíz év alatt a politikai légkör - és nem akarom nevesíteni, úgyis nagyon jól tudják, hogy kikre gondolok. Amikor a nemzeti öntudatunkról beszéltünk - itt valaki pont a koronás címer vitájára is utalt, ez is ebbe a sorba tartozik -, akkor elemi erővel stigmatizáltak, bélyegeztek meg embereket, és ez a szorongást még mindig benne tartja az emberekben.

Úgyhogy egyetértünk abban, hogy belülről kell jönnie, de lehetőséget is kell biztosítanunk arra, hogy nyugodt lelkiismerettel tudják megvallani magyarságukat az emberek, és emiatt ne legyen szorongásuk. Erre igenis nagyon alkalmas ez a törvényjavaslat, hogy amikor naponta azt tapasztalják, hogy ha az állami épületeken, a középületeken folyamatosan ott van a zászló, akkor nyugodtan megélhetik ők is a magyarságukat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! E törvényre nem lenne szükség, ha nem lett volna 40 éves megszállás. A 40 éves megszállás alatt olyan eszmeirtás folyt Magyarországon, amelyre 1100 évig nem volt példa. Mindig eszmeirtás kezdődik, azután jön a népirtás. Mi történt lényegében? A hazafiságból lett nemzetközi hazafiság. A körmenetekből lettek zászlókkal való felvonulások; Szent István napja helyett alkotmányünnep, szent karácsony helyett fenyőfaünnep. És hogy teljes legyen a kép, még azt is tanították, hogy a boldogság és az igazság az, ha valaki átmegy a szocializmusból a kommunizmusba, ahogy mi valljuk azt, hogy a földi életből átmegyünk az örök életbe.

Természetesen mindent, amit lehetett, kiirtottak, és itt két generáció esett áldozatul. Éppen ezért úgy érzem, hogy szükséges azért, mert ami elmaradt, azt egy kicsit pótolni lehet, mert nem lehet az embernek pótolnia azt, amit 10-15 éves korban nem kapott meg. A zászlók fellobogózzák Budapestet, élményt kap - ó, hát ez is milyen szép! -, és akkor lassan talán visszaszáll oda, hogy a 40 éves eszmeirtásnak legalább a nyomai megszűnnek. Ezért úgy érzem, a javaslat helyes.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden, egy mondattal reagálnék arra, amit a képviselőtársam mondott, aki szó szerint azt mondta, hogy nem kell erőltetni a nemzeti érzést. Úgy gondolom, hogy ez az aggódás teljesen felesleges. Bizonyítják ezt az állampolgárok telefonjai, bizonyítják ezt a leveleik, itt vannak nálam Mexikótól egészen Debrecenig, hogy mindenki milyen figyelemmel kíséri, és mennyire várja, hogy végre ez megvalósulhasson. Egyébként egy megjegyzés engedtessék meg nekem itt, a tisztelt Ház falai között.

Csodálatos módon érdekes, hogy az MSZP-s képviselők padsorai üresek. Nem tudom ezt mire vélni, hiszen tagja vagyok az alkotmányügyi bizottságnak, ott mindenki támogatta, kifogást nem emelt senki. Érdekes módon, most nem kívánnak véleményt nyilvánítani. Az SZDSZ-es padsorok között egy-két képviselő van még, de bízom abban, hogy talán tegnapról mára virradóra nem történt olyan dolog, amely alapján úgy gondolnák, hogy erre az egész módosításra, erre az egész törvényjavaslatra, amely tulajdonképpen magyarságunkat, nemzetiségünket mondja el az egész világ felé, nincs szükség. Remélem, hogy majd ezt a nézetüket kifejtik.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

(11.30)

ELNÖK: Megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja.

