Felszólalás adatai

Az elmúlt héten Románia megakasztotta a szerb uniós csatlakozást, ugyan néhány napra tette csak ezt, de a szerb tagjelölti státus megadásánál feltételes vétót emelt ez ellen. Tette mindezt nem másért, mint a Szerbia területén élő néhány tízezer fős román nemzeti kisebbség érdekében.

Mi történt? Nem telt el három nap, és készen volt a kisebbségi egyezmény, mindent, amit a románok kértek a szerb területen élő román nemzeti közösség érdekében, azt három nap alatt a szerbek azonnal prezentálták egy kétoldalú megállapodás keretében, és a dolog ennyivel el is volt intézve.

Nagyon nagy arculcsapás ez a magyar külügynek és a magyar diplomáciának, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Győri Enikő államtitkár asszony kínjában nem is tudott mást nyilatkozni először, csak azt, hogy hát nagyon örül neki, hogy egy ilyen fontos dokumentumba kisebbségvédelmi passzusok is belekerültek. Csak hát nem a románoknak kellett volna ezt megtenni, vagy nem csak nekik kellett volna megtenni, tisztelt képviselőtársaim.

Ennél egy kicsit cizelláltabban fogalmazott Németh Zsolt államtitkár úr tegnap itt a parlamentben. Azt mondta: "Románia leckét adott, hogyan kell hatékonyan érdeket érvényesíteni." - idéztem államtitkár úr szavait. Adódik a kérdés, hogy kinek szól ez a lecke, tisztelt képviselőtársaim. Bízom benne, hogy ezt a mondatot államtitkár úr egyfajta önkritika gyakorlásaként szánta (Révész Máriusz: Kinek volt többsége a parlamentben akkor?), helyénvaló önkritika gyakorlásának szánta.

Igen, leckét adtak a románok, és sajnos már nem először az elmúlt évtizedekben és az elmúlt évszázadokban, abból, hogy hogyan kell nemzeti érdeket érvényesíteni, hogyan kell egy kínálkozó diplomáciai lehetőséget saját nemzeti érdekeik vagy adott esetben a határainkon túl élő nemzeti közösségeik érdekében felhasználni. A román kormány ugyanis a Szerbiában élő nemzettestvérei alapvető jogainak védelmében képes volt felrúgni egy lassan évszázada működő véd- és dacszövetséget a vele egyébként puszipajtás Szerbiával. Annak a szerbiai kisebbségnek az érdekében történt mindez, amelynek az összlétszáma egyébként nem haladja meg a 30 ezer főt. Annyi emberről van szó, ahány ember öt év alatt elfogyott a Felvidéken, tisztelt képviselőtársaim.

Úgy tűnik, hogy miközben a magyar kormányzat mindig és folyamatosan attól fél, hogy esetleg majd kivívja a kisantant vagy leginkább most már a nagy testvér, az Európai Unió rosszallását, Románia és Szerbia akár egymással szemben is képesek nemzeti érdekeiket érvényesíteni.

Kellemetlen önöknek az, hogy a Jobbik állandóan és folyamatosan visszautal a román uniós csatlakozás feltétel nélküli megszavazására. Nem tudunk tenni mást most sem. A Fidesz általi feltétel nélküli megszavazásról beszélek; a kommunistáktól nem vártunk mást, önöktől viszont igen.

Van itt egy különösen fájó párhuzam, amit szeretnék kiemelni. Mit kértek ugyanis a románok a szerbektől a szerbiai román kisebbség érdekében? Egyetlenegy dolgot hadd emeljek ki: a szerbiai román közösség anyanyelvi misézésének a biztosítását. Eszükbe jutnak a csángók önöknek ezzel kapcsolatban, tisztelt képviselőtársaim? Itt egy kiváló lehetőség, ezt lehetett volna, ezt kellett volna például. A mai napig is megoldatlan a csángók magyar anyanyelvű misézése Romániában, a mai napig is a templomból hirdetik a román papok, hogy a magyar az ördög nyelve.

Az EU azt ígérte, hogy megoldja a nemzeti kérdést. Nagyon sokan akkor, tisztességes gondolkodású, nemzetben gondolkodó magyarok azért szavaztak igennel az Európai Unióra, mert elhitték azt, hogy ez majd megoldás lesz a határon túli magyarság számára, ez egy jó megoldás lesz. Láttuk, hogy nem ez történt. Továbbra is Beneš-dekrétumok vannak, továbbra is vegzálják állampolgárságuk megfosztásával a felvidéki magyarokat, és az Unió nem képes tenni semmit, mi pedig ezt simán tűrjük, csendben vagyunk.

Tulajdonképpen semmit nem kértünk Szerbiától a csatlakozásuk támogatásának a fejében. Hoztak egy teljesen emberellenes, a XXI. században elfogadhatatlan törvényt a szerb kárpótlás kapcsán, amelyben megbélyegezték és kirekesztették az ottani magyarokat, majd hoztak egy olyan törvényt, amivel látszólag ezt hatástalanították, és ennek örültünk. Ennyi volt a feltételünk. Hogy népies hasonlattan ne éljek, nem akarom mondani, hogy mit nem kaptunk és hova. Ennyi volt a magyar külügy feltétele, ennyi volt, amit összesen kértünk.

Meg lehetett volna kérdezni az érintetteket. Nem csak mindig és folyamatosan a szerb politikai elittel egyébként ezer szállal összefonódott Vajdasági Magyar Szövetséggel kellene tárgyalni, van ezenkívül négy párt még Szerbiában, négy magyar párt, nekik is van véleményük, őket is meg lehetett volna és meg kellett volna kérdezni.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a temerini fiúk továbbra is börtönben vannak. Másfél évvel ezelőtt ígérte államtitkár úr ezzel kapcsolatban, hogy lépések fognak történni.

Két kérdéssel fordulnék ahhoz, hogyha valaki méltóztatik válaszolni. Továbbra is úgy gondolja a magyar külügy, hogy ez a jó út, ez a helyes politika, vagy pedig inkább Németh Zsolt államtitkár úr tegnapi szavainak kell hinnem (Az elnök csenget.), aki azt mondja, hogy leckét kaptunk a románoktól nemzeti érdekérvényesítésből?

Egy mondat, elnök úr: van még idő, van még lehetőség, nem zárult le a szerb csatlakozási folyamat, van még lehetősége önöknek is, hogy bizonyítsák, hogy nemcsak szavakban, hanem tettekben is hajlandóak kiállni a délvidéki magyarság érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)