Felszólalás adatai

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Azért bátorkodtam ehhez az országgyűlési határozati javaslathoz hozzászólni, hiszen az előző négy év alatt, 1994-től 1998-ig, mint ahogy az előbb Kis Zoltán képviselő úr is célzott rá, szinte havonta napirenden voltak ezek a kérdések, azzal a különbséggel, hogy akkor nem a szocialisták és az SZDSZ-esek adtak be különböző országgyűlési határozati javaslatokat, hanem mi, ellenzéki képviselők, nagyon kis létszámban jelen lévő ellenzéki képviselők. Különböző ágazati témákban próbáltunk segítséget kérni a kormánytól, sertéságazat, gabonaágazat, és sorolhatnám az 1994-től 1998-ig terjedő ellenzéki képviselői időszakunkban lévő problémákat, és vártunk a kormánytól segítséget, hogy adott kérdésben ne csak tekintse át, valóban, mint ahogy elhangzott egy ellenzéki képviselőtől, hanem hozzon sürgős intézkedést, tegyen le koncepciót, akár a terméktanácsokra, akár az agrárrendtartásra.

Annak, hogy én mégis szót kértem, az oka a következő: örülök, hogy a mezőgazdasági bizottság mint bizottság - tehát nem kormánypártiak és nem külön ellenzékiek, hanem együtt a mezőgazdasági bizottság - tette ezt az országgyűlési határozati javaslatot H/2532. számon, és azért nagyon örülök, hogy szóba kerülhet a Parlament falai között ez a téma, mert elsősorban valóban a kistermelőket sújtja a beszállítói biztonság hiánya, és ez nem 1994-től vagy 1998-tól ered, hanem sajnos 1988-tól, amikor az úgymond spontán privatizáció beindult, és sajnos az 1990-ben megalakult kormány idején is folytatódott tovább az az általunk nagyon sokszor kritizált és jogosan kritizált - a Független Kisgazdapártot értem ez alatt - privatizáció, amely az élelmiszeripart gyakorlatilag főleg külföldi, de akár a magyar magántőke kezére úgy juttatta, hogy semmi érdek, amely a kistermelői beszállítói biztonságot garantálhatta volna, nem érződött.

Itt többen említést tettek arról, hogy a MOSZ, az akkori kormánypártok a jövedelemkockázati alap létrehozását az előző ciklusban kezdeményezték; annyit azért megjegyzek, hogy 1994-ben, amikor az agrártörvény megalkotásra került, az én javaslatomban, kisgazda javaslatban került be az, hogy a miniszter, amikor beszámol a parlament előtt a mezőgazdaságról, a mezőgazdaság állapotáról, akkor a termelők jövedelemviszonyairól is számoljon be. Ez gyakorlatilag kisgazda kezdeményezésre került be, és azt hiszem, ez a kulcskérdés, a jövedelemkérdés. A jövedelem mellett nyilván a biztonság a mezőgazdasági termelésnek az alapja. De nézzük meg, hogy hogyan működnek a terméktanácsok!

Az a furcsa helyzet állt elő ma a magyar agrárágazatban, hogy az intézményi rendszer kiépült, megvannak a terméktanácsok, megvannak az igazgatási szervezetek, tehát teljesen ép és az Európai Uniónak is megfelel az intézményi rendszerünk, de sajnos például a terméktanácsok működésével jelentős problémák vannak. Említette Kis képviselő úr a Tej Terméktanácsot; több mint 30 terméktanácsnál, ha most elkezdenénk elemezni, valóban rövid lenne az a pár perc, ami rendelkezésre áll. Én azt tapasztalom az országot járva, hogy nagyon kevés terméktanács tudja betölteni azt, amire hivatott, magyarul, hogy az egész termékpályában részt vevő összes termelő, feldolgozó, értékesítő, és a többi, tehát mindenki, aki adott termékpályában részt vesz, az előállítástól az értékesítésig, megfelelő súllyal és biztonsággal képviseltethesse magát.

Én mint kisgazda, természetesen azt szeretném, ahogy az Európai Unióban családi gazdaságokra épül a mezőgazdasági termelés, természetesen ott is a családi magángazdaságok utána szövetkeznek, a jó értelemben vett szövetkezések, társulások megvannak, sőt a másodlagos, harmadlagos szövetkezéseknek is példája van. Pár napja tartottuk a Kertészeti Egyetemen a Hangya Szövetkezetnek, az új típusú szövetkezeteknek a küldöttközgyűlését. Kérem, ott is elhangzott sajnos az a kiszolgáltatottság, és én azért kérem önöket, hogy ne csak a kormánytól várják a segítséget, és bár a bizottsági önálló indítvány jó arra, hogy nemcsak kormánypárti, hanem összbizottsági szinten kérik a kormányt, hogy tekintse át a mezőgazdasági termelők beszállítási biztonságát, de önök is, akik például az ellenzéki oldalon ülnek, és a MOSZ vagy az egyéb érdekképviseletek, amelyek lehet, hogy éppen most demonstrációra készülnek, és azoknak az érdekében szólalnak fel, próbálják azt a társadalmi közmegegyezést elősegíteni, amely igenis nagyon indokolt lenne abban a kérdésben, hogy például ez az országgyűlési határozati javaslat is elfogadtassék. És valóban a kormányt úgy segítsék önök, ez a kérésem önökhöz, például a kormánynak az a jogosítványa, hogy a szakminiszter a terméktanács elnökét indokolt esetben leválthatja, benne van ugyan a törvényben, de ez valóban akkor olyan társadalmi közegben legyen, hogy ha rosszul működik egy terméktanács, és ha a szakminiszter ezt megteszi - az előbb említett esetet mondom -, akkor utána szerintem az összes napilap azzal lenne tele, hogy hogyan merte a szakminiszter leváltani a rosszul működő terméktanács elnökét.

