Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALCZÓ ZOLTÁN európai parlamenti képviselő: Elnök úr, köszönöm a szót. A költségvetésitörvény-javaslat alapadatai szerint az uniós fejlesztési költségvetés bevételi főösszege 1359 milliárd forint. Ez egy komoly összeg, és fontos, hogy számíthatunk rá, és hozzá kell tennem, hogy ez a magyarországi fejlesztések döntő forrását képezi, az állami beruházásokon belül kétharmados ennek a forrásnak az aránya. Ez sajnos azt is jelenti, hogy a magyar gazdaság nem tud kitermelni saját megfelelő forrást fejlesztésekre. Én három területtel szeretnék foglalkozni ennek kapcsán. Az egyik az, hogy az Unió mennyiben szűkíti ennek az összegnek a felhasználását, a második ezzel összefüggésben a kormány gazdaságpolitikája, és végezetül a felhasználás  mondjuk így  hatékonyságáról szólnék. Az Európai Uniónak megvannak a maga úgynevezett prioritásai  így használják, többes számban -, amelyeket érvényesíteni akar. Lehet, hogy ez egybeesik fontos magyar nemzetgazdasági célokkal, de van, amikor attól eltér, és az Uniónak megvan a maga kényszerítő eszköze, azt úgy hívják, hogy európai szemeszter. Tudjuk, arról van szó, hogy az Európai Unió egy féléves folyamaton keresztül fogadja el majd’ minden tagországnak a konvergenciaprogramját, nemzeti reformprogramját, amely egyrészt alkalmazkodik az előre meghatározott fő irányokhoz, sőt jönnek az országspecifikus ajánlások.

Van, amikor nagyon pozitív dolgokat kíván érvényesíteni, például a körforgásos gazdaságot, csak éppen meghatározza, hogy a magyar települési önkormányzatok a települési szilárd hulladéknak hány százalékát hasznosítsák újra 2030-ra. Forrást nem ad hozzá, mit tesz? Beleteszi kötelezően: európai szemeszter. Akkor fogadom el a reformtervet, ha ez benne van. De hogy továbbmenjek, most a legújabban a következő szerepel: hosszú távú feladatként a migránsok integrálása, tehát azt írja elő, hogy az egyes tagországok költségvetésében erre kötelezően komoly összeg szerepeljen. Én bízom benne, hogy a kormány kitart a mellett a migránspolitika mellett, amelyben a Jobbik is támogatja, de attól a forrástól így el fog esni.

A kormány gazdaságkritikája alatt mit értek? Én egy olyan kritikát fogalmazok meg most, amelyik nem csupán erre a kormányra vonatkozik, és idézhetném a jobbikos gazdaságpolitikusokat is, de most Róna Pétertől idézek: „A tőke-munka közötti nemzeti jövedelemfelosztás az elmúlt 20 évben a történelmi alapon egészségesnek mondható 35:65 aránytól 5-6 százalékkal eltolódott a tőke javára.

Mi is beálltunk a multinacionális cégek termelé-si láncába: alacsony bért fizetünk kevés hozzáadott értéket termelő munkakörökben, a társadalompoli-tikánkat  elsősorban az oktatást  pedig ennek megfelelően alakítjuk.”

Ez egy szomorú diagnózis, és az EU-támogatások döntő része nagy vasbeton-infrastruktúrára ment el, és tegyem hozzá: a beton, a vas, a fém  újabban a fény  az a terület, ahol a leghatásosabban lehet EU-s közpénzeket magánzsebekbe juttatni.

A helyes irány a minőségi munkahelyeket biztosító hazai kis- és közepes vállalkozások szisztematikus támogatása lett volna, segítve őket a jelentős hozzáadott értéket biztosító tevékenységben, és ez tenné lehetővé a bérek felzárkóztatását. Hogy ez mennyire kormányzati stratégia, hadd idézzem Orbán Viktort, amikor Szaúd-Arábiában járt egy nagy küldöttséggel, a gazdasági kapcsolatokat biztosítva és befektetőket várva, azt mondta szó szerint: jöjjenek Magyarországra befektetni, mert Magyarországon a munkaerő a képzettségéhez mérten nagyon olcsó, a munka törvénykönyve pedig nagyon rugalmas. Tehát tessenek idejönni, nem kell megfizetni, jól dolgoznak, és ki is használhatják őket. Sajnos ennek a gazdaságpolitikának az az eredménye, és én is hadd idézzek itt, mert hallom a dinamikáját a jövedelmeknek, fizetéseknek a változásáról pozitív irányba: az Eurostat adatai szerint az egy főre jutó fogyasztásban Magyarország a 28 tagállam közül a 26. helyen áll az uniós átlag 63 százalékával. Sokszor szeretünk hasonlítani a visegrádi országok tekintetében; és örömmel látom a parlament honlapján, hogy a visegrádi négyek parlamenti labdarúgótornáját Magyarország nyerte, sajnos a 2017-es átlagjövedelmek tekintetében meg az utolsó helyen állunk, tehát itt kéne talán változtatni.

A felhasználás hatékonysága alatt  röviden  a korrupciót értem. Lehet mondani, hogy mindenütt van, meg hogy azért támadnak minket a Soros-osztagok, hogy ezzel is vádoljanak. Igen magas, 36 százalékos az olyan közbeszerzések aránya, amelyeket egyedüli pályázóként ítélnek oda, Magyarország a második helyen áll, és amikor a nemzetközi statisztika jön, ezt szeretik visszautasítani, mi megtámadott ország vagyunk. Hadd idézzem a Fidesz szellemi holdudvarát, a Professzorok Batthyány Körét: „Különösen aggasztó, ha úgy tűnik, hogy a korrupció mára egyéni bűnből kialakult módszertanra, struktúrára, személyi körre épülő, bevett társadalmi gyakorlattá vált, azaz intézményesült.”

Felmerült itt, hogy a kohéziós forrásokat a jövőben bizonyos alapértékeknek a teljesítéséhez lehet kötni. Ez nehezen lenne elfogadható, mert nagyon rugalmasan értékelik ezt, de nem erről van szó, hanem kizárólag a jogállamisági feltételekről. Itt azt értik, ami ahhoz kapcsolódik, hogy milyen módon működnek a pályáztatással foglalkozó hivatalok, hogy a bíróságok függetlenek-e, hogy az ügyészség eljár-e ilyen uniós pénzekkel kapcsolatos csalások ügyében  ezt a feladatot kell teljesíteni. Ennek a legegyszerűbb módja, ha Magyarország is csatlakozik az európai ügyészséghez, mint ahogy azt ebből a volt szocialista országok régiójából Lengyelországon és Magyarországon kívül mindenki megtette. Tessék bizonyítani, hogy a pénzeket tisztán használjuk fel, és akkor semmilyen aggodalomra nincsen ok! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)