Felszólalás adatai

T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon már nagyon sok szó esett erről a törvényjavaslatról, és tulajdonképpen úgy szeretném a felszólalásomat megejteni, hogy a törvényjavaslat szövegéből kiindulva megmutassam önöknek, miért igaz az a tétel, hogy a kormány ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásával azon gazdasági kamarák működését szeretné ellehetetleníteni, amelyekről a törvényben úgy beszél, hogy az a célja, hogy ez a gazdasági kamara különböző, a gazdasággal összefüggő közfeladatokat lásson el, szervezze a gazdaságot, elősegítse a gazdasági kapcsolatokat, tevékenységével a gazdasági folyamatokat önkormányzativá alakítsa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy a gazdasági kamara azon feladatokat, amelyek a 3. §-ban megfogalmazottak szerint ellátandók, igazából minőségében el tudja látni, ahhoz teljes körű regisztrációra és kötelező tagságra van szükség. Csak abban az esetben tudja a kamara ellátni ezeket a feladatokat, amelyeket a törvény szövege így mond: "A gazdasági kamarák feladata, hogy önkormányzaton alapuló működésükkel előmozdítsák a gazdaság fejlődését, szervezését, a piaci magatartás tisztességét, a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekeinek érvényesülését, valamint ellássák a gazdaság működésével összefüggő azon közigazgatási feladatokat, amelyeket a törvény - az országos gazdasági kamarával egyetértésben -, kormányrendelet a feladatkörükbe utal."

Miért gondolom azt, hogy ezt a feladatot az önkéntes kamarai tagsággal rendelkező szervezet nem fogja tudni ellátni?

(12.30)

A törvény 10. §-a rögzíti, hogy a két országos kamarának joga van szabályzatokat létrehozni, de természetesen csak az önkéntes tagokra. Etikai szabályzatot a kamarán kívüli gazdálkodó szervezetekre nem hozhat létre. Ez egyébként alkotmányellenes is lenne. Nyilvánvaló, hogy csak kötelező kamarai tagság esetén tud a kamara más vállalkozásokra, más cégekre is átnyúló etikai szabályokat alkotni. Tehát nem lehet kötelező kamarai tagság nélkül etikai szabályokat megalkotni a gazdaság működésében.

Nagyon fontosnak tartom leszögezni, itt tulajdonképpen arról van szó - ahogy Sümeghy képviselő úr is mondta -, hogy a vállalkozások egy része nem szereti a kamarát, nem tud vele megfelelően kommunikálni. Mindenki tudhatja azt, hogy az a vállalkozási struktúra, ami ma Magyarországon jelen van, változni fog. Ebben az esetben két irányból van szorítás arra, hogy a kötelező kamarai tagságot megszüntessék. Egyrészt abból a nagyvállalkozói körből, akik jelentős pénzzel járultak hozzá kamarai tagdíjfizetéssel a kamarák működéséhez, másrészt a kisvállalkozói, mikrovállalkozói rétegből, akik ebben a tekintetben csak a kamarai tagdíjfizetést tudták figyelembe venni, és bizonyos információhiány miatt is nem igazán hajlandók a kamarával kommunikálni, azokat az információkat, szolgáltatásokat igénybe venni, amelyek számukra adottak lehetnek a megyei és egyéb kamarai színtereken. Ez a két erő mozgatja ezt a kötelező-önkéntes kamarai tagságot, ami nem biztos, hogy jó eredménnyel végződik.

Molnár képviselő úrnak szeretném elmondani, nagyon érdekes lenne, ha jövőre valaki módosító indítványt nyújtana be az elfogadott kamarai törvényhez, mert - ahogy Vastagh Pál képviselőtársam mondta - egy működő demokráciában sok mindent lehet csinálni a kamarai tagság körül, de azt bizonyosan nem, hogy évenként változtatgatjuk az önkéntes és a kötelező kamarai tagságot, mert ebben az esetben a rendszerrel kapcsolatos bizalom alapjaiban rendül meg, és soha nem fog kiépülni megfelelő módon az a kamarai rendszer, amely a gazdaság önállóságát hivatott létrehozni, egy olyan autonóm szervezet, amely a mindenkori kormánytól függetlenül képes működni, képes a gazdaság érdekeit érvényesíteni. Vastag Pál képviselőtársam azt mondta, hogy a konzekvens magatartás lenne a fontos, a konzekvens magatartás tudna bizonyos célokat elérni, mást nem nagyon tudunk elképzelni.

