Felszólalás adatai

TARDOS MÁRTON, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony, a szót. Kedves Képviselőtársaim! Nagyon jelentős törvény a munka törvénykönyve, hiszen a munka törvénykönyvével érintett kérdésekben a vállalkozók, a hazai tőke és a foglalkoztatók tömege közötti kapcsolatot szabályozza az állam. Olyan dolgot szabályoz, amely valójában minden állampolgár szempontjából fontos.

Nyilvánvaló dolog, hogy egy ügyben kialakult konszenzus; nevezetesen, abban a kérdésben, hogy a magyar politikai erők egyetértenek abban, hogy az Európai Unióhoz való közeledéshez szükséges munka törvénykönyvi változtatásokat megtegyük. Ugyanakkor már ez a törvény is - ahol nincs is vita a törvény lényegét, tendenciáját illetően - súlyos ellentmondásokat érint, hiszen mind a munkavállalók, mind a munkaadók az elfogadott és az eddig nem vitatott paragrafusok miatt veszteségeket is szenvednek el.

A munka törvénykönyve lényeges ellentmondásokat szabályoz minden kérdésben. Akármilyen a megmozdulása a munka törvénykönyve szabályozásának, az föltétlenül valakit kedvezően és valakit kedvezőtlenül érint. Úgyhogy nem lehet arra számítani, hogy ebben tárgyalások, a megegyezésre való erőteljes törekvés nélkül konszenzus szülessen. Hiszen a munkaadó számára az a jó, ha kedvező feltételekkel tud foglalkoztatni, a munkavállaló szempontjából az az előnyös, ha ő kedvező feltételeket tud kiverekedni magának a munkaadóval való szerződése aláírásakor vagy a megállapodás pillanatában.

Ez az alapvető kérdés azokban a kérdésekben szült tehát csak konszenzust, ahol külső kényszer hatott a vitatkozó felekre, és a felek nem abban értettek egyet, ami a szabályozás részleteire vonatkozik, hanem abban, hogy az európai uniós szabályokat el kell fogadni. Amire azonban föl szeretném hívni a képviselő hölgyek és urak figyelmét - ha tetszik, nemcsak a képviselő urak, hanem az egész ország figyelmét -, hogy az egyetértés mellett nagyon lényeges vitakérdések is fölmerültek. És minden olyan kérdésben, amit az Európai Unió szabályozása nem kötelezően ír elő az Európai Unió tagságát megszerezni kívánó ország számára, a felek közötti nézeteltérés dominál.

Azt hiszem, nem is gondolták végig megfelelően sem a kormányoldalon, sem a munkaadók és munkavállalók oldalán, hogy milyen kérdésekről is van szó; tudniillik, ténylegesen ellentmondásos helyzet alakult ki. Az ország helyzete ugyanis nem olyan kedvező a gazdasági növekedés szempontjából, mint ahogy az államtitkár úr bevezető előadásából következett volna. Hiszen az, hogy a tíz évvel ezelőtti gazdasági termelési színvonalat elértük és most meghaladjuk, azon az áron, hogy az életszínvonal átlagosan sem éri el az 1989-90-ben elért szintjét, és ezen belül az alacsony jövedelműek színvonala súlyosan a tíz évvel ezelőtti alatt van, az súlyos krízisjelenség.

(11.20)

Krízisjelenség akkor is, ha az ország a növekedési pályán van jelenleg, és reméljük, hogy az ország a növekedési pályán marad. De hogy ezen a növekedési pályán maradhassunk, és a Nyugat-Európa és a vezető ipari országok és Magyarország közötti rés, amely jelenleg sokkal nagyobb, mint tíz évvel ezelőtt volt, ne nőjön tovább, hanem csökkenjen, ahhoz többek között ezt a konfliktust, amit a munka törvénykönyve szabályoz, meg kell tudnunk oldani.

Mi az egyik oldal érdeke? A munkaadók érdeke, és ezzel bizonyos értelemben az egész társadalom érdekét is kifejezi az, hogy jobban, gyorsabban tudjanak alkalmazkodni a fizetőképes kereslethez. Mit akarok ebben a vonatkozásban hangsúlyozni? Azt, hogy ebben a vonatkozásban a magyar gazdasági életben nem az ide telepedett multinacionális vállalatoknak vannak problémái, mert azok kihasználják a magyar munkaerő adta lehetőséget, a magyar munkaerő viszonylagos olcsóságát és a magyar munkaerő viszonylagos képzettségi színvonalát, és olyan feltételeket tudnak biztosítani a munkavállalóiknak, amelyek az átalakuláshoz vagy a kereslethez való igazodáshoz való követelményeknek megfelelnek, mert ki is fizetik azokat a többletösszegeket, amelyeket a munkavállalók ebben a vonatkozásban megkövetelnek.

