Felszólalás adatai

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság a ma reggeli ülésén megtárgyalta az előterjesztéseket. Első mondatban azt összegezhetem, hogy többségi vélekedéssel általános vitára alkalmasnak találta ezeket 10:9 arányban.

(21.10)

Alapvetően nem foglalkoztatásbővítési törvénytervezetekről van szó, ezt ott, a bizottság ülésén is tisztáztuk egymás között. Ez a törvénycsomag sokkal inkább a költségvetési egyensúly megteremtéséről szól vagy annak a része. Egy olyanfajta közteherviselés kialakításának a módja, amelyben akik tehetősebbek, jobban megengedhetik maguknak, egy kicsit többel is hozzájárulnak a közös kasszához.

Miről is beszélek? Igazából arról, hogy amikor a különadó kivetéséről esik szó a szolidaritás elve alapján, akkor gyakorlatilag azzal kell szembenézni, hogy nem az első megszerzett fillértől számítottan kell természetesen ezt a szolidaritási adót megfizetni, hanem az összevont adóalap-járulékalap felső határát meghaladó részre vonatkozik. Ha le akarom fordítani, a magánszemélyeket érintve ez durván 6 millió forint, egy picivel afeletti megszerzett jövedelmek esetében fizetendő meg. Ilyen értelemben valójában tényleg szolidaritási adóról, különadóról beszélhetünk. Ugyanez a társas vállalkozások esetében: a nyereség megállapítását megelőzően az adózás előtti eredményhez kapcsolódóan ugyanabban a mértékben, 4 százalék kivetésére kerül sor. Ez is egy elfogadható nagyságrend, olyan, amely a nyereséges vállalkozások számára különösebb terhet, nagy nyomatékot nem jelent.

Hozzá kell tennem, hogy a házipénztár adójáról szóló előterjesztés tekintetében volt némi nézetbeli különbség már csak azért is, mert a megközelítések egy része arról szólt, hogy most akkor olyan pénzek megadóztatására kerül sor, amelyek nem is léteznek. Végül is nyugodtan kimondhatjuk, hogy bizony vannak olyan pénzek, amelyek papíron, könyveléstechnikailag léteznek a könyvelésekben, de valójában ma már nem felfedhetőek, hiszen vagyongyarapodást képeztek, a jövedelemgyarapodás céljává váltak. Ezen keresztül természetszerűleg osztalékadó nélkül vették ki a vállalkozásokból, nem nevezhető korrektnek ez a tevékenység. Ilyen értelemben nyilvánvaló, hogy valamilyen formában ennek az utolérésére kell törekedni.

Azt mondom, hogy az a fajta út, amelyet most kínál az előterjesztés a kormány javaslatán keresztül, igen méltányos, mert a korábbiakban minden más olyan vállalkozással szemben, amely megfizette az osztalékadót a kivét kapcsán, azzal szemben kedvezőbb módon hagyja gyakorlatilag legitimizálni ezt a helyzetet. Mint ahogy Molnár László képviselőtársam a bizottsági vélemény megfogalmazásakor elmondta, nem minden vonatkozásában vág egybe azzal az értékítélettel, amelyet adott esetben ő személyesen képvisel. Ezt mondhatom én is, már csak azért is, mert gyakorlatilag a kedvező feltételek ilyen úton való megteremtése egyszeri pénzbevételt jelent. De hozzá kell tennünk azt is, hogy akik meg tisztességesen jártak el, bizony többet fizettek ettől.

Még a másodikhoz egy mondatot el kell mondanom, ez pedig az, hogy alapvetően a kormányoldal részéről támogatható a törvény elfogadása kapcsán, hogy a házipénztárban ne más legyen, mint a működőképességhez szükségszerű pénzmennyiség, gyakorlatilag az a készpénzállomány, amely a normális működéshez szükségszerű.

A harmadik törvénytervezet az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szól. Itt csak a legfontosabb elemeket említem: a személyi jövedelemadó 1,7 millió forintos mértékre való emelése 18 százalékos szja-kulcs megtartása mellett, az adójóváírás szabályainak a megtartása és az, hogy 63 ezer forintos mértékig a továbbiakban is az adómentesség fennáll.

Mindezek figyelembevételével a három előterjesztést, mint ahogy az első mondatomban mondtam, a bizottság többségi alapon általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)