Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA ZS. ANDRÁS, a Kúria elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Figyelmesen követtem a vitát, és azon gondolkoztam itt közben, hogy valószínűleg az lenne a leghelyesebb, ha  miként Iustitia  én is bekötött szemmel hallgattam volna a vitát, és akkor nem név szerint válaszolnék képviselő asszonynak, képviselő uraknak, de hát láttam, úgyhogy most akkor  amúgy is az idő előrehaladott  megpróbálok a felszólalás sorrendjében válaszolni.Az első, amit tulajdonképpen mindnyájuknak mondanom kell, elnézést kérek, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 117. § (1) bekezdésének b) és c) pontja szerinti mindösszesen két dologról számolhatok itt be, egyrészt a bírói jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében kifejtett tevékenységről, másrészt pedig az önkormányzati rendeletek törvényességi vizsgálatáról, illetve az önkormányzati rendeletekkel kapcsolatos mulasztásról. Semmilyen más kérdésről nem tudok beszámolni önöknek, mert az Alaptörvény és a jogszabályok szerint semmilyen más kérdésben nem vagyok kérdezhető sem. Tehát ha valamire nem válaszolnék, akkor kérem, hogy azt a törvényeknek tudják be, és ne az én tiszteletlenségemnek.

Köszönöm szépen mindazokat a támogató szavakat, amelyeket tiszteletre méltó elődömnek, Darák Péter úrnak címeztek, általam ezt át fogom adni, azokat is, amelyeket megelőlegeztek nekem. A felszólalások sorrendjében azt kell mondanom, hogy politikai vélemény nyilvánítható a bíróságok ítéletéről, politikai véleményt nem udvarias bíróról nyilvánítani, tudniillik a bíró a politikai véleményt tulajdonképpen még visszautasítani is nehezen tudja. Tudniillik egy olyan korszakban élünk, tisztelt Országgyűlés, immár 21. éve, amikor már nem pártirányítás alatt működnek a bíróságok, amikor a bírók nem lehetnek párt tagjai, és amikor az Alaptörvény, egyébként teljes összhangban a korábban hatályban volt ideiglenes alkotmánnyal, általában tiltja a bírák politikai tevékenységét, nem kizárólag a pártpolitikai tevékenységet tiltja.

(17.00)

Na, ezt miért mondom ilyen hosszan? Azért, mert ha bírót politikai támadás ér, akkor sajnos nem válaszolhat úgy, ahogy magánemberként válaszolhatna, hanem a válaszában is kerülnie kell minden politikai megnyilvánulást. Tehát ezért kénytelen vagyok saját magam nevében is, de még inkább, amennyiben ilyen elhangzott, a Kúria bíráinak nevében mindenféle politikai támadást visszautasítani. Egyébként, amikor ilyen érte a Kúriát vagy általában a bíróságokat, akkor a Kúria mindenkori vezetője, illetve az Országos Bírósági Hivatal mindenkori vezetője ezt visszautasította, és ez így lesz a továbbiakban is.

Úgyhogy ezért azt a megállapítást kénytelen vagyok visszautasítani, hogy az esetleges közigazgatási bíróság létrehozatala esetén a bírók függők lettek volna, tudniillik nyilván mindenki tudja, hogy elindult a közigazgatási felsőbíróságra történő átjelentkezés a Kúriáról. Egy kivétellel minden bíró a Kúriáról ment volna át, és azok a bírók, akik végül nem mentek át, azok ma is a Kúrián dolgoznak. Ezért azt, hogy a közigazgatási kollégium bármely bírója függő lett volna vagy bármely bírója hajlamos lenne függővé válni bármilyen kormánytól, elnézést kérek, képviselő úr, ezt kénytelen vagyok visszautasítani! A Kúria összes bírója független, független maradt, és valószínűleg független maradt volna egyéb kérdésben is.

Az, hogy egyébként a közigazgatási felsőbíróság létrehozatala helyes lett volnae vagy nem, nem rám tartozó kérdés. Amit én ezzel kapcsolatban el tudtam mondani, az az, aminek részese voltam két intézménynél. Azt tudom mondani, hogy Európa nyugati részén ez a gyakoribb megoldás, de a többi nem rám tartozik.