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Istenigazából nem akartam még egyszer hozzászólni, és amikor a beszédet elmondtam a szónoki emelvényről, az előterjesztéssel vitatkoztam, mert az előterjesztés olyan, hogy lehet vele vitatkozni, és lehet jobbá tenni. A szabad demokraták képviseletében hozzászóló Mécs Imrével viszont nem akarok vitatkozni, hiszen pontosan tudjuk, hogy a MIÉP és az SZDSZ között nemzeti kérdésekben semmiféle vitának helye nincs, abszolút nincsenek találkozási pontok. Amikor 45 év internacionalista nevelés után egy kozmopolita nevelést akarnak vagy akartak ráerőltetni az országra, amikor az ő kezükben volt az Oktatási Minisztérium, akkor itt vitának helye egyszerűen nincs. Örülni kell annak, hogy végre történik valami előrelépés, még ha szerintünk nem is elegendő az előrelépés, nagyobb lépést szerettünk volna. Nemzeti ügyben valami előrelépés történik, és akkor jön egy felszólalás, hogy vissza az egész, mert ráerőltetik Magyarországon a magyarokra a magyarságot.

Ez valami elképesztő, és ezért nem is akarok vele vitatkozni. Amikor a szemünkre hányják azt, hogy a parlamenten belül hétfőn vagy kedden itt szélsőséges uszítás hangzott el, annál szélsőségesebb uszítást nem tudok elképzelni itt, a Házon belül, mint hogy azt mondják, hogy nem kell a magyarokra a magyarságot... - nem kell ez a zászló, meg ez az egész jelkép. Ennél szélsőségesebb hozzászólást nem tudok elképzelni, és ezért nem is a konkrét hozzászólással vitatkozom, mert a MIÉP-nek az SZDSZ-szel nemzeti kérdésben vitája nem lehet. Van több olyan párt, amelyik a magyar érdeket képviseli, és van, amelyiknek köze nincs a magyarsághoz.

Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Még további kétperces hozzászólások következnek majd, de eddig a vita - még akkor is, ha világosak voltak a véleménykülönbségek - korrekt mederben folyt, és kérem, hogy a vitának a hangnemét illetően tartsuk meg ezt a következő időszakban, a következő percekben is.

Megadom a szót Csige József képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Teljesen indokoltnak tartom az emlékeztetést arra, hogy korrekt hangnemben folyjon a vita, én magam mindenképpen ragaszkodom ehhez. A Magyar Szocialista Pártnak nem volt kétsége, és ma sincs kétsége, holnap sem lesz a magyar nemzeti lobogó, a magyar zászló ügyében. Ha az itt folyó vitánál minden alkalommal aszerint ítélnénk meg valamelyik párt valamely törvényhez való viszonyát, hogy hányan vannak jelen, akkor háromhetente elmondhatnám - de most nem teszem -, hogy melyik párt hogyan becsül le nagyon fontos törvényeket. Aki rendszeresen idejár, tudja, hogy én mindig itt vagyok, és ezt jól meg tudom ítélni. Rossz ez az út, ha így közelítjük meg.

