Felszólalás adatai

ÉKES JÓZSEF (független): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Köszönöm a szót. Államtitkár úr szavaira térnék vissza, amikor a törvénnyel kapcsolatban azt a véleményét fejtette ki, hogy a tőkebevonással, a multinacionális cégek fejlett technológiájukkal majd munkát fognak adni és teremteni. Majd a jegyzőkönyvből vissza lehet keresni ezt az ön által idézett kérdést. Én ezt kicsit másképp közelíteném meg.

Szabó Zoltán képviselőtársam elmondta, hány területen voltunk annó dacumál világelsők vagy világmásodikok. Talán ezelőtt pár héttel a Tudományos Akadémián zajló ünnepi közgyűlésen Vizi E. Szilveszter saját maga mondta, hogy sajnos a magyar költségvetésből az addig juttatott keret nagyságrendje megközelítően 4 százalék, ebből adódóan az összes kutatási eredményt és a szabadalmakat vagy azok java részét általában külföldre viszik ki, és nem hazai területen próbálják megvalósítani. Talán ebben is világelsők és -másodikok vagyunk, hiszen számtalan olyan kutatási eredmény van Magyarországon, ami publicitást kap ugyan, de megvalósítása sajnos nem Magyarországon történik, ezáltal maga a gazdaság is sérül.

Óriási nagy kérdés az is, hogy milyen az oktatási szerkezetünk, hiszen Nobel-díjasaink egy nagyon hosszú távon kialakult oktatási szerkezetből adódóan fejlődtek azzá, aminek révén eredményt értek el. Ma sajnos ott tartunk, azt lehet mondani, hogy az oktatási rendszerünk szétverése zajlik, amikor az amerikai típusú oktatási rendszert kívánjuk Magyarországon is megvalósítani, és ezáltal egy abszolút csőlátás fog kialakulni. Miért keresett egy magyar orvos, mondjuk, Ausztriában vagy Németországban, vagy Norvégiában? Mert széles látókörrel bír, hihetetlenül jó a problémamegoldó képessége. Ugyanez vonatkozik tulajdonképpen a kutatás-fejlesztés területén alkalmazott magyar gyakornokokra vagy adott esetben az azon a szakmai területen kutatást végzők eredményeire, amelyeket külföldön valósítanak meg nagy számban. Ez dicséretes és méltó a magyar szakemberek számára.

Egy évvel ezelőtt a Ház elnök asszonyának írtam egy levelet, amelyben kértem, hogy próbáljuk meg közösen megfogalmazni a fenntartható fejlődés alapértékeit Magyarországra vetítve, a hosszú távú stratégiai érdekeket. Sajnos, erre közel egy év után kaptam választ az elnök asszonytól. Volt ebben olyan kezdeményezésem is egyébként, hogy a négy párt próbáljon meg közösen egy alapdokumentációt lefektetni, azt a parlament elé terjeszteni, és valahol az egészet úgy megfogalmazni, ahogy Mécs Imre is mondta, hogy az nőjön a kormányok, a különböző tárcák fölé, és ebbe kapcsolódjon be a Tudományos Akadémia, a tudomány minden szegmense, amely ezért tenni képes és tenni is akar.

Tisztázni kellene azt is, hogy egyáltalán mit értünk a szellemi erőforrások hasznosításán vagy az erőforrások hatékony felhasználásán. Sajnos, ezek a dolgok nincsenek a helyükre téve. És amikor Szabó Zoltán megfogalmazza azt, hogy a kutatás-fejlesztés területén Magyarországon a gyakorlati megvalósításba, tehát az innovációba nem lehet dolgokat átültetni, akkor nyugodtan lehet azt mondani, hogy szétesett az a rendszer, amely hatékonnyá tudta ezt Magyarországon tenni. És itt jön be a nemzettudat kérdése is. Hiszen Mécs Imre is mondta, és ennek örülök egyébként, az Egyesült Izzóról, Bay Zoltánról beszélt; ennek az előzménye talán Bródy Imre, aki Ajkán a világ első kriptongyárát létrehozta, amit a németek kellőképpen leszereltek, az oroszok elvittek. Tehát lehetne sorolni, hogy e mögé valóban oda kell tenni egy nagyon korszerű oktatást, a nemzettudat alaposabb, fogalmazzunk úgy, visszarendeződését abban az értelemben, hogy valóban a hazai gazdasági eredményekre koncentráljunk, és a források ezt szolgálják.