Ugyanakkor a Magyarországon működő tőke jelentős része vergődik. Az a tőke vergődik elsősorban és zömében, amelyben a külföldi tulajdonosok nem játszanak szerepet. Ezek a vállalatok - nemcsak kicsi és középvállalatok - bajban vannak. Az esetek nagy részében nincs annyi jövedelmük a jelenlegi kifizetések mellett, hogy az amortizációjukat, tehát a tőke színvonalát fenn tudják tartani, tehát tőkefelélésből élnek. Ezeknek a vállalatoknak a helyzetén és az itt foglalkoztatott munkaerő helyzetén kell javítani, és ebből a szempontból a munka törvénykönyvének segítséget kell nyújtani, nemcsak a tőke és a munkaadók érdekének a biztosítása szempontjából, hanem az egész ország érdeke szempontjából és ezen belül a munkavállaló közvetlen érdeke szempontjából is. Érdekünk, hogy ez a tőke több embert foglalkoztasson, hogy ez a munka nagyobb hatékonysággal foglalkoztassa a munkaerőt, és hogy ennek megfelelően többletjövedelmet is tudjon számára biztosítani.

Arra is szükségünk van, és csak akkor alakulhat ki ez a kedvező feltétel, ha a tőke és a munka közötti konfliktus barátságosan, békésen, konszenzussal oldódik meg, s így nagyon nagy jelentősége van annak, hogy azokban a kérdésekben, ahol ma még nem született konszenzus, a jövőben ez a konszenzus kialakuljon, és hogy a törvény csak akkor kerüljön elfogadásra, ha a konszenzus felé jelentős lépést tudunk előre tenni.

Felmerült az a probléma, hogy a kormányoldal azt állítja magáról, hogy mindent megtett a konszenzus érdekében, és csak a szakszervezetek erősködésén múlik, hogy ez a dolog nem jön létre. Én nem látom a dolgot ilyen egyszerűnek. Egyrészt Magyarországon a tőke, a munka és az állam közötti háromoldalú egyeztetés kialakult rendszerét a kormányzat '98 után a saját jókedve szempontjából talán megfelelően, de az ország igényeit figyelembe véve meggondolatlanul átalakította, és itt elég bizonytalan viszonyok alakultak ki, hogy hogyan tud a tőke és a munka ezekben a fontos kérdésekben egyáltalában tárgyalni. Ilyen értelemben nem lehet azon csodálkozni, hogy a jelenleg kialakult egyeztetési formák ne hoznak átütő sikert olyan kérdésekben sem, ahol meg lehetne alapozni a megegyezést.

De az is igaz, hogy a kormány nem tett meg mindent annak érdekében, hogy az előterjesztésében szereplő munka törvénykönyvének a munkaadók és a munkavállalók oldaláról megfelelő fogadtatása legyen. Azt a furcsaságot is el lehet mondani, hogy tettek a benyújtott két törvényjavaslathoz képest engedményeket, de az engedmények csak nagyon kis mértékben segítették a munkavállalói oldalt.

További tárgyalásokra van szükség, és mi, szabad demokraták most nem megyünk bele a részletekbe, hogy a pihenőidő, a munkaerő átirányítása, az éjszakai munka, a túlmunka vonatkozásában hol kellene új konszenzusos megállapodásra jutni ahhoz, hogy ezt a törvénytervezetet támogatni lehessen. De támogatni ezt a törvénytervezetet csak akkor lehet, ha ezekben a kérdésekben minőségi változás következik be.

Sajnálatosnak tartjuk, hogy azt a javaslatot, amit a foglalkoztatási bizottság megfogalmazott, hogy válasszuk le a már kialakult konszenzusos kérdéseket a többitől, és azt fogadjuk el viszonylag gyorsan, a kormányoldal nem fogadta el. Zárójelben megjegyzem, hogy a kormány nem teljesítette az EU-val szembeni kötelezettségeit, mert az EU-val szembeni kötelezettsége az lett volna, hogy ezekben a kérdésekben az év végéig törvényt módosít, nem pedig az, hogy benyújtja. Én olvastam a papirost, amelyben ez szerepel, pontatlanul mondta az államtitkár úr... (Glattfelder Béla: A benyújtás szerepel.) Nem a benyújtásról volt szó, hanem az elfogadásról volt szó, és elfogadásra csak jövő év első negyedévben fog kerülni. (Glattfelder Béla: A kormány arra nem vállalhat felelősséget. Nem a kormány fogadja el, hanem a parlament.) Ez igaz, csak a szöveg mégis az elfogadásra vonatkozik, és a kormány ígéretet tett arra, hogy ezt a parlament elé úgy nyújtja be, hogy a parlament meg tudja tárgyalni, és el tudja fogadni. De ez egy lényegtelen részletkérdése az ügynek.

A kérdésnek az a lényege, hogy számtalan olyan ügy van, ahol ez a konszenzus nem alakult ki, és ahol mind a munkaadói, mind a munkavállalói érdeknek, de az egész ország érdekének is az felel meg, ha ezt a konszenzust elérjük.

Mi, szabad demokraták akkor akarjuk és akkor fogjuk támogatni a törvényt és az elfogadását javasolni, ha az előterjesztett kérdésekben a konszenzusos megállapodáshoz lényegesen közeledünk, és ilyen javaslatokat is fogunk tenni, bízva abban, hogy a felek a rendelkezésre álló időt kihasználva a konszenzus keresésében ugyancsak lépéseket fognak tenni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)