A magyar-magyarság ügyében egyszer már elmondtam, akkor picit érzelemdúsan, indulatosan a véleményemet, most csak utalok rá. Nem mindenkinek van szüksége arra, hogy kishitűségből, a nemzeti önbizalom hiányából, komplexusaiból eredeztetve állandóan külön jeleznie kelljen, hogy ő magyar, hiszen oly természetes módon az, oly természetes módon tartja ezt fontosnak, egy életet fordítva arra, hogy a gyermekekkel is megtanítsa, megéreztesse és átvetesse ezt! Vagyis nem lesz jó dolog, nem lesz jó út, ha egymást célozgatjuk vagy úgy közelítgetjük, hogy megpróbáljuk bebizonyítani, hogy te vagy a csúnya, én meg a szép. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Legyen szép mindenki! (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár az alkotmányügyi bizottság nem állított előadót ebben a vitában, de Molnár Róbert képviselő úr hivatkozott az ott történekre. Egy lényeges kérdést szeretnék elmondani, amire hivatkozás történt, és azt a félreértést szeretném eloszlatni, hogy az a vélemény, amit Mécs Imre képviselő úr megfogalmazott, tudomásom szerint nem a szabad demokraták hivatalos álláspontja. A Szabad Demokraták Szövetsége képviseletében Hack Péter képviselő úr a bizottsági ülésen bejelentette - sem kérdés, sem kifogás nem volt részéről -, hogy ezt a törvényjavaslatot a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja. A Szocialista Pártnak volt egy-két megjegyzése részletkérdésekben, de a párt valamennyi képviselője támogatta, és így születhetett meg az, hogy Fenyvessy doktor is tett kifogásokat, nagyjából azokat, amelyeket itt ma elmondott a tisztelt Ház előtt az általános vitában. Valamennyi párt és minden jelen lévő képviselő ezt a törvényjavaslatot támogatta a bizottsági ülésen. Köszönöm szépen. (Taps a FKGP és a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Vincze László képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívüli jelentőségűnek tartom, hogy törvénnyel szabályozzuk a mostani kérdést. Visszautalnék a Varga képviselőtársam által elmondottakra, és egy kicsit kiegészíteném oly vonatkozásában, hogy a hazafias nevelést, a hazafiságra nevelést egészen piciny gyermekkortól magunkba kell szívni. Ennek a lehetőségétől gyermekeink igen-igen el voltak zárva, mondjam azt, hogy egy picit nehézségek árán lehetett elénekelni, mondjuk, a Himnuszt, mert gépzenéről imitt-amott ha ment, a Szózatról már nem is beszélve. Ma már azért ott tartunk, hála a jóistennek, hogy a szónok felszólítja a közönséget - sajnos, még mindig fel kell szólítani -, hogy énekeljük már el együtt, közösen a Himnuszt.

Azok számára ez természetesen nem gond, akik ilyen neveltetésben részesültek, de azt mondom, hogy a legfogékonyabb korban, a gyermekkorban, óvodáskorban, kisiskoláskorban kell érzelmileg helyre tenni ezt a kérdéskört - rajzoljatok zászlócskákat, fogjátok meg a kis kezetekkel, helyezzétek el otthon az ablakban és így tovább, énekeljük el közösen az ehhez kapcsolódó dalocskákat, a Himnuszt és így tovább. Ezzel együtt is még mindig volt március 15-én olyan közhivatal a választókörzetemben, ahol nem rakták ki a zászlót. Természetes módon azt már nem rovom fel - hiszen meggyőződése kinek-kinek -, hogy ha X-oldali szónok volt, akkor nem állt oda képviselőként koszorúzni és így tovább. Valahol azt hiszem, hogy a globalizáció jegyében mégiscsak nekünk igenis nagyon lokálisan kell cselekednünk. Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan! - vagyis a hazafiság, a haza mindenek előtt, és ezt nem én találtam ki, hölgyeim és uraim. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Gubicza Tibor képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

GUBICZA TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hiszem, ebben a Házban már senki sem emlékszik arra a kis versikére, amit valamikor gyermekkorunkban tanultunk, anyánk tanította, és úgy kezdődött, hogy "Piroska, Piroska, mit fontál hajadba? Nemzeti szalagot, édesanya mondta. Édesanyám mondta, hogy így járjak vasárnap." Ebből az idézetből csak azt akarom bizonyítani, hogy nekünk itt valamennyien egységesnek kellene lennünk ebben a gondolatban, ha a formák megjelenítéséről beszélünk, mert az ember gondolatához, érzelmeihez kell a forma is, és ez a forma az, amit a törvényjavaslat a módosításokhoz rak.

Csodálkozom rajta, hogy egyáltalában itt ellenvéleménnyel találkozhatunk, és ezért döbbentem meg a "gyomlálni" kifejezésen, hiszen gyomlálni mi, magyarok gazdag nyelvünkkel azt szoktuk jelölni, ha gazt tépek ki a kultúrnövény közül. Sok a gaz, sok a dudva, és ha ezt nem vesszük komolyan, akkor elnyomja még a kultúrnövényt is. Ezzel a szimbolikus hasonlattal én a lélekre gondolok.