Szeretném elmondani, hogy a kötelező kamarai tagság megszüntetése a kisvállalkozók tekintetében egy úgynevezett ellátatlansági folyamatot hozhat létre, hiszen az európai uniós tagságra való felkészülés során ezekkel a cégekkel senki nem fog foglalkozni. Illetve nyilvánvaló, hogy a kamarai önkéntes tagság alapjában olyan helyzetbe fogja beszorítani a kamarákat, hogy azoknak a tagoknak az érdekeit próbálják majd érvényesíteni, akik az önkéntes kamarát tagdíjfizetéssel létrehozták. Azoknak a kisvállalkozóknak az érdekei pedig, akikről olyan sokat beszélünk, sérülni fognak, hiszen nem tudja őket megfelelően felkészíteni egy rendszer arra, hogy hogyan kell viselkedniük, milyen normákat, törvényeket, szabályokat kell betartaniuk az európai uniós felkészüléssel kapcsolatban.

Szeretném elmondani, Molnár képviselő úrral ellentétben azt gondolom, hogy 2000 nem lesz a gazdasági kamarák sikeréve, mert bár ad absurdum idealisztikusan feltételezhető az is, amit a képviselő úr mondott, hogy a kamarák elkezdenek fantasztikusan működni, mert mindenki rájön, hogy mégis ez a forma a legjobb, de szerintem két ok miatt nem lehet a kamaráktól ezt elvárni. Egyrészt azért, mert eddig is folyamatosan lebegtetve volt a kötelező, illetve az önkéntes tagság. 2000-ben ez már nem lebegtetés lesz, hanem konkrét döntés, ennek következtében a vállalkozók megpróbálnak mindenképpen a fizetési kötelezettség alól kibújni, megpróbálnak nem fizetni, ugyanakkor a törvény azt mondja, hogy a gazdasági kamaráknak ugyanúgy el kell látniuk a közfeladataikat, mint eddig, csak éppen ennek a finanszírozása nem lesz megoldott.

A másik dolog, ami miatt a 2000. év nem lesz sikeres, az a kézműveskamarák csatlakozásával kapcsolatos. Tisztelt képviselőtársam is valószínűleg tudja, hogy a kézműveskamaráknak bizonyos fajta tartozásait nem lehet lerendezni az ipari és kereskedelmi kamarák tagjai által befizetett tagdíjakból, és a 2000. január 1-jétől létrejövő fúzió - amely sok ponton képlékeny és sok ponton vitatott - miatt egy csomó erő és idő elfecsérlődik, hiszen a két kamarának kötelezően egyesülnie kell. A feladatok ellátása itt is sérülni fog, hiszen az apparátusok e két nagy szervezet fúziójával lesznek elfoglalva. Tehát 2000-ben a kamarai működés eléggé alul fogja múlni önmagát, amin nem is lehet csodálkozni.

Úgy gondoljuk, nem egyértelmű az, hogy 2000. január 1-jétől ennek a két szervezetnek fuzionálni kell. Azt természetesen el tudjuk képzelni, hogy a két kamara egy bizonyos időintervallumon belül összeolvad, de ennek a folyamatát nem tudom elképzelni záros határidőn belül anélkül, hogy ne sérüljenek érdekek. Hogy egyértelműen megfogalmazható legyen az egyesülés mikéntje, hogyanja, ennek vagyoni, gazdálkodási és egyéb vonzatait is figyelembe kell venni.

Szeretném a törvényességi felügyelet, illetve az ellenjegyzési jog tekintetében is elmondani képviselőtársaimnak, miért gondolom azt, hogy az ellehetetlenítés bizonyos tekintetben benne van a törvényben. A törvényességi felügyeletek gyakorlásával kapcsolatban azt mondja a törvény, hogy a törvényességi felügyeletet gyakorló miniszter bizonyos esetben megszüntetheti a kamarai önkormányzatok által hozott rendeleteket. Eléggé aggályos az is, hogy egy önkormányzatnak, illetve egy saját tagdíjból működő önkéntes jellegű kamarának milyen rendeleteit tudja megszüntetni vagy hatályon kívül helyezni egy törvényességi felügyelet. Mindenképpen érdekes a szituáció. Ez olyan érzetet kelt bennem, itt egy olyan lehetőség rémlik föl, amit nem nagyon tudok elfogadni, hiszen valami vagy önkormányzati, vagy egy kézi vezérlésű szervezetté alakul át. De ez egy másik fajta kamara, amit nem nagyon szeretne az ember megtapasztalni.

