Felszólalás adatai

Az első a 2. sorszám alatt futó módosító javaslatunk, amely azt célozza, hogy itt a 2010. évi CIV. törvényt célzó kormányzati módosító javaslat szövegében, ami a kiegyensúlyozottságot hagyná meg a szabályzásban a sokoldalú, tényszerű, időszerű, tárgyilagos helyett, mi ezt elégtelennek ítéljük meg. Mi azt javasolnánk, és ajánlanánk az önök figyelmébe majd a végszavazásnál is, hogy vegyék figyelembe ugyanennek a törvénynek azokat az alapelveit, amelyeket a 10. §-ban rögzített az Országgyűlés annak idején, aminek az a lényege, hogy mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint a Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről.

Ebben kiemelt szerepe van a közszolgálati médiaszolgáltató rendszernek, ezért mi azt javasolnánk ebben, hogy a fogalmak tisztázása mellett és az egyértelműség megteremtése mellett - nagyon fontosnak tartjuk azt - a törvény szövegében is világossá váljon az, hogy mit akarnak a törvényalkotók, mit várnak az alkalmazóktól. A kiegyensúlyozottság egy darab követelménye egyelőre eléggé misztikus, félreértésekre adhat okot, figyelembe véve azt, hogy Magyarországon mit értenek általában a kiegyensúlyozottság fogalma alatt; általában nem más a közfelfogás szerint, mint mondjuk, pártpolitikai szempontból patikamérlegszerű tájékoztatást gondolnak a dolog alatt.

(21.30)

Az összes többi szempont, ami most a javaslat szerint kikerülne, az leginkább kevésbé szokott élni a fejekben. De általában a bírósági gyakorlat is nagyon ingoványosan mozog ezen a területen, és a legtöbb problémás döntés is a kiegyensúlyozottság értelmezése körül adódott.

Azt gondoljuk, hogy a közmédiumok számára továbbra is megmaradna és egyértelművé válna a szabályozásban az, hogy legyen sokoldalú, tényszerű, időszerű, tárgyilagos és természetesen kiegyensúlyozott. Ez azért mégiscsak több kapaszkodót nyújt számukra, hogy mit is vártak el a törvény alkotói, és szerintünk ez rendjén való a jelenlegi szabályozásban. Viszont a tárgyilagosságot követelnénk meg az összes többi hírszolgáltatótól, aki nem a közmédia szolgáltatásában működik, hiszen akik híreket szolgáltatnak, azok legyenek a jövőben természetesen ezekben a tevékenységekben tárgyilagosak.

A következő érvelésem a 3. módosító javaslatunkhoz kapcsolódik. Mi ebben a módosító javaslatban, ami felsorolja azt, hogy a hatóság elnökének milyen szempontoknak, követelményeknek kell megfelelni, hogy megválasztható legyen, mi egy olyan követelményt, amit felsorolnak a kormány részéről a javaslatban, kivennénk. Azt, hogy legalább tízéves oktatói gyakorlattal rendelkezzen felsőoktatási intézményben, amit önmagában se nagyon értünk, hiszen miért pont csak felsőoktatási intézményben megszerzett gyakorlatról lehet szó, hiszen ezen a területen - mint ahogy megállapítja azt, hogy legalább tízéves médiaszolgáltatással, sajtótermék-hatósági felügyelettel, hírközlési hatósági felügyelettel összefüggő gyakorlata és így tovább - nemcsak az oktatói gyakorlat az a megszerezhető gyakorlat, ami elég tapasztalatot és rutint adna egy ilyen hatóság vezetőjének ahhoz, hogy ezt jól el tudja látni. Ilyen lehet például szolgáltató cégek élén hosszú ideig végzett gyakorlat is, elegendő muníciót adhat ahhoz, hogy életszerűen, és ne hivatal- vagy katedraszerűen vezessenek egy ilyen nagy jelentőségű intézményt, ami létrejött, és ma már lényegében az alaptörvény részét is képezi.

A következő érvelésünk pedig az 5. számú módosító javaslathoz kapcsolódik, ami összhangba hozná azt a korlátozást, amit az eredeti törvényjavaslat tartalmazott, aminek az a lényege, hogy most már a Médiatanács elnöke ne legyen újraválasztható a hosszú 9 éves mandátum után, hanem akkor viselje ugyanazt a sorsot a tag kérdése is. Magyarul: ne csak az elnök, hanem a tagok se legyenek újraválaszthatók, ezáltal adjunk egy új lehetőséget arra, hogy azok a személyek, akik megfelelnek a törvényben szabályozott feltételeknek, új szemlélettel, új felfogással, együtt az elnökkel indíthassanak egy új hatóságvezetési történetet. Tehát hozzuk ezt összhangba.