(11.40)

Elnyomja a normális hazafiság érzését, és ha nem mutatunk példát ennek a törvénymódosító javaslatnak az elfogadásával, kérem, akkor nagy hibát követnénk el. Nem erőltet itt senki semmit.

De irányt mutatni törvényeinkkel is kötelességünk, mint ahogy példát mutatunk otthon a családban is mindenkor a neveléssel, és azt hiszem, azért sóhajtozik az oktató-nevelő munka is, mert kevés a jó példa. Fogadjuk el jó példának!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Vincze László képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Elnézést, de Gubicza Tibor gyönyörű szavai arra inspirálnak, hogy a szalaghoz kapcsolódva én is szóljak. Nem vagyok túl öreg ember, de azért vannak már régmúlt tapasztalataim, sajnos nem a legkellemesebbek. 1978-ban kezdő tanítóként betanítottam egy táncprodukciót a gyermekeknek, és nemzeti szalag volt a kislányok hajába kötve. A járási seregszemlén a csodálatos mozgással megkoreografált anyagunkat értékelhetetlennek minősítették az úgymond - nem úgy mondták ki, csak később - horthysta párta miatt.

Kérem szépen, valahol, hála istennek, túlléptük ezt a szemléletrendszert, és örvendezek, örülök annak, hogy a mi körzetünkben van olyan iskola - nevezetesen a miénk, Csongrádon -, ahol zászlófelvonás van a hét elején, a gyermekek vigyázzban állnak ennek hatására, és higgyék el, a kezdetben még rendetlenkedők is egy idő után átérzik a dolog fontosságát, és a zászlófelhúzás alkalmából történnek meg a heti, hét végi értékelések, kapcsolják sikerélményhez a zászlófelvonást, kapcsolják a saját élményükhöz, a magyarság élményéhez.

Rendkívül jónak tartom, hogy törvényben rögzül ez a javaslat, és elfogadásra javasolom a magam nevében is. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Én a törvényjavaslattal, annak indokolásával és a kormánypárti képviselők által előadott indokolással szeretnék foglalkozni. Azt hiszem, hogy nincs olyan tagja ennek az Országgyűlésnek, és nincs olyan polgára ennek az országnak, akinek a piros-fehér-zöld zászló ne ugyanazt jelentené. Abban nőttünk fel valamennyien, hogy a piros-fehér-zöld zászló számunkra a magyar államhoz, a magyar nemzethez, a magyar kultúrához, a magyar múlthoz és a magyar jelenhez való kötődésünket fejezi ki. Hadd tegyem hozzá, hogy ez 1989 előtt is így volt ebben az országban, aki itt élt ebben az országban, az tudja, hogy a piros-fehér-zöld zászló akkor is ezt jelentette mindnyájunk számára.

Hadd tegyem hozzá, hogy a piros-fehér-zöld trikolór mindig is egyesített bennünket. Más jelképekről ez nem mondható el ugyanígy, többek között annak idején a címerről komoly vita volt ebben az Országgyűlésben. Sajnálom, hogy Áder elnök úr már átadta az elnöklést, mert akkor ő is igazolhatná azt, hogy amikor a címerről szavazott 1990-ben az Országgyűlés, akkor Orbán Viktor sem, Kövér László sem, Áder János sem szavazta meg a koronás címert. Megosztja a magyar közönséget, és megosztja a magyar közvéleményt a korona politikai jelképként való használata is, államtitkár úr.

És az, ahogy az államtitkár úr az indokolásában összekapcsolta a zászlót a koronával, az, ahogy az államtitkár úr is, Molnár képviselő úr is összekapcsolta a zászlóhoz való kötődésünket, a nemzeti színekhez való kötődésünket, a címerhez, a koronához, a vallásos hithez való kötődéssel, ez megnehezíti azt, hogy ne legyen közöttünk vita ebben a kérdésben.