Szeretném elmondani tisztelt képviselőtársaimnak, hogy a finanszírozás problémája az önkéntes kamarai tagság esetén is jelentős lesz. Nem ismerem azt a módosító indítványt, amit Veres képviselőtársam felolvasott, nem tudom, mi van benne, csak hallomás után valamit elképzelek magamnak, ezért erről nem szeretnék beszélni. Az viszont tény, hogy a finanszírozás kérdésköréről rendelkezik ez a törvény, felsorolja, hogy honnan és miként kap a kamara pénzt.

(12.40)

Természetesen ebben a tagdíj is benne van. Itt a tagdíjnál szeretném elmondani azt a tényt, hogy a kötelező kamarai tagság, illetve az önkéntes kamarai tagság tekintetében fontos érvként jelent meg, hogy a kisvállalkozók nem szeretik, illetve nehezményezik a kamarai tagdíjfizetést. Nagyon sokszor elmondtuk már, és az előző kormány időszakában az akkori ellenzéki és kormánypárti képviselők felváltva mondták el, hogy a kamarai tagdíjfizetés több oldalról megközelíthető. Egyrészt bizonyos határig, ami a kisvállalkozóknak kedvez, eleve tagdíjmentes lehetne a kamara, másrészt adóból leírható lenne a kamarai tagdíj. Szeretnék itt utalni Varga Mihály képviselőtársam '97-ben elmondott felszólalására, amelyben ő tételesen elmondja, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye szerint a kamarai tagdíjakat adóból kell leírhatóvá tenni, így támogatni a vállalkozókat abban, hogy a kötelező kamarai tagságot el tudják fogadni.

Én úgy gondolom, hogy ez is egy megoldás lehet, lehetne. Tehát ha a cél valóban az lenne, hogy egy jól kiépülő kamarai rendszert hozzon létre a törvényjavaslat, akkor így is megközelíthette volna ezt az ideát, és akkor mondhatnánk azt, hogy mondjuk, a kis- és középvállalkozások tekintetében iksz millió forint árbevételig nem kell fizetni kamarai tagdíjat. De lehetne azt is mondani, hogy a nagyvállalkozók, akik nyilván azt sérelmezik, hogy ők mennyire sokat fizetnek, bizonyos csökkentett mértékű fizetési kötelezettséggel bírjanak.

Szeretném fölhívni a figyelmüket, azt hiszem, Göndör képviselőtársam mondott egy mondatot, én ezt tételesen kiírtam magamnak amikor a törvényt tanulmányoztam; a 47. §-ról van szó. Azt mondja a törvény, hogy a kötelezően ellátott feladatokért, igazgatási eljárásokért a miniszter, a pénzügyminiszter külön rendeletben majd meghatározza, hogy hogyan kell fizetni. Most Göndör képviselőtársam elmondta, hogy ez ugye egy olyan felhatalmazás, amiről nem lehet tudni, hogy milyen pénzügyi terheket ró majd a vállalkozásokra. Tehát ez is azt mutatja, hogy ez a törvényi rendelet mennyire akarja ellehetetleníteni azon kamarákat, amiből mi majd föl szeretnénk építeni a gazdaság önkormányzatát, mint önkéntes kamarai tagsággal bíró szervezet.

Végezetül, hogy ne lépjem túl az időt, szeretném elmondani, mi úgy gondoljuk, hogy a kötelező tagságnak meg kellene maradni, de a 4 millió forint alatti árbevételű szervezetek ne fizessenek kamarai tagdíjakat, mert ezzel meg lehetne oldani a problémát, és mi nagyon szeretnénk, hogyha a kötelező regisztráció megmaradna, mert ez egy alapvető érdeke annak, hogy a gazdaság megfelelően működjék, és a feketegazdaság kicsit fehéredjék, hiszen ez önöknek is érdekük.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)