Egyébként is problémásnak ítéltük meg, de ez a mostani törvénymódosítás, amit a kormány benyújtott, nem célozza azt, ami a mi elvárásunk, itthoni elvárásunk, a szakma elvárása, a szakmai szervezetek elvárása. Az érdekképviseletek, a sajtó-érdekképviselet is többször hangoztatta, ennek különféle szervezetei, hogy az egyszínű hatóság egyébként sem felel meg olyan elvárásoknak, ami a függetlenségét biztosítaná egy olyan kvázi hatalmi ág fölött, ami a médiát, a nyilvánosságot jelenti, azzal, hogy tudatosan 9 évre egy párt a saját embereit ültette ezekbe a funkciókba, lényegében akadály nélkül és kontroll nélkül, úgyhogy ennek a cseréje együtt lehet és együtt is volna szerencsés, ha megtörténne, az elnökkel együtt.

Itt térnék ki azokra a kapcsolódó módosító javaslatokra, amelyet Cser-Palkovics képviselő úr nyújtott be a 3. számú módosító javaslatunkhoz, illetve az említett 6. számú módosító javaslathoz, amiből egyrészt jól látszik, hogy felfedezett egy olyan összefüggést, ami igen, konstrukciós problémát vet fel, hogy egy konvergens hatóság jött létre 2010-ben, amiről a mai napig nem vagyok meggyőződve, hogy akár elméletileg vagy gyakorlatilag egy helyes döntés volt, figyelembe véve azt, hogy a frekvenciák fölötti gazdálkodás, mint jószág, tulajdonképpen szerencsésebb lett volna, ha kormányfelügyelet alatt marad, és kormányirányítás, kormányzati felelősség mellett történik. Ezt a tevékenységet kivinni, alaptörvényszerűen, egy teljesen elszigetelt és valódi kontroll nélkül végzett intézménybe, enyhén szólva szakmailag sem túlságosan indokolható, hogy miért történik így, hiszen a média hatósági ágának a sorsát viseli ma a hírközlési hatóság sorsa, és ez vált dominánssá a későbbiekben, hogy mi lesz a státusuk, helyük az egész intézményrendszerben, és az egy teljesen torz és fals státust jelentett a számukra.

Na de hát a mostani szabályozás betett, mintha nem vették volna észre, vagy megint a kapkodás jeleit látnánk, mint általában szokott lenni itt a törvény körül, már maga a 2010-es megalkotás, különféle törvények sorozata, amelyek aztán közben szűntek meg egymás után, ahogy újabb médiaszabályozást érintő törvények jöttek, és maradt ez a kettő a végén, és azt mutatta, hogy sajnos az egész dolog nincs jól átgondolva. Persze, értem én Cser-Palkovics képviselő úrnak ezt a kezdeményezését, aki egyébként az eredeti törvényeknek is a beterjesztője volt, aminek a végeredménye lett ez a két törvény, ami szabályozza a média világát, hogy akkor a hatóság elnökére hozunk egy olyanfajta korlátozást az újraválaszthatóságban, amit a Médiatanács elnökére kellene, miközben egymásba skatulyáztuk a személyeket meg a státusokat azzal, hogy a Médiatanács elnöke a hírközlési hatóság elnöke is.

Egyébként szerintem nem túl jó ez a szabályozás, amit most beiktat, mert persze valami gyors, kapkodó kármentéssel próbálja ezt kezelni. Nem tartjuk túl helyesnek, főleg úgy, hogy a végén még olyan passzusok is bekerültek, amelyeknek az a lényege, hogy ha a leendő hírközlési hatóság elnöke majd nem felelne meg azoknak a kritériumoknak, amelyek itt szerepelnek, akkor majd a Médiatanács elnöke ne is legyen, de automatikusan legyen majd annak a tagja, ha nem felel meg. Miért? - kérdezem én. Ja, mert közben valahogy mégiscsak fenn kellene tartani azt a fajta státust és pozíciót, hogy a hírközlési hatóság elnöke egyben a Médiatanács elnöke is, mert ennek ilyen erős kötést kell adni. Miért? Nem indokolja igazából semmi, de azért hagyjuk bent valahogy, még akkor is, ha nem felelt meg az elnöki funkciónak.

Tehát az elnöknek és a tagoknak a kritériumrendszerét egyben kellene kezelni, nem hiszem azt, hiszen egy szavazatuk van tulajdonképpen, csak szavazategyenlőség esetén lehetne valamit kitalálni, hogy akkor majd az elnöknek van-e pluszfunkciója vagy többlete, vagy nincs a szavazatokat illetően, de miért kellene a döntéshozatalban valakinek, mint elnök, más kritériumoknak megfelelni, mint a tagoknak? Ugyanarról fognak dönteni és ugyanúgy szavaznak.

