Felszólalás adatai

CSEH SÁNDOR (MIÉP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A közelmúlt katasztrófája, a tiszai árvíz heteken, sőt hónapokon át tartotta rettegésben az érintett táj lakóit, és fordította a nemzet aggodalmát, együttérzését a Felső-Tisza-vidékre, a Körös-tájra, vagyis a bajban, veszélyben lévő területeink és ott élő honfitársaink felé.

Az ott élő lakosság elszántan küzdött, aki csak tehette, segített, végül is a katasztrófa határainkon túl tombolta ki magát. Ez idő tájt örömmel láttuk a gátakon a helikopterrel vagy terepjárón odaérkezett köztársasági elnököt, minisztereket, szakembereket. Akkor és ezután még hosszú időn át hallottuk a jóleső biztatást, a segíteni szándékozó ígéreteket. Még a néha ostobának tűnő, felelőtlen ígéretet sem mosolyogtuk meg, melyet állítólag a kormány egyik felelős miniszterétől származtatnak barátaink, hogy az ár- és belvízzel sújtott földjeiket az állam tartalék földalapból fogja kicserélni.

Az ár elvonult - a belvizek és a reménytelenség megmaradt. A búzatáblákon víz vagy jégmező van. Az életet ezen a területen az ott lakók az idén nem a földből remélik, hanem önöktől, a magyar kormánytól, a magyar kormány helyszínen járt tagjai által tett ígéreteiktől.

(16.50)

Tisztelt Államtitkár Úr! Kinek bölcsője ott ringott, és őseit szatmári föld fedi, ott lakik vagy hazajár szülőföldjére, és ott, az ott élőkkel együtt aggódik. Rövidesen tavasz lesz. Sarjad-e élet a még mindig víz borította földeken? Megkezdődik-e és mikor a hasonló katasztrófahelyzetet kivédő ár- és belvízvédelmi intézkedés és munka? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem feledték-e el ígéreteiket a látott, az ott élőkkel megélt borzalmakat?

ELNÖK: Képviselő Úr!

CSEH SÁNDOR (MIÉP): Röviden és illő tisztelettel... (A felszólaló mikrofonját kikapcsolják.)