Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Itt, a tisztelt Házban sok-sok, olykor egymástól eltérő témakörben mondom el véleményemet, ami mögött többnyire szakmai közösségek összegző elemzése van.

(16.00)

Most a kigyűjtött statisztikai adatokat, elemzéseket, összevetéseket, véleményeket szembesíthettem a magam gyakorlati tapasztalatával, hiszen magam is polgárőr vagyok esztendők óta ott, Lakiteleken, és így számomra egy különösen várt törvénytervezet tárgyalása kezdődik meg, és nagyon bízom abban, hogy valamennyiünk munkáját fogja segíteni egyébként ez az alaposan előkészített tervezet. Az országban hozzávetőleg 75 ezer polgárőr végez társadalmi munkát, mintegy 1900 helyi polgárőrszervezetben.

Az első kérdés számomra az volt, hogy mennyit érhet az itt elvégzett munka. Különféle statisztikai felméréseket olvashattam erről; többek között azt például, hogy az egyik 50 fős szervezet 400 forintra vélelmezte a járőrözés eszmei munkabérét, így évi 6 millió forintnyi értékre becsülte a közösségi munkájuk értékét. Egy másik, hasonlóan 50 fős szervezet, amelyik gyakran vesz részt sportesemények rendjének biztosításában, ennek az összegnek a közel tízszeresében, 55 millió forintban állapította meg a szervezet eszmei munkateljesítményét, mert számításuk alapjául a rendőri védelem sporteseményeknél szokásos 2004. évi órabérét tekintették, vagyis 3750 forintot.

Van olyan szervezet, amely a polgárőrség járőrözését követő bűnözéscsökkentés megmentett értékét tekinti munkája gyümölcsének, ami már egy 50 fős szervezet esetében is évente akár több száz millió forint lehet. Ha ezeknek a szervezeteknek a teljesítményértékét országos mértékben is érvényesnek tekintenénk, akkor a legszerényebb becslés szerint is évi 9 milliárd forint értékű társadalmi munkát teljesítenek a polgárőrök, ha a rendőri védelem órabérét vesszük alapul, akkor pedig 80 milliárd forint körüli a munkájuk értéke.

Ha a megmentett értéket tekintjük viszonyítási alapnak, akkor nem túlzás azt állítani, hogy a társadalom számára évente 250-300 milliárd forint értékű haszon jön létre a polgárőrök munkája révén. Óvni kell ezt a teljesítményt, állami szinten is meg kell becsülni a polgárőrök munkáját, és ezért is van szükség a polgárőrökről szóló törvényre.

Ha nem forintban, hanem a tettenérések eredményében mérjük a polgárőrök munkáját, akkor is impozáns a kép. A polgárőrök országosan megközelítőleg 11 ezer bűncselekményt érnek tetten, főleg közterületen. Ennek 3 százaléka rablás, 20 százaléka betöréses lopás, 17 százaléka terménylopás, 30 százaléka gépkocsifeltörés és -lopás, 15 százaléka testi sértéssel párosuló garázdaság, 10 százaléka pedig kábítószerrel kapcsolatos visszaélés, 5 százaléka egyéb vagyon elleni bűncselekmény.

A polgárőrök évente 1000 darab ellopott gépkocsit találnak meg, azaz a mai napon is esélyesek 2-3 eltulajdonított gépjármű felderítésére. Azokon a településeken - és ez elhangzott több ízben -, ahol polgárőrség működik, a bűncselekmények száma 15-25 százalékkal csökkent a polgárőrök működése előtti időszakhoz mérten. A polgárőrség fejlődése példátlanul gyors volt ahhoz mérten, hogy 14 esztendővel ezelőtt még alig ismerték ezeket az önkéntes áldozatvállaláson alapuló civil védelmi szervezeteket. Eddig szinte minden évben közel száz szervezet alakult, s évente 3-4 ezer fővel nő a polgárőrök száma.