A precedensrendszert illetően viszont már rám tartozó a kérdés, mert az a Kúria jogegységesítő tevékenységével kapcsolatos. Azt tudom mondani, hogy nem egy és nem két európai intézmény kifejezetten ajánlja a korlátozott precedensrendszer bevezetését. Ez egyfelől a kontinentális és az angolszász jogrendszer természetes közeledése, amely természetes közeledést meggyorsította az, hogy ez a két jogrendszer kifejezetten keveredik a két nagy nemzetközi felsőbíróság, a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága, valamint a luxembourgi székhelyű Európai Unió Bírósága joggyakorlatában, hiszen ott nagyon sok nemzet jogi hagyománya és a három nagy jogcsalád különböző megoldásai keverednek. Mindnyájan tudjuk, hogy a luxembourgi székhelyű Európai Unió Bírósága összes döntését precedensként kell követni. Ha precedensként kell követni az Európai Unió Bíróságának ítéleteit az európai jog alkalmazása körében, akkor nem látom akadályát annak, hogy miért ne kellene követni akár egy ilyen törvény nélkül is a Kúria döntéseit a magyar jog vonatkozásában.

Egyébként, ha a képviselő úr megenged egy leegyszerűsítő kérdést  mert azért nem szeretném az időt ezzel nagyon-nagyon sokáig húzni , akkor azt tudom mondani, hogy ha a Kúria nem gyakorolna hatást az alsóbb bíróságra, akkor mi célja van a Kúriának, hiszen megint csak az Alaptörvény, gyakorlatilag betű szerint megegyezően a korábban hatályban volt ideiglenes alkotmánnyal, ezt írja elő, hogy ez a sajátos feladata, hogy biztosítsa a jogegységet. Ezt úgy tudja biztosítani, ha különféle eljárásai során megteszi azt, amit meg kell tennie.

Vejkey képviselő úrnak azt tudom mondani, amit egyébként mondtam eddig is, hogy konkrét ítéletet nem tudok kommentálni. Azt, hogy melyik bíróság milyen ítéletet hozott vagy a Kúria konkrét ügyben milyen ítéletet hozott, sem itt, a tisztelt Országgyűlés előtt, sem a Markó utcában nem tudom kommentálni. Ez az én számomra nem biztosított lehetőség. Amit viszont a felszólalásával és a javaslataival vagy a kritikájával összefüggésben mondani tudok, az az, amit az Igazságügyi bizottság előtti meghallgatásomkor, az Országos Bírói Tanács előtti meghallgatásomkor, valamint hivatalba lépésemet követően a Kúria teljes ülésén is elmondtam, hogy esküm szerint igyekszem biztosítani a Kúria függetlenségét mindenkitől. És a mai expozémban is kitértem erre, hogy a „mindenkitől”-t úgy kell érteni, hogy mindenkitől: azoktól is, akik deklaráltan megpróbálják befolyásolni az ítélkezés függetlenségét  azokon kívül, akiknek szabad: a feleknek és a felek jogi képviselőinek , és azoktól is, akik ezt megpróbálják elrejteni. Ebben az igen tisztelt Országgyűlés teljes mértékben biztos lehet.

Olyan vizsgálatot persze, amit képviselő úr javasol, a Kúria elnöke nem folytathat. Azon a Kúria elnöke természetesen elgondolkodhat, hogy mit tud tenni egy ilyen kérdésben. Ezen el fogok gondolkodni, és egy dolgot megígérhetek: ha bármilyen civil szervezet politikai nyomást kíván gyakorolni a Kúriára, akkor annak nem fogok engedni. Egyébként erre már a korábbiakban is tettünk lépéseket.

