Felszólalás adatai

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretnék egyetérteni Baráth Etele utolsó mondataival, és visszaemlékeztetni mindenkit arra, hogy rendelkeztünk egy olyan törvénnyel, amely a kiemelt természeti, természetvédelmi területekről szólt, majd 2003-ban ezt a törvényt úgy módosította a parlament, hogy áttette a kiemelt természeti értékek védelmének a kérdését belterületek esetében az önkormányzatokhoz. Erre Baráth Etele képviselőtársam is nagyon jól visszaemlékezik. S ma már az történik - hisz a törvény is úgy szól -, hogy ha egy kiemelt természeti értékként nyilvántartott parkot megszüntetnek valahol, mert eladják egy bevásárlóközpont céljára, akkor máshol ugyanakkora területű parkot kell létesíteni annak érdekében, hogy a parkfelület ne csökkenjen. Tehát engedékenyek voltunk az önkormányzatok irányában, holott úgy érzem, hogy akkor vagyunk következetesek, főleg a globális felmelegedés hatásainak a figyelembevételével, ha ezen a területen is szigorítunk.

A másik oldalon pedig ha összerakjuk, maga ez az egész területrendezési terv jónak mondható. De felmerül a kérdés, hogy ennek a társadalmi, önkormányzati, tárcák közötti egyeztetése milyen mértékben valósult meg. Erre mondok egy eklatáns példát, mert talán jobb, ha példából vezetem le. Két héttel ezelőtt Kecskeméten ültünk le a megyei önkormányzattal, a regionális tanáccsal, a különböző úttervező cégekkel és a megyei közútfejlesztési társasággal, s amikor szó volt a dunaújvárosi hídról és arról a gyorsforgalmi úthálózatról, amit az Európai Unió is elfogadott - hisz Magyarország ezt elfogadtatta az Európai Unióval -, akkor felvetődött a kérdés, hogy a dunaújvárosi híd tulajdonképpen miért is épült meg. Hihetetlen nagy mértékű beruházás következett be, egy csodálatos híd elkészült, de ha a térképeket összerakjuk, azt látjuk, hogy sajnos se előtte, se utána nincs út.

Itt hívnám fel Baráth Etele figyelmét arra, hogy nem véletlenül említettem kétpercesemben a honvédségi területet. Baráth Etele annak idején nagyon sokat részt vett a TEM úthálózat vitájában, amikor három megyével kezdeményeztük Veszprém, Ajka, Szentgotthárd és Graz irányában, Ausztriában is kint voltunk, és a közlekedési minisztériumban is tárgyaltunk arról, hol találkozzanak ezek az útvonalak egymással. Ön tehát részt vett azokban a vitákban, amelyek létrehozták a magyarországi autópálya-úthálózat fejlesztésének a terveit, valamint a gyorsforgalmi úthálózat jelképes elképzeléseit.

Kecskeméten a tervező azt kérdezte, hogy hányadik előtervet húzzam ki a fiókból. Ez az embert megdöbbentette, mert évek óta dolgoznak azon, hogy a gyorsforgalmi úthálózat építése Dunaújvárostól Kecskeméten, Szolnokon át egészen a határig el tudjon indulni, meg tudjon valósulni. Az uniós csatlakozással Magyarország a Natura 2000-es igényét is bejelentette, ezt megkaptuk a teljes területre, innentől fogva ez tulajdonképpen korlátot jelent magának az úthálózat-fejlesztésnek is. Ugyan van egy keskeny sáv Dunaújváros és Kecskemét között azon a szakaszon, ahol a Natura 2000-en is keresztül tudna menni, csak hát közölte a tervező, hogy amíg épült a dunaújvárosi híd, arra a szakaszra, ahova a gyorsforgalmi utat tervezték, fürjtelepítési engedélyt adtak ki. Ettől kezdve az összes engedély, amit benyújtottak, egyetlenegy tárcánál - vagy fogalmazzunk úgy, egyetlenegy hatóságnál - akad meg, és nem tudnak továbblépni, mégpedig a környezetökológiai hatóságnál. Ez maga után vonja azt, hogy a dunaújvárosi híd után - ha a térképeket egymásra rakjuk és reálisan nézzük - 46 kilométerrel lejjebb van esély arra, hogy az Unió által is elfogadott gyorsforgalmi úthálózatot meg lehessen valósítani.

Azért értek egyet Ángyán professzor úrral, mert ha valóban egymásra tesszük az összes térképet, amelyek vízbázisvédelmi, természetvédelmi, ökológiai és honvédelmi kérdéseket is magukban foglalnak, akkor azokat az úthálózat-fejlesztéseket, amelyek az Unió által le lettek adva és amiket az Unió a maga részéről elfogadott, tulajdonképpen nem tudjuk végrehajtani.