Mi idézte elő ezt a gyors fejlődést? Részben a rendvédelem magyar szerkezete, struktúrája okozta, részben pedig a közbiztonság romlása. A rendvédelem magyar struktúrájában a rendőrség központilag szervezett, s ez helyes döntés volt. Katasztrófahelyzet esetén azonban nincs szervezett szerepe sem a helyi rendőrségnek - mert nincs helyi rendőrség Magyarországon -, sem a leépült honvédségnek, sem az olyan félkatonai, félig civil szervezeteknek, mint a sok országban működő nemzetőrség.

Azért olyan nagy mértékű nálunk a polgárőrök szerepe más országokhoz viszonyítva, mert ők töltik be azt az űrt a közösségi biztonságpolitika területén, amit más országokban a helyi rendőrök vagy a nemzeti gárda tölt be. Pótolhatatlan tehát a polgárőrök szerepe, mert egyelőre ők végeznek el önerőből olyan feladatokat, amelyeket egy korszerű államnak a költségvetésből kellene fedeznie. A hiányzó biztonsági űrt érzékelik a települési önkormányzatok is.

Amellett, hogy önkormányzati segítséget, helyiséget, gépjárműveket adnak a rendőrségnek, rezsidíjakat is fizetnek, évről évre felvetik az önkormányzati rendőrség felállításának lehetőségét. A magyar történelem már bizonyította, hogy a megyei irányítás alatt működő megyei pandúrok annak idején sohasem tudták olyan jól ellátni a feladataikat, mint a központi irányítás alatt álló csendőrség; egyszerűen szervezetszociológiai okok miatt, helyi hatalmi érdekek összefonódása miatt. Tehát hibás döntés lenne felújítani a helyi rendőrség már megbukott gyakorlatát.

Pótlandó a helyi rendőrséget, több önkormányzat helyi őrző-védőket alkalmaz, mint például a főváros IX. kerülete felállította az úgynevezett kerületőröket. Nyilván ez az erőfeszítés is azt tükrözi, hogy pótolni kell a közbiztonság lyukas hálóin a réseket. Csupán ez az egyetlen önkormányzat - a IX. kerület - annyit költ kerületőrségre, mint a központi költségvetés négy hónap alatt az ország összes polgárőrére. Amennyiben három budapesti kerület felállítaná a kerületőrséget, akkor ez ugyanannyiba kerülne, mint amennyit költ a központi költségvetés mintegy 1900 helyi polgárőrszervezet támogatására.

Meggyőződésem, tisztelt Ház, hogy nem kerülhető meg a nemzetőrség intézményének hiánya. Ha nyugati országban történik egy tűzeset vagy földrengés, akkor leghamarabb nagyon gyakran a riasztott nemzetőrök jelennek meg. A kijelölt védelmi központban készen álló járműveik hamarabb a kritikus helyre juthatnak, mint például a tűzoltók vagy a gyakran más feladatokkal megterhelt rendőrség járművei.

Nálunk a polgárőrök újságjai, honlapjai gyakran számolnak be olyan esetekről, hogy segítőkész embereik értékes percekkel, olykor negyedórával is hamarabb ott voltak a balesetek, tűzesetek helyszínein, mint a rendőrség tagjai. Van azonban kétezer olyan település, ahol nincs polgárőrség, és itt már látványos a rés a közbiztonság hálóján. Ilyen esetekre hivatkozva ismét erősödhet az önkormányzati rendőrségre irányuló követelés, ami meggyőződésem, hogy rossz irányba vinné el a biztonságpolitikát, vagy ismét erősödhet a nemzetőrség felállításának gondolata, aminek megvalósulása nemzetközi példák alapján is helyes döntés volna.

Tisztelt Ház! Úgy tudom, nyolc perc van számomra; egy újbóli felszólalással folytatom majd mondandómat.

Köszönöm szépen eddigi figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)