Itt jön be az, amit Szabó Zoltán mondott, hogy nem minden a pénz - de igenis az. Finnországban is, Ausztriában is, Dániában is, Hollandiában is a szükséges kereteket megpróbálják annak érdekében biztosítani, hogy az összes kutatott eredmény vagy szabadalom a hazai színtéren tudjon megvalósulni. Nem véletlenül hozták létre azt a rengeteg inkubátorházat, nem véletlenül hozták létre azt a rengeteg innovációs központot, ahová a kutatott eredményeket egyfajta gyakorlatba történő átültetés keretein belül kis- és középvállalkozásokkal, vagy adott esetben, ha szükséges, nagyipari cégekkel, de hazai cégekkel próbálják eredményessé tenni, és utána a piacra úgy bevezetni, hogy a piacon is mint egyfajta termék, eladhatóvá tudjon válni. Ez a rendszer hiányzik jelen pillanatban Magyarországon.

És ha azt mondjuk, hogy ehhez hozzáteszünk ekkora vagy akkora összeget a következő évben, vagy uniós forrásokat tudunk ehhez felhasználni, erre mondtam azt, hogy Vizi E. Szilveszter is elmondta a Tudományos Akadémia ünnepi ülésén, hogy be lett ígérve egy nagyságrend, de annak sajnos csak 4 százalékát kapták meg. Akkor ne várjuk azt, hogy a kutatott eredmények hazai szinten meg tudnak valósulni! Nem fognak tudni megvalósulni.

A nemzeti fejlesztési terv kérdése. Az Európai Unión belül megfogalmazódott, Szabó Zoltánnal együtt ott voltunk mint megfigyelők, hogy 30 éven belül jó lenne elérni az amerikai gazdasági potenciált, vagy legalábbis megközelíteni a versenyszféra területén. Ha Magyarország így áll hozzá ehhez a rendszerhez, akkor sajnos valóban az utolsók közé fogunk tartozni. Ha Szabó Zoltán szavaival próbálok élni, hogy a gyakorlat megszerzésének a lehetőségét próbáljuk meg külföldön elsajátíttatni, ez nagyon helyes, hiszen annak idején is voltak céhlegények, akik több évet dolgoztak külföldön, és az ott megismert technológiát utána hazahozták. Csakhogy a nagy kérdés, hogy Magyarországon az ilyen alacsony finanszírozás mellett, amikor valaki gyakorlatot szerez Angliában vagy Franciaországban, és ott elér egy jó eredményt, egy nagyon jó alapbázisra épülő eredményt, akkor utána esetleg hazajön-e, és itthon próbálja-e azt a kutatási eredményt megvalósíttatni a pénzhiány mellett, amit ott kint esetleg nagyon rövid idő alatt meg tud valósítani.

Ezek olyan kérdések, amelyeket a törvénynek valóban rendeznie kellene. Talán úgy kellene helyre tenni a dolgot, hogy azért Magyarországnak mindig is voltak óriási eredményei. Jelen pillanatban is vannak, hiszen a múlt héten is kaptuk a híreket, hogy fiatal magyar kutatók orvosi vizsgálógépek területén micsoda óriási eredményt értek el. Akkor tessék megnézni, hogy tudjuk-e ezt itthon hasznosítani, vagy pedig úgy tudjuk hasznosítani, hogy abból olyan terméket tudunk előállítani, ami a világ számára keresetté válik. Ez a rendszer hiányzik a mai viszonyok között, és kaotikus állapotok alakultak ki.

Ott voltunk az Európai Unióban a kémiai biztonság területén, az Unión belül egy központot kívánnak létrehozni. Magyarországon is körülbelül 4 ezer cég működik 100 ezer foglalkoztatottal. Minden kutatási és bevizsgálási eredményt az Unió központjába le kell adni. Ez a szabadalmi jog védelmének a kérdése, amit megpróbáltunk a magunk részéről fölvetni, de itt látszik az, hogy a globalizációból adódóan a potenciális nagy gazdasági társaságok hogyan próbálnak szert tenni egyes kutatási eredményekre, és hogyan próbálják meg azt a saját berkeiken keresztül úgy kisajátítani, hogy abból másoknak eredményei adott esetben ne legyenek. Ezért kellene egy sokkal szigorúbb törvényt megfogalmazni, és ehhez mindenképpen a forrásokat is hozzárendelni, mert anélkül nem fog menni.

Köszönöm a figyelmüket.