De folytatva a törvényjavaslattal: ez a törvényjavaslat egy új hagyományt akar bevezetni Magyarországon. Molnár képviselő úr a felszólalásában idézte az 1848-as fogalmazást - igaz -, hogy minden középületen, minden nyilvános ünnep alkalmával ott legyen a zászló - ezt idézte. Igaz! A magyar hagyomány nem ugyanaz, mint az amerikai. A magyar hagyomány '45 előtt is, '45 és '89 között is az volt, hogy az ünnepeken lobogózzák fel többek között a középületeket is.

Önök egy új hagyományt akarnak bevezetni - nem baj, meggondolandó. Az már egy kérdés, hogy egy új hagyomány bevezetésekor azt előírjuk, vagy kezdeményezzük. El tudtam volna képzelni, hogy egy országgyűlési határozati javaslatban hívják fel az intézményeket erre. Önök egy más utat javasoltak, a kötelezést.

Az igazi problémát azonban nem itt látom. Nem is szólnék hozzá, ha nem lenne az indokolás.

Mit mond az indokolás? Hogy "az ország helyzete, az európai integrációs csatlakozás megkívánja nemzeti azonosságtudatunk hangsúlyozását, azt, hogy az ország lakosainak hétköznapjaiban is tudatosítja és megerősíti a magyar államiság jelenlétét, a közhatalom legitimitását és nemzeti jellegét."

Én azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ha már önök végig az amerikai nemzettudatra hivatkoznak, akkor nem árt végiggondolni, hogy mi van amögött, hogy az amerikaiak oly büszkén tűzik ki épületeikre a csillagos sávos lobogót. (Bernáth Ildikó: Miért, szégyellni kell?) Emellett egy olyan amerikai nemzeti identitás van, ami ott kezdődik, hogy az amerikaiak büszkék - mire is? - egy gazdasági teljesítményre, amelyet az amerikaiak az amerikai társadalom közös sikerének tartanak.

Másodszor: az amerikaiak büszkék a szabadságukra, arra a szabadságra, amely az amerikai polgár számára az amerikai állammal, az amerikai hatalommal, az amerikai közintézményekkel szemben jogokat biztosít. Harmadszor: az amerikaiak büszkék arra, hogy minden amerikai - bőrre, bőrszínre, vallásra, politikai nézetekre való tekintet nélkül - ugyanolyan amerikainak számít; hogy aki a kongresszus egyik oldalán ül és aki a kongresszus másik oldalán ül, az egymást nem ellenségnek, hanem partnernek, vitapartnernek, vetélytársnak, de sohasem ellenségnek tekinti.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, vajon a mai magyar nemzeti identitásban erősödnek-e ezek, az ehhez hasonló elemek? Vajon a mai magyar nemzeti identitásban erősödik-e az, hogy nekünk gazdasági sikereinek vannak az elmúlt tíz évben, és ezeket a gazdasági sikereket magunknak köszönhetjük? Nos, ezeknek a gazdasági sikereknek az alapja az, ami a magyar gazdaságpolitikában az elmúlt tíz évben történt. És ennek alapvető fontosságú eleme az a stabilizáció, az a privatizáció, az a tőkebehozatal, amelyet éppen azok támadtak az elmúlt években a legélesebben, akik annyira szeretnek magyarságukkal tündökölni.

Itt van az a kérdés, a szabadság, a törvényes rend, ami az amerikai nemzettudatot megalapozza. Vajon mi történt azért, hogy az az alkotmányos rend, amelyet a pártok konszenzusával 1989-90-ben kialakítottunk, az erősödjék? - hogy erre valamennyi magyar polgár ugyanolyan büszke lehessen, mint ahogy az amerikai polgárok, de hozzátehetem, a francia polgárok, a német polgárok, az izraeli polgárok - mert Izraelt emlegették -, a maguk alkotmányos rendjére büszkék.

