Felszólalás adatai

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán jelkép értékű is lehetne, hogy Magyarország elmúlt 20-30 évi legnagyobb beruházásáról, biztonságpolitikai beszerzéséről este tíz órakor, gyakorlatilag a nyilvánosság kizárásával folyik a vita. Persze, pontosan lehet azt tudni, hogy néhányan, akik érdeklődnek, hallhatják.

Miért került ide ez a vita? Képviselőtársaim, meggyőződésem szerint azért, mert a kormánynak van ebben a kérdésben mit takargatnia. Meggyőződésem az, hogy keresték a lehetőséget, hogyan lehet elkerülni a nyilvánosság figyelmét, hogyan lehet elkerülni azt, hogy utána ne mondja a magyar társadalom és a magyar közvélemény, hogy "tisztelt kormánypárti hölgyek és urak, tisztelt kormány, na ezt már azért ne". Ha a magyar társadalom tájékozódhatott volna, ha pontosan tudhatta volna mindazt, amit egyébként nem tudhatott meg az elmúlt másfél évben, akkor meggyőződésem szerint nem mondhatta volna Körömi Attila képviselő úr, hogy a társadalom elégedett és a társadalom örül - nem hiszem, hogy ez lett volna.

Nagyon sajnálatos, hogy kormánypárti képviselőtársaim ritkán olvassák Orbán Viktort, persze az is baj, hogy Orbán Viktor maga ritkán olvassa korábbi önmagát. Engedjék meg, hogy egy '93-as Orbán Viktor-idézetet elmondjak:

"A demokráciáról nem elég beszélni, azt védeni kell. Megítélésünk szerint a demokrácia lényege eljárási szabályok fontossága, valamint intézmények pontos működtetése. A magunk részéről nem fogadjuk el azt a szemléletet, miszerint a többség, a parlamenti többség joga túlterjeszkedni a végrehajtó hatalom gyakorlásán, valamint a parlamenti többségnek a birtoklásán. Nem terjeszkedhetnek túl ezen a kormányzó pártok sem, sem az igazságszolgáltatással, sem a médiumokkal, a tömegtájékoztatási eszközökkel kapcsolatban. Úgy gondoljuk, hogy ha az állam túl akar terjeszkedni a szokásos feladatán, ha a kormányzó pártok, a kormányzó többség túl akar terjeszkedni szokásos feladatán, akkor óhatatlanul át kell hogy lépje és át is fogja lépni az alkotmányosság kereteit és ez az, amit nem szabad megengedni.

Az elmúlt két évben önök nem szolgáltak rá arra, hogy úgy tekintsünk az önök kormányára, mint amely megerősíti a magyar jogállamiságot. Itt az ideje, hogy a kormánytöbbség hozzászokjon: bár a parlamentben van többsége, az alkotmányos rendből következően politikai akaratának komoly korlátai vannak, hatalma nem korlátlan, más intézmények ezt korlátozzák.

Így a politikai küzdelemnek nemcsak az a tétje Magyarországon, hogy ki fog kormányozni, hanem elsősorban az, hogy megmarad-e a demokrácia." (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Kár, hogy Orbán Viktor nem olvassa önmagát, és még nagyobb kár, fideszes képviselőtársaim, hogy ezt a fiatal demokrata Orbán Viktor mondta, a polgári persze már mást mond. Ha ez a polgári Magyarország és az a mentalitású polgári Magyarország, amely mindezt felülírja, mindezt annullálja, akkor, uraim, csak az önök jövője kezdődött el. Mi azt szeretnénk, ha maradnánk még egy kicsit ott, ahol rendesen lehet gondolkodni, rendesen lehet véleményt mondani, és el lehet mondani szabadon mindazt, amit gondolok, és a kormány betartja mindazt, amit neki be kell tartania.

A kormány ebben az országgyűlési határozatban nem kér mást a Magyar Köztársaság parlamentjétől, mint hogy vállaljunk felelősséget egy nagy horderejű döntésben. Azt kell mondanom önöknek, hogy a felelősségvállalásban sem információt, sem tájékoztatást nem ad, hanem kvázi szívességet kér. Szívességet kér tőlünk arra, hogy hatszáz, négyszáz - nem lehet pontosan tudni, hogy mennyi - milliárd forintot elköltsön; szívességet kér nemcsak az ellenzéki képviselőktől, hanem önöktől is. Önöktől azt kéri, hogy legyenek kedvesek megszavazni azt, amiről nem tudjuk, hogy mit, mikor, hogyan, miért, miképpen - csak ennyit. (Bauer Tamás: Úgy van!)

Ájult áhítattal tapsolunk a miniszterelnöknek, örülünk a honvédelmi miniszternek, eközben nincs két egyenes szavuk arra, hogy ezt mire akarjuk használni, miért pont most és mi alakult az elmúlt időszakban úgy, ahogy. Képviselőtársaim! Tizennégy hónappal ezelőtt a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, bizonyos Wachsler Tamás úr azt nyilatkozta, hogy MiG-29-eseket kell felújítani, és addig szóba se jöhet semmi más - még egyszer mondom, szóba se jöhet semmi más -, amíg ezek a repülőgépek javíthatók, felújíthatók. Megjegyzem, a honvédelmi miniszter úr is ezt a javaslatot nagyon sokszor támogatta. Ha akarják, képviselőtársaim, akkor - az elmúlt egy év miniszterelnöki és honvédelmi miniszteri sajtónyilatkozatai itt vannak - részletesen tudok majd idézni a kétpercesek során belőle, de nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy a miniszter úr talpig kiállt mellette, elismerte, örült neki.

