Felszólalás adatai

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Én magam is nagy örömmel hallottam ezt a módosító javaslatot. A szárnyaló örömömnek talán egy szab gátat, az a gyanakvás, ami most már kialakult közöttünk ezekben a kérdésekben. Nyilvánvalóan az örömünk még nagyobb lesz, ha el is fogom olvasni esetleg azt a javaslatot, ami megfelel a mi elképzelésünknek is. És ha már így egyetértettünk abban, hogy a védőhöz való ősi jogot biztosítani kell az ilyen büntetőeljárásokban is, örömünk még nagyobb lenne, ha abban is egyetértenénk, hogy senki nem vonható el bírája elől, és valahogy ezt is szabályozni tudnánk majd a következő eljárásban.

A konkrét felszólalási témám, amihez hozzá kívánok szólni, az imént már említett poligráfos vizsgálat. Az ehhez fűzött módosító javaslatokat a magam részéről szeretném két oldalról is megközelíteni. Egyrészt nem tartom szerencsésnek, ha bizonyos bizonyítási eszközöket nevesítünk jogszabályban, mert a bizonyítási eszközök címszó alatt a poligráf alkalmazásának feltüntetése helyett lehetne olyan, hogy a bizonyítási eljárásnak is helye van, vagy ujjnyomrögzítésnek helye van. Tehát számos eszközt felsorolhatnánk. Ez azt a képzetet keltheti az eljáró bíróságban, hogy ez valami bizonyítékok koronája lenne, merthogy a poligráffal beszerzett vélemény megelőz minden más bizonyítási tárgyat. Úgy gondolom, hiba lenne különös jelentőséggel felruházni egy ilyen eszközt, aminek egyébként a szakma szerint a tudományos bizonyítottsága, annak megfelelése enyhén szólva kétséges. Tehát én a magam részéről nem nevesíteném ezt a bizonyítási eszközt ilyen módon a törvényben.

A másik azt a szemléletet tükrözi, ami a beismerő vallomás, illetve a tanúvallomások prioritását jelzi a büntetőeljárásokban. Higgye el a tisztelt Országgyűlés, hogy a büntető gyakorlatban időnként egy beismerő vallomás vagy egy önmagában álló vallomás többet árt, mint használ, ha egyébként az eljárás egyéb adatai nem támasztják alá az igazságát, vagy pedig hiányoznak. Egy kicsit elkényelmesíti a nyomozó hatóságot általában az úgynevezett bizonyítékok királynője. Mellőzik esetleg a tárgyi bizonyítékok beszerzését, a szakértői bizonyítás lefolytatását, és mindazokat a macerás, fáradságos dolgokat, amelyeket egyébként be kellene szerezni. És amikor előfordul az a nem várt eset, hogy mondjuk, visszavonnak egy ilyen vallomást, akkor ott áll a tisztelt eljáró hatóság tétován, és nem tud máshoz nyúlni az eljárás bizonyítása során. A magam részéről ebben is óva inteném a tisztelt törvényhozót, hogy ilyen módon priorizálja a poligráf alkalmazását.

(21.30)

A másik pedig, hogy a tanú tekintetében nyilvánvalóan ellenezném a kötelező jellegű alkalmazását. Hát hagyjuk már meg annak a szerencsétlen tanúnak azt a választást, hogy akkor alkalmazzák vele ezt a csipeszekkel, drótokkal, mutatókkal felszerelt kütyüt, amikor ő is egyetért ezzel az alkalmazással, mert egy szemtanút, aki véletlenül belesodródik egy bűncselekménybe, azért ne terheljünk már azzal, hogy kötelezzük ilyen jellegű vallomás megtételére. Ezért támogatom azt a módosító javaslatot, amely ennek alkalmazását a tanú egyetértő nyilatkozatához kötné.

Köszönöm a figyelmüket.