Varga László képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy a választási eljárások ügyében persze kevés adatot tartalmaz a beszámoló. Miért? Azért, amit mondtam az előbb: két kérdésről lehet beszámolni. A választási eljárás nem tartozik ide, és egyes ügyekről nem is lehet beszámolni; nyilván néhány példát lehet hozni. A két kúriai határozatról, amit a képviselő úr felvetett, nem nyilváníthatok véleményt, ezért nem is fogok. De hogy teljesen őszinte legyek, képviselő úr, azt hiszem, nem is nagyon tudnék válaszolni, mégpedig azért nem tudok választ adni, mert arra én nem térhetek ki, hogy jóe a választási rendszer, jóke a választási jogszabályok. Egyetlen dolgot tudok: azt, hogy a Kúria mindegyik tanácsa minden ügyben igyekezett és természetesen a jövőben is igyekezni fog legjobb tudása és meggyőződése szerint eljárni, törvényesen. Ha ez egy konkrét ügyben nem sikerül, a feleknek további panaszjoga van, az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni, és amennyiben az Alkotmánybíróság úgy találja, hogy a Kúria nem megfelelő döntést hozott, akkor nyilván helyre fogja állítani a szükséges jogi helyzetet. De azt, hogy végső soron akár Alkotmánybírósággal, akár Alkotmánybíróság nélkül a Kúria döntései az igazságot tartalmazzák, ettől én eltérni nem tudok, képviselő úr, mert ez a jogerő lényege. (Közbeszólás.) A végleges jogerős döntés pro veritate accipitur, az per definitionem jogállamban igazságerejű, ehhez nekem tartani kell magam, és tartani is fogom magam. Nyilván az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességre vonatkozó kérdésére azt tudom mondani, hogy már nem válaszolhatok rá, azon kívül, amit a jogszabályok tartalmaznak; ha az Alkotmánybíróság valamit előír, az nyilván kötelező. Azért kötelező, mert az Alkotmánybí-róság is bíróság.

Sebián-Petrovszki képviselő úrnak pedig azt tudom mondani, hogy rövid lesz a válaszom, mert azzal kapcsolatban, amit kifejtett, és aminek nagyobb része a rólam kialakított véleménye, ezzel én nem nagyon tudok mit tenni. Megválasztásomat megelőzően képviselő úrnak az erre vonatkozó véleményére oda kellett figyelnem. Ma már nem figyelhetek oda, mert ha odafigyelek, akkor véletlenül a bírói függetlenségem megsértésének kellene minősítenem, ezt pedig inkább nem szeretném tenni.

Egyvalamire viszont oda kell figyelnem, képviselő úr, hogy  idézem  úgy fogalmazott, hogy a Kúria elveszítette függetlenségét. Igen tisztelt Képviselő Úr! Ezt a leghatározottabban visszautasítom. A Kúria nyolcvan-egynéhány bíróból áll. Nyolcvan-egynéhány bíróból álló Kúriáról azt állítani, hogy elveszítette a függetlenségét, az egy olyan kijelentés, amit én soha semmilyen körülmények között nem tűrhetek el, ezért ezt itt a leghatározottabban visszautasítom. A Kúria minden bírája független, beleértve, képviselő úr, az elnökét is.

A sajtóperek hosszára vonatkozóan viszont tudok egy mondatot mondani. Azon dolgozom, hogy a Kúrián ne legyen egy éven túli ügy, és ezen dolgozik a Kúria is. Örvendetesen nagyon-nagyon-nagyon csökken a Kúrián az egy éven túli ügyek száma.

Abban viszont természetesen egyetértek a képviselő úrral, hogy egyetlenegy nagyon hosszúra nyúló ügy is több, mint ami szerencsés, több, mint ami elfogadható, de még inkább több, mint amivel meg tudunk békélni, úgyhogy ezzel foglalkozni fogunk a továbbiakban is.

Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak azt tudom mondani  bár nem látom, elnézést kérek (Dr. Varga-Damm Andrea néhány képviselői hellyel közelebb helyezkedik.) , hogy a meghallgatásomon a devizahiteles ügyekkel kapcsolatban elég sok mindent mondott nekem.

(17.10)

Ott is azt mondtam, hogy odafigyeltem arra, amit mondott, és nyilván a továbbiakban is odafigyelek. Amit én a Kúria elnökeként ezzel kapcsolatban tehetek, azt megtettem már eddig is, és meg fogom tenni ezután is. Ez természetesen nagyobbrészt az odafigyelés. De azt tudom mondani, hogy a Polgári Kollégium figyelemmel kíséri, a saját gyakorlatában figyelemmel kíséri a többi bíróság gyakorlatát. Ha szükséges beavatkozni a joggyakorlatba, akkor be fogunk avatkozni, nyilván feltéve, hogy ennek az eljárási feltételei adottak, ha van indítvány, és hogyha az indítvány elbírálható, legyen ez felülvizsgálat, legyen ez a hagyományos  klasszikusnak is becézhető  jogegységi eljárás, vagy pedig az új jogegységi panaszeljárás.