Nos, ezt az alkotmányos rendet folyamatos támadások érték az elmúlt években. Támadások érték retorikai szinten, amikor egyes pártok ennek az alkotmányos rendnek az alapjait teszik rendszeresen kérdésessé, és támadások érik a mindennapi tettekben, mint ezt még ezen a héten is, és három héttel ezelőtt is itt, ebben a parlamentben láttuk. Ennek az alkotmányos rendnek alapeleme a média függetlensége, alapeleme a parlament folyamatos működése, alapeleme a bírói függetlenség, és mindezeket az alkotmányos elemeket olyan támadások érik, hogy kérdezhetem, ki az a magyar polgár, aki a magyar alkotmánynak ezekre az alappilléreire ma Magyarországon joggal büszke lehet.

(11.50)

De folytathatom: az amerikaiak büszkék arra, hogy egyként amerikainak tekintik egymást, függetlenül attól, honnan jönnek, függetlenül attól, mit gondolnak, függetlenül attól, merre tartanak, és elképzelhetetlen abban az Amerikában, hogy vallási hovatartozása vagy politikai nézetei miatt valakit ellenségnek tekintsenek, valakit kirekesszenek. Éppen ennek a törvényjavaslatnak a benyújtói között is van olyan, aki élen jár abban, hogy hite, hovatartozása vagy akár politikai nézetei miatt képviselőtársát, polgártársát kirekessze a magyar nemzetből. Tisztelt Országgyűlés! Mindent megtesznek az ellen ezek a politikusok, hogy olyan magyar nemzettudat alakulhasson ki Magyarországon, amelynek tükre lehet a nemzeti jelképekhez való viszony.

Ezért gondolom azt, tisztelt Országgyűlés, hogy miközben számunkra, szabad demokraták számára természetes, hogy nekünk ugyanolyan fontos az a piros-fehér-zöld trikolór, mint amilyen fontos bárki másnak ebben a teremben, azt gondoljuk viszont, ahhoz, hogy stabil, megalapozott nemzeti identitástudata lehessen az ország polgárainak, az kell, hogy az alkotmányos rendre - mint valamennyi politikai erő által betartott rendre - lehessen büszke ennek az országnak minden polgára; ahhoz, hogy azokat a gazdasági sikereket, amelyeket ez az ország az elmúlt tíz évben elért, mint az egyik - Lengyelország mellett - legsikeresebb rendszerváltó ország, hogy azokat a gazdasági lépéseket, amelyek megalapozták ezt a sikert, azok, akik ellenzékben voltak ezeknek a sikereknek az idején, ne pocskondiázzák, hanem elismerjék, és ahhoz, hogy a polgári demokráciáknak azt az alapelvét, hogy valamennyien egy állampolgári közösség tagjai vagyunk és mindaz, ami ezen kívül különbözik bennünk, az ehhez képest másodlagos, ezt azok is elfogadják, azok is érvényesítsék, akik az elmúlt években és az elmúlt hetekben ezt nem tették meg.

Ez az igazi kérdése a nemzeti identitás erősítésének, ehhez képest csak következmény, csak külső kifejeződés lehet az, hogy a nemzeti jelképeinket hogyan használjuk. Ez a dolog lényege, és ezért gondolom, hogy ez a törvényjavaslat egy farizeus törvényjavaslat, tisztelt Országgyűlés.

Köszönöm a figyelmet. (Mécs Imre és Csige József tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hende Csaba politikai államtitkár úr kért két percben hozzászólási lehetőséget. Államtitkár úr!

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Bauer képviselő úr megszólított, és visszautalt a felszólalásomra. Én arról beszéltem, tisztelt képviselő úr, hogy az én meggyőződésem szerint a nemzeti lobogó és a Szent Korona nagyon hasonlít abban, hogy ugyanúgy békességet, összetartozást és egyetértést hirdet és sugároz a magyarok között.