(11.50)

Ilyen apró kérdéseken múlik az, higgyék el, képviselőtársak, hogy egy adott terméktanács be tudja-e tölteni a feladatát, vagy nem tudni ellátni a feladatát. Hogy a terméktanácsok mint intézmény, ami hivatott lenne arra, hogy egy adott termékpálya ügyeit megfelelő módon képviselje, például az adott termelő beszállítói biztonságát is garantálni tudja, ahhoz az kellene, hogy olyan társadalmi hangulat, közhangulat legyen az agrárium szereplői között, ami lehetővé tenné ilyen esetekben, indokolt esetekben az intézkedést.

Az előző kormány idején, még egyszer mondom, 1994-től 1998-ig, az volt jellemző a magyar parlamentben, hogy nagyon sok, több tucat országgyűlési határozati javaslatot betettünk az egyes ágazatokra, tehát nem így, globálisan mint most a mezőgazdasági termelők beszállítási biztonságáról, hanem az adott egyes ágazatoknál - sertés, szarvasmarha, gabonaágazat, sorolhatnám -, és sajnos leszavazásra kerültünk. Ezen nem kell csodálkozni, Farkas képviselőtársam, hogy leszavazzák önöket, önök is leszavaztak az előző ciklusban minden egyes ellenzéki próbálkozást. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Csatári József tapsol.) Így működik a parlament. De természetesen azt szeretném elérni, hogy ami bizottsági szinten ide, a parlament elé került... - és ezért vagyok optimista, hogy egyáltalán a parlament elé került, és ahogy nézem, például a foglalkoztatási bizottságban is 16 igen, 0 nem, 2 tartózkodás mellett alkalmasnak találták ezt az országgyűlési határozati javaslatot, tehát valóban van igény a társadalmi közmegegyezésre.

Önöket arra kérném, ne biztassák demonstrációra és különböző pótcselekvésekre az embereket, hanem abban a kérdéskörben, amellyel, mondjuk, a szaktárca rendelkezik, jelen esetben a terméktanácsok működtetésével, adják meg a segítséget az adott szakminiszternek, hogy valóban be tudja tölteni ezt a jogosultságát, amivel rendelkezik. A másik: mindenképpen jó lenne, ha az agrárrendtartási törvény, amely nagyon sok feszültséggel telített, és az agrártárca - amely kevés forrással rendelkezik, és mindazok, amik feszítik az agráriumot - között olyan közmegegyezés legyen, hogy az agrárium szereplői üljenek le, döntsék el, hogy melyek a fontos dolgok, egyszerre nem lehet száz fronton nyitni, hanem súlyozni kell a problémákat.

Eddig mindig az volt a jellemző, hogy amikor már kiütött egy Mizo-ügy, egy Solami-ügy vagy bármilyen aktuális ügy, ez elsősorban abból adódott, hogy a '90-es évek elején, sőt '88-tól kezdődően, a spontán privatizáció folytán sajnos külföldi kézre jutott vagy olyan kézre jutott az élelmiszeripar, a feldolgozóipar, ami többségében nem a magyar termelői érdekeket szolgálja. Most oda kellene eljutniuk az agrárium szereplőinek, a társas vállalkozásoknak, a családi magángazdaságoknak vagy az azokból alakult új típusú szövetkezéseknek is, hogy olyan közmegegyezés legyen, hogy valóban ezt a beszállítói kört segítse. Sajnos ennek nem látom a nyomait, hogy ilyen közmegegyezés történne a mezőgazdaságban.

Kívánom önöknek, hogy azok között, akik ma akár a mezőgazdasági bizottságban, akár a mezőgazdaság egyéb területein, például az élelmiszeriparban dolgoznak, közmegegyezés tudjon kialakulni, mert ha továbbra is kiszolgáltatottak lesznek a magyar mezőgazdasági termelők, abbahagyják a termelést, akkor előbb-utóbb nem lesz szükség a feldolgozóra, az értékesítő cégekre. Csak egy példát mondok erre, képviselőtársaim: amikor főállattenyésztő voltam, és tíz évvel ezelőtt elkezdtem politizálni, 50 hatalmas juhfelvásárló volt az országban; ma 5 van, egymás között felosztották az ipart. Ki járt rosszul? A magyar juhász járt rosszul, felére vagy harmadára csökkent a juhállomány. Bemegyünk 2003-ban az Európa Unióba, és rajtunk röhögnek az Unió országai, hogy megjöttek a magyarok harmadannyi juhállománnyal, mint amennyivel jöhetnénk. Ezt csak példaként mondom. (Az elnök csenget.) Letelt a tíz perc.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból. - Pásztohy András tapsol.)