Ezt követően hat hónapja azt mondja a honvédelmi miniszter úr, hogy F-16-ost akarunk vásárolni, és a nemzetbiztonsági kabinet döntött. Hogy miért változtatta meg az álláspontját, milyen motívumok játszottak közre, mit akar, mit szeretne, nem lehet tudni, a magyar közvélemény számára egyetlenegy tény maradt meg, nevezetesen az, hogy Peter Tufo, az Egyesült Államok nagykövete azt mondta, hogy az jobb. Ha csak ez az oka annak, hogy gyorsan változtattak, akkor borzasztó nagy baj van.

(21.50)

De persze nemcsak ez az oka, mert abban a pillanatban a Honvédelmi Minisztérium apparátusa legyártotta az összehasonlító elemzést, és bebizonyította, hogy az F-16-osnál nincsen jobb.

Azt kell mondanom, hogy maga a miniszter úr is, noha előtte aláírta a másik együttműködést ( Molnár Róbert: Tetszett, ugye?), azt mondta, hogy az F-16-osnál nincsen jobb. Azt mondták, hogy a Gripenek nem is repülnek NATO-országban, hogy egyszerűen használhatatlanok. Ehhez képest, lássanak csodát, hallja a magyar közvélemény: a magyar kormányfő agyában megvilágosodott valami, és azt mondta, hogy nekünk Gripen kell. És az a kórus, amelyik tapsolt az F-16-osnak, az a kórus, amelyik tapsolt a MiG-nek, most ugyanilyen ájult áhítattal tapsol a kormánynak, hogy hurrá, adhatunk valamit. Mert mielőtt még bármelyikük is visszakérdezne, szeretném emlékeztetni önöket, hogy a MiG-es felújítás ügyében azt kértük, hogy a honvédelmi bizottság tárgyalja meg. Önök leszavazták! Kritizáltuk a döntést, és azt mondtuk, hogy ez így nem jó, hogy pályázat nélkül csinálják. Az F-16-osnál azt mondtuk, hogy álljon meg a menet, ne típusvitát folytassunk, hanem azt döntsük el, hogy mire akarjuk használni ezt a repülőgépet, mit szeretnénk csinálni! Soha nem volt válasz.

A válasz az, hogy a Magyar Köztársaság kormánya ideáll, és azt mondja, hogy adjatok szívességet. Nos, képviselőtársaim, azt kell mondanom, hogy még önöknek sem kellene szívességet adni, nemhogy nekünk. Biankó csekket akar kiállítatni a kormány. El lehet-e ezt fogadni? (Molnár Róbert: Utólag.) Elfogadja-e ezt valahol, bárhol egyetlenegy parlament is?

Körömi képviselő úrnak nincs igaza, bár a honvédelmi bizottsági ülésen már mondtam, hogy legyen kedves utánanézni, mert hiszen akkor, amikor a rakétákról volt szó, a parlament előzetesen adott jóváhagyást, majd azt követően folyamatosan nyomon kísérte a tárgyalásokat. Önök csak az F-16-oséra ültek be, egyébként az összes többit elfelejtették meglátogatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy hiszem, úgy gondolom, hogy jó volna elgondolkodni azon is, amit mond a miniszter úr. A miniszter úr alig egy éve azt mondta, hogy a magyar haderő átfogó technikai korszerűsítésére minden bizonnyal csak 2005 után kerülhet sor. A honvédelmi tárca már rövid távon jelentős előrelépést kíván elérni a vezetési rendszer integrációjában - mondta ezt a miniszter úr Brüsszelben. Ahhoz képest most nagy hirtelen repülőgépet veszünk. Egy szatócsbolti alkudozás kellős közepében vagyunk, és önöket is meg bennünket is asszisztálásra kényszerítenek.

Képviselőtársaim! El kellene gondolkodni, mert nem Magyarország biztonsága ellen vagyunk, nem az ellen vagyunk, hogy óvjuk az országot, de az ellen igen, és utalok vissza Orbán Viktorra, hogy be kell tartani a rendet. És a rend a honvédelmi törvény alapján az, hogy a kormánynak felhatalmazást kellett volna kérnie a tárgyalásokra. Nem kérte! Menet közben eldöntötte pro és kontra, hogy mit akar, majd azt követően: ugyan támogassatok már meg!

Képviselőtársaim! Egy magára adó politikai párt, egy magára adó politikus, akinek majd holnap ki kell állnia a közvélemény elé, a saját választói elé, amikor megkérdezik tőle, hogy ugyan mondd, mennyibe kerül és mire fogjuk használni és mit fogunk csinálni, ugyanezeket a frázisokat fogja mondani, mint amit itt? Önnek oda is felelőssége van!

A mi felelősségünk meg az, hogy azt mondjuk, hogy állj! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Álljanak meg! Én is megállok, elnök úr. Ezt az országgyűlési határozati javaslatot elfogadni nem lehet!

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)