(14.10)

Nem lehet végrehajtani, újra kell tervezni mindent, és újból végig kell vívni a csatát minden regionális tanáccsal, megyei önkormányzattal, térségi társulással, településsel, s akkor újból ki fognak éleződni azok a lobbiérdekek, amelyek adott esetben teljesen más irányba fogják elterelni az útfejlesztés céljait, s ez azokkal a határon túli megállapodásokkal is ellentétes lesz, amelyeket már az európai úthálózat-fejlesztési tervben is egyeztetve, a határon túli országokkal is egyfajta megállapodás keretén belül már rögzítettünk. Sőt mi több, ma már ott tartunk, hogy hozzánk viszonyítva számos ország majdhogynem befejezte az úthálózat fejlesztését, a rácsatlakozás lehetőségét megadta Magyarország számára, s most ott tartunk, hogy éveknek kell újból eltelnie annak érdekében, hogy akár a tervezést is el lehessen indítani. Mert nem véletlenül mondtam, hogy ha egymásra tesszük a térképeket, sajnos további akadályok jelennek meg.

Ezt próbáltam olyan összefüggésben megközelíteni, hogy míg az önkormányzatoknak olyan jogkört adunk, hogy a természeti értékeiket, a természetvédelmi területek értékeinek a megóvását, adott esetben a belső fejlesztési és önös érdekeikből kiindulva minden további nélkül föl tudják rúgni, addig a tárcák közötti nem egyeztetés éveken keresztül történő és zajló bonyodalmai miatt ma ott tartunk, hogy a gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztést nem lehet megvalósítani, sőt nem lehet megtervezni sem. Sok esetben az volt az akadály, hogy nem volt meg, nem állt rendelkezésre az a törvény, hogy a területet ki lehessen sajátítani; ma már a törvény is rendelkezésre áll. A tervek, előtervek elkészültek, csak időközben belefutottunk abba a hibába, hogy más tárcákkal nem egyeztetve hoztunk olyan rendelkezéseket, és ajánlottunk olyan természetvédelmi, ökológiai rendelkezéseket, amelyeket az Európai Unió is akceptált Magyarország számára, csak aztán nem vettük figyelembe azt, hogy előtte megterveztünk valamit, aminek keresztül is kellene menni, és adott esetben kiszolgálni az európai úthálózati rendszer továbbfejlesztését.

Szeretném kérni Baráth Etelét, hiszen ő volt a vezérszónok, ő ismeri a legjobban önök közül ezeket a kérdéseket - ezt állítom, mert annak idején nagyon sok vitában részt vettünk, és nagyon sok olyan elképzelést tudtunk közösen kigondolni, amelyben több megye, több ellenzéki-kormányzati parlamenti képviselő is közös nevezőre tudott jutni a különböző úthálózat-fejlesztések területén -, nekem is az a kérésem, hogy valóban, rakjuk egymásra a térképeket, nézzük meg, valósak-e ezek a térképek. Mert ha így most ránézek, és ha összerakom, mondjuk, az ökológiai térképet és az úthálózat-fejlesztési térképet, akkor abban a pillanatban tiltva van az úthálózat-fejlesztés, át kellene tervezni, újra kellene tervezni magát az úthálózat-fejlesztést.

Szeretném jelezni, hogy Kecskeméten nemcsak egy megye parlamenti képviselői voltak ott, hanem többen ott voltak, és szeretnék, ha minél gyorsabban rendeződne ez a kérdés, és azokat a problémákat, amelyek jelen pillanatban akár a dunaújvárosi híd megépítése közben alakultak ki, mondjuk, fürjtelepítés vagy egyéb más apropó kapcsán, minél gyorsabban lehetne rendezni, hogy valóban elindulhasson a tényleges, végleges tervezés, és valóban el tudjunk jutni abba az állapotba, hogy azok a tervek, amelyek az Unióval is egyeztetve lettek úthálózat-fejlesztés területén, el is tudjanak indulni, és ne csak, mondjuk, útburkolat-megerősítés történjen, hanem ahol beterveztük a gyorsforgalmi utak, a kétszer kétsávos úthálózat kiépítését, azok el tudjanak indulni.

Örülök, hogy a kistelepülések között vagy kisebb városi települések között is szerepel a tervekben például Győr-Pápa, Devecser-Tapolca irányába is a fejlesztés. Úgy érzem, hogy maga az anyag részletes, csak ha most tényleg így, ebben a szerkezetében mindent összerakunk, az adott esetben óriási gátat is fog jelenteni. S ezért lenne jó, ha erre több időt tudnánk szánni, átbeszélni, megvitatni, egymás mellé rakni a kizáró vagy adott esetben elősegítő pontokat, okokat, mert annak alapján lehetne egy olyan végleges tervet elkészíteni, amely mindenki számára megnyugvást ad, akár a természetvédők számára, akár az úthálózat-fejlesztők, -építők számára, akár pedig a nemzetközi kapcsolódási pontjaink számára is.

Ezt kérem Baráth Etelétől, ennek a megértését, mert ha önmagában nézzük az anyag részeit, az jó, de ha összerakjuk, akkor találkozunk egy csomó olyan hibával, amire idáig nem derült fény; vagy fény derülhetett volna, csak a tárcák közötti egyeztetés sajnos nem zajlott le, és ebből adódóan van például egy új dunaújvárosi hidunk, s onnantól fogva sem előtte, sem utána nincs utunk. Úgyhogy ez egy óriási nagy kérdés! (Taps.)