Úgy gondolom, hogy most nem kellene visszatérnünk a Szent Korona-törvény vitájára. (Bauer Tamás: Nem én tértem vissza!) Annyit jegyeznék meg nagy tisztelettel, hogy úgy tűnik, a magyar nép a lábával szavaz e törvény mellett, hiszen január 1-je óta alig néhány hét telt el, és immár több mint százezer ember zarándokolt el a Magyar Országgyűlés Kupolacsarnokába a Szent Koronához. Ez engem megnyugvással tölt el, és azt a biztos tudatot erősíti bennem, hogy joggal lehetünk valamennyien büszkék arra, akik ennek a törvényjavaslatnak a megalkotásában részt vettünk, hogy helyes döntéshez segítettük az Országgyűlést.

Amennyiben valakinek azonban ellenérzése van a Szent Korona mint szimbólum ellen, ugyanakkor egyetért és ugyanúgy emelkedett érzelmeket ébreszt benne a háromszínű nemzeti zászló, mint bennem, én ennek szívből örülök. Úgy gondolom, hogy neki is van egy kapaszkodója, erőforrása, van egy magasztos élmény, érzés, amelyből erőt meríthet. És én hiszem, hogy ennek a népnek szüksége van, ha valaha szüksége lehetett, akkor most van a legnagyobb szüksége ilyen kapaszkodókra és ilyen erőforrásokra, hiszen óriási veszélyek, hatalmas kihívások várnak erre az országra. Azt hiszem, hogy ez a törvény, amelynek a vitája most éppen folyik - és arra is büszke vagyok, hogy ebben a vitában is részt vehetek (Az elnök csenget.) -, ez igenis ilyen erőforrásul szolgálhat.

Köszönöm szépen. (Polonyi Kornél tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Róbert képviselő úr következik, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából, kétperces hozzászólásra. Képviselő úr!

MOLNÁR RÓBERT (FKGP): Kedves Elnök Asszony! Kedves Bauer Tamás Képviselő Úr! Köszönöm a gondolatait, és vissza szeretnék idézni egypár mondatot az ön által elmondottakból. Ön valahogy azt mondta, az amerikaiak azért büszkék arra, hogy amerikaiak, mert jók a gazdasági eredményeik, mert szabadság van az országban, és a szenátusban és a kongresszusban nem ellenségek, hanem politikai hovatartozásuk kapcsán csak ellenfelek egymással a képviselők.

Úgy gondolom, semmi köze az identitástudatnak a gazdasági jóléthez, hiszen Magyarországon, úgy tudom, legalább ezer éve itt vagyunk, őseink magyarok voltak, nem lehetett arról beszélni, hogy milyenek a gazdasági mutatók, nem lehetett arról beszélni akkor sem, amikor lerohantak bennünket a tatárok, amikor a török hódoltság volt, mégis tudtak eleink akkor is magyarok maradni, amikor az elnyomás rabigája nehezedett ránk.

Nagyon sajnálom a Szabad Demokraták Szövetségének ilyen és ehhez hasonló hozzáállását, álláspontját, a Szent Korona kapcsán is megnyilvánult nézeteiket. Furcsállom, hogy az SZDSZ által kiadott jelszó ellenére, önök azt mondták, hogy távol maradnak a Szent Korona áthozatalakor, Mécs Imre mégis itt volt, igaz, hogy előtte való nap az Új Generációval forraltborozgatott a Múzeum-kertben. Azt hiszem, hogy majd a magyar társadalom fogja megítélni ennek a törvénynek a voltát, és úgy gondolom, a magyar társadalom fogja majd megítélni azt, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége mennyire a magyar nép hangját hallatja a parlamentben.

Köszönöm. (Szórványos taps az FKGP és a Fidesz soraiból. - Dr. Fenyvessy Zoltán tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kelemen András képviselő úrnak adom meg a szót ugyancsak kétperces időtartamban, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Szomorú állapotjelző az, hogy természetes dolgokról is lehet hosszan vitatkozni a parlamentben. Azt hiszem, alapvető szempont, hogy a sikerre lehet büszke egy közösség, de a siker alapozása az identitás. Éppen fordítva van, mint ahogy ezt Bauer Tamás képviselő úr felvetette. Én meg vagyok győződve, hogy szerencsétlen nép is érezhet összetartozást, és éppen ez emelheti ki a szerencsétlenségéből. Erre még a magunk példája is alkalmas.