Tehát itt nagyon sok olyan probléma van, ami nem helyes és nem jó. A hírközlés oldalán való kritérium és elvárás, ami a frekvenciagazdálkodási és egyéb kérdéseket jelenti, az teljesen más típusú személyiséget igényel, mint egy médiahatóság elnöke. Miért kell a kettőnek egyben lenni? Miért erőltetjük ezt a témát, és próbáljuk ezt az egyébként sem túl szerencsés és zavarosnak tűnő helyzetet? Jó, hatalmi szempontból értem én, hogy ha a magunk emberét kinevezhetjük 9 évre, és ez jó, megbízható figura, mert intézményes garanciák főleg a kontrollt illetően nincsenek, de intézményes garanciát arra teremtünk, hogy a saját emberünk ott legyen, és ezt magunknak tudhassuk bármilyen nem kívánt választási eredményt illetően, és ezt tartsuk egyben, ha hatalmi szempontból nézzük, akkor ezt még lehet így bütykörészni.

De egyébként más indoka nincsen, hogy ezt így kezeljük. Úgyhogy szerintem ez a mostani módosítgatási kísérletezgetés, ami folyik, nemcsak abból a szempontból nem jó, amit már az általános vitában próbáltam elmondani, hogy nemigen elégíti ki azt, ami nem valamifajta külön tisztségviselők közötti levelezgetésnek az eredménye, ami szintén nem teljesen pontos, mert az Európa Tanács főtitkárának az írásos nyilatkozatai és az állásfoglalása meg a levelezése most nyilvánosságra került, hogy mit írt civil szervezeteknek is. Nem egészen fedi ugyanazt, amire hivatkoznak itt vagy mondanak, de leginkább nem fedi azt, amit az Európa Tanács parlamenti közgyűlése hozott a legutóbbi ülésen ugyanebben a kérdésben, hogy mit kellene teljesítenie Magyarországnak a médiaszabályozásban.

(21.40)

De hát ebbe most ne menjünk bele, mert ez a részletes vita része. Tehát nem elégíti ki. Továbbra is ezt toldozzuk-foldozzuk, és próbálunk úgy csinálni, hogy ó, hát mennyire jól működik a magyar médiaszabályozás, hiszen működik valahogy. Hát persze, a szerint a működési szabályozás szerint működik, és szolgálja a jelenlegi hatalmi célokat, ez jól látszik, hisz a bent lévő személyek...- nem akarom feleleveníteni, de van egy nagyon érdekes szituáció az Klubrádió környéki ügyekkel, van egy nagyon érdekes szituáció az MTI hírszolgáltatásával. Azzal, hogy ezt ingyenessé sikerült tenni, teljesen megölték az alternatív lehetséges más hírügynökségi szolgáltatást, mert az ingyenességgel nem lehet versenyezni a piacon, mert ingyen nem dolgoznak emberek, ingyen nem lehet beszerezni semmit, amit majd aztán meg lehet csinálni, és még sorolhatnánk. Tehát értem én, hogy mint szolgálóleány ez a dolog jól működik, de egyébként a dolog sem politikailag, sem szakmailag enyhén szólva is nem akceptálható.

A kapcsolódó módosító javaslatok szerintem tovább rontanak az egyébként is rosszul belenyúlt és nem teljesen jól szabályozott rendszeren, és azt gondolom, hogy nem fogják kielégíteni azokat az elvárásokat, amelyek egy médiaszabályozástól elvárhatók egy olyan környezetben és világban, ahol a függetlenségét, a szabadságát és a teljes kontrollrendszerét másképp kellett volna megépíteni. Ezért a módosítók kapcsán csak egyet tudok mondani: ha komolyan szeretnék, hogy nyugvópontra jusson ez az egész eléggé furcsára sikeredett és állandóan fölbukkanó, előjövő és mindig rendezetlen szituációs helyzet, és legkevésbé kaptak erre áldást bárhonnan is, hogy újrakezdjük a dolog szabályozását. Le kellene ülni az érintettekkel és azt kellene mondani: kíváncsiak vagyunk arra, hogy mit csináljunk és hogy csináljunk, és partnernek kellene tekinteni nemcsak a politikai pártokat, amelyek itt vannak a parlamentben, de azokat a szervezeteket is, amelyek itt vannak Magyarországon civil szervezetként, szakmai szervezetként, és megpróbálnánk egy mindenki számára elfogadható és ennél egy sokkal korrektebb és jobb szabályozást csinálni.

Ennek a törvényjavaslatnak a vitája parlamenti szinten valószínűleg véget ért, mert már nincs több vita, majd nyilván szavazunk a végén, hacsak nem koherenciaproblémákra hivatkozva próbálnak még tovább módosítgatni ezen valamit, amin nagyon nem csodálkoznék, megmondom őszintén, mert ez így enyhén szólva is eléggé furcsa lett, és nem teljesen ér össze, pestiesen szólva.

Elnök úr, köszönöm szépen, visszaadom önnek a szót.