Attól, hogy a jogszabályi környezet, a Kúria régi jogegységi határozata, az első devizahiteles törvény, a második devizahiteles törvény, az Alkotmánybíróság első két határozata, a Magyar Nemzeti Bank rendelete, a Magyar Nemzeti Bank rendeletével kapcsolatos alkotmánybírósági határozat milyen jogi környezetet alakított ki, attól nagyon elvonatkoztatni nem tudunk. Ennek az egyik lényeges eleme az, hogy ezek a jogszabályok, tehát a két törvény, a rendelet is meg az Alkotmánybíróság is ezt mondta, de egyébként az Európai Bíróság is ebben a tizenhárom per valamilyen számú, most elnézést kérek, fejből nem tudom, EGK-döntésben tulajdonképpen a részleges érvénytelenség kiküszöbölését kívánta elérni, tehát azt, hogy amennyiben kiküszöbölhető a tájékoztatás, az árfolyamkockázat egyoldalú telepítésével kapcsolatos részleges érvénytelenség, akkor ennek kiküszöbölése mellett a szerződések maradjanak fenn. Tehát úgy döntött az Európai Unió Bírósága is, úgy döntött az Országgyűlés is, a törvények indokolásából ez kiderül, és ezt képviselte az Alkotmánybíróság is, következésképpen ebben a jogi környezetben azért a Kúriának azt kell tennie, amit ez a jogi környezet mond. Ahol szükséges változtatni, ott nyilván változtatni fogunk. Az egyetlen, amit én nem tudok a képviselő asszonynak, illetve a tisztelt Háznak most megígérni: nem tudom megmondani, hogy az elénk kerülő ügyekben milyen döntést fogunk hozni. Azt hiszem, a mai napi vita eredményeként ezt nyugodtan mondhatom, hogy ha én ezt előre meg tudnám mondani, az eléggé nagy baj lenne. De nem tudom megmondani.

A többi felszólalásra tulajdonképpen válaszoltam, arra is, hogy ítéletről lehete vagy nem lehet politikai véleményt mondani. Természetesen lehet, jogállamban politikai véleményt minden tárgyról lehet mondani, hiszen azért találta ki néhány évszázaddal ezelőtt az európai kultúra a vitatkozó országgyűlést, hogy az országgyűlésben a választott képviselők a nép nevében vitassanak meg közügyeket. Ennek viszont vannak korlátai, és kérem szépen, mert mást nem tehetek, mint hogy kérem szépen a tisztelt Országgyűlést, hogy az viszont, hogy a bírók erre korlátozottan válaszolhatnak, és hogy a bírói függetlenség olyan érték, amelyet le lehet rombolni, csak nem fogunk tudni újjáépíteni  lévén, hogy a bírói függetlenség nem egy természetes érték, hanem tulajdonképpen egy különleges, azt is mondhatom: csodálatos kulturális érték , tehát hogy vigyázzunk erre. Miért mondom ezt? Azért, mert az egyáltalán nem egy természetes folyamat, hogy a felek a vitáikat néhány jogászra bízzák, akik közül az egyik meg fogja hozni a döntést, vagy a Tanács esetén hárman, és hogy ezt előre elfogadjuk. Ez nem egy természetes állapot, ez az európai törvénytisztelő, ahogy a legegyszerűbben ki lehet fejezni: a zsidó-keresztény és az ezzel egybehangzó római jogtiszteletnek a sajátossága.

Le lehet ezt rombolni azzal, hogy a bírók függetlenségét nem ismerjük el többet, csak akkor azzal ezt a jogtiszteletet romboljuk le. Én azt hiszem, hogy, akár a jogállamiság fogalmába tömörítve, ez egy eléggé fontos érték. Én arra kérem önöket, hogy ha lehet, akkor vigyázzanak erre, és én megígérem a saját nevemben, hogy én is vigyázni fogok erre. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a függetlenek padsoraiból.)