Sok kibeszéletlen gondunk van, ez kétségtelen. Csak utalok arra, hogy itt a Parlamenttől nem messze északra van egy szobor, amelynek a problémáját szintén nem beszéltük ki, Károlyi Mihály szobra, akit egyik oldalról mint a köztársaság egyik fő harcosát és megalapítóját tiszteljük, de sose beszéltünk arról, hogy mekkora szerepe volt az ő eredménytelen kormányzásának abban, hogy az országot szétdarabolták, és ebben mennyi volt az ő tehetetlensége és alkalmatlansága.

Továbbmegyek: engem nagyon zavar az, és évek óta megoldatlan, hogy nem kizárólag akkor vannak fellobogózva a hidak piros-sárga-kékre, amikor román küldöttség van Magyarországon, hanem nagyon gyakran ünnepnap alkalmával is, és sokszor nincs mellettük a nemzeti lobogó, mint legutóbb a nemzeti ünnep kapcsán is tapasztaltam.

Ezenkívül engem az is zavar, elnézést kérek más érzésű képviselőtársaimtól, amikor az Európa Parlament előtt állok, és azt látom, hogy a szlovák nemzeti zászlón rajta van a kettős kereszt a hármas halommal, és a magyar nemzeti zászlón nincs rajta. Azt hiszem, ha tényleg a közös sorsra és a szlovákokkal való hosszú távú együttműködésre gondolunk, ez nem zárná ki, sőt éppen erősítené, ha használnánk a történelmi címerünket a zászlón, ezért egy ilyen jellegű javaslattal szeretnék élni, bár tudom, hogy ez sokkal mélyebb módosítást és nagyobb egyetértést kívánna, de a témát (Az elnök csenget.) napirenden kívánom tartani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Latorcai János képviselő úr kért ugyancsak két percre hozzászólási lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, Bauer Tamás képviselőtársamnak igaza van abban, hogy az amerikaiak, ámbár megközelítőleg sem rendelkeznek olyan történelmi múlttal, mint Európa bármelyik országa, büszkék amerikai mivoltukra, büszkék eredményeikre, büszkék arra, hogy szabadságban élnek, ahogy Molnár Róbert képviselőtársam visszaidézte, és büszkék arra, hogy milyen gazdaságuk van. De tisztelettel kérdezem, vajon csodának tekinthető-e ez. Úgy hiszem, nem. Hiszen úgy nevelték őket, úgy irányították életüket, hogy fontos legyen számukra minden jel, minden szimbólum, amely amerikaiságukhoz, az Amerikai Egyesült Államokhoz köti őket.

Lehet-e, szabad-e tehát egyenlőségjelet tenni a hazai közgondolkodás, a hazai nemzettudat és az amerikai között, főleg ha figyelembe vesszük az elmúlt 40 év tudatot elsivárosító, tudatos politikáját?

(12.00)

Felelősséggel állítható: nem. De a tanulságot le kell vonni. A tanulság pedig az, úgy gondolom, és ebben bizonyára Bauer képviselő úr is egyetért, hogy nevelni, folyamatosan nemzettudatot nevelni kell. Ahhoz pedig elengedhetetlen a nevelés mellett a példa. És ha a nemzeti szimbólumok nem jelennek meg megfelelő helyeken, ha a március 15-ék üresek, és az ablakokban nincs az emlékezés virága, nem jelennek meg az emlékezés zászlai, akkor a nevelés féloldalú és csonka, és a 40 év pusztítása évtizedekkel később is megmarad, vagy valami degenerált formában tovább él.

Én ezért úgy gondolom, hogy az itt elhangzott vita ellenére is a parlament döntő többsége azt támogatja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy ez a törvényjavaslat zöld utat kapjon.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)